Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1986. január 27., hétfő Könyvekről A Zrínyi Kiadó két újdonsága Morijo cundros ruhában Népszokások Filkeházán Régen a háborúk nem fe­nyegették az egész emberi­séget, nem idézték fel a tel­jes pusztulást, mivel terüle­tileg és hatásukban korláto­zottak voltaik. A világháború és a béke problémája nap­jainkban már kilépett osz­tálykereteiből és egyetemes­sé, az egész emberiség sor­sát eldöntő kérdéssé vált. A béke megőrzésének és a biz­tonság fenntartásának leg­fontosabb garanciája a két világhatalom — a Szovjet­unió és az Amerikai Egye­sült Államok —, valamint a két szemben álló társadalmi rendszer alapvető erőit ma­gában foglaló két szövetségi rendszer közötti katonai erő- egyensúly megléte és további megőrzése. Ezekkel a kérdé­sekkel foglalkozik Bognár Károly a Biztonság a nukle­áris korban című könyvében, amely a közelmúltban je­lent meg a Zrínyi Kiadónál. Könyvében sokoldalúan vizs­gálja és elemzi a biztonság és a véle kapcsolatos fogal­mak elvi és gyakorlati kér­déseit, s ezzel is segíti az olvasót e bonyolult kérdés- csoport megértéséiben. Szükség van erre azért is, mert az utóbbi időben to­vább nőtt a nukleáris hábo­rú veszélye. A két világ­rendszer párbeszédében a mérsékeltebb hangnem, a tárgyalási készség hangozta­tása és gyakorlati megvaló­sítása csak az elmúlt egy­két éviben .következett be. Napjainkban tovább gyara­podnak azok a politikai és gazdasági erők, amelyek rendre meghiúsítják az ag­resszív elképzeléseket. Ezek megismerése, a biztonság problémájának mélyebb megismerése bizonyára biza­kodást ébreszt majd az ol­vasóban és ösztönzi a béke és a biztonság megőrzésében való személyes részvételre. A Nippon katonái című köny (P. Szabó József és Ho- rányi B. László munkája) a japán háborúk és a japán hadsereg történetét idézi fel a szamurájok korától nap­jainkig. De elsősorban nem a rossz emlékű múlt árnyait kívánja megidézni, hanem a gazdasági csoda árnyékában szárnyát bontogató, vagy tu­lajdonképpen már szárnyra kelt új japán katonai kon­cepcióra kívánja felhívni a figyelmet. Arra, hogy ez a folyamat tulajdonképpen közvetlenül a második világ­háború után kezdődött, ami­kor az amerikaiak gyorsan felismerték, hogy a legyő­ződből szövetségest csinálni — az Egyesült Államok első számú stratégiai érdeke a térségben. A szovjetellenes japán fegyverkezés súlyos veszélyeket rejt magában a világbékére —, de Japánra nézve is, és a veszélyeket Tokióban is látják. Nem le­het és nem is szabad a ja­pán társadalmat, de még a politikai elitet sem milita­ristának bélyegezni, ami azonban nem jelenti, hogy nem létezik Japán militari- zálódásának a veszélye, amellyel e kötet is foglalko­zik. P. J. Sumer írásnyomok konzerválása Leningrádi kutatók hőke­zeléssel hosszabbítják meg azoknak az agyagtáblácskák­nak az élettartamát, ame­lyek az időszámításunk előtti 26. században keletkeztek. Az eljárást Valentyina Sztroganova, az Ermitázs restaurátora dolgozta ki. Módszerével a múzeumban őrzött mintegy 3500 sumér agyagtábla konzerválására kerül sor. Ily módon sikerült megóvni a harmadik Ur-di- nasztia korából származó ék­írásos táblácskák állagát is. amelyek egyébként nagyon nehezen tűrték Leningrad nedves éghajlatát. Az Ermitázs irattárában féltve őrzött táblácskák az írás: legősibb ismert relikvi­ái, egyszersmind egyedülálló dokumentumok. Értékes in­formációkat tartalmaznak Mezopotámiáról, a jelenlegi Irak déli részén ötezer évvel ezelőtt fennállott államról. Rádió mellett Pro és contra Nem véletlenül volit be­szédtéma sokáig a tévében látott „Krízis” című doku­mentumfilm. No nem a mű­vészi színvonala, hanem a benne (így-úgy) feldolgozott óletanyag, illetve társadalmi gondok, jelenségek miatt. Szó sincs arról, hogy mi:né­zők is mindenáron (akár a pályának elhagyása árán is) akarnánk meggazdagodni.! De igenis mindenkit érdekel a pénz, az a mód, ahogyan ma Magyarországon pénzhez lehet jutni. Az aszfalthumor (s az említett film) szerint erre nem mindig a munka a legalkalmasabb módszer. Ha­nem? Erről és más izgalmas .kérdésekről hallhattunk fur­csa vitát kedden este (Kos­suth 21.30—22 h) a rádió­ban is. Furcsa, a meghívott vitapartnerek, valamint a korai befejezés miatt volt. Nem emlékszem 'hasonló esetre, amikor is a kijelölt időnél 5 perccel hamarabb ért volna véget ilyen vita. Semmi kifogásom (sőt!) a vi­ta résztvevői (Bertha Bulcsú, Kupa Mihály, Szentmihályi Szabó Péter és Stefka Ist­ván) ellen, de szívesen hal­lottam volna más közgaz­dász és közéleti vezető vé­leményét is. A szegénység, „mint olyan” régóta foglalkoztatja a köz­véleményt. Volt idő, amikor „tabunak” tekintették a té­mát, de ma már egyre főbb cikket, tanulmányt olvasha­tunk róla. Csak helyeselhet­jük ezt a fordulatot, mert nincs (nem lehet) olyan gaz­dasági-társadalmi kérdés, amelyet meg ne vitathat­nánk az „okos nép gyüleke­zetében”. Sőt! minél széle­sebb rétegeket érint valami, annál nagyobb nyíltságot, őszinteséget igényel a köz­vélemény! Bármilyen keser­ves is, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a gaz­dasági növekedés lelassulása, a termelésben, külkereske­delmi mérlegünkben stb. je­lentkező negatív jelenségek, gondok érzékenyen érintik az egész társadalmat. Máskép­pen fogalmazva: az életszín­vonal stagnálása bizonyos ré­tegeknél (nyugdíjasok, sok­gyermekes családok, pálya­kezdő fiatalok stb.) feszítő gondokat jelent. Hogy ez az elszegényedés milyen mérté­kű, arra a vitában is idéz­tek néhány (statisztikai) ada­tot. Ugyanitt kell szólni egy másik jelenségről is, mert ez legalább annyira foglalkoz­tatja a közvéleményt: a gaz­dagodásról. Látnunk kell ugyanis, hogy miközben a társadalmi mobilitás lelas­sult, jelentkezett egy szűk réteg, amelynek „szalad a szekér”. Hogyan, milyen munkával jönnek létre ezek a nagy jövedelmek és va­gyonok? A szóbeszéd hamar megindul, ám nem mindig igazságos. Nemcsak a termé­szetes emberi irigységről van itt szó, hanem igazságérzet­ről, de még inkább egy be­lénk nevelődött egyenlősdi- egyenlősítő szemléletről. Ki­ért a társadalom tűrőképes­sége, s ez a nivellálódásra, a jövedelemkülönbségek ki­egyenlítésére késztette sokáig a politikai-gazdasági gyakor­latot is. Holott látnunk kell, hogy bizonyos rétegek elsze­gényedése míg mások meg­gazdagodása közt nincs ok­sági viszony. Sőt! gazdasági­társadalmi gondjaink egy ré­sze éppen a szürkeségből, a középszerűségből, av teljesít­mények visszatartásából fa­kad. Anyagiakkal is honorál­ni kell a vállalkozó-, kezde­ményezőkedvet, a kockázat­vállalást, a kiugró szellemi (és fizikai) teljesítményeket, iha azt akarjuk, hogy érté­kek teremtődjenek, akkumu­lálódjanak. Az egyenlősdi nem oldja fel a szegénységet, de kedvét szegheti az inno­vációnak. Mégis van igaza annak is, akit felháborít a gyanús eszközökkel szerzett jövedelem, vagyon, pöffesz- ikedő kivagyiság. Fel kell lépni ez ellen, ha kell gaz­dasági, ha kell rendőri esz­közökkel. Ugyanakkor ápol­ni, erősíteni kell a szociális, az igazságérzéket is, amely fel akarja oldani a feszült­ségeket. Mert sokan önhibá­jukon kívül jutnak nehéz anyagi körülmények közé. (Csak utalok itt ismét a nyugdíjasakra). Ezek a réte­gek az államtól várják a se­gítséget. Az állam viszont csak a már megtermelt java­kat tudja elosztani. Többet kell termelni — ez azonban csak úgy érhető el, ha job­ban megfizetjük a jhúzó” embereket. A 22-es csapdá­ja? Nem egészen, de hogy valóban meg tudjuk oldani, ahhoz sok, s a keddinél jobb vitára, nyílt beszédre van szükségünk. Józanságra, a cselekvőképesség megőrzé­sére, míg nagyobbra nem nőnek a bajok. horpácsi Már a címben két olyan szó olvasható, ami némi ma­gyarázatra szorul. Legaláb­bis azoknak, akik nem isme­rik a filkeházi népszokáso­kat, vagy legalább nem já­ratosak a környékbeli hegy­közi falvak hagyományaiban. Filkeházán, ebben a szlovák és magyar néphagyományo­kat ötvözötten őrző, s azo­kat két nyelven is ápoló fa­luban a morijo cundros ru­hában azt jelenti, hogy a maskarába öltözött, álarcos alak minél rongyosabb öltö­zetben jelenik meg a kü­lönböző népéleti alkalmakon, például a fonóbeli játékok­nál, egyéb hasonló helyeken, hogy ijesztgető szándéka mind hatásosabban érvénye­süljön. Bevallom, én sem tudtam erről, mindezt most tudtam meg Petercsák Tiva­dar muzeológus — korábban a szerencsi Zemplén Múze­um vezetője, most az egri vármúzeum munkatársa —, Filikeháza szülötte Népszoká­sok Filkeházán című köteté­ből, amelyet a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem Néprajzi Tanszéke adott közre Studia folkloris- tica et ethnographica című kiadványsorozatának 16. kö­teteként. A kötet — leszámítva a jegyzetösszeállítást és a né­met nyelvű rövid összefog­lalást — öt fejezetre oszlik. Az első a község történetét ismerteti meg az olvasóval, az ötödik pedig a második, harmadik és negyedik feje­zetben részletesen ismerte­tett népszokások tükrében azt összegzi, miként is élnek a népszokások napjainkban a községben, milyen módon alakultak azok át az idők változásai közepette, mi az, ami érték, ami megőrzendő, hogyan él együtt a hagyo­mány azzal a népességgel, amely merőben megváltozott körülmények között keresi kenyerét, többségben a falu határain kívül. Az első fejezetben Peter­csák Tivadar igen tömören foglalja össze a község múlt­ját, a mintegy ötszáz eszten­dőt — 1481-ben említik elő­ször —, s kiséri nyomon a település fejlődését. 1601-ben a legkisebb községek között található, mindössze hét ház­zal, de ezt követően nagy gazdasági fellendülés követ­kezett be, megnőtt a népes­ség, gyarapodott az állatál­lomány; ám ezt a 18. század elején — a Rákóczi-szabad- ságharcot és a pestisjárványt követően — a falu teljes el­néptelenedése váltotta fel, majd a század derekára oda­települt szlovák, kárpát, uk­rán és magyar népesség ala­pozta meg a jelenlegi falut és alakult ki a település ve­gyes nemzetiségi képe, amely Filkeháza egész népi kultúrá­ját, szokásait, hitvilágát szin­te napjainkig meghatározta. A szerző nyomon kíséri a változásokat, amelyekből ter­mészetszerűen napjainkra a felszabadulás, majd az azt követő gazdasági-társadalmi átalakulások sora jelentette a legtöbbet és alakította ki a mai életformát, amelyek között a népszokások élnek. Megvalósíthatatlan vállal­kozás lenne e könyv ismer­tetése kapcsán felsorolni azt a sokféle népszokást, amely Filkeháza életére jellemző volt az elmúlt századokon át, s nagyrészt él ma is. A szerző először az esztendő ünnepeit, a jeles napokhoz kapcsolódó szokásokat veszi sorba, majd a gazdasági élet szokásait, hiedelmeit, végül az emberi élet fordulóihoz kapcsolódókat. Ezek részle­tezése nem ez újságcikk fel­adata, ám feljegyzendő, hogy éppen a falu sajátos nemzetiségi összetétele, a ró­mai és görög katolikus val­lás követéséből adódó meg­osztottsága, a kétnyelvűség miatt a máshol, az ország más vidékein is élő szokások itt markánsabban, vagy ke­vésbé erősen módosultak — — például a versek, rigmu­sok szövegében —, a két ka­tolikus vallás közötti házaso- dás elfogadott volt, ám a protestáns vallás már más­fajta kötődést jelentett; az is feljegyzendő, hogy túlontúl sok volt a babonás hiede- lem, amely nagyon nehezen oszlott fel, nem egy ma is él. Nem érdektelen annak megismerése sem, hogy a fel- szabadulás után — mivel a faluban nagybirtok nem volt — a földosztás igen kismér­vű lehetett és csali? a későb­bi szocialista gazdálkodásra átállás hozott a mezőgazda- sági munkában jelentős vál­tozást, ám a férfilakosság nagyrészt akkorra már ipari munkássá lett a környéken, s ez nemcsak a napi életet, hanem a népszokásokban va­ló részvételt, azok továbbélé­sét is befolyásolta. Petercsák Tivadar — mint említettem, a falu szülötte — viszonylag kevés adatköz­lőt említ név szeriint, ám a falu történeti múltjának, szokásainak, hiedelmeinek igen jó ismerője. Leírása ol­vasmányos, érdekes. Munká­jában a tudományos mű szerzője érezteti primátusát a helybeli sztTlött természe­tes lokálpatriotizmusával szemben, ám a szülőföld iránti tisztelő szeretet átsüt az írásán. Könyvéből Filke- iházának nemcsak népszoká­sait, hanem fél évezredes fej­lődése történetének legfon­tosabb mérföldjelzőit is jól megismerhetjük. Benedek Miklós Akkor, 45-ben - új dokumentumfilm A filmvetítő visszaröpíti a nézőt a négy évitized előtti időkbe, és megelevenednek az immár halhatatlanná vált múlt képei. Az írók és a történészek igen sokat be­széltek már azokról a na­pokról, amikor kiteljesedett a győzelem, a Reichstagot bevették az ostromló szovjet katonák, és tornyára kitűz­ték a puskaportól fekete, vö­rös zászlót. Most dokumentumfilmen elevenednek meg a háború utáni első hónapok. Az Ak­kor, 45-foen című filmet a leningrádi dokumentumfiilm- sbúdló munkatársai készítet­ték. A forgatókönyvet Nyi- kolaj Süsüin és Borisz Ddb­rogyejev írta, a rendező pe­dig Juriij Zanyin. Nem köny- nyű a múlit eseményeiről igazán hitelesen írni, ám most ez sikerült, s a kiváló forgatókönyvből remek film született. A néző mintegy visszaröppen a háború utá­ni legyőzött Németországba, s az akkori emberekkel együtt maga is részt vesz az új élet megalapozásában. Az állhatatos kitartás, a meggyőzés ereje, a végtelen türelem és a jó példa segí­tett abban, hogy leküzdjék a legyőzölttek idegenkedését, gyűlöletét és ellenszenvét. A szovjet emberekkel együtt tevékenykedtek ,,az első óra” aktivistái, az antifasiszta németek, a volt üldözöttek, mindazok, akik várták a győzteseket egy jobb és ér­telmesebb élet reményében. És a szovjet emberek való­ban segítették a demokrati­kus Németország kialakítá­sát, s azt, hogy a német em­berek úrrá legyenek a le­targián, a pusztulás miatti szorongásokon. A d Okúmon- tuimíiilm az igazs ghoz híven ábrázolja ezt t.z időszakot. Minden kocka a jobbért ví­vott harcot mutat ja be. an­nak a küzdelemnek egy-egy mozzanatát, amelyet az élet, a diadalmas éleit megszüle­téséért vívták a pusztító múlttal szemben. A Miskolci Nemzeti Színház 1986 február havi játékrendje 1., szombat: A kék madár (fél 3) Gyermek- előadás. Három a kislány (7) Bérletszünet. 2., vasárnap: A kék madár (fél 3) Gyermekelő­adás. Három a kislány (7) Bérletszünet. 3., hétfő: Nincs előadás. 4., kedd: Három a kis­lány (7) Bérletszünet. 5., szerda: Három a kis­lány (7) Bérletszünet. 6., csütörtök: Három a kislány (7) Bérletszünet. 7., péntek: Három a kislány (7) Bérletszünet. 8., szombat: Három a kislány (7) Bérletszünet. 9., vasárnap: Három a kislány (7) Bérletszünet. 10., nétfö: A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Téli bérlet (fél 8). lil., kedd: A kék madár (fél 3) Gyer­mekelőadás. Három a kislány (7) Arany J. lfj. bérlet. 12., szerda: Ahogy tetszik (7) Egressy ifi. bérlet. 13., csütörtök: Ahogy tetszik (7) Madách bérlet. 14., péntek: Ahogy tetszik (7) Upor bérlet. 15., szombat: Három a kislány (7) Bérletszünet. 16., vasárnap: Három a kis­lány (7) Bérletszünet. 17., hétfő: A Grúz Ka­marazenekar hangversenye Téli bérlet (fél 8). 18., kedd: Nincs előadás. 19., szerda: Milliomos Nápoly (7) Egyetemi bérlet. 20., csütörtök: Milliomos Nápoly (7) Bemutató bérlet. 21., péntek: Ahogy tetszik (4) Ady Endre ifj. bér­let. 22., szombat: Ahogy tetszik (3) Csehov iflúsági bérlet. Milliomos Nápoly (7) Cslky bérlet. 23.. vasárnap: Három a kislány (3) Bérletszünet. Milliomos Nápoly (7) Szigligeti bérlet. 24., hétfő: A Földes Ferenc Gimnázium diákjainak előadása (7). 25., kedd: Ahogy tet­szik (7) Gárdonyi lfj. bérlet. 26., szerda: Ahogy tetszik (71 Petőfi ifj. bérlet. 27., csütörtök: Mi- liomos Nápoly (7) Huszka bérlet. 28., péntek: Milliomos Nápoly (5) Földes lfj. bérlet. Mil­liomos Nápoly (8). Március 1., szombat: Mil­liomos Nápoly (3) Csehov ifj. bérlet. Millomos Nápoly (7) Katona bérlet. 2., vasárnap: Miiio- mos Nápoly (7) Déryné bérlet. 3., hétfő: Ke- nessey Jenő: A keszkenő (7) A Kassai Állami Színház vendégjátéka. JÁTÉKSZÍN 1., szombat: Ének Phaedráért (7). — 2., va­sárnap: Ének Phaedráért (7). — 8., szombat: Ének Phaedráért (7). — 9., vasárnap: Ének Phaedráért (7). — 27., csütörtök: Ének Phaed­ráért (7). — 28., péntek: Ének Phaedráért (7). — Március 1., szombat: Ének Phaedráért (7). — 2., vasárnap: Ének Phaedráért (7). KAMARASZlNHAZ 12., szerda: Huszárok (7). — 13., csütörtök: Huszárok (7). — 14., péntek: Huszárok (7). — 16., vasárnap: Tóték (7). — 25., kedd: Tóték (3). — 26., szerda: Tóték (3). VENDÉGJÁTÉK 7., péntek: Ének Phaedráért (7) Budapest — Vigadó. — 19., szerda: Huszárok (7) Mezőkö­vesd. — 20., csütörtök: Huszárok (7) Kazinc­barcika. — 21., péntek: Huszárok (7) Ózd (Kun Béla Müv. Ház).

Next

/
Oldalképek
Tartalom