Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

1986. március 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Házunk tájáról Az elmúlt napokban a köz­érdeklődés előterébe került a tömegtájékoztatási eszközök munkája. Az Országgyűlés napirendjére tűzte, majd megalkotta a sajtóról szóló törvényt. Az előterjesztő be­szédben a magyar sajtótör­ténet dicsőséges lapjait idéz­te az igazságügyi miniszter, amikor a korabeli haladó erők, az 1848-as és az 1919- es politikai küzdelmekben az első célkitűzések sorában tartották számon, majd biz­tosították a sajtószabadsá­got. A minap született saj­tótörvény magába építi mindazt, ami a múltból a mának és a jövőnek üzen, azaz letéteményese leghala­dóbb nemzeti hagyománya­inknak. Építkezik az 1986-os sajtó- törvény a nemzet messzibb múltjából, de természetesen mindenekelőtt a közelmúlt évek fejlődésére támaszko­dik. A sajtótörvény alapja a Magyar Szocialista Munkás­párt 30 év alatt kikristályo­sodott tájékoztatáspolitikája. Ez a tájékoztatáspolitika az általános politika formálódá­sával kölcsönhatásban ala­kult, és legfontosabb tám­pontjai a valóság tisztelete, a nyíltság, az őszinteség, va­lamint az elkötelezettség a szocializmus, a haladás, a béke és a humánum mel­lett. így vált a magyar saj­tó a politizálás, a szocialis­ta demokrácia gyakorlásának mind színesebb és hatáso­sabb eszközévé. Nem túlzás azt állítani, hogy ezeknek az elveknek a megvalósulá­sa tiszteletet és megbecsü­lést szerzett a párt politiká­jának és a magyar sajtónak itthon és külföldön egyaránt. A sajtótörvény időszerűsé­ge több oldalról is megkö­zelíthető. Elég csak utalni arra a robbanásszerű fejlő­désre, amely a tömegtájékoz­tatás területén végbement és végbemegy. A XX. század második felének generációja a rádiózás általánossá válá­sa után rácsodálkozott a te­Közben nemhogy csökkent volna, inkább nőtt az érdek­lődés az Írott sajtó iránt is. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke azt je­lenthette az Országgyűlésnek, hogy hazánkban jelenleg 1720 időszaki lap jelenik meg, és ezek évente 1 mil­liárd 400 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vi­déki napilapok példányszá­ma meghaladja a 3 milliót. E fejlődési folyamat új vo­nása, hogy gyorsan nőtt az érdeklődés a helyi írott saj­tó iránt is. Megyénkben pél­dául az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap, a megyei és a városi lap napi pél­dányszáma 110 és 120 ezer között ingadozik, és közel félszázezer példányban je­lennek meg az üzemi lapok. Nagy az érdeklődés a Mis­kolci Körzeti Rádió adásai iránt is. Miskolc-Avason mái műsort sugároz a városi ká- beltelevizió, Leninvárosban pedig most dolgoznak a lé­tesítésén. Az új sajtótörvény­ben megfelelő hangsúlyt kap a „szükebb környezet” igé­nye is. Egyik passzusa ki­mondja: „Az állampolgárok­nak joguk van arra, hogy tájékoztatást kapjanak szü­kebb környezetüket, hazáju­kat, a világot érintő kérdé­sekben. A sajtó kötelessége - a hírközlés más eszközei­vel összhangban - a hiteles és időben történő tájékozta­tásról való gondoskodás." Mindez - úgy gondoljuk - növekvő felelősséget jelent a sajtó területén dolgozók szá­mára. A feltételeket a tör­vény úgy biztosítja, hogy egyrészt az illetékes szervek kötelességévé teszi a korrekt tájékoztatást, másrészt védi a munkáját becsülettel végző újságírót. Az új sajtótörvény megerö- siti az elmúlt években kiala­kult helyes elveket, ugyanak­kor új impulzusokat ad mun­kánkhoz. A törvény immár levizióra, és alig barátkozott meg a képernyő állandó je­lenlétével, fiai, unokái már a hosszú időre kereteket ad a szocialista, magyar sajtó fej­lődéséhez. videózással ismerkednek. Nagy Zoltán Javítják az aprófalvak áruellátását A kistelepüléseken és az aprófalvakban élők ellátását hivatott segíteni az a két mozgóbolt, amely az encsi áfész kezelésében működik. Ezekből az egyik eddig csak ruházati cikkeket árult. Ez azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért ezt is átalakítják, és a következőkben vegyes áru­cikkeket visz majd a fal­vakba. A lakossági igények figyelembevételével az áru- összetétel nagyobb része élelmiszer,. valamint vegyes­iparcikk. A mozgóboltok előre el­készített ütemterv szerint keresik fel a településeket. Ezt a „menetrendet” az ott lakók már ismerik. Az encsi áfész mozgóboltjai havonta egy-egy, előre meghatározott alkalommal felkeresik a szomszédos gönci- és halmaji áfész területén levő aprófal­vakat is, besegítve ezzel azok ellátásába. Mintegy 40 kis­község lakosságának árube­szerzését segítik ezek a mozgóboltok, közte olyan aprófalvakét is, mint Kánv, Perecse, Gagyvendégi és má­sok. A mozgóboltok üzemelteté­se az encsi áfész részére nem hoz nyereséget, fenntartásál más bevételek terhére kell elszámolni. Fenntartása azon­ban még így is szükséges, hiszen a lakosságot sok uta­zástól mentesíti, mindenna­pi szükségleteinek beszerzé­sében segíti. Mert az apro- falvak ellátása gyakorlatilag teljes egészében az áfészek feladata. Ezek száma pedig nem kevés, mert például az 500 fő alatti lakosú telepü­lések száma meghaladja a 110-et. Festőszieszta . . . Fotó: Laczó József • A Vidi • A számítástechnika ko­runk csodája, s mindenki­ből kivált valamilyen véle­ményt, gondolatot. Vannak hívei és vannak ellenzői. Ha kell, akkor milyen? Commodore! — vágják rá a kérdés „szakértői”, Com­modore, ez az igazi! No, és a honi gyártású Videoton? * A bejáratnál többféle táb­la. Köztük egy, a felirat szerint: Videoton Elektroni­kai Vállalat Számítástechni­kai Gyára, Vevőszolgálat miskolci üzemegysége. Jó helyen járok. Kiss György üzemegység­vezető szobájában egy rek­lámposzteren fiatal hölgy Videoton-terméket kínál. Az üzemegység-vezető maga is fiatal, akár az őt körülvevő munkatársak. Fiatal a szol­gáltatás gazdasági életünk­ben és fiatal a szervezet is. Miskolcon 1981-től műkö­dik. — Az országban hét üzem­egység található. A mi fel­adatunk itt, Miskolcon az, hogy hazánk északi és észak­keleti részén ellássuk a Vi- deoton-számítógépek szervi­zelését. A szoftverfejlesztő csoportunk elsődlegesen szá­mítógépes feladatok megol­dására törekszik a helyzet- felméréstől a beüzemelésig. Itt az épületben van a gép­termi csoportunk. amely négy számítógéprendszerrel elsősorban bérmunkát, il­letve fejlesztési tevékenysé­get végez. Az üzemegységen belül működik közgazdasági és kereskedelmi csoport is. E csoportok feladata a tel­jes marketing tevékenység ellátása. Szóval, az a lé­nyeg, hogy a Videoton Elekt­ronikai Vállalat Számítás- technikai Gyára — a szóra­koztató elektronikai gyár ké­szíti a közkedvelt színes te­levíziót és a képmagnót — évente 7 milliárd forint ér­tékű számítástechnikai be­rendezést gyárt. Ebből kö­zel 1,3 milliárd forint érté­kű a hazai felhasználás, a többi export. A KGST-n be­lül Magyarország az úgyne­vezett MSZR-prograroban vesz részt és a Videoton al­kotja a hazai számítógép­gyártás gerincét. Ez tehát azt jelenti, hogy a gyár a mini- és a mikrogépek, va­lamint perifériák gyártására specializálta magát. Arra, hogy a gyárban jó minősé­gű számítógépeket (hardve­reket) gyártanák, bizonyíték a tőkés piacon elért sikere­ink. Kedvezőek az áraink is. Egy Commodore szintű Vi­deoton-számítógép 12 ezer 800 forintba kerül, szemben az előbb említett gép kö­zel 30 ezer'forintos árával. S még egy előny. Gépeink folyamatosan bővíthetők, tu­dásszélességük növelhető. A szoftver (a szellemi termék, program, amelyet a gépbe adagolnak) tevékenységünk magas színvonalét az jelzi, hogy megrendelőink elége­dettek a munkánkkal. — itt, Észak-Magyarorszá- gon is? — Feltételezem, itt is. El­lenkező esetben az elmúlt öt év alatt nem bővült volna üzemegységünk. A kezdet­kor ugyanis csak tizenha­tan voltunk, ma negyven­nyolcán. Mintegy 160 szá­mítógéprendszer és több száz periféria (számítógép­hez kapcsolódó egyéb be­rendezések, például kiírók) szervizelését kell megolda­nunk. örvendetesen bővül a szoftverkereskedelmi tevé­kenységünk is, s évente kö­zel 50 millió forint értékben számítógép-berendezéseket is értékesítünk. — A számítógépek alkal­mazása mindjobban terjed, mind több a konkurens szervezet is. Hogyan tart lé­pést ezzel a Videoton-vevő- szolgálat? — Megjelenünk különféle kiállításokon. Jó a kapcso­latunk a számítástechnikát tanító iskolákkal, intézmé­nyekkel, mint például a Ne­hézipari Műszaki Egyetem, és természetesen, hiszen ez a munkánk, a különféle vál­lalatokkal. — Ha megjelenik önöknél egy új vállalat... — Szívesen állunk ügyfe­leink rendelkezésére. A leg­nagyobb erőnk a fiatalság, az alkotni vágyás. Minden ügyfél egy újabb problémát jelent, s nekünk a számító­gép segítségével meg kell találunk az optimális, leg- megközelíthetőbb megoldást. A sikeres feladatok, vala­mint az, hogy munkánkkal egy vállalat gazdálkodásá­ban eredményre vezető ka­pukat nyitunk meg, igazi örömet szerez nekünk. Ez az, ami hajt bennünket. No, és persze a számítástechni­ka, ami korunkban szédü­letes iramban fejlődik. Nap mint nap új gépek, új rend­szerek, új programok szület­nek. Így aztán nekünk, ve­vőszolgálatosoknak nem le­het megállni, megpihenni, megtorpanni. Az új felada­tok pedig mindig előbbre visznek. Balogh Andrea A szigorúbb gazdasági íeltélelek és a bizonytalan piaci kilátások úgy tűnik megfontoltabbá tették tavaly a gaz­dálkodó szervezeteket a munkaerőigények megtervezésében. Mégis az állapítható meg, hogy a megyei munkaerőpiac eléggé ellentmondásos, ugyanis egyszerre jelentkezett mun­kaerőhiány és munkaerőtöbblet. A munkaerő iránti kereslet csökkenése a munkáltatók óvatos magatartásával magyarázható, ami a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda véleménye szerint a szabá­lyozó rendszer múlt évi változásával áll szoros összefüg­gésben. Az általános munkaerőigény-csökkenéshez nyil­vánvalóan hozzájárult, hogy néhány vállalatnál megkezdték a létszámmal való ésszerű, takarékos gazdálkodást, más­részről egyre több munkáltató léptetett életbe szigorúbb követelményt az új munkaerő felvételénél. Ennek hatására megyénkben a munkaerőkereslet és -kínálat strukturális eltérése mellett egyes körzetekben (Encs, Mezőkövesd, Sze­rencs) elhelyezkedési gondok is felszínre kerültek. Ugyan­akkor továbbra is fennállt a munkaerőhiány, amely külö­nösen érzékelhető volt a Miskolc területén gazdálkodó szer­vezeteknél. Elsősorban az úgynevezett hiányszakmákban, valamint a nehéz fizikai munkát igénylő munkaterületeken volt nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda adatai szerint a női munkaerő iránt stagnált a kereslet, a bejelentett igé­nyek 26 százaléka vonatkozott női munkaerőre. Az is meg­figyelhető, hogy döntően, az esetek 95 százalékában fizikai dolgozókat kerestek a munkáltatók, ezen belül a nők ará­nya 25 százalék volt, több mint kétharmada segédmunkás munkakörbe. A fizikai munkaerőigényeknek csaknem a fele szakmunkásokra, s ezeknek kétharmada pedig az iroda által kiemelt 13 szakmára (például lakatos, forgácsoló, hegesztő, kőműves, ács-állványozó stb.) vonatkozott. A statisztikából egyértelműen kitűnik az is, hogy a lakatos, forgácsoló, he­gesztő, valamint kőműves, ács-állványozó szakmákban álta­lában továbbra is jelentős eltérések mutatkoznak. Mint érdekességet említjük meg, hogy 1985-ben a Munkaügyi Szolgáltató Irodánál 813 lakatosra, s 297 kőművesre tartot­tak igényt, ezzel szemben lakatosok közül mindössze 77-en, kőművesek közül pedig 12-en jelentkeztek munkára. Külön szólunk a nyugdíjas munkavállalókról, akik iránt a kereslet mérséklődött. Elsősorban az úgynevezett kisegítő munkaköröket (őr, portás) kínálják a munkáltatók, így akik szakmájukban szeretnének elhelyezkedni, kevés lehetőség nyílik számukra. A nyugdíjas nők részére pedig még az úgynevezett kisegítő munkakörökre sem igen lehetett mun­kahelyi ajánlatot adni. A legnehezebb volt kielégíteni azok­nak a nyugdíjasoknak az igényét, akik szellemi munka­körökben szerettek volna keresethez jutni. A munkaerő-közvetítésen túl a Munkaügyi Szolgáltató Iroda egyéb tevékenységet is folytat. Többek között közre­működött a munkavállalók átképzésének, továbbképzésének előkészítésében, megszervezésében. Sajnálatos viszont, hogy a vállalatok ezúttal nem tartottak rá igényt, csupán a Diós­győri Gépgyár élt az együttműködési szerződés biztosította lehetőséggel. A diákok szünidei foglalkoztatásának elősegí­tése érdekében is kinyilvánították segítőkészségüket. A ta­pasztalataik azonban kedvezőtlenek, ugyanis a munkáltató'- által jelzett igények nem minden esetben tartalmaztak valós adatokat. Ezért fordulhatott elő, hogy az irodában megjelent több száz tanuló munkába állítása az elmúlt évben zökke­nőkkel járt. A munkajogi szaktanácsadás ugyancsak az iroda profil­jába tartozik. Az elmúlt évben elég gyakori volt a szemé­lyes, telefonon, illetve írásban adott munkaügyi tanácsadás, amit magánszemélyek és munkáltatók egyaránt igénybe vettek. Az egyes ügyek kapcsán olyan következtetéseket lehetett levonni, hogy több munkáltató (főként termelő- szövetkezetek, szakcsoportok) helytelen, sok esetben tör­vénysértő munkajogi gyakorlatot folytat, s ez később szá­mos munkaügyi vita forrása. Van olyan tapasztalat, hogy egy-egy vállalat intézkedésre jogosult dolgozója nem ismeri eléggé a munkajogi szabályokat, vagy a jogszabályokat té­vesen értelmezi, azokat helytelenül alkalmazza. Szükség van tehát arra, hogy a hatáskörrel és intézkedési jogkörrel fel­ruházott vezetők, középvezetők alkalmassá váljanak felada­taik ellátására, ezért a vállalatok, intézmények és szövet­kezetek munkaüggyel foglalkozó dolgozóit segíteni kell a munkakör betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges képesí­tés megszerzésére. Ezt a célt szolgálja az évenként szerve­zett közép- és felsőfokú képesítést nyújtó tanfolyamok szer­vezése. Az iroda ebben is a gazdálkodó szervezetek rendel­kezésére áll. L. L. „Tartósított” takarmányok A lucernalisztüzemek elő­nye, hogy — költségesen ugyan —, de rendkívül jó minőségben tartósítják a leg­értékesebb zöldtakarmányo- •kat. Az utóbbi években, a magas energiaárak miatt sorra bezártak megyénkben is a lucernalisztüzemek. Egy részüket takarmánykeverő üzemmé alakították, van amit magtárként hasznosíta­nak, de akad évek óta ki­használatlanul álló ilyen egykori takarmány tar,tósí tó is. Az a néhány lucernaliszt- üzem viszont, ahol sikerült az energiafelhasználást, a költségeket csökkenteni, még ma is jó pénzt hoz a nagy­üzemi gazdaságoknak. Így van ez már hosszú évek óta a saentistváni VII. Párt­kongresszus Tsz-ben is, ahol a földgáztüzelésre való átté­rés, számos újítás és a jó munkaszervezés révén a leg­jövedelmezőbb üzemágnak bizonyul a lisztüzem. Az el­múlt esztendőben, amikor sajnos kevés zöld lucerna termett, a szentistvániaknak mégis sikerült a tervezett 540 vagon takarmánylisztet legyártaniok. A lucerna mel­lett ugyanis más, értékes zöldtakarmányolkat is tartó­sítottak. A tápok összeállí­tásához nagyon jól haszno­sítható silólisztből, illetve silópelletből is nagy meny- nyiséget szárítottak, s ebből mintegy 25 vagonnal tud­nak még szállítani a keverő­üzemnek, illetve a nagyüze­mi állattenyészeteknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom