Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-27 / 22. szám
- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. január 27., hétfő Könyvekről A Zrínyi Kiadó két újdonsága Morijo cundros ruhában Népszokások Filkeházán Régen a háborúk nem fenyegették az egész emberiséget, nem idézték fel a teljes pusztulást, mivel területileg és hatásukban korlátozottak voltaik. A világháború és a béke problémája napjainkban már kilépett osztálykereteiből és egyetemessé, az egész emberiség sorsát eldöntő kérdéssé vált. A béke megőrzésének és a biztonság fenntartásának legfontosabb garanciája a két világhatalom — a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok —, valamint a két szemben álló társadalmi rendszer alapvető erőit magában foglaló két szövetségi rendszer közötti katonai erő- egyensúly megléte és további megőrzése. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Bognár Károly a Biztonság a nukleáris korban című könyvében, amely a közelmúltban jelent meg a Zrínyi Kiadónál. Könyvében sokoldalúan vizsgálja és elemzi a biztonság és a véle kapcsolatos fogalmak elvi és gyakorlati kérdéseit, s ezzel is segíti az olvasót e bonyolult kérdés- csoport megértéséiben. Szükség van erre azért is, mert az utóbbi időben tovább nőtt a nukleáris háború veszélye. A két világrendszer párbeszédében a mérsékeltebb hangnem, a tárgyalási készség hangoztatása és gyakorlati megvalósítása csak az elmúlt egykét éviben .következett be. Napjainkban tovább gyarapodnak azok a politikai és gazdasági erők, amelyek rendre meghiúsítják az agresszív elképzeléseket. Ezek megismerése, a biztonság problémájának mélyebb megismerése bizonyára bizakodást ébreszt majd az olvasóban és ösztönzi a béke és a biztonság megőrzésében való személyes részvételre. A Nippon katonái című köny (P. Szabó József és Ho- rányi B. László munkája) a japán háborúk és a japán hadsereg történetét idézi fel a szamurájok korától napjainkig. De elsősorban nem a rossz emlékű múlt árnyait kívánja megidézni, hanem a gazdasági csoda árnyékában szárnyát bontogató, vagy tulajdonképpen már szárnyra kelt új japán katonai koncepcióra kívánja felhívni a figyelmet. Arra, hogy ez a folyamat tulajdonképpen közvetlenül a második világháború után kezdődött, amikor az amerikaiak gyorsan felismerték, hogy a legyőződből szövetségest csinálni — az Egyesült Államok első számú stratégiai érdeke a térségben. A szovjetellenes japán fegyverkezés súlyos veszélyeket rejt magában a világbékére —, de Japánra nézve is, és a veszélyeket Tokióban is látják. Nem lehet és nem is szabad a japán társadalmat, de még a politikai elitet sem militaristának bélyegezni, ami azonban nem jelenti, hogy nem létezik Japán militari- zálódásának a veszélye, amellyel e kötet is foglalkozik. P. J. Sumer írásnyomok konzerválása Leningrádi kutatók hőkezeléssel hosszabbítják meg azoknak az agyagtáblácskáknak az élettartamát, amelyek az időszámításunk előtti 26. században keletkeztek. Az eljárást Valentyina Sztroganova, az Ermitázs restaurátora dolgozta ki. Módszerével a múzeumban őrzött mintegy 3500 sumér agyagtábla konzerválására kerül sor. Ily módon sikerült megóvni a harmadik Ur-di- nasztia korából származó ékírásos táblácskák állagát is. amelyek egyébként nagyon nehezen tűrték Leningrad nedves éghajlatát. Az Ermitázs irattárában féltve őrzött táblácskák az írás: legősibb ismert relikviái, egyszersmind egyedülálló dokumentumok. Értékes információkat tartalmaznak Mezopotámiáról, a jelenlegi Irak déli részén ötezer évvel ezelőtt fennállott államról. Rádió mellett Pro és contra Nem véletlenül volit beszédtéma sokáig a tévében látott „Krízis” című dokumentumfilm. No nem a művészi színvonala, hanem a benne (így-úgy) feldolgozott óletanyag, illetve társadalmi gondok, jelenségek miatt. Szó sincs arról, hogy mi:nézők is mindenáron (akár a pályának elhagyása árán is) akarnánk meggazdagodni.! De igenis mindenkit érdekel a pénz, az a mód, ahogyan ma Magyarországon pénzhez lehet jutni. Az aszfalthumor (s az említett film) szerint erre nem mindig a munka a legalkalmasabb módszer. Hanem? Erről és más izgalmas .kérdésekről hallhattunk furcsa vitát kedden este (Kossuth 21.30—22 h) a rádióban is. Furcsa, a meghívott vitapartnerek, valamint a korai befejezés miatt volt. Nem emlékszem 'hasonló esetre, amikor is a kijelölt időnél 5 perccel hamarabb ért volna véget ilyen vita. Semmi kifogásom (sőt!) a vita résztvevői (Bertha Bulcsú, Kupa Mihály, Szentmihályi Szabó Péter és Stefka István) ellen, de szívesen hallottam volna más közgazdász és közéleti vezető véleményét is. A szegénység, „mint olyan” régóta foglalkoztatja a közvéleményt. Volt idő, amikor „tabunak” tekintették a témát, de ma már egyre főbb cikket, tanulmányt olvashatunk róla. Csak helyeselhetjük ezt a fordulatot, mert nincs (nem lehet) olyan gazdasági-társadalmi kérdés, amelyet meg ne vitathatnánk az „okos nép gyülekezetében”. Sőt! minél szélesebb rétegeket érint valami, annál nagyobb nyíltságot, őszinteséget igényel a közvélemény! Bármilyen keserves is, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a gazdasági növekedés lelassulása, a termelésben, külkereskedelmi mérlegünkben stb. jelentkező negatív jelenségek, gondok érzékenyen érintik az egész társadalmat. Másképpen fogalmazva: az életszínvonal stagnálása bizonyos rétegeknél (nyugdíjasok, sokgyermekes családok, pályakezdő fiatalok stb.) feszítő gondokat jelent. Hogy ez az elszegényedés milyen mértékű, arra a vitában is idéztek néhány (statisztikai) adatot. Ugyanitt kell szólni egy másik jelenségről is, mert ez legalább annyira foglalkoztatja a közvéleményt: a gazdagodásról. Látnunk kell ugyanis, hogy miközben a társadalmi mobilitás lelassult, jelentkezett egy szűk réteg, amelynek „szalad a szekér”. Hogyan, milyen munkával jönnek létre ezek a nagy jövedelmek és vagyonok? A szóbeszéd hamar megindul, ám nem mindig igazságos. Nemcsak a természetes emberi irigységről van itt szó, hanem igazságérzetről, de még inkább egy belénk nevelődött egyenlősdi- egyenlősítő szemléletről. Kiért a társadalom tűrőképessége, s ez a nivellálódásra, a jövedelemkülönbségek kiegyenlítésére késztette sokáig a politikai-gazdasági gyakorlatot is. Holott látnunk kell, hogy bizonyos rétegek elszegényedése míg mások meggazdagodása közt nincs oksági viszony. Sőt! gazdaságitársadalmi gondjaink egy része éppen a szürkeségből, a középszerűségből, av teljesítmények visszatartásából fakad. Anyagiakkal is honorálni kell a vállalkozó-, kezdeményezőkedvet, a kockázatvállalást, a kiugró szellemi (és fizikai) teljesítményeket, iha azt akarjuk, hogy értékek teremtődjenek, akkumulálódjanak. Az egyenlősdi nem oldja fel a szegénységet, de kedvét szegheti az innovációnak. Mégis van igaza annak is, akit felháborít a gyanús eszközökkel szerzett jövedelem, vagyon, pöffesz- ikedő kivagyiság. Fel kell lépni ez ellen, ha kell gazdasági, ha kell rendőri eszközökkel. Ugyanakkor ápolni, erősíteni kell a szociális, az igazságérzéket is, amely fel akarja oldani a feszültségeket. Mert sokan önhibájukon kívül jutnak nehéz anyagi körülmények közé. (Csak utalok itt ismét a nyugdíjasakra). Ezek a rétegek az államtól várják a segítséget. Az állam viszont csak a már megtermelt javakat tudja elosztani. Többet kell termelni — ez azonban csak úgy érhető el, ha jobban megfizetjük a jhúzó” embereket. A 22-es csapdája? Nem egészen, de hogy valóban meg tudjuk oldani, ahhoz sok, s a keddinél jobb vitára, nyílt beszédre van szükségünk. Józanságra, a cselekvőképesség megőrzésére, míg nagyobbra nem nőnek a bajok. horpácsi Már a címben két olyan szó olvasható, ami némi magyarázatra szorul. Legalábbis azoknak, akik nem ismerik a filkeházi népszokásokat, vagy legalább nem járatosak a környékbeli hegyközi falvak hagyományaiban. Filkeházán, ebben a szlovák és magyar néphagyományokat ötvözötten őrző, s azokat két nyelven is ápoló faluban a morijo cundros ruhában azt jelenti, hogy a maskarába öltözött, álarcos alak minél rongyosabb öltözetben jelenik meg a különböző népéleti alkalmakon, például a fonóbeli játékoknál, egyéb hasonló helyeken, hogy ijesztgető szándéka mind hatásosabban érvényesüljön. Bevallom, én sem tudtam erről, mindezt most tudtam meg Petercsák Tivadar muzeológus — korábban a szerencsi Zemplén Múzeum vezetője, most az egri vármúzeum munkatársa —, Filikeháza szülötte Népszokások Filkeházán című kötetéből, amelyet a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Néprajzi Tanszéke adott közre Studia folkloris- tica et ethnographica című kiadványsorozatának 16. köteteként. A kötet — leszámítva a jegyzetösszeállítást és a német nyelvű rövid összefoglalást — öt fejezetre oszlik. Az első a község történetét ismerteti meg az olvasóval, az ötödik pedig a második, harmadik és negyedik fejezetben részletesen ismertetett népszokások tükrében azt összegzi, miként is élnek a népszokások napjainkban a községben, milyen módon alakultak azok át az idők változásai közepette, mi az, ami érték, ami megőrzendő, hogyan él együtt a hagyomány azzal a népességgel, amely merőben megváltozott körülmények között keresi kenyerét, többségben a falu határain kívül. Az első fejezetben Petercsák Tivadar igen tömören foglalja össze a község múltját, a mintegy ötszáz esztendőt — 1481-ben említik először —, s kiséri nyomon a település fejlődését. 1601-ben a legkisebb községek között található, mindössze hét házzal, de ezt követően nagy gazdasági fellendülés következett be, megnőtt a népesség, gyarapodott az állatállomány; ám ezt a 18. század elején — a Rákóczi-szabad- ságharcot és a pestisjárványt követően — a falu teljes elnéptelenedése váltotta fel, majd a század derekára odatelepült szlovák, kárpát, ukrán és magyar népesség alapozta meg a jelenlegi falut és alakult ki a település vegyes nemzetiségi képe, amely Filkeháza egész népi kultúráját, szokásait, hitvilágát szinte napjainkig meghatározta. A szerző nyomon kíséri a változásokat, amelyekből természetszerűen napjainkra a felszabadulás, majd az azt követő gazdasági-társadalmi átalakulások sora jelentette a legtöbbet és alakította ki a mai életformát, amelyek között a népszokások élnek. Megvalósíthatatlan vállalkozás lenne e könyv ismertetése kapcsán felsorolni azt a sokféle népszokást, amely Filkeháza életére jellemző volt az elmúlt századokon át, s nagyrészt él ma is. A szerző először az esztendő ünnepeit, a jeles napokhoz kapcsolódó szokásokat veszi sorba, majd a gazdasági élet szokásait, hiedelmeit, végül az emberi élet fordulóihoz kapcsolódókat. Ezek részletezése nem ez újságcikk feladata, ám feljegyzendő, hogy éppen a falu sajátos nemzetiségi összetétele, a római és görög katolikus vallás követéséből adódó megosztottsága, a kétnyelvűség miatt a máshol, az ország más vidékein is élő szokások itt markánsabban, vagy kevésbé erősen módosultak — — például a versek, rigmusok szövegében —, a két katolikus vallás közötti házaso- dás elfogadott volt, ám a protestáns vallás már másfajta kötődést jelentett; az is feljegyzendő, hogy túlontúl sok volt a babonás hiede- lem, amely nagyon nehezen oszlott fel, nem egy ma is él. Nem érdektelen annak megismerése sem, hogy a fel- szabadulás után — mivel a faluban nagybirtok nem volt — a földosztás igen kismérvű lehetett és csali? a későbbi szocialista gazdálkodásra átállás hozott a mezőgazda- sági munkában jelentős változást, ám a férfilakosság nagyrészt akkorra már ipari munkássá lett a környéken, s ez nemcsak a napi életet, hanem a népszokásokban való részvételt, azok továbbélését is befolyásolta. Petercsák Tivadar — mint említettem, a falu szülötte — viszonylag kevés adatközlőt említ név szeriint, ám a falu történeti múltjának, szokásainak, hiedelmeinek igen jó ismerője. Leírása olvasmányos, érdekes. Munkájában a tudományos mű szerzője érezteti primátusát a helybeli sztTlött természetes lokálpatriotizmusával szemben, ám a szülőföld iránti tisztelő szeretet átsüt az írásán. Könyvéből Filke- iházának nemcsak népszokásait, hanem fél évezredes fejlődése történetének legfontosabb mérföldjelzőit is jól megismerhetjük. Benedek Miklós Akkor, 45-ben - új dokumentumfilm A filmvetítő visszaröpíti a nézőt a négy évitized előtti időkbe, és megelevenednek az immár halhatatlanná vált múlt képei. Az írók és a történészek igen sokat beszéltek már azokról a napokról, amikor kiteljesedett a győzelem, a Reichstagot bevették az ostromló szovjet katonák, és tornyára kitűzték a puskaportól fekete, vörös zászlót. Most dokumentumfilmen elevenednek meg a háború utáni első hónapok. Az Akkor, 45-foen című filmet a leningrádi dokumentumfiilm- sbúdló munkatársai készítették. A forgatókönyvet Nyi- kolaj Süsüin és Borisz Ddbrogyejev írta, a rendező pedig Juriij Zanyin. Nem köny- nyű a múlit eseményeiről igazán hitelesen írni, ám most ez sikerült, s a kiváló forgatókönyvből remek film született. A néző mintegy visszaröppen a háború utáni legyőzött Németországba, s az akkori emberekkel együtt maga is részt vesz az új élet megalapozásában. Az állhatatos kitartás, a meggyőzés ereje, a végtelen türelem és a jó példa segített abban, hogy leküzdjék a legyőzölttek idegenkedését, gyűlöletét és ellenszenvét. A szovjet emberekkel együtt tevékenykedtek ,,az első óra” aktivistái, az antifasiszta németek, a volt üldözöttek, mindazok, akik várták a győzteseket egy jobb és értelmesebb élet reményében. És a szovjet emberek valóban segítették a demokratikus Németország kialakítását, s azt, hogy a német emberek úrrá legyenek a letargián, a pusztulás miatti szorongásokon. A d Okúmon- tuimíiilm az igazs ghoz híven ábrázolja ezt t.z időszakot. Minden kocka a jobbért vívott harcot mutat ja be. annak a küzdelemnek egy-egy mozzanatát, amelyet az élet, a diadalmas éleit megszületéséért vívták a pusztító múlttal szemben. A Miskolci Nemzeti Színház 1986 február havi játékrendje 1., szombat: A kék madár (fél 3) Gyermek- előadás. Három a kislány (7) Bérletszünet. 2., vasárnap: A kék madár (fél 3) Gyermekelőadás. Három a kislány (7) Bérletszünet. 3., hétfő: Nincs előadás. 4., kedd: Három a kislány (7) Bérletszünet. 5., szerda: Három a kislány (7) Bérletszünet. 6., csütörtök: Három a kislány (7) Bérletszünet. 7., péntek: Három a kislány (7) Bérletszünet. 8., szombat: Három a kislány (7) Bérletszünet. 9., vasárnap: Három a kislány (7) Bérletszünet. 10., nétfö: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Téli bérlet (fél 8). lil., kedd: A kék madár (fél 3) Gyermekelőadás. Három a kislány (7) Arany J. lfj. bérlet. 12., szerda: Ahogy tetszik (7) Egressy ifi. bérlet. 13., csütörtök: Ahogy tetszik (7) Madách bérlet. 14., péntek: Ahogy tetszik (7) Upor bérlet. 15., szombat: Három a kislány (7) Bérletszünet. 16., vasárnap: Három a kislány (7) Bérletszünet. 17., hétfő: A Grúz Kamarazenekar hangversenye Téli bérlet (fél 8). 18., kedd: Nincs előadás. 19., szerda: Milliomos Nápoly (7) Egyetemi bérlet. 20., csütörtök: Milliomos Nápoly (7) Bemutató bérlet. 21., péntek: Ahogy tetszik (4) Ady Endre ifj. bérlet. 22., szombat: Ahogy tetszik (3) Csehov iflúsági bérlet. Milliomos Nápoly (7) Cslky bérlet. 23.. vasárnap: Három a kislány (3) Bérletszünet. Milliomos Nápoly (7) Szigligeti bérlet. 24., hétfő: A Földes Ferenc Gimnázium diákjainak előadása (7). 25., kedd: Ahogy tetszik (7) Gárdonyi lfj. bérlet. 26., szerda: Ahogy tetszik (71 Petőfi ifj. bérlet. 27., csütörtök: Mi- liomos Nápoly (7) Huszka bérlet. 28., péntek: Milliomos Nápoly (5) Földes lfj. bérlet. Milliomos Nápoly (8). Március 1., szombat: Milliomos Nápoly (3) Csehov ifj. bérlet. Millomos Nápoly (7) Katona bérlet. 2., vasárnap: Miiio- mos Nápoly (7) Déryné bérlet. 3., hétfő: Ke- nessey Jenő: A keszkenő (7) A Kassai Állami Színház vendégjátéka. JÁTÉKSZÍN 1., szombat: Ének Phaedráért (7). — 2., vasárnap: Ének Phaedráért (7). — 8., szombat: Ének Phaedráért (7). — 9., vasárnap: Ének Phaedráért (7). — 27., csütörtök: Ének Phaedráért (7). — 28., péntek: Ének Phaedráért (7). — Március 1., szombat: Ének Phaedráért (7). — 2., vasárnap: Ének Phaedráért (7). KAMARASZlNHAZ 12., szerda: Huszárok (7). — 13., csütörtök: Huszárok (7). — 14., péntek: Huszárok (7). — 16., vasárnap: Tóték (7). — 25., kedd: Tóték (3). — 26., szerda: Tóték (3). VENDÉGJÁTÉK 7., péntek: Ének Phaedráért (7) Budapest — Vigadó. — 19., szerda: Huszárok (7) Mezőkövesd. — 20., csütörtök: Huszárok (7) Kazincbarcika. — 21., péntek: Huszárok (7) Ózd (Kun Béla Müv. Ház).