Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
1986. február 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tisztelt Asszonyom! Levele vadam en nyiünket ■nagyon megdöbbentett, ső't mondhatnám úgy is, elkeserített. Elkeserített azért, mert olyan .közéleti gondot tükröz, amelyről azít hiittüik, már sehol sincs jelen ennyire kiélezett formában. Az alábbiakban idézem sorait, de ígérem, kihagyok minden adatot, melynek alapján felfedném az ön kilétét. „Tisztelt Szerkesztőség! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy férjem . .. írott levelét megsemmisíteni szíveskedjenek. A levél tartalmát részletesen nem ismerem, van igazsága a férjemnek, de kérem, ne közöljék. Egyes, helyzetükkel visszaélő ... viselkedése miatt vannak ilyen intézkedések és Ö elkeseredésében, lázas betegen, pillanatnyi haragjában írta meg ezt a levelet. Az elkeseredés, harag rossz tanácsadó. Kérem, értsenek meg, elég nekünk a . . ,-al megvívni a harcot, nem hiányzik, hogy a főnökei által kiadott utasításokat is bíráljuk és harcoljunk ellene. Mindezek miatt tisztelettel kérem a levél megsemmisítését. Köszönettel: Családjáért aggódó feleség.” Mint minden levelet, így a férjéét is megérkezése napján iktattuk, de még nem foglalkoztunk vele érdemben, amikor két napra rá az ön levele is megérkezett. A férje levélének elintézési módjaként, csatoltuk hozzá az ön levelét, s így az egész ügyet lezártként kezeljük. Aggodalomra így tehá't nincs oka. Ha nem veszi rosszné- ven, a kettő közül az ön levele az izgalmasabb, s legszívesebben annak születési körülményeit szeretnénk megismerni. Az első levél egy bizonyos konkrét állapotot jelez, a második viszont nagyon figyelemre méltó társadalmi jelenséget. Rávilágít arra a nemkívánatos közegre, melyben élnek, s nehéz körülmények közt végzik munkájukat. Ne aggódjon, kívánsága nélkül nem keressük fel, nem zaklatjuk. Nem vonjuk kétségbe, hogy aggodalma ott, alhol élnek, jogos, de talán túlzott mégis a félelme. Napjainkban nagyobb tere van az őszinte vélemény nyilván ításmaik, jogos bírálatnak, mint ahogyan ön érzékeli. Arról már nem is szólva, milyen szorult helyzetbe hozott minket. A családi béke érdekében nyilván nem válaszolhattuk férjének azt, hogy felesége tiltakozása miatt nem foglalkozunk panaszával. Tehát kérésére hallgatunk. Mit gondol Viszont most a férje? Azt, hogy a szerkesztőség is olyan fórum, ahol figyelembe sem veszik a panaszt, még csak nem is válaszolnak rá? Minket meghatott ,a családjáért aggódó feleség 'kérése, de a férje szemében ki teszi mosit helyre a szerkesztőség presztízsét? Gondoljon erre is Asszonyom! Azóta eltelt néhány hónap. Azért is írunk önnek ilyen megkésve, mert számítunk rá, hogy talán már tisztulták a vonalaik, oldódtak a gondok. Ha nem. talán mégsem lenne káros visszatérni a dologra. Természetesen csak az Ön hozzájárulásával, az újabb fejlemények ismeretében. Üdvözlettel: Adamovics Ilona Még többen is lesznek... (bal oldali kép). Ebéd előtt a munka „idősei” — már együtt... (középső kép). A társadalmi munkának itt becsülete van — dr. Zádory András (jobb oldali kép). Visszatérő „Vannak örömeink és vannak terveink, vágyaink: útjainkat tovább kell javítani, kellene egy napközi otthon az időseknek, s a legfontosabb, egészséges ivóvíz kellene... A munkalehetőségek gazdagodnak, a népességszám nem csökken; 1458-an éltünk itt néhány napja, ketten meghaltak azóta ... De mi a jövőre készülünk.” — ezeket mondta a búcsúzás summázatául Cserépfalu tanácselnöke legutóbbi találkozásunkkor. Ennek lassan már négy éve lesz. Most visszatértünk ebbe a vonzó; kicsi, de szép, tiszta faluba. Megérdeklődjük: hogyan vannak azóta, mi lett a tervekkel, a vágyakozásokkal; mi a helyzet ma, 1986 januárjában? A tanácselnököt nem találjuk most, beteg. Természetesen a település legnagyobb és legélőbb közintézményébe vezet utunk. Az iskolába. Az igazgatóval „nagy dolgok történtek”: tavalytól neve elé illik a dr. — Zádory András a községi pártalap- szervezet titkára is, jogos tehát, hogy vele vegyük számba az elmúlt évek közösségi történéseit: — Ha leltárt készítünk, címszavakból is kiderül, hogy sok tervünk valóra vált. Az évekkel ezelőtt felsoroltakból a víz, sajnos gondként maradt meg, egyelőre kutatások folynak. De két éve már az idős embereknek van egy közösségi helyük, ahol naponta összejöhetnek. Útjaink, járdáink jelentősen jobbá lettel«. Csak példának: bitumenes réteget kapott a József Attila út, új az Alkotmány út, porta- lanítottuk a Noszvajit, járda épült a Vörös Hadsereg és a Kossuth úton. Két fedett buszváróval gyarapodtunk, s új megállót kaptak az új lakótelepen élők. Tovább bővültek a helyi munkalehetőségek, a termelőszövetkezet jóvoltából. Varrodát nyitottak, kis üzemet hoztak létre. Az áfész új, normális felvásárlóhelyet épített. Folyamatos a telekosztás, az elvándorlás nem jellemző községünkre.. . — És mi újság az iskolában? — Szakos ellátottságunk továbbra is jó, kibírja az összehasonlításokat. Az igaz, elkelne már Cserépfaluban is egy új iskola, de ez még odébb van. Száznegyven tanulónk van általában, s a múltkor számítottam éppen, hogy az elmúlt öt évben 22- en végeztek főiskolán vagy egyetemen tanulóink közül. Orvos kivételével minden pályán dolgoznak, haza, visz- sza elsősorban a tanítók, tanárok jönnek. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha ha azt mondom, joggal érezzük úgy: van színvonal ebben az iskolában. Ezt az utóbbi két év továbbtanulási példáival — a „felvételekkel” — is lehet bizonyítani. Hogy hová mentek a gyerekeink? Az elmúlt tanév végén 6 tanulónk lett gimnazista, 2-en szakközépiskolában tanulnak, 7-en szakmunkásképző intézetben. Egyébként ez utóbbi iskolatípus a domináló a jelentkezésekkor. Megtudunk közben a címszavaknál lényegesebb dolgokat is. A Cserépfaluban élő emberek nemcsak terveznek és vágyakoznak; nemcsak várakoznak és sóhajtoznak: adják a saját tehetségüket. erejüket a falu gyarapodásához. A társadalmi munkának itt egyéni és közösségi becsülete van. Hogy ne maradjon ez szólam, csak egy példa: az áfész felvásárlótelepének kialakításában 105 ember fogott munkát magának; végzett 70 ezer forint értékű munkát. Az elmúlt év végén országos „üggyé” dagasztott településfejlesztési hozzájárulásról ők is hallottak a rádióban, újságban, olvastak ezt- azt. Meghozták a maguk ítéletét: agitálás nélkül is kétharmados többséggel mondtak igent. Régen vártak már „igen”- re és lehetőségre az itt nagy számban élő idős emberek. Sokat hallottak az öregek napközijéről, de ha nem hallottál« volna, a maguk kívánsága is azt mondta: kellene egy hely, közösen elfogyasztott meleg ételre alkalom... Két éve tehát húszán már együtt lehetnek. Sajnos, csak ennyien, mert még húszán nem férnek a régi parasztházból kialakított „intézményben”. A várakozók is megkapják természetesen a napi meleg ebédet, s minden reményük megvan, hogy egy év múlva ők is együtt üldögélhessenek; egy megüi-esedett szolgálati lakást fognak erre a célra átalakítani. Tavasszal kezdődik a munka. A Bogács felé eső faluvégen 1982 őszétől van új munkalehetőség, igaz csak tíz embernek, de nekik ez sokat jelent; itthon vannak, nem kell naponta buszozni, utazni. És a számításukat megtalálják: a nők 3 és fél, a férfiak négy és fél ezer forint körül keresnek. Két műszakban dolgoznak, s bár nem könnyű ez a munka — árammérőkhöz főáramkapcsolókat készítenek —, a helyben-lehetőség átsegíti őket a nehéz pontokon. Szokták mondani, ha kíváncsi vagy egy település jövőjére, keresd meg a gyermekintézményeket. Nos, az iskolában már jártunk, térjünk be az óvodába.. Itt is vannak változások a négy évvel ezelőttihez képest. Például megvan a központi fűtés, amint Méreg Lajosné, a jelenlegi vezető óvónő mondja: „Valamivel mindig töb,~ lesz, szépen, lassan, apránként haladva gyarapodik óvodánk.” Két-három éve hatvan fölött volt a gyerekek száma, most nem éri el a hatvanat. De csüggedésre semmi ok, mert néhány év múlva megint a „hullámhegy” következik. Sokan vannak gyesen, sokan a kisbabát várók. így van „igazoltan” távol, például két óvónő is ... Ha az óvodából ítéljük meg Cserépfalu jövőjét: reményteljesnek kell mondanunk. Annak, akkor is, ha a szépszavú, barátságos öregekkel váltunk szót. A jövőre az ő megtartó példájuk is biztosíték. Amit felerősít a cselekvő akaratú munkások jelenléte. Cserépfalu apró lépésekkel is sokra halad. Szöveg: Ténagy József Fotó: Fojtán László A pártdemokrácia kérdései „A Múlthoz utasítom a látni kívánókat” — írta Ady Endre, s intelmét ,nem azért idéztük, hogy citátumokkal támasszuk alá mondanivalónkat, hanem azért, mert a szocialista demokrácia, a pártdemokráoia fejlesztésének sok problémája igazolja, hogy nem váltak időszerűtlenné a történelmi intelmek, így Lenin elemzései sem. „A politikai pártnak saját hibáihoz vialó viszonya egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt komolyságának és annak, miként teljesíti a valóságban kötelességét osztálya és a dolgozó tömegek irányában” — itta Lenin 1920-ban. Lehet és kell is meríteni a ma küzdelmeihez ebből a tiszta forrásból, hiszen az elmúlt években sokszor leírtuk, hogy a párton belüli demokratikus, nyílt viszonyok hatnák az egész közéletre. Ügy is lehetne fogalmazni, hogy a szocialista demokrácia mintája a párton belüli demokrácia. Tehá't indokolt, hogy az eddigiektől jobban erősítsük a pánton belüli demokratizmust, és ezzel is gyorsítsuk a társadalmi életben a szocialista demokrácia kiteljesedését. A közelmúlt tanácskozásainak tanulságai és sokféle tapasztalat igazolta az elmúlt időszakban, hogy jobbítani és gyorsítani kell a pártdemokrácia fejlesztését. Többek között bizonyára úgy. hogy jobban fel kell tárnunk azokat az okokat, amelyek ma még helyenként és időnként gátolják a demokrácia érvényesülését. Mi az, ami akadályozza, hogy jobban példát mutassunk a szélesebb értelemben vett társadalmi demokrácia tovább fej lődéséh ez ? Hozzátéve, hogy a pártdemokrácia általában nem marad el a társadalmi élet más területeinek demokratizmusától. De az is igaz, hogy jó néhány párt titkárral találkoztam már, aki arról panaszkodott, hogy sok az elvárás. Mármint: sok a szabályozás, a kötelező napirend, sok feladatot írnak elő az irányító pártszervek. Persze, beszéltem már olyan pártmunkással is, aki ugyancsak arról panaszkodott, hogy a felsőbb irányító pártszerv túlságosan beszabályozza munkájukat. Hol az igazság? Hiszen a pártdamokráeia fejlődésének áttekintése, pártunk története azt is igazolja, hogy a demokrácia egyre szélesebben és egyre tartalmasabban érvényesül. De a tények és nemcsak a szélsőséges vélemények azt is bizonyítják, hogy még van mit tenni azért, mikor érvényesüljön a demokrácia és mikor a centralizmus. Mi az, ami napjainkban a továbbfejlesztés érdekében fontosnak tűnik? Gyakori tünet az önállóság és az ön- tevékenység hiánya, de ennek nem mindig az irányító pártszervek az okozói. Sokfelé él a megszokottság, a rutin, a formalizmus. Még mindig nem tudtuk leküzdeni a bürokratizmust, és tapasztalható a szubjektivizmus a kádermunkában, s a párt működésének más területein is. A gyengeségek felemlegetóse, az útkeresés nem tanácstalanságot, hanem jobbító, céltudatos tevékenységet bizonyít. Ügy tűnik, hogy a jövőben a pártban is nagyobb figyelmet érdemel a közvetlen demokrácia. Ezért fontos feladatunk a jövőben, hogy a politikát jobban építsük alulról, több legyen az „első vonalból” kiinduló kezdeményezés. Jobban fel kell használni az országgyűlési és tanácstagi választások tapasztalatait. Mi a helyes és igaz álláspont? Bizonyára az, amely gyakorlati és elméleti bizonyítékokra alapozva hűen tükrözd a valóságot. Márpedig ehhez olyan gondolat- cserék kellenek, amelyekben az egymással ellentmondó nézetek vitájából alakul ki az igazság; a többség által elfogadott hélyes álláspont. A tavalyi pártkongresszus és a Központi Bizottság több régebbi határozata is megerősíti: a párton belüli szabad vita hívei vagyunk. Azt valljuk, hogy a felsőbb irányító testületektől az alapszervezetekig a nézetei« szembesítésével formálódik a párt politikája. A párt természetesen nem vitaegy.let. de az biztos, hogy annál mélyebben ver gyökeret minden felismerés egy ember személyiségében, go ndo laltvi 1 ágában, minél inkább elmondható róla, hogy nem készen kapta, hanem megküzdőit érte, eljutott hozzá, akadályokon keresztül. Ügy véljük, hogy mindezekből az is következik: a pártdemókrácia fejlesztésének egyik fontos eszköze vitakészségünk, vagy ahogy mostanság emlegetik, vitakultúránk fejlesztése. Ahhoz, hogy jobban, tartalmasabban, toleránsadban, tehá't kulturáltabban Vitatkozzunk, erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jellegét. A párt politizáló tevékenységénél«, a politikai munka eredményességének javítása nem képzelhető el a mozgalmi módszerék fejlesztése nélkül. Formalitások nélküli, közvetlenebb, élőbb emberi kapcsolatokra és korszerűbb módszerekre van szükség. Meg kell tartani a jól bevált módszereket, és keresnünk kell a megváltozott körülményekhez igazodó újaikat. Nyitottabb pártmunkára és nyitottabb pártházakra van szükség. A. párt politikája végrehajtásának egyik fontos feltétele a párt és a tömegek közötti bizalom megőrzése. Ez elképzelhetetlen a kommunisták és a vezető testületek, valamint a pár- tonkívüliék közötti elevenebb kapcsolatok nélkül. Mindez csál« folyamatos párbeszéddel és esetenként vitákkal képzelhető el. A vélemények összecsapásának próbája gazdagítja és erősíti gondolatainkat. A legkülönfélébb partnerékhez kell tudni alkalmazkodnunk, de anélkül, hogy saját jól megalapozott igazunkból engednénk. A pántszerű vita egyaránt igényli az elvi következetességet és a nagyfokú türelmet. Minél jobban jellemzi a párt tevékenységét a szabad véleménycsere, az alkotó szellem, a kritika, az együttes gondolkodás és cselekvés, 'annál inkább be tudja tölteni vezető szerepét. Petra József
