Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
1986. február 5., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Új fogalom a tervezői bizalom Egy kisvállalat másfél esztendeje A Báévterv, ez a kis miskolci tervező vállalat 1984 nyarán alakult. így tehát alig több. mint másfél éves múltra tekinthet visz- sza. Ennyi idő talán elegendő arra. hogy egy újszülött bebizonyítsa az életrevalóságát. vagy annak az ellenkezőjét. Jelenleg az életrevalóság bebizonyítása a tervezők számára sokkal nehezebb, mint a korábbi években, hiszen a kevesebb megrendelés. kevesebb tervezéssel jár együtt. Ennek ellenére úgy tűnik, az újszülött jól elsajátította az úszóleckéket, és képletesen szólva, megfelelően halad a mély vízben is. — Nagy átalakuláson ment át az iparág az elmúlt néhány esztendőben — mondják beszélgetőpartnereim. Szökedencsi Géza igazgató és Báthori Sándor műszaki igazgatóhelyettes. — A fejlődés extenzív szakaszára jellemző túlkínálat az utóbbi években megszűnt az építőknél, a tervezőknél is. A passzív várakozás helyett az életben maradáshoz szükséges munkát csak utánajárással. vállalkozással lehetett megszerezni. Ez szinte valamennyi vállalatot rákényszeríti arra, hogy alapjaiban változtasson a korábbi szemléletén, hatékonyabban. szervezettebben, költ- ségtakarékosabban dolgozzon. Ez a költségekkel való ta- karékoskodási igény hozta létre a Báévterv leány- vállalatot is, hiszen az alapításkor a cél az volt, hogy a tervező is legyen érzékeny a piacra, keresse a munkát, vállalkozzon. így mi is termeljük meg a fennmaradásunkhoz szükséges forintokat — mondja a műszaki igazgatóhelyettes. A korábbi biztonsághoz, a nagy vállalati védőernyőhöz képest ez az első időszakban nagy bizonytalanságot jelentett, hiszen a leányvállalat megalapítására éppen kedvezőtlen piaci viszony idején került sor. Ügy is lehetne mondani, hogy a kis tervező vállalatot akkor lették ki a fűtött szobából a szabadba, amikor odakint a legnapvobb volt a hideg. A korábbi és a jelenlegi helyzet az, hogy Borsodban és az országban is több a tervező, mint amennyi munka van. Így erős konkurenciaharc folyik, és nyilván egymás elől vesszük el a megrendeléseket, a szeren- sésebb jut előbb munkához — mondja az igazgató. — Természetesen számunkra sokat jelent az anyavállalattal való kapcsolat, több munkát készítünk a BÁÉV-nek is. Igaz, ezek elnyeréséért versenyeznünk kell más tervezőkkel. hiszen kedvezőbb ajánlatok esetén a BÁÉV is mással készítteti el a terveket. A költségmegtakarítás mindenkit erre ösztönöz. Az anyavállalattal való kapcsolat azért is fontos, hiszen több területen, így például Budapesten is együtt dolgozunk. Nemrég fejeződött be annak, a környezetbe illő rekonstrukciós tervfeladatnak az elkészítése, amelynek megvalósításával a fővárosban 250 lakás épül. Ennek a kivitelezője a BÁÉV. Ezenkívül megkaptuk a feladatot a XIII. kerületi OTP-fiók és 17 lakás kivitelezési terveinek elkészítésére. Ez körülbelül 100 millió forintos munka lesz, és jóváhagyott programja van. Mi is több éve foglalkozunk azzal, hogyan lehet megújítani a házgyári paneltechnológiát, hogy ennek az építési rendszernek az ipari jellege megmaradjon, ugyanakkor tetszetősebb házakat lehessen belőle létesíteni. Azaz, megszűnjön a panel iránti, egyáltalán nem megalapozott ellenszenv. Ez a rendszer a városok rehabilitációjánál is jól használható. A munka során nemcsak a napi igényeknek megfelelő tevékenységet kell elvégezni, hanem meg kell teremteni a kisvállalat rangját, presztízsét. A dolgozók a különféle pályázatokon is részt vesznek a munkájukkal. Ez részben anyagi haszonnal jár, részben növeli a szakmai sikereket. Most például egy anyagtakarékos tetőszerkezeli tervvel 2 millió forintos pályadíjat nyertek, olyan pályamunkával, amely lehetővé teszi, hogy a drága import fenyő helyett, hazai faanyagból készítsük a fedélszékeket úgy, hogy közben mintegy 30 százalékkal kevesebb anyagot kelljen felhasználni, mint a hagyományos megoldásnál. — Tudjuk, hogy Budapesten nehezebbek a feltételek, mint Miskolcon — mondja az igazgató —, de a nehezebb feltételeket is vállalni kell, mert itt Miskolcon nincs elegendő munka. Az elmúlt másfél évben 10 százalékos bérnövekedést tudtunk elérni úgy. hogy alacsony alapbért és a végzett munka alapján magas mozgóbé adtunk dolgozóinknak. Természetesen ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha van megfelelő munka. Csak any- nyi pénzt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Az elmúlt évben gyenge volt a munkaellátottság, az év elején reális veszély volt az is, hogy nem tudják kitölteni az emberek munkaidejét. Azóta valamelyest javult a helyzet, több a megrendelés, mint az elmúlt év elején. Ennek ellenére tovább gondolkodnak, hogy a dolgozóik ötleteinek menedzselésével, különböző újításokkal és budapesti munkákkal tovább tudják javítani a pozíciójukat. — Tudjuk, hogy a jövőben még igényesebb feltételek mellett kell tevékenykedni, és várhatóan tovább fokozódik a verseny. Ezért nemcsak jobb minőségben és többet kell dolgozni, hanem jobban oda kell figyelni, a munkára, mint korábban — mondják. Éppen ezért a további fejlődés érdekében új vállalkozási formában is részt vesznek. Most például Miskolcon a Szput- nyik utcában a tervek szerint mintegy 150—160 otthon épül majd eladásra. Ez olyan vállalkozás lesz, ahol az építés kezdetén már kikérik a leendő tulajdonosok véleményét, milyen lakást szeretnének, milyen készültségi fokon. Ez az új szemlélet számukra is új lehetőségeket és új feladatokat teremt, hiszen a tervezővel szembeni bizalom beépítését jelenti a mindennapi munkába. Hajdú Gábor Antennákra, tetőre kell a pénz Hopn gazdálkodik a lakásszövetkezet? Miskolcon, az avasi után a második legnagyobb szövetkezeti lakóközösség Herman Ottó nevét viseli. Hozzá tartoznak az elsők között épült házgyári házak a Ság- vári utcában, a Győri kapu déli területén lévő lakóépületek és a Vologda lakótelep ötszáz szövetkezeti lakása. — Ügy is mondhatjuk, hogy a mi munkánk hozzávetőleg hatezer ember közérzetét befolyásolja, befolyásolhatja — tárja elénk az éves munkájukról számol adó összefoglaló adatokat Krasznai József, a szövetkezet elnöke. — Egyáltalán nem közömbös, hogy a különféle szolgáltatások milyen színvonalúak. Naponta kell megküzdeni azért, hogy lehetőleg mind az 1615 lakásban megfelelő legyen a fűtés, a gáz, a villany, a vízellátás, hogy a keletkező hibákat, zavarokat mielőbb elháríthassuk. Nem kisebb gondunk a lifthasználat, biztosítása, a tévéantennák javítása, cseréje, karbantartása. Hogy ez utóbbinál maradjunk, megjegyzem: olyan korszerű berendezést szereltünk fel tavaly, ami lehetővé teszi a kábeltévére való közvetlen rácsatlakozást valamennyi lakó, vagy ahogy mondják, tulajdonos számára. Mindez persze sok-sok pénzbe is került. — A kimutatásokat nézegetve úgy látszik, hogy ahány ház, annyi összeg szerepel mögötte. Mi indokolja, hogy egyikre többet költsenek, mint a másikra? — A felújítási pénzekből kell elvégezni például a tetőszigetelések cseréjét, javítását is. Ahol ezt nem lehetett lovább halogatni, ott nyilvánvalóan megcsappant a korábban akkumulálódott összeg. Menet közben meggyőződhettünk arról is, hogy a foltozgatás, javítgatás a drágább, így elhatároztuk, hogy a legkorszerűbb, legmegbízhatóbb és ennek megfelelően hosszú évtizedekre garanciát adó technológiával újítjuk fel a tetőket. Ez a nagy munka sok időt vesz igénybe és jelentős anyagi áldozatokat követel. A költségeket azért kezeljük kü- lön-külön épületenként, mert azt helytelennek tartanánk, hogy ott, ahol jobban vigyáznak a ház állagára, festésére stb., ugyanannyit fizessenek, mint ahol ezt nagy gyakorisággal ismételnünk kell. A költségek csökkentésére saját karbantartó részleget tartunk fenn. Nem azért olcsó ez, mert nem fizetjük meg a munkájukat, hanem azért, mert a szoros munkaelszámolás kizárja a semmittevést, a laza munkafegyelmet. Ráadásul ez megbízhatóbb, gyorsabb, közvetlenül ellenőrizhetőbb is. A lakóközösség számára pedig egyáltalán nem lehet közömbös, hogy rezsiórabérünk az egyik legalacsonyabb az országban. — A házgyári épületek külső tatarozása legalábbis belátható időn belül nem igényel ráfordítást. Mi emészti mégis a felújításra gyűlő forintokat az említett Iv-an- tennák felszerelésén, a tetők kijavításán, cseréjén kívül? — Ezek sem olcsó mulatságok, de akad még más ilyen jellegű munka ezeken kívül is. Az épületekben, épületek alatt elhelyezkedő víz-, szennyvízvezetékek javítása, szigetelése, cseréje is sokba kerül. Nem engedhetjük meg. hogy a házak legalsó traktusa vízben álljon. Folyamatosan fel kell újítanunk a lépcsőházakat is, mázolni az ajtók, ablakok külső felületeit. — Marad-e pénz majd a nagy felújításra, amikor az úgynevezett gépészeti berendezéseket is cserélni kell? Egyik-másik szövetkezet ilyen célra milliókat vesz fel. amit a tagok aztán hosszú időn át törlesztenek vissza. — Ahogy most a mi szövetkezetünk anyagilag áll, a nagy felújítást is ki tudná fizetni — mondta Krasznai József. — Nem élhetünk egyik napról a másikra, munkánkat tervszerű előrelátással szervezzük, hogy minél kevesebb panasz merüljön fel, hogy az itt élők minél jobban érezhessék magukat. Nagy József A Beton- és Vasbetonipari Művek Alsózsolcai Gyárában az úgynevezett Univáz-szerkezetek és egyéb építészeti elemek gyártása mellett betongarázsok készítésével is foglalkoznak. A képen: Hajkó József betonelemgyártó öntéshez készíti elő a hatalmas szerkezetet. Fotó: Csákó Gyula A jövőben is Kombinatív energiastratégia Meglehet, manapság köny- nyebben válaszol a tervezőnek arra a kérdésére a házát építtető ember, hogy hány négyzetméteresek legyenek a szobák, mint arra. hogy mivel is akarja majd fűteni a lakóházát? A kínálat ugyan nem csekély: gázzal, olajjal, villannyal és persze szénnel is üzemeltetheti a kályhákat, a központi fűtés kazánját a majdani tulajdonos. Ám, ha számol, és a jövőt tervezi, akkor nincs könnyű dolga. Dönthet úgy, hogy a legdrágábbat választja, s úgy, hogy a tiszta és kényelmes gázt veszi majd igénybe — ha a körülmények lehetővé teszik persze. És számíthat úgy is. hogy inkább dolgozik naponta egy kicsit többet, s megrakja a kályhát, a kazánt szénnel, minekután az még mindig olcsóbb a többi tüzelőanyagnál. Az utóbbi idők szénellátási gondjai ismeretében azonban mégsem hoz könnyen ilyen döntést a házépítő. A szén felértékelődése Nincs elég szilárd tüzelőanyag az országban? Képtelenség többet termelni? Mi hát az oka annak, hogy az utóbbi időben nehezen jut el a szén a lakossághoz, sőt a hiányt a drága importtal kell csökkenteni, megszüntetni? Jószerivel még azok sem hitték el, hogy a bányák nem teljesítik kötelezettségeiket, akik az ősszel napokon át sorban állva hiába várakoztak a Tüzép-teiepek előtt. 1985-ben is felszínre hozták a tervezett mennyiséget a bányászok, nem is akármilyen áron. Ügy, hogy a föld alatt dolgozók számára gyakorlatilag megszűntek a szabadnapok, a túlmunka lényegesen több volt. mint bármely más iparágban. A lakossági szénigény azonban jelenleg is eléri a hétmillió tonnát. Ezt a mennyiséget a mélyművelésű bányák nem tudták a felszínre küldeni. Ezekből a föld alatti üzemekből lakossági és ipari célokra tizenhatmillió tonnát. az úgynevezett peremi művelésből 1.4 milliót, a különfejtésekből pedig 6,6 millió tonna szenet képesek kitermelni a bányászok. Vagyis nem keveset, de —a jelenlegi feltételek között — mégsem eleget. Hamis kép lenne, ha azt állítanánk, hogy csak mostanában döbbentünk rá: a huszonnégymilliós széntermelés nem fedezi szükségleteinket. Előzmény a hatvanas évek végén még borúlátó képünk volt a szén jövőjéről. Majd csak nagysokára változtattunk nézetünkön. A most befejeződött tervidőszak már a szén felértékelődésének jegyében indult. Emlékezetes tanácskozásra, a XX. közgazdász-vándorgyűlésre nem véletlenül került sor éppen 1981-ben és éppen Tatabányán. A hazai természeti erőforrások hasznosításáról mondták el véleményüket a szakemberek. Amit kár eltüzelni ;« * ' "■?' ^ ' Akko! is elhangzott: 3 szén nem közönséges piaci termék. hanem stratégiai cikk, árát ilyenformán nem egyedül a piaci tényezők határozzák meg. Ezt a szabályozásnak figyelembe kell venni. s a bővített újratermeléshez szükség van állami segítségre is. Még mindig 1981. Akkor is elhangzott: nem mellékes a szükségletek szerkezetének változása sem. Például a szénbányászat fejlesztésében meghatározó, hogy az 1990-es évekig a pótlólagos villamosenergiaszükséglet 50 százalékát szén-, a másik ötven százalékát atomerőművekből fogjuk kielégíteni. Évek óta napirenden szerepel a racionálisabb, gazdaságosabb energiafelhasználási program. Az. hogy a népgazdaság számára mind több értéket állítsanak elő a különböző energiahordozók, s ilyenformán nem mindegy, hogy eltüzeljük-e a legértékesebb szénhidrogéneket, vagy árut hozunk létre belőlük. Ha jól értékesíthető tovább feldolgozott gyártmánnyá válik az olaj, a földgáz, akkor persze a fűtést, az energianyerést más anyagokból kell megoldani. Például a szénből úgy, hogy a természeti adottságainkat jobban kihasználjuk, s több szilárd tüzelőanyagot hozunk a felszínre, illetve felhasználását számottevően gazdaságosabbá tesszük. Ezt a kombinatív energiastratégiát persze nem elég csak elhatározni. A végrehajtásnak több alfejezete van — egyikről sem feledkezhetünk meg. Kormányprogram szól arról. hogy hatékonyabban csökkentsük a gazdaság anyagfelhasználását. Ezzel ugyanis alapvetően mérsékelhető maga az energiaszükséglet is. Döntő, hogy még intenzívebben folytatódjék az ipari technológiák energetikai korszerűsítése, mert ezáltal a fajlagos energiafogyasztás válhat kedvezőbbé. »» »I Nagy kincs A Természetesen alapvető fontosságú a termelési szerkezet változtatása. 1985-ben az összes energiafogyasztás lényegében a tervek szerint alakult — ha csak a számokat nézzük. De az adatok hátterében az van. hogy az energiagazdálkodás hatásfoka nem javult, s az év elejei túlfogyasztást a gazdaság tervezettől elmaradt teljesítménye „ellensúlyozta’'. A VII. ötéves tervben éppen, hogy nem erre van szükség.. . Való igaz, a szénbányászat nagyobb teljesítménye érdekében beruházásra, több pénzre van igény. Olyan forintokra, melyeknek nagy részét éppen az iparnak kell előteremtenie. A harminc- harmincegymillió tonna ki- bányászásához technikai fejlesztésre, a lignit brikettá- lására. a szénerőművek korszerűsítésére van szükség — de természetesen elsősorban a bányászkodás személyi feltételeinek mielőbbi jobbítására. Ha mindez megteremtődik, akkor valóban több földgáz jut ipari feldolgozásra. nagyobb árualap létrehozására, valamint a lakossági földgázprogram folytatására. A gazdaságosabb szénhidrogén-hasznosításának haszonélvezője természetesen az egész népgazdaság, s persze az ipar maga, amelyik előzőleg jórészt megteremtette a szénbányászat fejlesztésének, a kombinatív energiastratégia gyorsabb megvalósításának anyagi feltételeit. A VII. ötéves terv kezdetén persze még elgondolásokról, számításokról, megalapozott előrejelzésekről lehet csak beszélni. Az azonban tény. hogy választásunk, másfelé is vezető utunk nemigen akad. Az energia persze olyan kincs, amilyennel csak a jó gazda módjára bánhatunk: otthon a háztartásban és persze a munkahelyen egyaránt...
