Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1986. február 15., szombat A líceum epulete Szomszédolás A tény az, hogy eredetileg egyetemnek készült, de a nagy álmokat szertefoszlatta Mária Terézia 1777-ben kiadott Ratio Educatioruisa. Ennek tizennegyedik paragrafusa egyértelműen megfogalmazza, hogy ebben az országban csak egyetlen univerzitás működhet, méghozzá a budai. Az iskola megépítésének ötlete Barkóczy Ferenc püspöktől származik, később, rafinált politikusként igazodva az új idők új széljárásához — hallani sem akart saját ötletéről. A bécsi fenség ugyanis közben megváltoztatta nézeteit, s a közben esztergomi prímássá lett férfiú nem óhajtott ujjat húzni az udvarral. Barkóczy megbízást adott a híres, a császári házhoz is közel álló Gerl József bécsi építésznek. A nagy múltú családból származó Eszter- házy Károly püspök ezt fejlesztette tovább, s ő indíttatta meg, és fejeztette be az 1763—1777-ig tartó kivitelezést. A művészi adottságokkal is felruházott, energikus, Ha valaki veszi a fáradságot és végignézi a rádió- újságban rendszeresen közölt rádió és tévé adótáblázatot, meggyőződhet róla, hogy napjainkban az ország egyes tájegységein is több rádió- és televízióműsort sugárzó adó-, illetve átjátszó állomás működik, mint tizenöt évvel ezelőtt az egész ország területén. A nagyarányú bővítésre azért volt szükség, mert csak így válhatott elérhetővé a rádióműsorok ultrarövid adásainak, a televízió egyes és kettes programjának jó minőségű vétele az ország legeldugottabb településein is. A műsorsugárzás szempontjából igencsak hátrányosak az egyenetlen terepviszonyok, a dombok, hegyek árnyékot tartanak a völgyekben meghúzódó településeknek. ahol ilyen okok miatt „zajos” a kép. Budapesttől az ország keleti határáig három gerincadó látja el a mintegy harminc átjátszóállomást is. Itt jegyezzük meg. hogy amikor az anyaadóknál valamilyen ok miatt műsorszünet van, akkor a kis helyi adók sem működnek, hiszen a személyzet nélküli berendezések a nagyobb adóállomásokról érkező jeleket továbbítják. A szélsőséges terepviszonyok között telepített berendezéseket téli időben igen nehéz megközelíteni, javítani, a sátoraljaújhelyit. a borsodnádasdit. nagyvonalú ember természetesen méreteiben is grandiózus munkát rendelt — előbb egy-, majd kétemeletes épületet — szintén Génitől, aki komolyan vette a nagyszabású feladatot, s az alapozást is irányította egészen addig, amíg össze nem tűzött az akaratos és kissé szeszélyes főpappal, aki szakmai önérzetében sértette meg folytonos módosítási igényeivel a mestert. Az utód a Barkóczy család tatai uradalmának építésze, Fellner Jakab lett. Ott folytatta, ahol kollégája abbahagyta. Szigorúan ragaszkodott az alaprajzhoz, mindössze a három középri- zolit boltozatrendszert dolgozta át, s megnagyította az ajtókat, ablakokat, valamint a sötétkamrát. Annál többet törődött viszont a részletek pontos, ízléses megformálásával. A teológiát, a bölcsészeti kart akarták ide helyezni, később a jogászokat is. Senki sem vonta kétségbe, hogy ide hatalmas summa szükségeltetik. A megajánlás azonban kevés volt. mert a vagy a hollóházit olykor csak terepjáró géppel lehet elérni. Az átjátszók telepítése nem ért véget. Perecesen az év végére várható az új adó átadása. A műszaki berendezések már rendelkezésre állnak. a telephely is megvan, már csak a létesítmény megépítése hiányzik. Az előzetes mérések alapján a perecesi adóhoz jó minőségű jel érkezik az anyaadóról, ami garanciát jelent arra, hogy a körzetben jó vételi viszonyokra lehet majd számítani. Telfcibánya, Kéked környéke a megye legmostohábban ellátott területe volt, a vételi viszonyok megváltoztatásáért sokat fáradozott a körzet korábbi országgyűlépénz igen vészesen fogyott, s az építőanyag-szállítás mindinkább akadozott. Hiányzott például a megfelelő mennyiségű tégla, ezért elhatározták: új gyártó kemencéket létesítenek. 1764 júniusában Ulrich János, egri prefektus ezt írja a pozsonyi Diétán tartózkodó urának: „Az kőműveslegények mind az Univerzifástul, mind pedig Exellenciád munkájátul igen elszélednek, keveselvén fizetésüket”. A mecénás az olykor tornyosuló nehézségek ellenére is elérte azt, amit akart. A főpap kivetette az egész ügyet az egri káptalan kezéből, többek között azért, hogy döntéseibe ne szóljon bélé senki. Így lépett ő is az alkotók sorába. Persze arról sem feledkezett meg, hogy a pénzügyi biztonságot megteremtse. Valóban szemet gyönyörködtetővé kerekedett az épülettömb, amely ma is elbűvöli a látogatókat mesterkezekre valló arányaival. későbarokk jellegével, amelybe harmonikusan olvadnak a rokokó finom jegyei. A püspök talán kesergett, hogy a magyar nyelvű egyetem csak ábránd maradt, hogy a megindított orvosi fakultás elsorvadt, ám ha fényes és szomszédos palotájából a líceumra tekintett, elfeledhette a királynő vétóját, mert az épület maradandó emlékművet állított neki is. P. I. si képviselője is. A most megépült adó, amelyik Pá- nyokon kapott helyet, javíthat ezen a helyzeten. Jóllehet a hivatalos átadás még hátra van, a műsoréllátott- sági vizsgálatok még tartanak, ám az már -most érezhető, hogy lényeges változás következett be a televízió műsorának sugárzásában. Ha minden szükséges mérési adat együtt lesz, hivatalosan is késznek nyilvánítják majd a pányoki átjátszót. A VII. ötéves tervben várhatóan tovább bővül majd az átjátszók köre a megyében. Mint ahogy az indokolt is, elsősorban a bükki kistelepülések televíziós vételi gondjain szeretne változtatni a Posta Rádió- és Televízióműszaki Igazgatóság. Az új, kis helyi adók. felállításának helyéről, mint amilyen a perecesi, a pányoki. a tapolcai, csak azután döntenek, ha a műszaki szakemberek már birtokában lesznek a szükséges méréseknek. amelyek alapján ki lehet majd jelölni, hogy hol épüljenek meg a soron következő új átjátszók. Az ötéves fejlesztési program megvalósításával szinte teljesen eltűnnek majd a tévéműsor-sugárzási, -vételi fehér foltok az ország északii, keleti térképéről. Nagy József Az ember és környezete Állatvédelem Világossá vált, hogy le kell fektetnünk új állat- védelmi koncepciónk alapelveit, el kell sajátítanunk a reális állatvédelem elméletét és gyakorlatát, hiszen e kettő kölcsönhatásban van egymással. Csakis az elmélet és a gyakorlat állandó kapcsolata a garanciája annak, hogy az új állatvédelmi koncepciót, annak stratégiáját és taktikáját kidolgozhassuk és hosz- szú, türelmes, szívós munkával, ugyanakkor kellő eréllyel képviseljük, a gyakorlatba átültessük. Mindenképpen., tisztában kell lennünk azzal, hogy a szerteágazó, mondanivalójában sokrétű, megoldhatóságában sokszor kétségbeejtően bonyolult állatvédelem hogyan viszonyul önmagunkhoz, társadalmunkhoz, gazdasági életünkhöz, környezetünkhöz, az ember által egyre jobban fenyegetett természethez. Az, hogy mi hogyan bánunk a közöttünk vagy a környezetünkben élő állatokkal, növényekkel, sok mindent elárul rólunk. Ha valaki üldözi, kínozza az állatokat, tördeli a fiatal fákat, felgyújtja erdeinket, mindez elárulja az illető lelki torzulásait, szadista ösztöneinek kibontakozását. S ez már fokozottabb figyelmet érdemel, a szülő, a pedagógus, a pszichiáter és hatóságaink részéről. Mert aki a növényeket pusztítja, az állatokat kínozza, garázdálkodik, az képes gyermekeket, asszonyokat, betegeket, öregeket, vagyis a gyengéket bántalmazni. A még nagyobb veszélyek megelőzése érdekében fogjuk le ezeket a kezeket és szerezzünk érvényt annak, hogy mindenütt megvalósuljon az állategészségügyi tvr-nek (1981) az a rendelkezése is, hogy „tilos az állatok bántalmazása és kínzása”. Az állattartók gyakran nem éreznek felelősséget az állat iránt, amelynek pillanatnyi lelkesedéstől Ismerkedés a védett sünbébivel fűtve, vagy gyermekük kérésének eleget téve otthont adnak. Elkényeztetett, se magáért, se másért felelősséget nem érző, környezetére rendetlen gyereknek nem szabad állatot vásárolni. Miért reménykednénk abban, hogy az esendő kis lény majd elvégzi azt a nevelő munkát, amivel a szülők sem tudtak megbirkózni? Nincs szomorúbb a kiskutya vagy macska példájánál, akit ugye feltétlenül meg kell venni, hogy aztán az otthoniét első órája után kiderüljön: ennek bizony itt nincs helye. Elég legyen egy el- borzasztó adat; a vadászok évente hatvanötezer gazdátlan kutyát és macskát lőnek ki. Az állatok könyörtelen kidobása mindenképpen szégyenfoltja az állattartóknak, a társadalomnak. Az együttműködésre szép példa lenne, ha el lehetne érni, hogy a sin- tértelepek állatmentő állomásokká alakuljanak át, ahol a befogott állatoknak bizonyos ideig meg lehetne adni a lehetőséget arra, hogy egy új gazdánál új életet kezdhessenek. A körülmények a megújhodásra adottak. Ezért bízom, abban, hogy az állatvédelem nem lesz mostohagyermek, megyénkben. Ezért: az élővilág, a természet védelmében felhívjuk a közvélemény figyelmét és minden lehetőt megteszünk a veszélyeztetett fajok védelme érdekében. Kapcsolatot tartunk fenn a hasonló célokért küzdő állat- és természetvédő szervezetekkel. Javaslatainkkal segítjük az állami, illetve a társadalmi szervek természetvédelemmel, a kedvtelésből tartott. valamint a haszonállatok bánásmódjával összefüggő állásfoglalásainak, döntéseinek reális megalapozását, kimunkálását. Fellépünk az állatkínzás minden formája és a természetvédelmi törvény megsértése ellen. Jogi támogatást nyújtunk mindazoknak, akik az állat- és természetvédelmi törvények, rendelkezések megszegőivel szemben, törvényes keretek között lépnek fel. Tömö- rítjük azokat, akik önként, meggyőződésből támogatni kívánják az élővilág védelmének ügyét és a természet, valamint az állatok szeretetére próbálják nevelni embertársaikat. Kletz László a Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület B-.A.-Z. Megyei Szervezetének ügyvezető titkára T ermészetvédelem A természet védelme, a természet szeretete nem ér és nem érhet véget az élő szervezetek (növények, állatok) megóvásával. Ugyanilyen. gondossággal kell törődnünk az élővilágot körülvevő természeti képződmények épségének és nem utolsósorban tisztaságának megőrzésével is. Az első és legfontosabb szabály, alaptörvény: ne szemeteljünk! Gondoljunk arra, hogy kirándulásaink során mindig ugyanolyan állapotban hagyjuk a területet, mint letelepedésünk előtt volt. Így az utánunk jövők is épp olyan jól érezhetik majd magukat. Ha pl. a tejeszacskót teli állapotában nem esett nehezünkre magunkkal hozni, akkor a benne levő tej elfogyasztása után az üres zacskót se essen, nehezünkre továbbvinni magunkkal az első szemétgyűjtő helyig. Ide tartozik még az a néhány autós, aki nem sajnálja a fáradságot, és maga mossa az autóját. Tóparton, patakparton, ahol természetesen elegendő víz van a többszöri leöblítésre is. A talajba kerülő mosószer, benzin, olaj, vagy bármilyen idegen anyag, a talajvizet több km-es körzetben elszennyezi, ihatatlanná teszi. Ha ugyanez pl. a Bükkben történik, a karsztjáratokba beszivárgó szennyezett víz a tágas barlangjáratokba kerülve gyorsan áramlik a kristálytiszta vizűnek tartott források felé. Kirándulásaink során sűrűn találkozhatunk természeti képződményekkel. Nagyon sokan keresik fel a Bükki Nemzeti Park területét, ezért az itt előforduló képződményekről kell néhány szót ejteni. A fennsíkokon legelterjedtebb forma a dolina, vagy tö- bör. Ezek a nagy mélyedések beomlott barlangtermek, vagy egyszerűen a beszivárgó víz által elszállított anyag helyén keletkeznek. Ha több dolina összeolvad, uvalák (vakvölgyek) jönnek létre. Víznyelő (po- nor) mindaz, ahol felszíni vízfolyás a föld belsejébe képes folyni. Nem. minden töbör alkalmas erre, tehát nem minden töbör víznyelő. Elérkeztünk a legérdekesebb és legtitokzatosabb képződményhez a barlangokhoz. Barlangnak számít minden olyan természetes keletkezésű üreg, melyben egy normális testalkatú felnőtt ember kényelmesen elfér. A Bükkben nagyon sok barlang található. A bükki barlangokra jellemző, hogy a bennük való közlekedés csak alpinista technikával oldható meg. Ezért bármilyen csábító, bármilyen egyszerűnek és könnyűnek tűnő barlangba sé induljunk el szakavatott vezető nélkül. Ma már a Bükk összes barlangja számos barlangkutató csoport valamelyikének kutatási területére esik, akik szívesen várnak minden érdeklődőt. Ha ilyen módon megszerveztünk egy barlangtúrát, a következő dolgokra fordítsunk külön figyelmet. Ne törjünk le és kézzel lehetőleg ne érintsünk meg cseppköveket. A kezünk érintésénél? helyén ugyanis megszűnik a cseppkőképződés, a cseppkő nem gyarapszik tovább. Vigyázzunk a denevérekre. Ha egy denevér véletlenül leesik a földre, onnan soha többé nem lesz képes elrepülni. Csak a szikláról fejjel lefelé lógó testhelyzetből tudnak elindulni. Szombathy Zoltán
