Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. február 1., szombat népifiűvele Barna Károllyal, a Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Központja igazgatójával abból az alkalomból ültünk le rövid vissza- és előretekintő beszélgetésre, hogy éppen húsz esztendeje végez folyamatosan fiilm-iismeret- terjesztést, ugyancsak húsz éve van a Rónai Sándor Művelődési Központban, három hónapja igazgatója annak, és egy hónapja alaposan megváltozott az intézmény feladatköre. — Hogyan lett a mezö- nagymihályi születésű magyar—történelem szakos középiskolai tanárból film- ismer etter jesztő ? — Magyar—történelem szakon először az egri Tanárképző Főiskolán végeztem, majd folytattam tanulmányaimat Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol később harmadikként népművelői diplomát is szereztem. 1951-ben kezdtem pedagóguspályámat, tehát éppen harmincöt éve, szülőfalumban, majd 1957-től Miskolcon tanítottam. Először Hámorban, majd az 1-es Számú Általános Iskolában, a Nagyváthy utcában és a Dolgozók Gimnáziumában. Filmmel 1961 óta foglalkozom. Elsősorban a filmtörténet érdekelt. Az irodalomtörténet is inspirált erre. Érdekelt a múzsák testvérisége. Gyertyán Ervin, Nemes Károly. Nemeskürty István írásai keltették fel leginkább az érdeklődésemet. Amikor pedig a Debreceni Tanítóképző miskolci kihelyezett tagozatán filmesztétikát is tanítottam, magamnak is készülnöm, tanulnom kellett. A hatvanas évek második felében a Filmtudományi Intézet különböző tanfolyamainak, köztük bentlakásosnak is. hallgatója voltam, s igen sok ismert filmszakembertől tanultam. A Rónai Sándor Művelődési Központban 1966-ban kapcsolódtam be a filmoktatásba, illetve a középiskolai filmesztétika i oktatásban részt vevő tanárok továbbképzésébe. Nemes Károly, Nemeskürty István, Karcsúi Kulcsár István és mások voltak először az előadók, én voltam a képzés szervezője, irányítója, később egyik előadója is. Akkor született meg. és azóta is fennáll jó kapcsolatom a Filmtudományi Intézettel, ültetve a Magyar Filmintézettel. — A filmmúzeumi, illetve filmklub-keretek között tartott vetítések előtt ki szokott állni a vászon /elé, hogy a nézőket tájékoztassa, segítsen a vetítendő mű befogadásában. Nem titok, hogy sok néző nem szereti Barna Károly ezt ia módszert. Milyen érzés kiállni százak elé, tudva, hogy a nézőknek kétharmada nem a bevezetőre, hanem a filmre kíváncsi. — Ez az idegenkedés tagadhatatlanul fennáll sokak részéről, de ha a rendszeres nézők megszokják és megkedvelik a rendszeresen jelentkező előadót, s az nem nagy.képűsködiik, nem tudálékoskodik, hanem valóban bevezetőt tart, kapcsolatot igyekszik teremteni a film és a nézők között, azt hamar elfogadják. De nemcsak eb- . bői áll a film-ismeretterjesztés, mert utána sokszor tartottunk spontán beszélgetéseket a filmről, sőt, elsősorban diákoknak, szervezett beszélgetést is. ahol arra is választ kellett adnunk, hogy az intenzívebben érdeklődő néző hol kereshet utána a filmnek bővebben. Egyébként most a nagyterem átépítése miatt ugyan rövid ideig szünetel ez a munka a Rónai Sándor Művelődési Központban, annak befejeztével, a tavaszi hónapokban már szeretnénk egy újabb rövid sorozattal jubilálni a húszéves filmklubot. Van ragaszkodó törzsközönségünk. s így' reményünk is a sikerre. — :A pedagóguspályáról hogyan váltott át a népművelőire, |s lett végleg ennek a másik nevelői ágazatnak sokoldalú mívelő je? — A népművelői pályám szinte párhuzamosan kezdődött a pedagóguspályámmal. A film iránti érdeklődés és a fiilm-ismeretter- jesztésbe való bekapcsolódás vitt a pedagógiától a népművelői pálya felé. Már 1965- ben filmklub-szervezéssel foglalkoztam, a következő évtől, mór éppen húsz éve, már bevezető előadásokkal, film-ismeretterjesztéssel. Húsz éve, 1966- ban jöttem át a Nagyváthy utcái iskolából ide. Először előadó voltam, aztán főelőadó, tíz évig pedig igazgatóhelyettes. A • megyei módszertani irányítás, ez a nagyon nehezen megfogható és körülhatárolható munka tartozott az én feladatkörömbe. Az elmúlt év november elsejével nevezték ki igazgatónak, és ez óv január elsejével " megtörtént intézményünkben a profilváltás. — iA megyei közművelődési módszertani központ megalakulásával az egész megye módszertani irányításának gondja elkerült innen. 1Mi imost n Rónai Sándor Művelődési Központ feladatköre? — Intézményünk továbbra is művelődési központ, de kifejezetten szakszerve(Fotó: L. J.) Április 11—13: Amatőrfilm-fesztivál Lóránt: elismerés, a hatalom hízelgő gesztusai, de ettől is hamar ki kell józanodnia — s nemcsak a háború elvesztése miatt. Marad tehát a magánélet, a létköltészet, amelyben maradandó értéket alkot. A humanista polgár idegenkedik a tömegtől, amelynek része ugyan, de nem tud azonosulni vele. Emiatt még szorongóbb a magány, hiszen nem talál(hat) feloldódást. Legfeljebb a szerelemben, ám Szabó Lőrinc költészetében ez is eddig alig ismert drámaisággal jelentkezik, míg el nem jut a Huszonhatodik év csodálatos szonettjeiig, amelyekben mint egy összegzi a szerelemről, létről eddig szerzett ismereteit. Kabdebó Lóránt tanulmánya nem könnyű olvasmány, mert együttgondolkodást feltételez az olvasótól, s az övével azonos tárgyi ismeretet. Szakítva egy korábbi irodalomtörténeti hagyománnyal, nem az életrajztól vezeti le mintegy az életművet, hanem paralel tárgyalja. Szabó Lőrinc esetében ez indokolt is. hiszen maga az életrajz és a költői fejlődés nincs mindig szinkronban, sőt tele van (olykor nehezen érthető) ellentmondásokkal. Másban is elüt Szabó Lőrinc lírája a hagyományosnak tudottól. Nála a közéletiség periférikus, illetve amikor megjelenik (pl. a sokat vitatott Vezér című versében), akkor sok félreértésre ad okot. Az az értelmiségi típus jelenik meg ezekben a versekben, aki elszenvedi a történelmet. részt is vesz az eseményekben (hisz’ 1945-ig újságíróként kereste a kenyerét), de nem hiszi, hogy formálhatja is azokat. Az Én és a világ viszonya soha nem harmonikus nála, de minthogy nem forradalmár alkat, a konfliktusokat csak a magánélet síkján éli meg. Ezeket a személyiségjegyeket sokáig negatívan ítélte meg irodalomtörténetünk, kultúrpolitikánk, holott — s erre nemcsak Szabó Lőrinc életműve példa és bizonyíték —, ez a mentalitás is teremthet maradandót, sőt kiemelkedőt. Hogyan? Miben? Kabdebó Lóránt, értelmezésében a létköltészetben, amely noha nem függetleníthető a történelemtől magától, de kérdésfeltevéseiben és válaszaiban egyetemesebb, ugyanakkor személyesebb. Olyan paradoxon ez, amely élete végéig gyötörte a költőt — magánemberként is —. de az intellektus és a költői géniusz mégis győzedelmeskedni tudott rajta. Pályája elején úgy, hogy az Én és a világ kettősségét fejezte ki, az önzés, a magány, a gőg és az elesettség, valamint a világ kettősségét fogalmazta meg, érett férfiként a Tücsökzenében úgy, hogy magát, életének tényeit emelte visszatekintve — a költészetbe, a Huszonhatodik évben pedig modern Orpheuszként elhunyt szerelmesét perelte vissza az életnek és a költészetnek. Mindezt pedig tette olyan magas szinten, olyan hallatlanul izgalmasan, mert a lét nagy kérdéseit feszegetve, hogy az ő legszemélyesebb élményei (lásd szerelem), vívódásai a magyar és — csúcsteljesítményeiben — a világlíra legjobbjai közé emelték őt. Ez költészetének másik nagy pa- radoxona, s egyben értéke is, hogy maradandóan tudta megfogalmazni mindazt ami mindannyiunkban azonos: az egyedit, az esendőt, a töré- kenyet-halandót; felmutatva, sugallva a nagyság élményét is. Éppen azzal segít élni, hogy az embert nem hérosznak mutatja, be, hanem botladozó, gyarló lénynek, aki magányosan didereg a Kozmoszban és a társadalomban, botorkálva keresi a társát, akibe kapaszkodhat, akivel el tudja viselni önmagát, a létet és a halált is. Kabdebó Lóránt imponálóan nagy ismeretanyaggal elemzi és illusztrálja is az életmű csomópontjait, tanulságait. Mint mondtam, nem könnyű olvasmány, de Sfabó Lőrinc megéri és megérdemli a fáradságot, de ajánlatos magát a Szabó Lőrinc összest is ott tartanunk az asztalon olvasás közben, hogy ízlelgessük az eredeti (az elemzett) szöveget is. Azaz a költőt magát. Horpácsi Sándor Tehetséget keresünk! (Egyéni pályázat az 1985—86-os tanévre) A Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség 1986. április 11-e és 13-a között rendezi meg Hajdúböszörményben, a Sillye Gábor Művelődési Központban a XXXIII. ama- tőrfilm-fesztivált, amely egybeesik a Magyar Amatőrfilm Szövetség újjáalakulásának 20. évfordulójával. Szeretnék, ha ez alkalomból mind többen ismerkednének a szövetség munkájával. A XXXIII. országos amatőrfilmfesztiválra történő jelentkezéshez szükséges nyomtatványok a megyeileg illetékes területi irodákon és a hajdú- böszörményi Sillye Gábor Művelődési Központban (Hajdúböszörmény, Bocskai tér 4. — 4220) igényelhetők. zeti jelleggel. Továbbra is van módszertani feladatunk : a szakszervezeti mozgalmi munika segítése a művelődés sajátos eszközeivel, a munkahelyi művelődés irányítása, a vállalati művelődési bizottságok vezetőinek képzése, a szocialista b rigádvezetők fórumainak szervezése, irányítása, a felnőttoktatásban való közreműködés és még sok egyéb. — És ehhez akkor még hozzáveendők, gondolom, a székhelyi feladatok. — Természetesen. Alapvető célunk mind jobban benne lenni Miskolc életében. Ezt a tevékenységünket igen sok szálon kívánjuk végezni. Különböző előadások tartása, színházi, zenei, irodalmi, egyéb műsorok közvetítése, kiállítások, klubélet, szakköröknek a működtetése, amiről meg kell jegyeznem, hogy többségben szakmunkás- képző intézetekbe kihelyezetten működnek; például a 101-es intézetben több is. De a székházban működik például a fotószakkör, az eszperantó-, a mezőgazda- sági szakkör, itt vannak a különböző tanfolyamok, a balettóktatás, s nem utolsósorban a művészeti csoportok. — [Két, korábban nagy hírű csoportjukról, a tánckarról és a iszínjátszókról mostanában keveset hallani. — Az Avas Táncegyüttesnél generációváltás van. Szeretnénk elérni, hogy ez a nemzetközileg is igen jó hírű együttes visszaszerezze korábbi színvonalát, és hisszük, hogy Széli Márta vezetésével erre meg is lesz a lehetőség. Hasonlóképpen bízunk a Csortos Gyula Színpad újjászületésében. amely Szép László vezetésével ugyancsak biztató fejlődés előtt áll. S én nem hagyom ki a 101-es intézetben működő ifjúmunkás kórusunkat sem. A munkánkról rajzolandó kép teljessége megkívánja legalább egy említés erejéig az átépítés okozta elhelyezési és működtetési gondokat, s megemlítendők költségvetési néhézségeink, amelyek' Itt-ott a tartalmi munkát is befolyásolják. — iA sokirányú igazgatási, irányítási (munka mellett, milyen szerep jut tevékenységében a film-is- mer etter jesztésnek? — Nem hagytam és nem hagyom abba. A megye több városában rendszeresen végzem ezt a munkát, miskolci társadalmi klubokban is, és ameddig tudom, folytatni is szeretném. Benedek Miklós F ■ r P n I ■ r ||/| r Budapesten A Fotóművészeti Galéria (Budapest V., Váci u. 7.) február 3-tól rendezi meg Fejér Ernő miskolci fotóművész Fotográfiák című kiállítását. A tárlaton bemutatott egy- példányos nagyítások a kiállításon megvásárolhatók. Fejér Ernő számos kiállításon szerepelt már itthon és az országban, ez a budapesti tárlat lesz a harmadik önálló kiállítása. Sajnos már nem áll Szabó Lőrinc miskolci szülőháza a „Vashíd” közelében (amelyről a vonatok jövését- menését leste borzongva a kisfiú), mert bekebelezte a panel-lakótelep. De van abban valami jelképes, s korántsem véletlen, hogy századunk egyik legnagyobb lírikusának életművéről földije: Kabdebó Lóránt írt könyvet. Nem, az elsőt, hiszen ez1 a Nagy Magyar Írók sorozatban kiadott kötet lényegében a Szabó Lőrinc lázadó évtizedei; az Útkeresés és különbéke, valamint Az ösz- szegzés ideje című munkáinak rövidített, s részben átdolgozott változata. Szükség is volt már erre, mert Rába György könyve (1972) óta nem jelent meg költőnkről átfogó tanulmány, monográfia. Márpedig, ha van költő, aki életében, sőt halála után is heves vitákat váltott ki, akinek az értelmezése még sokáig ad feladatot az irodalomtörténészeknek, az éppen Szabó Lőrinc. A századdal (1900) született, s útkeresése — beleértve emberi gyarlóságait, tévelygéseit is — egyfajta modellül is szolgál a magyar értelmiség sorsára, vívódására is. Apai ágon református papok, tanítók, anyai ágon lengyel nemesi család leszármazottja, s — Móriczhoz hasonlóan — Debrecen puritán iskolái formálták értelmiségivé — költővé az ifjút. Ez az életrajzi mozzanat is csak azért érdekes, hogy lássuk mi ellen lázadt fel korai verseiben, miután — Babits előadásait hallgathatta 1919- ben, megélte a forradalom bukását, a történelmi Magyarország széthullását, ösz- szeomlását. Ez, a fiatalkorban ért trauma, katartikus élmény nemcsak Szabó Lő- rincet rendítette meg, maradandó nyomot hagyott — mindmáig — azon a nemzedéken, amely átélte. Voltak pályatársai, akiket ez a helyzet, és élmény — Ady nyomdokait követve — a társadalmi változás szükségességének felismeréséhez vezetett — lásd József Attila —. Szabó Lőrinc azonban magánemberként és költőként is kiábrándultán elfordul ettől az úttól. Igaz, életének egy kritikus szakaszában megszédíti a hivatalos Egy nap alatt elfogyott a Pajtás szeptember 12-i száma, amelynek a címlapján a fentebbi felhívás volt olvasható. Második éve hirdeti meg az Országos Pedagógiai Intézet az „Egyéni pályázatot” az általános iskola felsőtagozatosainak. Amint arról lapunk hasábjain is hírt adtunk, de sok szülő és pedagógus is szóvá tette, tavaly még voltak döccenők a feladatok megfogalmazásában és a lebonyolításban is. Ezeket a hibákat részben kiküszöböli az új pályázat, másrészt igyekszik vonzóbbá tenni a gyerekek előtt azáltal, hogy jobban figyelembe veszi az életkori sajátosságokat. Az idén 11 ágazatban lehet pályázni. A társadalomkutató feladatok, a hely- történeti (a saját úttörőcsapat története) kutatására, illetve a Rajzoljunk és írjunk! címmel a táj és a képzőművészet szépségeinek felfedezésére, leírására biztatnak. A magyar nyelvi feladatok a szövegértést, elemzést, a nyelvművelést, vagy a szókincsgyűjtést tűzték célul. Sokszínű és egy-egy tantárgyhoz kapcsolódik a természettudományos ágazat, egy-egy osztálynak írták ki feladatul matematikából. A gyerekek választhattak, de csak egy feladatot kellett megoldaniuk. A beadási határidő november 30. volt. A dolgozatokat a szakfelügyelők javították, illetve bírálták el, s ez alapján dőlt el, hogy kik mehetnek a második fordulóba. A gyerekek január 15-ig kapták vissza a dolgozataikat, a továbbjutók a második forduló feladataival együtt. Ezeket március 15-ig kell megoldani, beküldeni, s az áprilisi megyei találkozóra, feladatmegoldás után dől el, hogy 'ki jut az országos döntőbe. Halász István (a B.-A.-Z. Megyei Pedagógus Továbbképző Intézetben) összesíti az adatokat. Megítélése szerint a feladatok igényesebbek, nehezebbek, mint tavaly, de ezzel arányos az érdeklődés és a megoldások színvonala is. Érdemes elemezni a számadatokat. összesen 3085 gyerek jelentkezett, s 1188-an jutottak tovább a második fordulóba (38,5 százalék). A legtöbben matematikából indultak: 897-en, s 360-an jutottak tovább. Ezt a magyar nyelv (658; 275 továbbjutó) és az orosz (634; 167 továbbjutó) követi. A legeredményesebbek a szlovák (5) és a német (3) nemzetiségi nyelvből indulók voltak, mert mindnek sikerült az első forduló. Kevésbé sikerült a földrajz, 314-ből csak 84, és a, biológia, 76-ból 17 továbbjutó. Érdemes megemlíteni azoknak a kisközségeknek a nevét, ahonnan sok jó dolgozat érkezett. Magyarból Krasznokvajda, matematikából Révleányvár, Szerencs, Tiszalúc, Nekézseny, Gönc, Novajidrány, Zemplénagárd, Sajökaza és Pácin jeleskedett. Két dolgot kell kiemelni ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a tehetségkutatásnak, tehetséggondozásnak ez a módja nem verseny. A hangsúly tehát nem a meny- nyiségen van. Ugyanakkor — s ez nem ellentmondás — nagyon is árulkodnak ezek a számok az egyes iskolákban folyó oktató-nevelő munkáról, hiszen ebben az életkorban a gyerekek érzelmileg is erősebben kötődnek (vagy nem kötődnek!) a pedagógusokhoz, a „kedvéért” vállalnak pluszfeladatot is. Sem a gyerekek, sem a jövő társadalma szempontjából nem lehet közömbös tehát, hogy hányán jutnak ilyen módon (is) sikerélményhez, szeretnek meg egy-egy tantárgyat, majdani tudományágukat (választandó) hivatásukat! (horpácsi)
