Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

1986. február 28., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Három éve önállóak Egyenesbe Többmilliós beruházások az ÉRV-nél megye „gazdái” Három éve alakult meg Miskolcon a Villamos Ké­szülékjavító Kisvállalat, is­mertebb nevén a Vilikész. A központi döntés értelmé­ben a Gelka szétválásával önálló kisvállalatokká szer­veződő szervizeknek és ki­sebb részlegeknek meghatá­rozták a feladatait, ame­lyek közül talán a legfon­tosabb az volt, hogy az új szolgáltatók kövessék rugal­masabban a lakosság igé­nyeit és növeljék a nyúj­tandó szolgáltatás, elsősor­ban a javítás színvonalát. A gondos előkészítés nél- ■ kill 1983. januárjában ka­pott önállóság a Vilik ész­nél is számos problémát okozott. Gondoskodni kellett arról, hogy a lakosság ne érezze meg a szervezetben bekövetkezett változást, a szolgáltatás színvonala ne romoljon. A kisvállalat ve­zetőinek nyakába szakadt minden olyan adminisztra­tív és szervezési teendő, amelyeket korábban a nagy- vállalat látott el. Nem volt kialakítva, kimunkálva az új kisvállalat számára szük­séges feltételrendszer és emiatt a tevékenységükhöz kapcsolódó intézmények, vál­lalatok és szervezetek nem készültek fel az együttmű­ködésbe.' Ám, hogy az új­szülött mégis életképes volt, azzá " vált, azt bizonyítja az elmúlt három év — mondja Eötvös György, a kisvállalat műszaki vezetője. — Az életképességet pedig a szol­gáltatásban korábban eltöl­tött 20—25 év tapasztalata, illetve a gyakorlott szak­munkásgárda tudása, isme­rete biztosította. A meglevő nehézségek el­lenére az 1983-as év már eredményes volt és 1985 vé­géig a korábban meglevők mellett "több új szolgálta­tást is megvalósítottak. Ilyen pé;l<fá;ul ,.a háztartási gépek javítása, ‘ a kérékpár, a rok­| Ember legyen a talpán, aki vállalkozik rá, hogy egy "mondatban minősíti a tej­termelés helyzetét Magyar- í országon. Hogy jó vagy rossz, magas színvonalú vágy elmaradott, az élme- 'zőnyben vagy a sereghajtók között vagyunk. Dr. Csányi László, a MÉM mezőgazda­sági főosztályának Csoport- Vezetője szerint a helyzet sokkal összetettebb, bonyo­lultabb annál, hogy sommá- • sah megítéljük. Mert igaz ugyan, hogy tej­termelésünk az 1975. évi 1 milliárd 858 millió literről tíz év alatt — 1985 végére — 2 milliárd 040 millió li­terre nőtt, s ilyen mértékű növekedést a világon csu­pán három ország, Izrael, Japán és Málta ért el raj­tunk kívül; az egy tehénre jutó tejtermelés csak 4400 liter. Az is igaz, hogy az egy főre jutó tej- és tejter­mék-fogyasztás a tíz év előtti 120 literről mostanára 184 literre emelkedett, de ezzel még mindig csak a közép­mezőnyben tartunk a fej­lett európai tőkés országok­hoz képest. Így aztán sommás megál­lapítások helyett jobb lesz. ha a számok mögé nézünk. Röviden az előzményekről. Különböző okok miatt a hetvenes évek közepén kül­földről kellett tejet és tej­terméket importálni a bel­földi fogyasztói igények ki­elégítésére. Aztán 1976-ban született egy kormányhatá­rozat, amely — egyebek kö­zött — megszabta az ágazat távlati feladatait. Ettől kezd­ve beszélhetünk a nagyüze­mi szarvasmarha-tenyésztés szakosodásáról hús-, illetve tejhasznú ágazatra. Meg­kezdődött a tenyészállat­import, a szarvasmarhatele­pek szakosítása, a takar­kantkocsik, a kombinált hű­tőberendezések, a szilárd tü­zelésű fűtőberendezések, kályhák és kazánok javítá­sa is; illetve az újabb ter­mékeknek a piaci forgalma­zása utáns egy bizonyos idő múlva ezek szervizelési igé­nye is jelentkezik. így már ma is, illetve a közeljövő­ben a fagyasztószekrények, a videoberendezések és a számítógépek javítására is növekednek majd az igé­nyek. — Az eddigi működésünk tapasztalatai alapján úgy tudjuk, hogy nincs két egy­forma város — folytatja Eötvös György —, mások az igények Mezőkövesden, Sá­rospatakon vagy éppen Mis­kolcon. A Vilikész, bár első­sorban a miskolci és a vá­roskörnyéki igények kielégí­tésére hivatott, kénytelen más területekről is javításo­kat váLlalni, elsősorban olyan berendezések, például szí­nes tévé, mosógép, vagy hű­tőgép esetében, amit a me­gye más településein levő szervizek nem vállalnak. A kisvállalatok és közte a Vilikész megalakításával a cél tehát az volt, hogy a Gelka megmerevedett, ha­talmassá nőtt, mamutszer­vezetét feldarabolják és az igényekhez jobban igazodó, rugalmasan gazdálkodó és megfelelő költségszinten dol­gozó kisvállalatok alakulja­nak. — A mai valóság mennyi­re felel meg ezeknek az el­képzeléseknek? — kérdez­tük. — Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy az el­képzelések zöme „bejött". Most arról szólnék, ami nem váll valóra. Az alapításkor m egfog alma® Iák, m egf oga 1 - máztuk az igényt, hogy a szolgáltatásban a kisipar fel tétetsz i nt j én d o 1 gozzun k. Azóta kiderült, hogy ez a vállalati keretek, a szabá­mánytermelés, -betakarítás, -tarolás és -kiosztás gépesí­tése, s a tejipar fejlesztése. És ekkor kezdődött az anya­gi érdekeltség megteremtése az ágazatban. (Bevezették például a tej­prémiumot, amelynek hatá­sára eleinte jelentős növeke­dés mutatkozott a tejterme­lésben. Sajnos, 1983-ban két káros mellékhatás is jelent­kezett: a húshasznú szarvas­marha-tenyésztés megrekedt a fejlődésben, a tejhasznú ágazatban pedig csökkent a jövedelmezőség. Míg 1981- ben 100 forint tejtermelési költségre 30 forint jövede­lem jutott, a ’83-tól begyű­rűző áremelkedések (a mun­kabér közterhei, a takar­mány- és alkatrész-áremel­kedések stb.), ezt a rátát or­szágosan 8—9 százalékra re­dukálták. Mivel a jövedel­mezőség csökkenését a te­hénlétszám visszaesése kö­vette, valamit sürgősen ten­ni kellett; 40 fillérrel emel­ték hát a tej árkiegészíté­sét, ami így elérte a literen­kénti 2 forintot. Sajnos, a csökkenést ez­zel nem sikerült megállíta­ni: az állomány tavaly „ne­gatív rekordot” ért el: a 705 ezres tehénlétszám a legala­l.yok és a túlzott adminiszt­ráció miatt elképzelhetetlen, hiszen az alkatrészellátás, az anyagbeszerzés, a bérek, . valamint a munkaidő korlá­tái is akadályoznak ebben. — A végzett munka szín­vonalának mérésére alkal­mas például a reklamációk száma. A kisvállalat egy év­ben 60—70 ezer javítást vé­gez, s a reklamációk száma 1983-tól folyamatosan csök­ken. Ez biztató jel — véle­kedünk. — A Számszerűség igen — válaszolja a műszaki ve­zető —, de a reklamációk sú­lya sajnos növekszik. Ennek oka a készülékek árának nö­vekedése. Más az, ha vala­ki egy néhány száz forintos rádió miatt elégedetlen, és más, ha egy méregdrága szí­nes tévé miatt. Ennek ellené­re mi úgy érezzük, javult a szolgáltatás színvonala, gyorsasága. Hogy mit te­szünk, mit tettünk a mun­ka javításáért? A fizikai ál­lományú dolgozóink 20—25 százaléka minden évben to­vábbképzésen vesz részt a gyártóüzemekben, a Gelká- nál, vagy a Ravillnál. Az alkatrészellátás egyenetlen­ségeinek ellensúlyozására létrehoztunk egy részleget, ahol az adott alkatrészeket megjavítjuk. Személyi szá­mítógépes adatfeldolgozást vezettünk be a nyilvántar­tásban. ha ezt nem tesszük meg, a túltengő bürokrácia a létünket fenyegette vol­na. Ami probléma: sajnos rendkívül megnehezíti a gazdálkodásunkat a kialakult pénzügyi fegyelmezetlenség. Például az Orion gyár ese­tében a garanciális javí­tások utáni pénzünket liosz- szú hónapokon át, de elő­fordult, hogy egy teljes évig nem kaptuk meg. Ilyen kis­vállalatnál ilyen szoros el­számolásnál ez a pénzhiány az alkatrészvásárlásainkat fenyegeti. A jövőről: a munkánk jobbítása érdeké­ben tovább szeretnénk kor­szerűsíteni, változtatni a szervezeti felépítésünket, hogy az igények változását is követni tudjuk. Szeret­nénk tovább bővíteni a szol­gáltatói tevékenységünket új területek bevonásával. csonyabb a magyar mező- gazdaság történetében! És hiába nőtt a fajlagos tejho­zam az 1984-eshez képest 40 literrel, hiába énte el a 4400 litert, az összes tejtermelés mégis kevesebb volt 85 mil­lió literrel a tervezettnél, és 76 millióval az 1984-esnél. A kormány és a szaktárca ekkor újabb intézkedéseket tett a fejlődés elősegítésére, az ágazat jövedelmezőségé­nek fokozására: az eddigi literenként 2 forintos tej- árlciegészitést január 1-től 2,90 forintra emelte. A Tejipari Vállalatok Trösztje is lépett egyet: ak­ciót szervezett vemhes te- nyészüszők vásárlásához, il­letve visszatartásához szük­séges kamatmentes hitelek felvételére. Elkezdődött egy világban­ki program is, aminek ke­retében az előírt feltételek­nek megfelelő nagyüzemek tejtermelő telepeik rekonst­rukciójához — pályázat út­ján — hitelt vehetnek igény­be. Látni kell azonban, hogy a költségnövekedés és az exportárkiesés ellensúlyozá­sára tett központi intézkedé­sek különböző mértékben érintik a gazdaságokat, ame­Három Mosáshoz készülődik a háziasszony. Kinyitja a víz­csapot és bosszankodva szem­léli a tejeskávé színéhez ha­sonlatos zuhatagot... A megyeszékhely belváro­si lakásaiban ez, a minden­napos „meglepetések” köré­be tartozik. Ám, amint azt Bándy Lászlótól, az Észak­magyarországi Regionális Vízmű igazgatóhelyettesétől megtudtuk, rövidesen tiszta vizet „öntenek” a csapokba. SZÍNVÁLTOZÁS várható — A közelmúltban három nagy célcsoportos beruházás kezdődött meg vállalatunk­lyek között nagyok a ter­melési különbségek. Csupán a tejtermelésben 2500—6000 literig terjed a szóródás! Ezek bizony óriási különb­ségek! Hogy lehet mégis ki­lábalni a gondokból? Ha a gazdaságok is megteszik a magukét! A legfontosabb követel­mény velük .szemben a fe­gyelmezett, következetes te­nyésztő munka; a korszerű takarmánygazdálkodás, hi­szen a silókukorica-, a lu­cerna- és a gyeptermelés technológiája" nálunk még nem felel meg a követelmé­nyeknek. Nélkülözhetetlen a szakszerű takarmányozás, a tömegtakarmány-termelésben jobb munkaszervezés. Mind­ezekkel egyidejűleg — vall­ják a minisztériumban — sürgősen 'rendezni kell a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejtermelésben a mun­kaerőhelyzetet. Az 1986-os feladatok na­gyok, de nem teljesíthetet­lenek. A tejtermelést a terv a hazai fogyasztói igé­nyek biztonságos kielégíté­sének mértékéig kívánja nö­velni. A tej- és tejtermék- előállítás bővítése exportcé­lokra — az ismert külpiaci elhelyezési nehézségek miatt — nem indokolt. A fajla­gos itejhozamot 75 literrel, tehenenként országosan 4475 literrel kell növelni. Ezzel a hozammal — a tejelőállo- mény csökkenése ellenére — biztosítani lehet az 1985. évihez hasonló mennyiségű, 2 milliáird 640 millió literes összes tejtermelést. A központi intézkedések hatása, kiegészülve a gazda­ságok erőfeszítéseivel, ele­gendő biztosítékot nyújt a tervfeladatok teljesítéséhez. Ny. É. nál. Miskolc jobb minőségű vízellátását szolgálja Bőcs- Sajóládon az a víztisztító­mű, amelynek próbaüzemelé­se áprilisban kezdődik meg. A nyolcszázmillió forintos be­ruházás befejezésének határ­ideje ugyan 1989, de az év második felében már érezhe­tő javulásra számíthatunk. Kevesebbszer lesz majd sár­gásbarnás a víz. Lázbércen az elmúlt év decemberében helyeztük üzembe azt a tíz­ezer köbméteres tisztavíz­medencét, amelynek költsége hatszázmillió forint. Ezáltal Ózdon és térségében válik biztonságosabbá a vízszol­gáltatás. A harmadik nagy- beruházás, amely hétszáz­nyolcvanmillió forintot igé­nyel, Pásztó—Hasznos kör­nyékén épül. Itt is meg­kezdtük a próbaüzemelést A beruházásokra szükség volt, jóllehet az állóeszköz- terhek egyértelműen nyo­masztóan hatnak a vállalat­ra. Emelkedtek a költségek, ugyanakkor az árbevétel nem lesz jelentős, mivel az új tisz­títómű és medence távlati célokat szolgál. Az ingado­zások kiegyenlítésére szolgál a központi vízügyi alap. Ez­zel ellensúlyozzuk kiadásain­kat. UTÁNPÓTLÁS A KARSZTOKBÓL — A hegyekben hatvan- hetven centis hótakaró van. Biztató jele annak, hogy az idén nyáron zavartalan lesz az ivóvíz-szolgáltatás? — Igen, habár a tartalék vízmennyiséget jelentősen befolyásolja a hó olvadásá­nak mikéntje. Ha a víz las­san szivárog be a karsztokba, akkor minden rendben lesz. Jó volna, ha nem ismétlődne meg az 1981—84. év közötti időszak. Akkoriban igencsak megcsappant tározóink kész­lete. A bányavizek hasznosí­tásával enyhítettük a vízhi­ányt. Lázbérci tározónkban most 5,8 millió köbméter víz van, és elegendő mennyiség vár fogyasztásra a mátrai tavakban is. A vállalat ivó­viztermelő kapacitása 185 ezer Az évi növényvédőire munkákról tart előadást az érdeklődő kertbarátoknak Ferencz Ferdinánd növény- védelmi főfelügyelő márci­köbméter naponta. Az eddigi évek során, a csúcsigénybe­vétel 16? 000 köbméter Volt, amelyből Miskolc naponta 85 ezer köbméter vizet fogyaszt rendszerint. Elmúlt évi szá­mításaink szerint tehát a ki­használtság átlagosan 75—76 százalékos. VESZÉLYBEN A TÓ VIZE — Három megye ellátása tartozik a regionális vízmű­höz. Ivóvízről, ipari víztől és szennyvíztisztításról kell gon­doskodniuk. Milyen arányban osztható fel e három ^gyé­kény ség? — Évente 48 millió1 "köb­méter ivóvizet, 14:—15 millió köbméter ipari vizet adunk, és 12 millió köbméter vizet nyerünk tisztitással. Ez utób­binál maradva, bizony sok a gondunk. Miskolc szennyvíz- tisztításának végleges megol­dásáról például tizenöt éve beszélünk. A városhoz közeli térség vizének magas nitrát­tartalma közismert. És ez nem csupán a műtrágyázás­sal, a kemizálással hozható összefüggésbe, hanem a szennyvíztisztítással is. A je­lenlegi tisztítómű valójában — optimális esetet figyelem­be véve — fele akkora város ellátására lenne alkalmas, mint Miskolc. Eredménytele­nül szorgalmazzák szakembe­reink a csatornahálózat ki­építését. A regionális vízmű dolgozói a különböző fórumo­kon, értekezleteken évről év­re elmondják, mennyire idő­szerű a lázbérci víztározó környékén lévő községek szennyvíz-elvezetésének ki­építése. A tó melletti hat-hét községben rendre épülnek a többszintes lakóházak. A köz­ségek szennyvize, ha bejut a tóba, katasztrofális helyzetet okozhat. A minimális prog­ramhoz, az elkészült tanul­mányok alapján két-három- százmillió forintra lenne szükség. Ez nem kis összeg, de évek múltán még tovább emelkedik. A csatornázás pe­dig elkerülhetetlen... us 3-án, hétfőn, 18 órai kezdettel. Az előadás hely­színe: Miskolc, Rónai Sán­dor Megyei Művelődési Központ. Hajdú Gábor Újabb támogatások Monos Márta Előadás a növényvédelemről A posta javító- és szerelő üzemében Négyesi József műszerész LB központ X-helyi sáv fel­újítását végzi. Fotó: Pásztor Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom