Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. február 5., szerda Városi kórház Edelényben Jő a válogatás... ... főleg, ha új intézményben, egy település új könyvtárában lehet azt tenni. Például — Hercegkúton. Fotó: Fojtán László Vesszők, pontok A Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola oktatói és hallgatói főiskolai tanácsülésen csatlakoztak az Országos Béketanács mellett működő „Pedagógusok a békéért” mozgalomhoz. A tanácsülés által elfogadott' tartalmas program többek között hangsúlyozza, hogy a békére nevelés a pedagógusképzés szerves része. Az értelmiségi hivatás lényege a haladás, a béke szolgálata. Sokszorosan igaz ez a pedagógusok esetében, akik nemes, felelősségteljes munkájukkal, magatartásukkal, gondolkodásmódjukkal nem csupán saját közösségükre hatnak, hanem a több millió gyermekre, fiatalra is, akiknek a nevelését a társadalom rájuk bízza. A fiatalok gondolkodásának formálása, közösségi érzésének erősítése, elkötelezettségének kialakítása nagymértékben a pedagógus munkájának színvonalától függ. Rendkívül sok múLik azon, hogy milyen lélekkel, mennyi hittel, mennyi bizalommal és tudatossággal végzi munkáját. A jövő pedagógusgenerációit nevelők felelőssége éppen ezért igen nagy. Nemcsak látványos gesztusokra, de aprólékos műhelymunkára van szükség, s ez a műhelymunka csak akkor lesz sikeres, ha megteremtjük egész nevelési rendszerünkben a békére nevelés feltételeit. 1986 a béke éve. A nemzetközi békeév alkalmából a A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Oceanoló- giai Kutatóintézete Kurcsa- tovról elnevezett úszó kutatólaboratóriuma a közelmúltban ökológiai vizsgálatokat végzett a Balti-tengeren. A program magába foglalta a KGST-országok Világóceán nevű tervének ku- , tatási feladatait, s végrehajtásában a szovjet szakembereket lengyel és NDK- beli kollégáik segítették. Az út során a kutatóhajó 5070 tengeri mérföldet tett meg, 61 helyen, végzett méréseket. Bizonyos mérésekre és vizsgálatokra menet közben is sor került. Két évvel ezelőtt, május és június folyamán azt tapasztalták, hogy a felszínhez közeli vízréteg a tenger északi részén melegebbé vált, ott 10—14 Cel- sius-fokot mértek, a déli 5 —6 fokkal szemben. Azt is megállapították, hogy a tenger déli területén a víz „kétréteges” szerkezetű, az északiban viszont „háA költészet, a versmondás népszerűsítése érdekében immár kilencedik alkalommal rendezi meg április 8- án és 9-én a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Magyar Rádió az előadóművész-fesztivált. A költészet hetéhez kapcsolódva Budapesten, a József Attila Színházban József Attila- műsort mutatnak be, Győrött, a Kisfaludy Színházfőiskola Pedagógusjelöltek a békéért címmel országos irodalmi (vers, novella) és plakátpályázatot hirdet a pedagógusjelölteknek. A pályázaton részt vehet minden egyetemi, főiskolai hallgató, aki tehetséget érez magában, a béke, valamint az emberi humánum nemes gondolatait képes kifejezni versben, novellában vagy plakáton. A sikeres művekből irodalmi ankétot óhajtunk szervezni, ahol az írók előadhatják, illetve előadók által megszólaltathatják díjazott műveiket, amelyeket a főiskola kiadványaiban is megjelentetünk. A pályázatokra beérkezett plakátokat pedig kiállítjuk Sárospatakon és megyénk nagyobb városaiban. Tudjuk, hogy a békéért való harc nem illúzió, nem utópia, nem felnőttek vagy éppen fiatalok játéka, hanem nagyon is gyakorlatipolitikai cselekvés, összehangolt tevékenység. Sajátos eszközeivel ez a mozgalom is ezt szolgálja. A fiatalokat érintő hatások igen sokrétűek, de az iskola ma is, holnap is a nevelőtevékenység alapvető és elsődleges intézménye marad. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb kérdés, hogy a fiatal pedagógusjelöltek megértsék és meg tudják értetni a béke jelentőségét! Földy Ferenc romréteges”. Itt a közbülső réteget a fölötte levő fölmelegedett vízrétegtől egy termoklin, a mélységi vízrétegtől pedig egy haloklin réteg választja el. (A termoklin olyan vízréteg, amelyben hirtelen változik meg a hőmérséklet, a haloklin pedig olyan, amelyben a sótartalom változik meg gyorsan.) A biológusok pedig arról számolhattak be, hogy a tenger északnyugati és délkeleti része meglepően gazdag élőlényekben. Kedvező, hogy a kutatóút során csak csekély kőolaj- szennyezéttséget észleltek, és szintetikus anyagokat — polietilént, fenolplasztot és egyéb műanyagot — sem sokat találtak. Ez alighanem annak köszönhető, hogy a nemzetközi környezetvédelmi intézkedések hatására a Balti-tenger szennyeződése az utóbbi tíz évben nem fokozódott, inkább — helyenként — örvendetesen csökkent. ban pedig Tóth Árpád-estet, a költő születésének 100. évfordulója tiszteletére. A fesztiválra mintegy 60- an jelentkeztek, közülük választják majd ki a fellépő művészeket. Rajtuk kívül olyan élvonalbeli színművészeket, előadóművészeket is meghívnak, akiknek egyénisége, művészete mindenképpen erősíti, gazdagítja az irodalmi estek tartalmát, színvonalát. A múltkor kaptam egy kritikát, hogy azt mondja: baj van a vesszőkkel, meg pontokkal. Pontosabban, az én egyik írásomban. Mert nem jó helyre tettem azokat. Mert, tessenek csak figyelni: az ide-oda elhelyezett pontok és vesszők miatt többféleképpen lehet értelmezni a leírtakat! Igen, igen, Ö, én kis naiv! Eleddig abban a szent meggyőződésben éltem, hogy márpedig a pont a mondat végére való. S gondolom, szerkesztőim is e hitben éltek, hisz’ egy-egy írást megjelenése előtt többen is „átbogarásznak” és ez alól az enyémek sem kivételek. Megtetszett az anyag. Virágmintás, színes, bolyhos matlaszé. Amikor megvettem, biztosnak látszott, a feleségem hálás lesz érte. Az eladó is boldogan csomagolta be. Feleségem mosolyogva nézegette a nagy virágmintá- kat, majd így szólt: — Jó lesz a lányunknak, éppen születésnapja van. Szép pongyolát csináltat belőle. Közbe akartam szólni, de nejem megelőzött. — Tudod, otthon jó lesz, olyan meleg. — Simogatta, hajtogatta és tovább főzött. Végül is megadtam magam, bár a feleségemnek vettem, de hát a lányunk mégis a lányunk, és ha születésnapja van, hát legyen az övé. — És a vőnk . . .? — Semmi vőnk! Mit értetek ti ehhez? — itt nagyot csapott az anyagra: — Elvégre otthon is kell egy szép darab, amikor munkából hazajön, lesz mit felvennie. Te vetted! Az apja! Remélem nem volt drága? — kérdezte aggódva. — Nem, nem. Alkalmi vétel — szóltam el magam. Ezután a kelme dicsérete következett. Nekem gyanús volt egy kicsit. Ha olyan jó, olyan szép, miért adja mindjárt a lányának. De ki lát a női lelkek mélyére. Közben méricskélt, számolt, hogy ilyen, meg olyan lesz, és még marad is egy kis darab foltnak. A születésnap is elérkezett, megtörtént az ajándékozás. A puszik elcuppan- tak. Az anyag, most már másodrendű szereplőként összetekerve, összehajtva bepréselődött a szatyorba. Ezzel a dolog befejeződött. Persze arról még nem is szóltam, honnan ez a kritikai megjegyzés. Történt pedig, hogy egy vállalat egyik illetékesét kértem annak idején: fejtse ki álláspontját bizonyos ügyben, melynek ők is érintettjei. Megtette. Amit mondott, annak rendje-módja szerint lejegyeztem (szöveghűen) és csatoltam a cikkben a többiekéhez. Telt, múlt az idő, s a sors —• illetve egy újabb panaszos levél nyomán ismét ezzel a céggel kellett kapcsolatot teremtenem. Érdekes módon, ismét csak problémás ügyben kértem nyilatkozatukat. Ekkor kaptam a már fentebb ismertetett bírálatot. Én azt hittem. Bár vártam, hogy a lányom véleményt mond az ízlésemről. De hát elmaradt. .. Téli idő járt, amikor a rég elfelejtett ajándékot viszontláttam. Ott feküdt virágosán, kisimulva, magakelletve az asztalon. Feleségem — mint aki régen elintézte a dolgot — imigyen okolta meg az anyag újfenti megjelenését: — Tudod fiam, a kislány — nem is tudom miért — nem csináltatta meg magának. Nekem meg gondot okoz, mit vegyek anyám születésnapjára. Gondoltam, elküldöm neki. Idősebb asz- szonynak jobban is illik, mint egy fiatalnak. Olyan jó meleg, nézd csak — tartotta felém belső, puha oldalát. I— Igen, jó meleg, biztosan örül neki a mama. — Akkor csomagold be fiam és vidd el a postára. A levelet mindjárt megírom. Ahogy az egészet odacsapta az asztalra, sejteni kezdtem valamit. Lehet, hogy nem tetszik? De azért becsomagoltam, hadd örüljön az anyósom. És az anyag elindult a nagymamához az összes jókívánságokkal együtt, hogy viselje egészséggel és így tovább. Régi szokás szerint a télből tavasz, a tavaszból nyár lett. Leányom meghívót kapott a nagymamához. Csomagolt, elutazott. Két hét Először meglepődtem, majd felocsúdásom után megkérdeztem: talán bizony megmásítottam azt, amit mondott? Mást írtam le? Nem — így a válasz —, csak a vesszők, meg a pontok... A többit már tudják. Már-már eszelősen forgattam a különféle helyesírási szótárakat, kézikönyveket, keresvén azt a szabályt, mely szerint: hátha mégis a mondat közepére kell a pont, végére pediglen a vessző. De sehol sem találtam ilyet. Az is megfordult a fejemben, felkeresem Lőrincze professzort, talán ő tud ilyesféle szabályról ... múlva barnán, frissen s boldogan csivitelve mesélte, milyen jó volt a Duna, milyen kedves a nagymama, s közben kirakta az almát, ami a nagymama kertjében termett, s az ajándékot, amit a kisöccse kapott. Ekkor jelent meg ismét az anyag. A nagymama mit sem tudva az előzményekről, kedves meglepetésként nekiajándékozta. Ö már öregasszony, neki kár ilyen szép holmi. Fiataloknak illik az ilyen kényes és virágos. Lányom nem merte) elárulni, hogy az anyag nála már megfordult, s úgy tett, mint aki nagyon örül. így ketten örültek, a lányom, meg az anyósom. Ott terült el ismét az anyag és szemrehányóan nézett rám. Mintha azt mondta volna: — Minek is hoztál ide? Olyan jó volt abolt mélyén aludni. A mélázást a feleségem energikus mozdulattal törte meg. Felkapta és bedobta — most már leplezetlen gyűlölettel — a szekrény aljába. Majd figyelembe se vettek engem, sértetten elvonultak. A. bűntudat porig sújtott! Mentő ötlet jutott az eszembe. Elővettem az anyagot és becsomagoltam. Megyek, határoztam el magam és Blanka néninek adom. A feleségem nagynénje, tisztes özvegy, biztosan megörül a váratlan ajándéknak. Ügy is tettem. Blanka néni nagy szeretettel fogadott és könnyek között köszönte Megyénk „legfiatalabb” városában, Edelényben, amely a közelmúltban vette, át az erről szóló okiratot, átszervezték a korábban tüdőbeteg-gyógyító intézményként műjrödő egészségügyi létesítményt. A korszerű intézmény működési köre kibővült. Míg korábban tüdőbetegeket gondozott, addig most az edelényi rendelőintézettel egységben új feladatokat kapott. Egy részében továbbra is megmaradt a tüdőbetegek ápolása, teljes elkülönítésben a 90 ágyas belgyógyászati osztálytól. Az átszervezés következtében — a rendelőintézettel közösen — nemcsak Ede- lény város és a vonzáskörzetébe tartozó községek, hanem a Bódva-völgy nagyobbrészt aprófalvas településein lakók gyógyítómegelőző feladatait is ellátja. Erre nyújt lehetőséget a belgyógyászati osztály, amely mellett intenzív részleget is kialakítottak, megfelelő, korszerű diagnosztikai eszközökkel felszerelve. De nem tettem. Mert: minek? Ugyanis azt tartom, egy problémás ügyet sem a vesszők, sem a pontok elhelyezése nem tud megoldani. Még egy kritikai írás sem. Tulajdonképpen nem is feladata. Legfeljebb gyorsítja (?), elősegíti (?) az ügyek menetét. Sokkal inkább feladata ez az illetékeseknek... Egyébiránt, higgye el mindenki, mi is szívesebben írunk kellemesebb dolgokról, mondjuk a jól megszervezett munkáról, vagy a több cég összefogásából megvalósult, hibátlan végeredményről. Az a szerencse, hogy ilyenre is, van példa... Na, tessék! Most meg három pontot tettem egymás után. Gyorsan be is fejezem, és ünnepélyesen pontot teszek ez írás végére, (pont). (mészáros) meg az ajándékot, de azért félénken megkérdezte: — Elza nem venné szívesebben? Nekem igazán kár ilyen drága és ilyen szép virágos mintás, már öreg vagyok, és így tovább ... Néhány hónap telt el és az egészet elfelejtettem. Csodálatos módon nejem sem kereste. Büszke voltam, hogy ilyen okosan megoldottam a problémát. Egyik téli napon bementem a Bizományi Áruházba, gondoltam, valami jó dolgot kifogok. Közeleg feleségem születésnapja. Né- zelődök, nézelődök, amikor egy ismerős eladó kerül elém. Mondom, valami jó dolgot szeretnék. Az asszonynak. Az eladó mosolygott, kacsintott és a pult alól elém tett egy csomagot. — Alkalmi vétel — mondta —, nem is mutatom mindenkinek. Egy jobb napokat látott idős hölgy hozta. Csomagból van, azt mondta. Valami csuda — és csettintett, aztán hirtelen mozdulattal, mint egy bűvész elém terítette tartalmát. Ott feküdt előttem az anyag. Gyomrom elindult föl-alá. A hideg rázott. Ez a végzet, amely elől nem lehet kitérni. Az eladó néma döb- benetemet az ő sikerének gondolta és kezembe nyomta a villámgyorsan megírt -blokkot. Fizettem, aztán el a postára, feladtam kitalált névre, olyan városba, ahol soha nem jártam. Feladónak álnevet írtam... De nem voltam nyugodt. Az anyag nem vész el, csak átalakul... De ezzel vajon mi lesz? ... Sárközi Sándor Ökológiai vizsgálatok a Balti-tengeren
