Észak-Magyarország, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1986. március 1., szombat Folytatta munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa Tanácskozik az SZKP XXVIi. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) között is olyan eredménye­ket ért el a szocializmus épí­tésében, amelyekre méltán, büszke lehet. A kongresszus; ugyanakkor hűen tükrözi az, élet minden területére kiter­jedő .megújulás igényét, az emberek tenni akarását, von­zó és lelkesítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk nagy figye­lemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szov­jetunió bel- és külpolitikájá­ról a kongresszuson adott elemzési, állásfoglalást és programot, amely számunk­ra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szer­te a világon. Az Önök városában tett látogatás alkalmat ad szá­munkra, hogy itt, a szülőhe­lyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére Vlagyi­mir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alaku­lását meghatározó társadal­mi és politikai folyamatok­nak, eszmei hagyatéka párt­jaink és minden forradalmi erő számára ma is az elmé­leti tájékozódás és a gyakor­lati munka biztos és kime­ríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá, hogy Ul- janovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocia­lista forradalom idején száz­ezernyi magyar internacio­nalista fogott fegyvert'azért, hogy oroszországi osztály­testvéreivel együtt védel­mezze a fiatal szovjet hatal­mat. A magyar internacio­nalisták ott voltak és helyt­álltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztala­tairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte hely­zetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyúj­totta lehetőségeket és fel­mérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásá­val, a hatékonyság, a mun­kafegyelem, a minőség gyö­keres megjavításával, a mű­szaki haladás meggyorsítá­sával, a KGST tagállamai­val folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendülete­sebb előrehaladásnak. Eb­ben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgaz­daságunk VII. ötéves tervé­nek végrehajtását. — A kitűzött cél eléré­se, a magasabb követelmé­nyek teljesítése új megol­dásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva ha­tároztuk el, hogy a szocia­lizmus általános törvénysze­rűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat figyelembe véve és a közös tapasztala­tok felhasználásával tovább­fejlesztjük gazdaságirányítási gyakorlatunkat. Ennek ke­retében növelni kívánjuk a hatékony gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia to­vábbi kibontakoztatásával pedig tág teret szándéko­zunk nyitni a dolgozó kol­lektívák alkotó kezdemé­nyezései számára. — Népünket a megbont­hatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunió­hoz. A magyar—szovjet kap­csolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — megha­tározó szerepe van a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommu­nista Pártja internacionalis­ta elvtársi együttműködésé­nek. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormány- küldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látoga­tásakor született megállapo­dások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptem­berében Kádár János és Mi­hail Gorbacsov elvtársak át­tekintették a magyar—szov­jet kapcsolatok valamennyi lényeges kérdését. — A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennál­lása óta a békéért folyta­tott harc élvonalában ha­lad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész ha­ladó emberiség megemléke­zett. A Szovjetunió békesze­rető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzet­közi helyzetben is megha­tározó szerepük van a fe­szültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés út­jára való visszatérésért foly­tatott harcban. — A Magyar Népköztár­saság külpolitikájának /sa­rokköve volt és marad ba­rátságunk és szövetségi kap­csolataink erősítése a Szov­jetunióval, a Varsói Szer­ződés és a KGST tagálla­maival, a testvéri szocialis­ta országokkal. Barátaink­kal együtt a jövőben is kö­vetkezetesén síkraszállunk a nemzetközi feszültség csök­kentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság el­vének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. — A jövőben is maradék­talanul támogatjuk és ma­gunkénak valljuk a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés bé­kekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos ese­ményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorba­csov elvtárs január 15-i nyi­latkozatában megfogalma­zott, a nagy horderejű le­szerelési javaslatokat, ame­lyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsern­Moszkvában, a Kreml Kong­resszusi Palotájában pénte­ken folytatta tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kong­resszusa. Mint ismeretes, a kongresszus első napján úgy döntöttek, hogy az első há­rom napirendi pontról (az SZKP KB beszámolója és a párt feladatai, az SZKP programjának új szövegezé­se és az SZKP szervezeti szabályzatának módosítása) nem tartanak külön előadói beszédeket, hanem azok lé­nyegét belefoglalják az SZKP Központi Bizottságának po­litikai beszámolójába, ame­lyet a KB főtitkára, Mihail Gorbacsov február 25-én terjesztett elő. A pénteki napon az első felszólaló Viktor Csebrikov, az SZKP KB "Politikai Bi­zottságának tagja, az Ál­lambiztonsági Bizottság el­nöke volt. Beszédében Viktor Csebri­kov szólt arról, hogy a Szov­jetunió mélyen elkötelezte magát a béke ügye mellett. Sajnos a vezető imperialista hatalmak nem adják jelét annak, hogy készek lenné­nek a fegyverkezési hajsza megállítására. Továbbra is erőpolitikát folytatnak, ami nyílt szovjetellenességben, a misítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető kül­politikájának olyan meg­győző bizonyítéka, amely méltán számíthat az embe­rek millióinak rokonszenvé- re és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommu­nisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjet­unió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó ha­tározatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv felada­tainak teljesítéséhez, a Szov­jetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetői­nek Ócsai-Kiss István „Fia­tal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyve­zérlésű szerszámgép kicsi­nyített domborművű ábrá­zolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságá­nak éltetésével ért véget. Este a magyar pártkül­döttség tagjai részt vettek a Lenin múzeum- és emlék­komplexumban rendezett ün­nepi hangversenyen. Szovjetunió fölötti katonai fölény megszerzésére irá­nyuló lépésekben nyilvánul meg. Ennek az irányvonalnak a megvalósításában önálló sze­repet töltenek be a külön­leges szolgálatok. Viktor Csebrikov beszá­molt arról is, hogy az utób­bi időszakban több szovjet minisztériumban és országos hatáskörű irányítószervben imperialista titkosszolgálatok ügynökeit leplezték le. Olyan árulókat, akik fontos szolgálati titkokat szolgál­tattak ki külföldi szerveze­teknek. Ezek az emberek a törvény által előírt szigorú, de megérdemelt büntetésben részesültek. Nyugaton hősnek kiáltják ki mindazokat, akik fellép­nek a szocializmus ellen és sokszor megrögzött bűnöző­ket vesznek pártfogásba. Nyugati védelmezőik ki akarják vívni e személyek számára azt a jogot, hogy büntetlenül megsértsék a szocialista állam törvényeit. Ilyen jogot azonban mi so­ha senkinek nem adunk — szögezte le a szónok. Mint emlékezetes, az SZKP KB politikai beszámolójá­ban kemény bírálat hang­gízia pártvezetése címére. Abszamat Maszalijev, a Kir­giz KP KB első titkára pén­tek délelőtti felszólalásában teljesen jogosnak ismerte el a kritikát. Az uráli Udmirtijában van az IZS márkájú gépkocsikat gyártó hatalmas termelési egyesülés, amelynek párttit­kára, Jurij Lobov elsősorban új típusok gyártása szüksé­gességének szentelte felszó­lalását. Szibériával, ennek a zord éghajlatú, de természeti erő­forrásokban hallatlanul gaz­dag vidéknek a problémáit tárta a kongresszus eléSzer- gej Manyakin, az omszki te­rületi pártbizottság első tit­kára. Név szerinti bírálatot ka­pott a péntek délelőtti ülé­sen a közlekedésügyi mi­niszter első helyettese. „Mi­lyen felelősség ez az Önre bízott ügyért, Bevzenko elv­társ?” — kérdezte a vitá­ban felszólaló Alekszandr Szuharov, az egyik moszk­vai metróépítő brigád veze­tője, felidézve, hogy miköz­ben az új ötéves tervidő­szakban 40 százalékkal több munkát kell elvégezniük a szovjet főváros metróépítői­nek, a programok egyharma- dához még mindig hiányza­nak a tervek és a költség- vetések. Szovjet-örményország vi­rágzásáról, a köztársaságok közötti együttműködés üd­vös hatásáról beszélt felszó­lalásában Karen Demircs- jan, az Örmény KP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára. Öt Viktor Misin, a Komszomol Központi Bi­zottságának első titkára kö­vette a szónoki emelvényen. Az élesen bíráló hangvé­tel folytatódott a szovjet kulturális miniszter felszóla­Elsősorban a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezési hajsza megfé­kezésével összefüggő kérdé­sekről beszélt a kongresszu­son elhangzott beszédében Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjet­unió külügyminisztere. Leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehető­ség és e fegyverek jellege olyan, hogy egyszerűen ér­telmetlenné teszi a konfron­táció és a párharc politiká­ját. Kiemelte a Mihail Gor­bacsov januári nyilatkoza­tában szereplő, a tömegpusz­tító fegyverek maradéktalan megsemmisítését szolgáló program jelentőségét, s fel­hívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig meg­vannak a nukleáris fegyve­rek prókátorai, akik meg­próbálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegyverekre. A Szovjetunió meggyőző- déses híve a komoly és be­csületes párbeszédnek. Er­ről pontosan, világosan szólt a kongresszuson elhangzott politikai beszámoló is — mondotta Sevardnadze. Az utóbbi időben egyre gyakrabban szemünkre ve­tik, hogy nyilvánosságot biztosítunk külpolitikai lé­péseinknek, és azzal vádol­nak bennünket, hogy propa­gandát folytatunk. Mi való­ban hatalmas jelentőséget tulajdonítunk a nyílt diplo­máciának. Számunkra a propaganda a szavak és a tettek egységét jelenti és azt, hogy közvetlenül for­dulhatunk a világközvéle­ményhez — mutatott rá beszédében Eduard Sevard­nadze. lásában. Pjotr Gyemicsev, aki egyben póttagja az SZKP .KB Politikai Bizott­ságának, kifakadt azok el­len a pénzügyi és tervező­szervek ellen, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaság­ra nehezedő, nem jövedel­mező terhet láttak a kultu­rális építőmunkában. Szemjon Grosszu, a Mol­dovai KP KB első ti tkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges el­maradás egyes pártszerveze­tek formális munkastílusá­ra, a döntési bátorság hiá­nyára vezethető vissza. Egy üzbegisztúni bentlaká­sos iskola igazgatónője. Mar­jam Jakubova szólalt fel ez­után. Jakubova asszony bí­rálta a tankönyvikiadást és az iskolák ellátását. A délelőtti ülés utolsó szovjet felszólalója a vol- gográdi területi pártbizott­ság első titkára volt. Vla­gyimir Kalasnyikov ipari si­kerekről számolt be. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának főtit­kára, a Szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kor­mányzó Tanácsának elnöke, Gaston Plissonnier, a Fran­cia KP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára és Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsának el­nöke. A péntek délutáni ülés el­ső és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Se­vardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re volt. A bányászlakás-építés fény- és árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy Do- nyec-medencei bányász, Ju­rij Satalov. A Kongresszusi Palotát ezután a különböző köztár­saságok iskolásai, komszo- molistái népesítették be. Üd­vözölték a kongresszus kül­dötteit és vendégeit, s át­nyújtották az elnökségnek a lenini Komszomol szimboli­kus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dmitrij Gagarov, a szov­jet Távol-Keleten fekvő pri­mőrjei határterület pártbi­zottságának első titkára rá­mutatott, hogy évszázadunk végére itt lesz a Szovjet­unión belül a legdinamiku­sabb az energia-, a fűrész­áru- és a színesfémterme­lés növekedése. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szapar Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emel­kedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámolója is­meretes módon e köztársa­ság pártvezetését is elma­rasztalta. Nyijazov elismerte a bírálat jogosságát. Lev Kulidzsanov, a Szov­jet Filmművész Szövetség vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepé­ről, a film nevelési felada­tairól beszélt. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendégek közül Herbert Mies, a Német Kom­munista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának fő­titkára üdvözölte a kong­resszust, amely ezzel zárta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII. kong­resszusa szombaton is ülé­sezik. zott el a közép-ázsiai Kir­Kódór János megtekinti Moszkvában, a Kongresszusi Palota csarnokában rendezett kiállítást A Szovjetunió mélyen elkötelezte magát a béke ügye mellett "--v A Szovjetunió meggyözödéses híve a becsületes párbeszédnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom