Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-04 / 53. szám
1986. március 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Nyikolaj Rizskov miniszterelnök beszámolója mát öltenek a tudományos-műszaki haladás eredményei. A báziságazatok közül megkülönböztetett figyelmet kap a tüzelőanyag- és energia- ipari komplexum. Országunk és a szocialista közösséghez tartozó államok népgazdaságának megbízható tüzelőanyag-ellátása — miközben a tüzelőanyag kitermelése és szállítása mind nehezebbé válik — a beruházások 47 százalékos növelését tette szükségessé. Az agráripari komplexumra — az élelmi- szerprogramnak megfelelően — az összes beruházás mintegy harmada jut. Ezen belül elsőbbséget kapnak azok az ágazatok, amelyek mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoznak fel. Az új ötéves terv jellemző vonása, hogy a termelés műszaki megújítására és rekonstrukciójára helyezi a hangsúlyt. A beruházások e célokra irányuló része az 1985-ös 37 százalékról 1990-ben 50 százalékra emelkedik. A műszaki megújítás és a rekonstrukció elsődlegessége az újabb építkezések bizonyos korlátozását követeli meg, különösen az ország európai részén. Üjabb építkezésekbe csak a nagyszabású szerkezeti átalakulások megvalósítása, a tudományosműszaki forradalom által megkövetelt ágazatok létrehozása és a természeti kincsek kiaknázása céljából kezdünk. Nyikolaj Rizskov a beruházási politika központi láncszemének nevezte a beruházási építés gyökeres átalakítását és hatékonysága növelését. Rámutatott: ezen a területen éveken át sok megoldatlan probléma halmozódott fel. Nem teljesítették a létesítmények építési határidejét, megengedték az építési költségek emelését, mértéken felül nőtt a befejezetlen építkezések és a beépítetlen berendezések száma. Elsősorban az eszközök szétforgácsolásá- val kell határozottan leszámolni. Hosszú ideje beszélünk erről, ennek ellenére az országban több mint 300 ezer kisebb-na- gyobb építkezés folyik egyidejűleg. Ez még gazdaságunk hatalmas méreteit figyelembe véve is megengedhetetlenül sok. Az SZKP Központi Bizottsága utasítást adott a rend megteremtésére ezen a területen. 1987-tel kezdődően áttérünk az építkezések szigorúan normatív határidőhöz kötött tervezésére, és kivitelezésére. Nincs kizárva, hogy számos, kevésbé fontos beruházást félbe kell hagyni, át kell csoportosítani az erőket és eszközöket. Csak így tudjuk valóban, legalább felére csökkenteni az építkezések időtartamát — hangoztatta Rizskov, majd arról szólt, hogy az ötéves terv beruházási programjának megvalósítása — szükségessé teszi a beruházási építkezés iparszerűségi színvonalának emelését. 3. A SZERKEZETPOLITIKA ÉS A NÉPGAZDASAGI KOMPLEXUMOK FEJLESZTÉSE Áttérve a XII. ötéves terv szerkezetpolitikájának elvi jelentőségű irányaira, Nyikolaj Rizskov mindenekelőtt kiemelte a végtermékeknek — a gépeknek és berendezéseknek, a közszükségleti cikkeknek, a kész építőipari létesítményeknek — az úgynevezett közbülső termékekénél — a tüzelőanyagokénál, a nyersanyagokénál és a félkész termékekénél — gyorsabb ütemű növekedését. Az iparban a feldolgozó ágazatok növekedése kétszerese lesz a tüzelőanyag- és nyersanyagtermelő ágazatokénak. A másik sajátosság az olyan ágazatok fejlődésének meggyorsítása, amelyeknek biztosítaniuk kell, hogy a népgazdaság elérje a tudományos-műszaki világszínvonalat. A villamosenergia-termelés, a vegyipar, az olajfeldolgozó-ipar és a gépgyártás hányada az iparban 1990-re eléri a 41 százalékot. Végül, kivétel nélkül minden ágazat, a korábbinál nagyobb mértékben fordul a közszükségleti cikkek gyártása és a szolgáltatások fejlesztése felé. Az iparban fokozni kell a B-csoportnak az A-cso- porténál gyorsabb fejlesztését. A legjelentősebb strukturális változás a gépgyártás növekedésének erőteljes . meggyorsításához kapcsolódik. Szükséges, hogy a XII. ötéves terv időszakában ennek az ágazatnak a növekedési üteme 1.9-szerese legyen az egész iparénak. Jelentős változások figyelhetők meg a szerkezeti anyagok komplexumában. Ezen a téren a legfőbb feladat a progresszív, gazdaságos fajták arányának növelése. Felgyorsul a fémek és más hagyományos anyagok helyettesítése műanyagokkal, a legújabb műanyagíajták termelése mintegy hatszorosára növekszik. Az egész népgazdaság biztos fejlődéséhez szükséges a tüzelőanyag- és energiaipari komplexum további erősítése. Az ötéves terv végére a villamosenergia-termelésben az atomerőművek hányada meg fog kétszereződni, és eléri a 20 százalékot. A tüzelőanyag- és energiaforrásokon belül 38 százalékra növekszik a földgáz részaránya. A földgázipar jól hajtja végre feladatait. Nincs okunk azonban az önmegnyugtatásra, hiszen miután az urengoji lelőhely elérte tervezeti kapacitását, a gázkitermelés mindenekelőtt a jamburgi lelőhely kiaknázásával fog növekedni. A legfontosabb most, hogy meggyorsítsuk ennek kiépítési ütemét. Feladatunk továbbá kellő időn belül megfelelő tartalékokat létrehozni a jövőre. Nagymértékben kell javítani a kőolajkitermelő ipar helyzetén, különösen Nyugat- Szibériában. Ennek az ágazatnak a mulasztásai nehézségeket okoztak a gazdaságban. Az olajipari minisztérium, a tyumenyi kőolaj- és föidgázipari főigazgatóság és vállalatai nem voltak felkészülve, hogy olyan körülmények között dolgozzanak, amikor csökken a legfontosabb lelőhelyek kútjai- nak hozama. A legrövidebb időn belül fel kell számolni a kialakult lemaradást. A mezőgazdasági tervfeladatokra áttérve a miniszterelnök kijelentette: a szerkezetátalakítás egyik fontos iránya, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a szovjet nép sokrétű és megnövekedett szükségleteinek teljesebb kielégítésére. Ezt fejezi ki az élelmiszeripari termékeket, valamint más fogyasztási cikkeket gyártó ágazatok gyorsított ütemű fejlesztése. Jelentős mértékben fejlődik a mezőgazdaság, erősödik anyagi-műszaki bázisa. Növelni kell mindenfajta mezőgazdasági termék termelését. Ehhez jobban el kell látni a kolhozokat és a szovhozokat új műszaki eszközökkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, valamint nagyobb földterületen kell javítani a talajt, és hatékonyan kell kihasználni ezt az erőforrást. A szemes termények termelését 250—255 millió tonnára tervezzük emelni, a hús termelését 21 millió tonnára. Ezeket az eredményeket csak intenzív technológiák alkalmazása, a hektárhozamok, illetve a produktivitás emelése alapján és az agráripari komplexum új irányítási és gazdálkodási módszereire támaszkodva lehet elérni. Öt év alatt 30 százalékkal — vagyis az ipari termelés egészénél gyorsabb ütemben — tervezzük növelni az ipari fogyasztási cikkek termelését; jelentősen bővülni fog választékuk és javulni minőségük. A fő irányok tervezete előirányozza az energiaigényes termelés közelebb vitelét a tüzelőanyag- és energiabázisokhoz, valamint a munkahelyek számának növelését a szükséges munkaerőforrásokkal rendelkező körzetekben. Különösen nagy figyelmet fogunk fordítani Szibéria és a Távol-Kelet gazdaságának komplex fejlesztésére, természeti kincseinek kiaknázására és az ehhez szükséges szállítási útvonalak létrehozására. 4. AZ IRÁNYÍTÁS ÉS A GAZDÄLKODÄS MÓDSZEREINEK KORSZERŰSÍTÉSE Beszámolójának következő részében Nyikolaj Rizskov többek között elmondta: Terveink és feladataink sikeres megvalósítása elválaszthatatlanul összefonódik a gazdálkodás irányításának és módszereinek korszerűsítésével. A korábbi módszerekkel és a régi szervezeti formákkal a termelést nem állíthatjuk az átfogó intenzifikálás útjára, ezeket összhangba kell hozni az új feltételekkel, és a gazdasági fejlesztés mai követelményeivel. Nem részleges javítgatásokra, hanem — amint azt politikai előadói beszédében Mihail Gorbacsov kifejtette — radikális reformra van szükség. Nyíltan meg kell mondani, hogy egészen a legutóbbi időkig sok tekintetben lebecsültük az irányítási rendszer megjavításának sürgető szükségességét. Lassú és felemás volt ez a munka. A régi, mindenekelőtt adminisztratív módszerekhez való ragaszkodás kerekedett felül, ami fékezte a gazdaság fejlődését. A párt levonta a szükséges következtetéseket és világos feladatot tűzött ki: nagy horderejű intézkedéseket kell megvalósítani az egész irányítási rendszer tökéletesítése terén, hogy lényegesen növeljük annak hatékonyságát, döntő mértékben meggyorsítsuk a tudományos-műszaki haladást, minden lehetséges módon aktivizáljuk az emberi tényezőt. Ezt a feladatot sokoldalúan és alaposan megindokolja az SZKP XXVII. kongresszusának politikai beszámolója. amely meghatározta lépéseink elvi vonalát. Ennek a vonalnak lényege az, hogy a demokratikus centralizmus megingathatatlan elvére támaszkodva erősítjük és tökéletesítjük a gazdaság centralizált, tervszerű irányítását, amely a szocializmus nagy vívmánya és alapvető előnye. Ugyanakkor a párt továbbra is következetesen azon fog munkálkodni, hogy bővüljön az egyesülések és vállalatok önállósága, növekedjék felelősségük a végeredményért, nagyobb legyen a gazdasági növekedés. Mint ismeretes, az utóbbi években fontos lépéseket tettünk ezekben az irányokban. Soha nem látott mértékben folyik a hatékonyabb irányítási formák keresése és kísérleti kidolgozása, s a bevált új irányítási formák elterjedése a gazdasági élet jellemző vonásává vált. A XII. ötéves tervidőszakban szívósan kell dolgoznunk azon, hogy létrehozzuk az irányítás egységes rendszerét, következetesen kialakítsuk a gazdasági mechanizmus elemeit, keressük az irányításnak, a termelés ösztönzésének és szervezésének hatékonyabb formáit és módszereit. Az ötéves tervidőszak egyik legfontosabb feladata az. hogy a népgazdaság ösz- szes ágazata az irányítás új formáira térjen át. Jelenleg új módon dolgoznak az ipari termelés felét adó vállalatok, a távközlés egész ágazata, a lakossági szolgáltatások szervezetei és a szállítás egyes ágazatai. Ilyen elvek alapján fog dolgozni az összes iparvállalat, valamint a szállítás is 1987-től. Mielőbb be kell fejezni az agráripari komplexum irányításának szervezeti átalakítását, létre kell hozni a szükséges feltételeket a gazdasági módszerek lényeges erősítéséhez, a valódi önelszámolási viszonyok széles körű meghonosításához a kolhozokban, szovhozokban, a vállalatoknál és az egyesülésekben. A gazdasági mechanizmus további tökéletesítésével, s valamennyi elemének komplex kidolgozásával összefüggő munkában különösen nagy jelentőségű az önálló gazdasági elszámolás elmélyítése. Szoros, szilárd összefüggést kell teremteni a vállalatok és az egyesülések tevékenységének végeredményei és azok között az alapok között, amelyeket a termelés fejlesztésére, munkabérre, a dolgozók anyagi ösztönzésére, szociális szükségleteik kielégítésére képeznek. Az új gazdálkodási módszerek tökéletesítésében különösen fontos a gazdasági normatívák rendszerének fejlesztése. Ezeket az egész ötéves tervidőszakra meg kell állapítani és a dolgozó kollektívákban azt a meggyőződést kell kialakítani, hogy a hatékony munka megtérül mind anyagilag, mind erkölcsileg, ellenkező esetben pedig a rossz eredményeket az egész kollektíva megérzi. A legveszélyesebb e kérdésben az, ha megszegik a normatívák stabilitásának elvét. Sajnos, a gyakorlatban előfordul ilyesmi — mondotta az előadó, majd így folytatta: Hangsúlyoznunk kell, hogy a gazdasági normatívák a tervirányítás perspektivikus eszközét jelentik. Ezekben rugalmasan kapcsolódik össze a gazdaságirányítás centralizált alapja az áru- és pénzviszonyok és az értéktörvény felhasználásával. A politikai beszámolóban új módon, elvi alapon vetettük fel azt a kérdést, hogy fejleszteni kell az irányítás demokratikus alapjait, bővíteni kell a dolgozóknak a vállalat ügyeiben való közvetlen részvételét. Ezért a már létező kollektív formákkal együtt újabbakat kell feltárni a dolgozóknak az irányításban való részvételére. Az egyik ilyen hatékony formává, mint arra a beszámoló is rámutatott, a dolgozó kollektívák tanácsai válhatnának. A továbbiakban Nyikolaj Rizskov rámutatott: A gazdaság intenzívebbé tételének feltételei között növekszik az áraknak — mint a hatékony költségfelhasználás és a gazdasági tevékenység eredményei megbízható mércéinek, a tudományos-technikai haladás és a termékminőség-javítás hathatós ösztönzőinek — szerepe. E téren nagy feladatok hárulnak az Állami Árbizottságra. Szükséges, hogy az gyorsabban és gazdaságilag hozzáértőbben oldja meg a felgyülemlett problémákat. A szociálpolitika felA beszámoló utolsó fejezetéhez érve az előadó egyebek között kifejtette: A gazdaságnak ,és a gazdasági hatékonyságnak a XII. ötéves tervben előirányzott fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy lényegesen előrelépjünk az SZKP programcéljainak megvalósításában: a szovjet emberek életszínvonalának minőségileg új szintre emelésében, a munka- és életkörülmények következetes javításában. Mind a társadalmi, mind a gazdasági fejlődés érdekei elsősorban a munka feltételeinek, jellegének és tartalmának jelentős mértékű átalakítását követelik meg. Az új ötéves tervidőszakban fordulatot kell elérnünk egy olyan megérlelődött probléma megoldásában, mint a kevés szakképzettséget igénylő kétkezi munka felhasználósának csökkentése. E csökkentés arányait és ütemét legalább kétszeresére-háromszoro- sára kell növelni. Minden egyes dolgozó keresetének nagyságát pontosan összhangba kell hozni munkájának eredményeivel. Ebből kiindulva jelöltük ki a fő irányokban szereplő nagy jelentőségű intézkedés végrehajtásának — a bértarifák és a besorolási illetmények emelésének — irányait és rendjét. Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi termelés ágazataiban rövid idő alatt, gyakorlatilag . egy ötéves tervidőszak folyamán, áttérjünk az új bérekre és fizetésekre, amelyeket átlagosan 25—30 százalékkal tervezünk emelni. A bérezési intézkedések végrehajtása lehetővé teszi, hogy az ötéves tervidőszak végére a munkások és alkalmazottak átlagos havi bére' elérje a 215—220 rubelt. Gyorsabb ütemben fog emelkedni a kereset a kolhozokban, a munkatermelékenység tervezett növelésével összhangban el fogja érni átlagosan a havi 180 rubelt. A háztáji gazdaságokból származó jövedelmeket is figyelembe véve, a kolhozokban foglalkoztatott dolgozók reáljövedelme gyakorlatilag egyenlő lesz a munkások és alkalmazottak jövedelmével. A munka szerinti elosztás elvének megszilárdításával egyidejűleg folytatni fogjuk a szovjet emberek életében rendkívül fontos szerepet játszó társadalmi fogyasztási alapok következetes bővítését. Az ötéves adataival összhangban a kiskereskedelmi árak terén is van mit tenni. A jelenlegi gazdaság különösen magas követelményeket állít a termelés irányítói elé. Fontos, hogy vezetőinknél a közgazdasági gondolkodásmód korszerű típusát alakítsuk ki, amely magában foglalja a magas szakmai tudást, szocialista vállalkozókedvet, előrelátást és azt, hogy a kollektíva nevelői és szervezői legyenek. Az egész irányítási rendszer tökéletesítéséből adódó feladatok megvalósítását a pártszervezeteknek állandóan ellenőrizniük és irányítaniuk kell. 5. KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK A beszámoló ezután arra tért ki, hogy a pártnak a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló vonala nagy követelményeket támaszt a külgazdasági tevékenységgel szemben. Abból indulunk ki — mondotta a szovjet kormányfő —, hogy a jelenlegi világban elengedhetetlenül szükséges a gazdasági és tudományos-technikai kapcsolatok aktív fejlesztése, a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel. Mi, ebben fontos eszközét látjuk a békés, jószomszédi államközi kapcsolatok fenntartásának és megszilárdításának, a népgazdasági problémák kölcsönös együttműködéssel való megoldásának. A fő irányok tervezete a külgazdasági kapcsolatok jelentős mértékű bővítését írja elő. Az elsőbbséget élvező feladatokra kell majd összpontosítani é kapcsolatokat, a tudományos-műszaki haladást célozva meg velük, nagyobb mértékben felhasználva őket a szociális kérdések megoldása érdekében. Meghatározó volt és marad a testvéri szocialista országokkal folytatott együttműködés. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletén hozott határozatok alapján a következő években nagy lépéseket kell tennünk a szocialista integráció fejlesztésében, s azt a széles körű gyártásszakosítás és kooperáció alapján kell elmélyítenünk. Ennek az egész munkának tengelye lesz a KGST-tagországok ezredfordulóig szóló tudományos-műszaki komplex haladási programjának következetes megvalósítása. Természetesen sok függ majd a szocialista országok kollektív szervezete, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának javításától is. Az integrációs folyamatok további elmélyítése feltétlenül alkotó, újító szemléletet igényel. A régi, megszokott formák, amelyek az extenzív fejlesztés időszakában alakultak ki, nem képesek biztosítani az együttműködés dinamikusabb fejlődését. Ezért kell új utakat keresni, határozottan törekedni a vállalatok és az ágazatok közvetlen együttműködésére, fejleszteni a közvetlen gazdasági kapcsolatokat, illetve közös egyesüléseket, tervezőirodákat, laboratóriumokat létrehozni. tervidőszak alatt ezek az alapok jelentős mértékben növekszenek, és egy lakosra számított értékük 1990-ben meg fogja haladni a 600 rubelt. A párt szociális politikájának keretében elvi jelentőségű a lakosság növekvő fizetőképes keresletének maradéktalan kielégítése. Nem túlzás azt mondani, hogy ma ez az egyik legidőszerűbb feladat. Megoldásával közvetlenül összefügg a munka fokozottabb anyagi ösztönzése, a szabadidő ésszerű kihasználása, a szovjet emberek hangulata, a hiánycikkek okozta káros jelenségek leküzdése. Mindenekelőtt javítani kell a lakosság élelmiszer-ellátását, különösen húsból, tejtermékekből, zöldségből és gyümölcsből. Az iparcikkek fogyasztásának is progresszív változásokon kell átmennie. A lakosság iparcikkellátásának színvonala az utóbbi években észrevehetően nőtt, egyes árufajtáknál a piac telítetté vált. Most egy jóval bonyolultabb probléma kerül előtérbe: a minőség és a választék kérdése. A választékbővítéssel és a divatos termékek előállításával kapcsolatos problémák megoldása során természetesen nem szabad megalapozatlanul csökkenteni az elsősorban gyermekeknek és időseknek szánt olcsó, de jó termékek gyártását. A XII. ötéves tervidőszak folyamán a térítéses szolgáltatások volumene a tervek szerint 30—40 százalékkal nő. Beszámolója végén Nyikolaj Rizskov hangsúlyozta: Most arra van szükség, hogy teljes határozottsággal, energiával és kitartással valósítsuk meg az elfogadott terveket. A tömegek alkotóerejére, az országos szocialista versenymozgalomra támaszkodva harcot kell indítanunk a kitűzött feladatok gyakorlati megvalósításáért. Nagyszerű feladatok ezek. összhangban vannak népünk lét- fontosságú érdekeivel, eszményeivel, és békevágyával. Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy országunk dolgozói, akik szilárdan tömörülnek a lenini párt köré. tudatában vannak nagy felelősségüknek és a kor követelményeinek, s mindent megtesznek a XXVII. kongresszus történelmi határozatainak teljesítéséért. V. Szociális fejlesztés és a népjólét növelése a XII. ötéves tervben
