Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1986. február 1., szombat ! Hincz Gyula emlékezete Legszívesebben a magyar Picassónak nevezném, örökké nyugtalan szelle­me, kísérletező bátorsága, a lét problémáival mérkőző dialektikája, a gondolat felfedező merészsége és mindent megértő humaniz­musa nagy kortársának és példaképének rokonává avatják. A folytonos át­alakulás, újrakezdés, a művészet alapkérdéseivel való viaskodás jellemezte tevékenységét. Volt bátor­sága, hogy megvalósítsa azt, amiben éppen hitt, és könnyűszerrel túllépje azt, amit fejlődésképtelennek ítélt. Művészetének tiszte­lői emiatt gyakran féltet­ték, pedig egy-egy kor­szakváltás mindig jobbat és többet hozott a korábbi­nál, a túlhaladottnál. Igazi XX. századi em­ber volt: egyformán érde­kelték a technikai haladás és a társadalom alakításá­nak lehetőségei. Töretlenül hitt a fejlődésben, abban, hogy a világ folyása egy ésszerű rend felé tart: eb­ben a vonatkozásban a XIX. századi pozitivisták utódjának ' tekinthettük. Racionalista volt, vagyis hitt a világ megismerhető­ségében. meg volt győződ­ve arról, hogy a józan el­mélet vezetésével fel lehet építeni az igazságos társa­dalmat. Ez a hite vezette el a marxizmushoz, amelyhez akkor is hű maradt, mi­dőn tevékenységét, gondol­kodásmódját. személyét és műveit gyanakvással fi­gyelték. Sorsom egyik nagy aján­déka, hogy 45 éven át tar­tó barátság fűzött hozzá. 1941-ben ismertem meg; megbíztak, hogy kiállításán tárlatvezetést tartsak. A kezdő művészettörténész ügyetlenségét és • zavarát előzékenységével feloldot­ta. Nemcsak nekem, de mindig és mindenkor se­gített azokon, akikkel kap­csolatba került. Az első találkozásból életre szóló kapcsolat lett, gyakori vendég voltam a Vilmos császár úti műtermében. A véletlen úgy hozta, hogy hónapokon át ugyan­ahhoz a katonai alakulat­hoz tartoztunk. Együtt vol­tunk a háború legnehe­zebb időszakában, amely­nek átvészelésére az ő tö­retlen hite és bizakodása segített. A felszabadulás után to­vább erősödött a kapcso­latunk, együtt dolgoztunk a képzőművészek szövet­ségében és a Képzőművé­szeti Főiskolán. Sajnos — személyi ellentétek miatt — ereje teljében nyugdíj­ba küldték. Ekkor új fe­jezet kezdődött kettőnk kapcsolatában. Felkérésem­re lelkesen és örömmel vett részt a zebegényi Sző- nyi István nyári szabad- iskola alapításában, amely­nek egészsége megromlá­sáig művészeti tanácsadó­ja volt. A szabadiskolán százaknak adott életre szó­ló útbaigazítást. Egyforma türelemmel foglalkozott a reményteljes tehetségekkel és a művészet dolgaiban még ügyetlenkedőkkel. Ügy gondolta, hogy min­den embernek joga van ah­hoz, hogy megismerkedjék a képzőművészettel, és ki­teljesedjék személyisége a vizuális kultúrával való elmélyült kapcsolat által. Órákat töltött el a forma- tervezés fortélyaival is­merkedő fiatalok között, mert az volt a véleménye, hogy egy szép formájú konyhaedény épp olyan fontos, mint egy szaksze­rűen kivitelezett grafika. Szerinte a köznapi és a „magas” művészet azonos fejlettségén múlik a kul­túra. Hitt a szép környe­zet, a használati tárgyak embert formáló erejében. Művészi tanulmányait Rudnay Gyulánál kezdte, a romantikus felfogású mes­ter azonban ellenkezést váltott ki belőle. Szeren­csére összetalálkozott Va- szary Jánossal, aki felis­merte benne a vele rokon tehetséget, bátorította kí­sérleteiben, és hozzásegítet­te egy párizsi tanulmány­úihoz. Vaszary után Pá­rizs volt Hincz Gyula má­sodik iskolája, itt szaba­dult fel a Horthy-korszak kényszerpályán mozgó szemlélete alól, itt fedezte fel sajátos képességeit. A harmadik, munkásságát befolyásoló élménye volt az orosz forradalmi avantgárd műveivel való megismer­kedés. Malevics, Tatlin, Koncsalovszki világos szer­kezeteinek tanulmányozása során értette meg a racio­nális formálás és a prog­resszív világnézet közti összefüggést. Az orosz konstruktivisták iránti cso­dálata sohasem szűnt meg. Szívesen magyarázott ró­luk zebegényi tanítványai­nak is. Hincz Gyula életműve mennyiségében és a törek­vések sokféleségében egy­aránt áttekinthetetlen. A figurális és az absztrakt felfogású táblaképfestészet- bén egyaránt otthonos volt. Mozaikjai, falisző­nyegjei bizonyítják koto- risztikus fantáziájának ki­meríthetetlen gazdagságát és soha nem apadó variá­ciós készségét. Kedves mű­faja volt a könyvillusztrá­ció : verseket, regényeket, gyermekeknek szóló köny­veket mindig nagy felelős­ségérzettel és átéléssel il­lusztrált. Mint grafikus, generációk szemléletét ala­kította. Nemcsak a közön­ségre, hanem még olyan kiemelkedő művészre, mint Szalay Lajos is nagy ha­tással volt. Nem véletlen tehát, hogy a Miskolci Grafikai Biennále létreho­zásához az ő segítségét is igénybe vették. Jogos volt, hogy ő mint a legnagyobb élő magyar grafikus kap­ja az első nagydíjat. Munkássága sok szállal kötődik Miskolchoz, ő ké­szítette az egyetem aulá­ját díszítő hatalmas mére­tű, kőbe vésett ornamen­tikáját, amely technikáját és látásmódját tekintve ép­pen olyan újszerű a ma­gyar művészetben, mint a Kertészeti Egyetemet dí­szítő nagyméretű mozaik­ja. Az elmúlt év tavaszán a megyei könyvtár kiállí­tást rendezett az általa il­lusztrált könyvekből, eb­ből az alkalomból járt utoljára városunkban. E sorok írója néhány hónap­pal ezelőtt még együtt ebé­delt vele Vácott, ahol meg­vitattuk az általa alapított múzeum gondjait, azt, hogy milyen módon lehet segít­ségére ez a ‘gyűjtemény a pályakezdő fiatal művészek számára. Teste ekkor már törékeny volt, de szelleme élénk, tenni akarása a ré­gi­Január 26-án távozott az élők sorából Hincz Gyula Kossuth-díjas kiváló mű­vész, a XX. századi ma­gyar művészet egyik leg­nagyobb alkotója. Végvári Lajos A Bereményi Géza irta és rendezte A tanítványok egyik jelenete. Előtérben - a telefonnál - Bal kay Géza. A kritikusok díjai Mint bizonyára leg­több olvasónk már tegnap este értesült róla a rádió és a te­levízió híradásaiból, a Magyar Sajtó Házá­ban pénteken ünnepé­lyesen adták át a ma­gyar film- és tévékri­tikusok dijait az el­múlt esztendőben a kritikusok testületé ál­tal arra legérdeme­sebbnek minősülő mü­veknek, illetve szemé­lyiségeknek. A film­kritikusok díját nyer­te el A tanítványok, valamint a Szirmok, virágok, koszorúk című film, operatőri dijat kapott Ragályi Elemér a Társasutazásért, szí­nészi díjban részesült Eperjes Károly (Redl ezredes, A tanítvá­nyok) és Bodnár Erika {Őszi almanach), — A tóvékritikusok díját kapta az Angelica nő­vér és a Hazárdjáték, valamint az Ah, Ame­rika című dokumen- tumfilm; operatőri dí­jat kapott 25entay László az Optimisták­ért. színészi díjban Holtai János, Fodor Tamás és Tolnay Klá­ri részesült és sokirá­nyú televíziós tevé­kenységéért kapta a kritikusok díját Baló Oyörgy. A díjazott műveket egy-egy kockájuk be­mutatásával idézzük olvasóink emlékezeté­be*. A Lugossy László rendezte Szirmok, virágok, koszorúk egyik izgal­mas pillanatában látjuk Cserhalmi Györgyöt és Bohuslav Lindát. Az Angelica nővér című tévéoperát - a Zenés Tv-szinház prO' dukcióját - Békés András rendezte. Egy üzemi művelődési otthon életének tükrében tárta fel minden­napjaink nem kevés fonákságát az Erdős Pál rendezte Hazárd­játék. Képünkön a film egyik meghökkentő kockája. Első országos falosi vers- és prózamondó verseoy A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Nép­művelési Intézet országos falusi vers- és prózamondó versenyt hirdet az 1966-ban sorra kerülő mezőgazdasági szövetkezetek V. kongres­szusa tiszteletére. A rende­zők azoknak a 30. életévü­ket betöltött mezőgazdasági szövetkezeti tagoknak, al­kalmazottaknak, családta­goknak, valamint a falvak­ban, községekben lakó más dolgozóknak, nyugdíjasok­nak a jelentkezését várják, akik szeretik a magyar nép­művészetet, a magyar iro­dalmat és szívesen szólal­nak meg közönség előtt is. Hazánkban első ízben ke­rül sor olyan versenyre, ahol a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, illetve azok családtagjai indulhat­nak. Remélhetően a ver­senyre jelentkeznek és meg­szólalnak mindazok, akik szívesen mondanak verset, vagy korábban színjátszó együtteseknél léptek fel. A pályázat egyúttal a kör­nyék, az adott település néphagyományának, gyűjté­sére, és a történelmi mon­dák, legendák, anekdoták, mesék, tréfák, szakrális ver­sek összegyűjtésére, a ma­gyar folklór és irodalom népszerűsítésére is ösztönöz. A verseny két kategóriá­ja: 1. Magyar népköltészet (mese, monda, anekdota stb). 2. Magyar irodalom (vers és próza). Jelentkezni a magyar folklór és a magyar iroda­lom alkotásaival egyaránt lehet. A folklór kategóriá­ban indulók 5 percnél hosz- szabb művet ne adjanak elő. A magyar irodalom kategóriában 3 vers, illetve prózai alkotás felsorolását kérjük a jelentkezési lapon. A jelentkezési lapokat a helyi termelőszövetkezet tit­kárságára kell eljuttatni. A mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek területi szö­vetségei és a megyei műve­lődési központok közösen szervezik a megyei elődön­tőket 1986. márciusától. A középdöntőkre 1986. szep­tember 27—28-án Egerben, 1986. okt. 4—5-én Szarva­son, 1986. október 11—12- én Dombóváron, 1986. októ­ber ,18—19-én Zalaegersze­gen kerül sor. A döntő 1986. november 29—30-án Buda­pesten lesz. Ezt a rádió is közvetíti. A döntőbe jutott verseny­zők külföldi jutalomutazás­ban részesülnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom