Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

1986. február 8., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 A magyar tudomány vidéki műhelyei szágban jegyezték be ezt a magyar szabadalmat. Az ed­digi eredmények nagy gaz­dasági haszonnal jártak. A kísérletek alapján a várható fagyos időszak előtt perme­tezni kell, és így szinte tel­jes bizonyossággal megold­ható a növények és gyü­„A város neve mellé gya­korta már nem is írják oda, hogy Magyarország. A tudo­mányos életben már-már olyan népszerűségnek ör­vend, mintha Oxford vagy Cambridge nevét említenék.” Dr. Alföldi Lajostól, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Biológiai Központjának fő­igazgatójától hallottuk ezt az „anekdotát”, amellyel szerte a világon a kutatóváros sze­repére és rangjára utalnak. Szeged ma valóban kuta­tóváros, és ennek alapjait még a Nobel-díjas Szent- Györgyi Albert vetette meg, hogy a későbbi nemzedékek kiteljesítsék néhány fontos tudományág kibontakozását. — A nagy kibontakozás a hetvenes évek elején kezdő­dött el a városban — mond­ja dr. Alföldi Lajos. — A Szegedi Biológiai Központ megépítése teret és lehetősé­get biztosított az alapkutatá­sok számára. Az alapkutatá­sok nem közvetlen gyakorlati problémákkal foglalkoznak, hanem általános törvénysze­rűségeket keresnek. Elsősor­ban a mezőgazdaság, a gyógy­szeripar hasznosítja mun­kánk eredményét. Áttétele­sen tehát kellőképpen szol­gáljuk és segítjük a gyakor­lati tevékenységet, nagy súlyt helyezve a tudomány és a gyakorlat kapcsolatára. Öt intézetünkben — biokémia, biofizika, genetika, enzimo- lógia, növényélettan — szá­mos jelentős kutatási témát oldottunk meg eddig, és ku­tatunk jelenleg is. Az élet- folyamatok szabályozása, a sejtekben lejátszódó biofizi­kai folyamatok vizsgálata a későbbi időszakban lesz majd kamatoztatható a gyakorlat­ban. A kutatás feltételei az el­múlt időszakban szigorodtak, ám ha összevetem a felsza­badulás előtti vagy az azt követő évekkel, óriási fejlő­désről kell számot adnunk. Nálunk jelenleg másfél száz kutató dolgozik. Sokan kül­földi meghívások alapján ha­A Szegedi Biológiai Központ impozáns épülete zánktól. távol végzik munká­jukat. Tizenöt-húsz külföldi kutató pedig mindig találha­tó intézetünkben. A nemzet­közi kapcsolatok ilyen komp­lexitása nagyban segíti a ku­tatók munkáját, ami végül is az ország javát szolgálja. Hosszú évek óta példamu­tató együttműködésről adhat számot a Biológiai Központ Biokémiai. Intézete és az Északmagyarországi Vegyi­művek, valamint a Hosszú­hegyi Állami Gazdaság. Far­kas Tibor, a biológiai tudo­mányok kandidátusa, az in­tézet főmunkatársa így ösz- szegzi a növények hidegtűrő­képességével kapcsolatos ku­tatásaikat: — Évekkel ezelőtt az álla­tok hidegtűrő-képességét ku­tattam, azután hasonló ku­tatási téma került előtérbe a növényekkel kapcsolatban is. Munkatársaimmal megálla­pítottuk, hogy a növénye­ket is meg lehet tanítani a helyes „viselkedésre”. Az okot a sejtek membránjainak megváltozásában kerestük. Egyszerre bennetaláltuk ma­gunkat a búza h idegtűrésé­nek kutatásában. Köztudott, hogy azok a növények vise­lik el a hideget, amelyeknek membránjai alkalmazkodni tudnak a hőmérséklet válto­zásaihoz. Alacsony hőmér­sékleti viszonyok mellett a sejtek életben maradnak, de csak akkor, ha membrán­anyagaik megtartják folyé­kony halmazállapotukat. A 20 fokon termesztett búza membránjai 2-3 foknál me­revednek meg, míg a 2-3 fok­nál termesztett gabonáé mí­nusz 16 foknál. Amelyik nö­vény nem tudja tartani ezt a „szintet”, az elpusztul. Kér­dés, hogy a genetikai hatá­rokon miképpen lehet túl­lépni, és a fagytűrő sejteket mire lehet kényszeríteni vegyszeres beavatkozással. A hőmérséklet szabályozásával olyan helyzetet teremtünk a növények számára, amely lehetőséget biztosít a kuta­tás ellenőrzéséhez. A téma ma már világszabadalom. Eddig több mint húsz or­Farkas Tibor: A hidegtűrő bú­zafajtákban olyan ellenállóké­pességet alakítottunk ki, amely­re csak hosszú edzési folyamat után tehetne szert a növény. Aggodalmak, félelmek szülés előtt A szülés várható időpont­ja egyre közeledik, a leen­dő anyában egyre fokozódik az izgalom, az aggodalom, milyen lesz a szülés lefo­lyása, mennyire fog fájni, fiú lesz vagy leány, mikor kell a szülészetre indulni, és még folytathatnánk a sok­sok, szinte mindenkiben fel­gyülemlő gondolatot. Milyen legyen a terhes életmódja az utolsó 'hetek­ben? — Fokozott figyelem a táplálkozásra, döntően fehér­je és vitaminok bevitele a fontos, kevesebb legyen a szénhidrát (cukor), — napi, legalább 2x1/2 óra séta a szabadban, javul az anyai test kondíciója, ezál­tal az anyai és magzati vér­keringés, — kerülni kell az utazá­sokat, különösen a nagy tá­volságokra való utazást, nem szabad gépkocsit vezetni, — nagy gondot kell for­dítani a tisztálkodásra, na­ponkénti zuhanyozás lan­gyos vízzel, kerülendő az ülőfürdő, — az öltözködésben a ké­nyelmes ruhadarabok vise­lése az előnyös, indokolt a többszöri fehérneműváltás, — mosakodás-zuhanyozás után indokolt az emlőbim­bók edzése, a pár percig pu­ha törülközővel való dör­zsölés, ez a szoptatásra va­ló felkészülés miatt fontos, — a család gondoskodjon arról, hogy a terhes ne le­gyen hosszú ideig egyedül, vagy legalábbis szervezze meg a bármikor könnyen el­érhető segítség lehetőségét. Milyen vizsgálatokkal és milyen gyakorisággal kell számolni még az egészséges terhesnek is? A számított szülési termi­nustól, ha addig a szülés nem indult meg, még az egészséges terhesnek is (kó­ros esetben ennél hama­rább) kétnaponként a reg­geli órákban magzatvíz- vizsgálaton kell megjelenni a kórház terhes-ambulanciá­ján. Bizonyos esetekben a köz­ti napokon, de egy héttel a várható időpont letelte után mindenkinek magzati EKG- vizsgálaton kell megjelenni, ugyancsak a kórház terhes- ambulanciáján (távol lakó terheseket a kórházak ilyen­kor felveszik), Mikor indult meg a szü­lés, mikor kell kórházba menni? A kezdetben csak ritkán jelentkező (1/2—1 óránként) méhösszehúzódások (fájá­sok) rendszeressé és egyre gyakoribbá válnak (5 per­cenként) és sem ülve, sem fekve nem szűnnek meg. Ha nincsenek méhössze­húzódások, de burokrepedés következik be, magzatvíz- szivárgás, vagy -folyás ész­lelhető, vagy ha bármilyen mennyiségű vérzés észlelhe­tő. Milyen módon kell, aján­lott elérni a kórházat? A legkedvezőbb az országos mentőszolgálat igénybevéte­le, szülő nőnek nem kell be­utaló, a mentőt bárki hív­hatja. Mit vigyen magával a szü­lő nő? A személyi igazolványt, a terhesgondozással kapcsola­tosan kapott bizonylatokat (terhesgondozási könyv, gra- vidogram, minden egyéb le­leteteket, vizsgálati eredmé­nyeket tartalmazó irat — zárójelentés.) Ezenkívül há­lóinget, pongyolát, papucsot, zoknit, tisztálkodási felsze­reléseket (törülközőt, szap­pant, fogkefét, fogkrémet, fésűt, kefét stb.). Nem kell bevinni az új­szülött kelengyéjét, ezt ha­zabocsátáskor vigyék be a hozzátartozók. Célszerű min­dent egy kis táskába össze­készíteni. Ki kísérje be a szülő nőt? Ha ez megoldható, a férj kísérje a feleségét, vagy ha ennek akadálya van, egy hozzátartozó, aki készüljön fel a felső ruházat hazavi­telére. Célszerű ezért egy nagyobb táskát hozni. A legtöbb szülészeti osz­tályon, ha ez belátható idő, várakozhat a férj, vagy az egy hozzátartozó a szülésig. Telefonon lehet hívni a szü­lőszobát az ésszerűség hatá­rain belül. Tudni kell eh­hez, hogy az információt azoknak a szülőszobai dol­gozóknak kell adni, akik a szülések körül tevékenyked­nek, nincs mindig idejük az állandóan csengető telefon felvételére. Mennyi a várható kórhá­zi benntartózkodás ideje? Zavartalan szüléslefolyás és korai gyermekágy esetén 5—8 napról van szó, császár- metszés vagy egyéb műtétes szüléseknél ez értelemszerű­en több (várhatóan 10 nap). A fertőzési veszély miatt a gyermekágyas osztályon nem helyes a látogatás, ha ez mégis elkerülhetetlen, a megszabott látogatási idő­pontokban egy személy, a legközelebbi hozzátartozó lá­togasson. Az újszülöttet ma már 'meghatározott időpon­tokban, minden kórházi osz­tályon ipari tv-n tehet meg­tekinteni. Bízunk benne, hogy ezek a nagyon röviden összefog­lalt információk is segítenek kinek-kinek aggodalmait, fé­lelmeit csökkenteni. Azt is reméljük, hogy ezek meg- szívlelése a családok részé­ről segít nekünk is a szü­lő nők. gyermekágyasok, új­szülöttek egészsége megőrzé­sében. Dr. Kocsis István főorvos Mondhatná szebben... Három lépésnyire? Volt idő, amikor arra hívták fel a társadalmi il­lem elsajátítására törekvő ifjak figyelmét, hogy tart­sák be a három lépés tá­volságot, vagyis ne köze­ledjenek túlságosan ember­társaikhoz. Különösen a hölgyekkel, az idősebbek­kel, s a ranglétrán maga­sabban állókkal szemben volt ez kötelező érvényű. Azt tartották, hogy a tá­volságtartás csökkenti a bi­zalmaskodás tehetőségét, s nemcsak a testi valóság­ban, hanem a nyelvi ma­gatartásban is nagyobb ön­fegyelemmel jár. ősi és szinte önkéntelen megnyil­vánulás, hogy közelebb hú­zódunk ahhoz, aki iránt baráti érzések támadnak bennünk (megfogjuk a kar­ját, megveregetjük a vál­lát, leveszünk egy hajszá­lat a kabátjáról), másrészt meg elhúzódunk attól, aki­nek társasága kellemetlen számunkra. A három lé­pésnyi távolság azt a ha­tárvonalat jelenthette, amely a közömbösség és a bizalmaskodás között hú­zódik, és — bár többnyi­re külsődleges megoldá­sokkal — biztosíthatta a kapcsolatok fegyelmét. A távolságtartásnak, a ha­tárvonal érzékeltetésének pontosan szabályozott nyel­vi eszközkészlete is kiala­kult a megszólítástól és üdvözléstől a szóhasznála­ton, kötelező szókapcsola­tokon át az elköszönésig. Hol húzódik most, sőt: van-e egyáltalán manap­ság ilyen határvonal? Ne­hezen tudjuk fölfedezni a mindennapi társalgás hely­zeteiben. A távolságtartás formális elemeit tudatosan igyekeztünk eltüntetni, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz az emberek. A nyelvhasználatban ennek eredménye a tegezödés nagyarányú elterjedése, a megszólítási és köszönési formák típusváltozatainak csökkenése, a közönséges­nek mondott kifejezések szélesebb körben való meg­jelenése. örvendetesnek mondhatnánk a köze­ledést, ha ez azt jelente­né. hogy az őszinte és ön­zetlen humánum kurtítot­ta meg az emberek közötti távolságot, hogy megrövi­dült az út lélektől létekig. Tudjuk azonban. hogy nem mindig ez történik. Ha megfigyeljük a lakó­területi vagy munkahelyi társasélet nyelvhasználatát, azt tapasztaljuk, hogy alig van eltérés az alkalmazott kifejezésformákban az élet­kor, a nem. a foglalkozás, a beosztás szerint. Vagyis szinte ugyanúgy beszélünk idősebb munkatársainkkal, mint a velünk egyívásúak- kal; a kolléganőkkel, mint a férfi cimborákkal; akis­főnökkel, mint a portás bácsival. Akár örülhetnénk is e demokratizálódásnak, ha nem bántana annak tu­data. hogy az igénytele­nebb és szürkébb nyelvi szinthez süllyedünk, mi­közben feledünk ma is használható értékesebb, ki­fejezőbb, választékosabb megoldásokat. Nem aka­rom azt sugalmazni, hogy térjünk vissza a merev társalgási sémákhoz, s nem akarom növelni az ember és ember közötti kommu­nikációs távolságot, mégis azt kell javasolnom, hogy gondolkozzunk el azon. ki­hez mennyire közelíthe­tünk. Nemcsak fizikai ér­telemben, hanem a beszéd­módot tekintve is! Talán mégis harmonikusabb tesz a családban, a szomszéd­ságban. a munkahelyi kol­lektívában a légkör, ha tudjuk a távolságot és az illemet. Ha nem úgy vic­celünk az öreg szakikkal, mint tanulótársainkkal, ha nem „egyenrangúsítjuk” mosdatlan szájú szövege­ink elbeszélésének idejére munkatársnőinket, ha nem keressük a mesterkélt köz- vetlenkedés alkalmait elöl­járóinkkal. Az volna jó, ha belső igényből tudnánk kivel-ki- vel a megbecsülést is kife­jező „távot” megteremteni. Messzebb tekintve, ez a magatartás vezethet el oda, hogy közel érezhet- nénk magunkhoz azokat is, akikkel nem kerültünk, nem kerülhetünk olcsó nyelvi haverságba. Kováts Dániel Műemlékvédelemre: 14 millió forint Az idén 14 millió forintot fordítanak műemlékvéde­lemre Borsod megyében. Ebből az összegből, foly­tatják három építészeti­történeti értékű kastély helyreállítását. Szerencsen az egykori Rákóczi-várkas- tély helyreállítását végzik majd a Műemléki Felügye­lőség szakemberei. Eredeti helyére építik vissza többek között a korábbi építészeti feltárás során előkerült fa­ragott ajtó- és ablakkerete­ket, alakítják ki az eredeti­nek megfelelően az egyes helyiségeket. A munkát a tervek szerint jövőre fejezik be, s akkor a város kul­túr- és művelődési központ­ja tesz a műemléki épület. Itt kap majd helyet a mú­zeumi gyűjtemény, a könyv­tár is. Folytatódik a kékedi egy­li helyreállítása is a jövő évre várható. Továbbra is gondot fordí­tanak a jellegzetes népi épí­tészeti emlékek megmenté­sére, és helyreállításuk után megfelelő hasznosításukra is. A tervek szerint a különbö­ző tájegységekben egy-egy, arra a vidékre jellemző épü­letet hoznak rendbe, s hely- történeti gyűjteményként rendezik be azokat. Így szemléltetik majd a vidék népi építészete mellett azt a környezetet is, amelyben egykor a parasztcsaládok él­tek. Ilyen tájházat terveznek a népi műemléki épületben például Sajóvelezden, Tisza- lúcon. Edelény városhoz tar­tozó és a megye névadó te­lepülésén, a volt Borsod községben a földvár alatti épületben is tájházat ren­deznek be. kori Melczer-kastély hely­reállítása. Itt a megyei ta­nács oktatási központját alakítják ki az évszázados falak között. Ennek korabe­A múlt évben kezdődött meg megyénk egyik jelleg­zetes síkvidéki vármaradvá­nyának, az ónodi romnak feltárása, amelyet az idén tovább folytatnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom