Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
1986. február 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 írta: Kovács Zoltán, a megyei pártbizottság titkára A VI. ötéves népgazdasági terv két fő célt fogalmazott meg. Az egyik lényeges tennivaló a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a másik az eddig elért életszínvonal megőrzése volt. Ezek határozták meg megyénkben is a gazdasági munka tervezését és legfőbb irányát. A tervidőszak végén, hagyományos számvetés alapján mértéktartó, de jogos elégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy az említető két gazdaságpolitikai feladatot alapvetően teljesítettük. Igaz viszont, hogy az eredeti tervszámoktól — éppen a fő célok valóra váltása érdekében — több alkalommal is tudatosan el kellett térnünk. Erre kényszerítettek bennünket a világgazdaságban bekövetkezett, számunkra kedvezőtlen változások, a nemzetközi hitelválság és az elhúzódó világgazdasági dekonjunktúra. Az elmúlt öt esztendő egyik legnagyobb eredményének azt tartjuk, hogy fokozatosan javítani tudtuk egyensúlyi helyzetünket. Ennek azonban, főleg jövőbeni feladatainkat tekintve, megvan az a figyelmeztető oldala is, hogy az egyensúlyjavulást nem elsősorban a hatékonyság kívánt mértékű növekedésével, hanem az elosztás arányainak változtatásával értük el. A gazdálkodás tendenciái megyénkben azonosak voltak az országossal, de a kedvezőtlen irányú változások mértéke — a sajátod gazdasági szerkezetből, a természetföldrajzi adottságokból, valamint saját munkánk gyengeségeiből eredően — általában nagyobb volt annál. Megyénkben ezért az országosan jelentkező gondokat, nehézségeket fokozottabban érzékeltük. A világgazdasági dekonjunktúra elsősorban a kohászati vállalatokat, a tervidőszak elején a vegyipart, az utóbbi években pedig az élelmiszeripari vállalatok exportját érintette hátrányosan. Mivel ezek az ágazatok meghatározóak megyénkben, eredményeik, vagy eredménytelenségük érthetően kihat egész gazdaságunkra. Az elmúlt öt esztendőben tehát nagy erőfeszítések ellenére is viszonylag szerényebb eredményeket tudtunk csak elérni. Az ipari termelés volumene öt év alatt mindössze 3-4 százalékkal nőtt, az eredetileg tervezett 20 százalék helyett. Az iparon belül dinamikusan nőtt a vegyipar és a gépipar, csökkent viszont a bányászat és a kohászati ágazat termelése. A mérsékeltebb beruházási igények következtében mérséklődött az építőipar és az építőanyag-ipar teljesítménye is. Növekedett ugyanakkor a villamos erőművek és a könnyűipari üzemek termelése. Az egyes vállalatok termelési volumenének alakulását elsősorban a piaci igények változása határozta meg. Az igények erőteljes mennyiségi és minőségi változásához a vállalatok igyekeztek alkalmazkodni rugalmasabb termelésszervezéssel, a szállítási határidők csökkentésével, a termékek minőségének javításával. Törekedtek új termékek kifejlesztésére és elfogadtatására is, de ezek aránya az össz-árbevételen belül még mindig alacsony. A vegyipari és a gépipari vállalatokat kivéve, a termékszerkezet és külpiaci értékesítésünk összetétele számottevően nem változott a tervidőszakban. Verseny- képességünk fokozását az is gátolja, hogy még mindig drágán termelünk, a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítását célzó intézkedések sem hozták meg a várt eredményt. Ezek miatt mérséklődött megyénkben az export, különösen a tőkés kivitel. Kedvező ugyanakkor, hogy a vállalatok kevesebb importtal oldották meg feladataikat. Az elmúlt öt évben a vállalatok, gazdálkodó egységek eredményei erősen differenciálódtak. Az érdekeltségi eredmények összege évről évre csökkent; kevesebb lett ugyanis a realizált nyereség, nőtt az elvonások mértéke, és sajnos több vállalat gazdálkodása vált veszteségessé. Ezek közé tartozik két nagy kohászati vállalatunk, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek is, ahol a termelés és a gazdálkodás feszültségei évről évre fokozódtak. Az 1984. évi biztató eredmények után 1985-ben jelentős eredményromlás következett be, mindkét vállalat veszteséggel zárt. A két gyár pénzügyi helyzete — a felfüggesztett törlesztési kötelezettségek ellenére — labilissá vált. Az évek óta tartó alaphiány miatt, saját erőből nem képesek fejleszteni, a termelést korszerűsíteni, számottevő műszaki fejlődést elérni. Ez kihat a partnervállalataikra, a feldolgozóipari üzemekre is. A kohászati vállalatok helyzetével, gazdaságos működőképességük biztosításának szükségességével, in- tenzifikálási és racionalizálási programjuk kialakításával a közelmúltban többször foglalkoztak a kormányzati szervek is. A pénzügyi rendezésre — a korábbi beruházások adósságállományának és kamatterheinek az elengedésére — a döntés már megszületett. Életbe léptetésének az a feltétele, hogy a vállalatok olyan műszaki-gazdasági fejlesztési programot dolgozzanak ki, amely eredményes gazdálkodást biztosít. Megyénk szénbányászatában a gazdálkodás feltételei az elmúlt években romlottak. A megnövekedett szénigények miatt a Borsodi Szénbányáknak nem volt lehetősége arra, hogy csak a gazdaságosan művelhető bányákat, teleprészeket vonja termelésbe, mivel a magas költséghányaddal, a gazdaságtalanul kitermelt szénre is szüksége volt a népgazdaságnak. Az 1980. évi árarány változások, az energia- és alap- anyagárak jelentős növekedése, a meghirdetett anyag- és energiaracionalizálási program a vállalatoknál a takarékossági törekvések sorozatát indította el. A fejlesztések jelentős részét energiaracionalizálásra, energiahordozó-váltásra, elsősorban olajkiváltásra és a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére használták fel. Tudatosan megindult a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosítási lehetőségeinek a keresése. Jelentős megtakarítások születtek a takarékossági intézkedések eredményeként is. összességében, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás a termékek többségénél javult. Annak ellenére, hogy a beruházásokra fordítható pénzeszközök csökkentek az V. ötéves tervhez képest, jelentős beruházások valósultak meg a VI. ötéves tervben is. Az LKM-ben átadták a kombinált acélművet, az ÓKÜ-ben elkészült a salakfeldolgozómű, a drótgyárban megvalósult a sodronykötél és acélalumínium kábel gyártásfejlesztése. A Borsodi Szénbányáknál elkészült a szénmosómű; megindult a külszíni fejtés a bükkábrányi lignitmezőkön. A Tiszai Vegyi Kombinátban üzembe helyezték a polipropiléngyár II. ütemét, a Borsodi Vegyi Kombinátban elkészült a foszgénüzem, az Északmagyarországi Vegyiművekben pedig a növény- védőszer-gyártó üzem. A hatékonyság az ipar- vállalatok többségénél nőtt. Termelési feladataikat csökkenő létszámmal oldották meg. Az iparban foglalkoztatottak száma 7000 fővel csökkent, elsősorban a fizikai dolgozóké. A változások mögött sokkal inkább a spontán munkaerőmozgás, mint tudatos létszámátcsoportosítás húzódik meg. A munka termelékenysége összességében emelkedett; dinamikusan nőtt a vegyiparban és a gépipari vállalatoknál, míg a bányászatban, a könnyűiparban és élelmiszeriparban csökkent. Romlott a munkarend szerinti munkaidő-kihasználás, és ez a vállalatok többségénél túlmunkával járt. A veszteségidők növekedése elsősorban a munkafegyelem gyengeségeire vezethető vissza. Minden fizikai foglalkoztatottra 3,9 nap hiányzás jutott, ami kétszerese az 1980. évinek. A táppénzes napok száma is évről évre nőtt, például 1985-ben a megye összes foglalkoztatottja közül 20 639 dolgozó volt napi átlagban táppénzes állományban, s ha mindehhez a munkaidő kihasználásában rejlő lehetőségeket is hozzászámítjuk, világosan látszik, az élőmunka hatékonyságát javító tovaooi feladatunk. A külgazdasági egyensúly megszilárdítása mellett a VI. ötéves terv másik fontos gazdaságpolitikai célja az életszínvonal megőrzése volt. Megyénkben sem csökkent ez idő alatt áz egy főre jutó reáljövedelem. Az iparban foglalkoztatott dolgozók keresete a növekvő megélhetési költségek miatt mindenütt a teljesítmények javulását meghaladó mértékben emelkedett alapvetően. Különösen a villamosenergia-ipar- ban, a gépiparban, valamint a vegyiparban dolgozók keresete nőtt számottevően. Egyenletesen emelkedtek a társadalombiztosítással kapcsolatos, és gyors ütemben az egyéb lakossági kifizetések. Az elmúlt időszakot megyénkben is a kiegyensúlyozott áruellátás jellemezte, de szinte minden áru- főcsoportban előfordult ki- sebb-nagyobb mennyiségi és választékhiány. 1984-ben és 1985-ben a tüzelőanyagellátás okozott fennakadást. Az ellátási feszültségek oldására kormányzati intézkedések is történtek. Egymillió tonna szén terven felüli importjára került sor. Az igényeket egészen november végéig így is csak részlegesen, a vásárolt mennyiségek kiszabásával tudtuk kielégíteni. Később a helyzet javult, ami az importszállítások fokozásának. a borsodi bányászok áldozatos munkájának is köszönhető. Választéki gondok még most is vannak. A lakosság a jobb minőségű, de jóval drágább import szénféleségeket nem szívesen vásárolja, a keresett borsodi pedig az igé-t nyéknél kevesebb mennyiségben áll rendelkezésre. Az áruellátás javítása érdekében a kiskereskedelmi vállalatok számára a korábbinál nagyobb lehetőség nyílt a beszerzési források bővítésére. A hiánycikkek körét termeltetésszervezéssel szűkítették. Kedvezően hatott az áruellátásra az ipari és a nagykereskedelmi vállalatokkal közösen üzemeltetett boltok működtetése. A megye üzlethálózata az utóbbi években tovább bővült és korszerűsödött. A gazdálkodás múlt évi helyzetéről és idei feladatairól a napokban tárgyalt a Borsod Megyei Pártbizottság. Az 1985-re kitűzött célok teljesítését különösen két tényező gátolta: a szokatlanul kemény tél és ebből következően a kényszerű energiakorlátozások. A megye dolgozóinak példamutató helytállását bizonyítja, hogy az év első felében a termelésben és az árbevételben keletkezett kieséseket nagyobbrészt sikerült mérsékelni, vagy megszüntetni. Az éves előiráy- zatokat azonban vállalataink — néhány kivételtől eltekintve — teljes egészében nem tudták teljesíteni. Az ezt előidéző okoknak azonban így is csak egyik része rajtunk kívül álló. Másik, s bizonyára jelentősebb részük, saját munkánk gyengeségeivel függ össze. Éppen ezért az 1986- os esztendő és a VII. ötéves tervi feladataink megoldásánál egy pillanatra sem hagyhatjuk figyelmen kívül ezeket a belső tartalékokat. A VII. ötéves népgazdasági tervből eredő alapvető feladataink adottak. A terv fő célnak a magyar gazdaság alkalmazkodó képességének számottevő javítását, ezen belül az exportképesség növelését, és a gazdaság intenzív fejlődését jelölte meg. Ehhez a hatékonyság fokozását, a termelési szerkezet átalakítását, a fajlagos anyag- és energiaráfordítások csökkentését, az állóeszközök piacképes megújítását, korszerűsítését, a munkaidő- alap jobb kihasználását tartja kiemelt fontosságúnak. Ebből adódnak 1986. évi tennivalóink is. A megyében javítani szükséges a gazdálkodó szervek pozícióit, ha el akarjuk kerülni a tartós visszaesést. Ennek elkerüléséhez központi intézkedéseket is várunk a bányászatban, a kohászatban és a mezőgazdaságban felgyülemlett feszültségek oldásához. A vállalati gazdaságosság, hatékonyság és jövedelmezőség fokozásához elengedhetetlen a munkatermelékenység lényeges növelése. Ennek érdekében törekedni kell az üzem- és munka- szervezés javítására, a telj esítménykövetelmény ek széles körű alkalmazására, a munkaidő teljesebb kihasználására, a munkafegyelem megszilárdítására. Á hangsúlyt nem elsősorban a növekedési ütemre, hanem a mély strukturális feszültségek feloldására kell helyezni. Legyünk kezdeményezőbbek a strukturális változások meggyorsításában, a gazdálkodás új megoldásainak keresésében! A struktúraváltás üteme nemcsak a beruházási pénzeszközök nagyságától függ, haem attól is, hogy mennyire sikerül kimozdítani a munkaerőt, a jövedelmet az alacsony hatékonyságú tevékenységektől, és átirányítani a progresszív területekre. Mindez nem mehet végbe átképzés, sokak számára szakmaváltoztatás nélkül. Iparvállalatainknak az eddigiektől nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a külgazdasági egyensúly erősítéséhez. Ez megköveteli az exportorientációt, a műszaki fejlesztés meggyorsítását, a jövedelemtermelő képesség fokozását. Az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kell a ráfordításokat csökkenteni. Továbbra is kiemelt feladatunk az anyaggal és energiával való takarékosság, hiszen ezen a téren erőforrásaink korlátozottak. A gazdasági és társadalmi tevékenység minden területén takarékos, az igényeknek és a forrásoknak megfelelő minőségű és meny-' nyiségű legyen az anyagi felhasználás. Fokozni célszerű a vállalatoknál az elektronika és a számító- gépes eljárások széles körű alkalmazását új anyag- és energiatakarékos gyártmányok kifejlesztését. Legnagyobb erőforrásunk, a szellemi tőke hasznosítása. A termelékenység-növelés kényszere megköveteli, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk az emberi tényezőkre. Keressük meg azokat a módszereket és ösztönzési formákat, amelyekkel a dolgozó emberek alkotó képességeit, újító szándékait mozgósítani tudjuk a gyorsabb fejlődés érdekében. Ehhez nagyon fontosnak tartjuk a műszaki értelmiség fokozottabb megbecsülését. Egyes vállalatoknál, ahol felismerték, hogy a jövőt csak alkotó szellemi munkával lehet megalapozni, ott követésre méltó kezdeményezések történtek ezen a téren. Bár az anyagi ösztönzésnek nagy szerepe van az egyéni teljesítmények növelésében, bátrabban kell élni a dicséret, az erkölcsi elismerés mozgósító erejével! A munkahelyi légkör javítása, a munkafegyelem megszilárdítása is fontos feladat. Ahol jó a munkaszervezés, folyamatos a dolgozók munkával való ellátása, következetes az ellenőrzés, ott nem lehet gond a munkafegyelemmel, a munkaidő kihasználásával sem. A jövő szempontjából emelni kell- a vállalati tervkészítő munka színvonalát. A tervek teljesítése olyan tervezőmunkával alapozható meg, mely számol a piaci igényekkel, a lehetőségekkel és a meglevő erőforrásokkal. A gazdasági fellendüléshez elengedhetetlen a fejlesztések élénkítése. Bízunk abban, hogy ezt a szabályozórendszer változásai is elősegítik. A VII. ötéves terv céljaiból kiindulva bizonyos területek fejlesztésére, _ további preferenciák alkalmazására is sor kerül mind a hitelpolitikai irányelvekben, mind a támogatáspolitikában. Az azokba való bekapcsolódást — miután a gazdaság kívánatos irányú fejlődését célozzák — a megyében működő gazdálkodó szervezetek számára is fontosnak és előnyösnek tartjuk. Gazdasági feladataink megoldása érdekében javítani szükséges a pártszervek és -szervezetek gazdaságpolitikai munkáját. Minden területen legyen tartósan a pártmunka központi kérdése a gazdaság- politika. Gazdasági előrehaladásunk megkívánja és sürgeti a megújulást. Szükség van erre a pártmunkában is. Nagyobb önállóságra van szükség, a felülről történő iránymutatásra-várás helyett a pártszervezeteknek saját működési területükön kell megtalálniuk a feladatok megoldásához helyben mobilizálható erőket és módszereket. Jobban kell tudatosulnia, hogy a gazdasági vezetők mellett a helyi pártszervek és párttagok is felelősek az adott terület gazdasági eredményeiért. Nem tartható az az anomália, hogy például egy vállalat, üzem, vagy egy termelőszövetkezet rosszul gazdálkodik, eredménye évről évre csökken, esetleg tönkremegy, de a pártszervezet — saját értékelése szerint — jól dolgozik. Szokatlanul nehéz és küzdelmes öt év van mögöttünk. A nehézségek közepette azt tapasztaltuk, hogy az emberi helytállás, tenni akarás erősödött. Érzékeljük azt is, hogy az emberek többsége nemcsak jobban akar élni, hanem jobban is akar dolgozni. Elismerjük és becsüljük azokat az emberi erőfeszítéseket. áldozatvállalásokat, melyekkel nap mint nap találkoztunk. Ebben látjuk a legnagyobb biztosítékát annak, hogy az idén és a VII. ötéves tervben előttünk álló embert próbáló, egyben lelkesítő, valamennyiünk boldogulását szolgáló célokat elérjük. A December 4. Drótművek huzalmű 1. gyáregységében, NDK gyártmányú Sket típusú húzógépen a sodrómü részére nagy szilárdságú acélhuzalokat gyártanak. A képen Mézes Sándor szakmunkás a húzógépet ellenőrzi. F. L. felvétele
