Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-25 / 21. szám

1986. január 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5-—------———-—­A megyei párt-vb napirendjén Atagiéi A megyei ! ajtóbizott­ság 1983 szeptemberében áttekintette a tagfelvételi munka Borsod-Abaúj- | Zemplén megyei tapaszta­latait. Többek között meg­állapította, hogy —• az alapvetően eredményes munka mellett — a párt- építés szempontjából fon­tos rétegekben (a munká­sok és a fiatalok között), csak részben sikerült az el­I várásoknak megfelelni. Az alapszervezetek munkájá­nak színvonalbeli különb- i! ségei a pártépítő tevékeny­ségben is kifejezésre jutot- tak. Az irányító pártszer- . vek, az alapszervezetek . munkájának szerves része 7 a pártépítés, s a közelmúlt- ban ennek jegyében vitatta ' meg az elmúlt évi tagfél- vételi munka tapasztalatait P —, különös tekintettél a ' fiatalok felvételére — a t megyéi párt-végrehajtöbi- I, zottság. Az értékelés fon- f tosabb tapasztalatairól, ta- , nulls ágairól kérdeztük Be- i gyik Jánost, a megyei párt­I bizottság osztályvezetőjét: — IHogyan alakultak az elmúlt évben a tagfelvéte- . lek? — Megyénkben a párt- ; nak az elmúlt év decem­berében R7 378 tagja volt, > ez a felnőtt lakosság 11,9 >. százaléka. Tavaly növekvő | ütemben, és több embert I vettek fel a pártba, a tag- 1 létszám mégis mérsékélteb- i ben, a korábbi 1,1—1,2 : százalékkal szemben, csak 0,7 százalékkal növekedett. — Milyen következteté- I seket lehet ebből levonni? — Ez egyrészt igazolja, >’■ hogy a pártalapszervezetek ,jj a nehezebb körülmények között is eredményes tag- íi felvételi munkát végeitek, 8 másrészt azt is mutatja, hogy növekszik a pártból I' kikerülitek száma, j — Az új párttagok szo- jj ciális összetételében az el- - múlt évekhez viszonyítva \ volt-e változás? i — Nincs jelentős válto­zás: a foglalkozás szerinti ; összetételben továbbra is !. meghatározó a munkásosz- j tályhoz tartozók aránya. I De a múlt évben felvettek < 52,9 százalékos aránya csak í szerény többséget jelent, 1 és azt is mutatja, hogy a I megye lehetőségeit tekint­ve, nem lehetünk elége­dettek. . — Mi la helyzet ia ter­I melöszövetkezeti paraszt- ság, laz értelmiség és a nők körében? — A termelőszövetkezeti i: paraszltok között nem sike- a:ült a kívánatos mérték- ben előrelépni, az új párt­tagok közötti arányuk 5,7 százalék: de pozitív tény- : nek tartjuk, hogy több mint 67 százalékuk fizikai dolgozó. A korábbi évek­ben kialakult gyakorlatnak megfelelően a felvettek kö­zött minden harmadik szellemi foglalkozású. Je­lentős részük értelmiségi, s ezt természetesnek tartjuk, ■ hiszen mind nagyobb arányban vannak jelen a 5 gazdasági és társadalmi életben. Helyenként gondot I okoz, hogy a pártszerveze­tek egy része differenciá­latlanul, vagy legalábbis nehezen tudja megfogal­mazni a velük szemben tá­masztandó követelménye­ket. A tagfelvételen belül a nők aránya megegyezik az előző évivel — ez 38 százalék. Változatlan és kedvező tapasztalat, hogy növekszik álltalános, szak­mai és politikai műveltsé­gük. De ez általában is jellemző az új párttagok­ra. — |A végrehajtó /bizott­ság kiemelten foglalkozott a fiatalok tagfelvételével. Nem ok inélkül.. . — Ez igaz, de hangsú­lyozom, hogy mindig is kü­lönös gondöt fordítottunk a fiatalokra. Mindezek mel­lett a tények szerint a 30 éven aluliak között vala­melyest csökkent az új párttagok aránya. Az okok egy része — a pályakez­dés, az otthonteremtés gondjai, a nehezebbé vált életkörülmények — ismer­tek. De az okoknak ez csak az egyik része, hi­szen nem igaz, hogy a sze­mélyes gondok növekedése törvényszerűen együtt jár a fiatalok közéleti tevékeny­ségének a csökkenésével. Jó néhány helyen bizal­mait lan ok velük szemben, de arra is van számos pél­da, hogy nem elég vonzó, nem elég nyitott a párt­élet; nem kínál elegendő cselekvési, politizálást le­hetőséget. Sok helyen a fiatalok nem ismerik elég­gé a helyi pártszervezet munkáját, de nemcsak a munkáját, hanem a párt múltját, jelenét és konkrét terveit sem. — \Hogyan tudják a KISZ-szervezetek segíteni a párttaggá nevelést? — & KISZ-szervezetek többsége változatlanul ér­zi a párttaggá nevelés fe­lelősségét, és igyekszik ma­gasabb követelményeket tá­masztani tagjaival szem­ben. Ugyaniakkor kismér­tékben ősökként a KISZ- taggyűlésék álltai ajánlot­tak száma, többnyire a pártszervezetek kezdemé­nyezik a felvételt. Pozitív, hogy tavaly az előző évi­től 2,7 százalékkal több húsz év körüli fiatal ke­rült a pártha: arányuk a fiatal korosztályon belül 61 százalék. — Megyénk nagyüzemei­ben i—, ahol jelentős szá­mú fiatal dolgozik — mi a helyzet? — A gazdasági nehézsé­gek miatt sok fiatal .mun­kahelyet változtatott, ami a párttaggá nevelésben is érezteti hatását. Ennek el­lenére a nagyüzemi párt­szervezetek többsége jól al­kalmazkodott a megválto­zott körülményekhez, és nagyobb gonddal foglalko­zik a pártépítéssel. Számos helyen jól működik a kon- zulensi, ajánlói rendszer, nem engednek a követel­ményekből, segítik az új párttagok beilleszkedését. Az életkorhoz igazodó, ké­pességeiknek megfelelő pártmegbízafősokat kapnak a fiatal párttagok. Mind­ezek hatására néhány nagy­üzemben javult az újonnan felvettek összetétele. — Az elmúlt évi sze­rény növekedés egyik oka, hogy a korábbi időszaktól eltérően többen kerültek ki a pártból? — Igen, így van. Azon­ban csökkent a kizártakba kilépettek és növekedett a töröltek aránya. Többsé­gük a korábbi évekhez ha­sonlóan a nyugdíjazás idő­szakában, vagy akörül ke­rül ki a pártból. Sokan fá­radtságra, meggyengült egészségi állapotra hivat­asztolalai koznak. Egy részük ide­genkedik a lakóhelyi párt- szervezettől, nem akarják otthagyni a sok esetben több évtizede megszokott közösséget. Ezt a kérdést a pártszervezetek többsége körültekintően és humánu­san kezeli, de az is igaz, hogy a kikerülés megelő­zése, az okok feltárása még nem vált maradéktalanul a pártmunka szerves részé­vé. — Az eddig elmondottak alapján meglehetősen el­lentmondásos ,a ikép. — Igen. A végrehajtó bi­zottság ülésén is hangsúlyt kapott, hogy végső soron eredményes, de gondoktól sem mentes pártépftő mun­ka folyik megyénk párt- szervezeteiben. — iHogyan tovább? — Alapvétő dolgokon nem kell változtatnunk, de módszereinket a körülmé­nyekhez igazítva jobban kell dolgoznunk. A párt nemzetközi tekintélye, po­litikája, nyíltsága, a töme­gekhez fűződő kapcsolata továbbra is jelentős vonz­erőt jelent. Az elmúlt év jelentős politikái esemé­nyei megyénkben is fel­pezsdítették a társadalmi élétet, és ennek hatása érezhető volt a tagfelvéte­li munkában is. Igaz, hogy gazdasági nehézségeink nem könnyítik meg .a párt­építést, de sokan vannak, akik ilyen helyzetben is úgy vélik, hogy köztünk a helyük, mert a pártban többet tehetnek mindamy- nyiunk. a közösség érdeké­ben. A régebben sokat em­legetett statisztikai arányok és keretszámok nélküli kö­vetelménytámasztás nö­velte a pártszervezetek ön­állóságát, de felelősségét is. — Melyek a pártépítő munka javításának legfon­tosabb feladatai? — A tagfelvételi munkával kapcsolatos ha­tározatok következetes vég­rehajtása és a végrehajtás jobb feltételéinek a bizto­sítása. A tapasztalatok sze­rint szoros összef üggés van a pártmunba színvonala és a tagfelvételék között. Ahol szükséges, ott le kell vonni a tanulságokat, ja­vítani, fejleszteni kell a po­litikai munka módszereit és stílusát; nyitottabb párt­életet kell biztosítani. Több figyelmét kell fordítani az emberi kapcsolatokra, a pártdemokráoia, a párt­munka mozgalmi jellegé­nek fejlesztésére. Válto­zatlanul törekedni kell a munkásfiatalok — ezen be­lül a szakmunkások —, s a fiaital értelmiségiek párt­taggá nevelésére. Az eddi­giektől több figyelmet kell fordítani a kis létszámú munkahelyekre és a kiste­lepülésekre, valamint az oktatási intézményekben tanulók közötti pártépítés­re. Legfontosabb törekvé­sünk, hogy a társadalom minden rétegéből a legal­kalmasabbak kerüljenek a pártba, de pártépítő mun­kánk szerves része a szük­séges öntisztulás is. Hosz- szabb távra szóló, de meg­oldható feladataink van­nak, amelyek végrehajtása összefügg a párt vezető szerepe gyakorlati érvénye­sülésével. Petra József Nyílt kártyákkal... Elmondja Kovács Ferenc, az ÓKÜ szakszervezeti bizottságának titkára Gyakran vitatkozom, óha­tatlan ez olyan munkában, ahol naponta kell érdekeket, célokat, feladatokat egyez­tetni, de bármilyen hevessé, élessé válhat egy-egy eszme­csere, soha nem szabad ha­raggal felállni az asztaltól. Alapjában véve nem is va­gyok haragtartó. Ügy szoktam mondani magamról, hogy én nyílt kártyás vagyok. Soha, sem­milyen körülmények között, sem a munkában, a mozga­lomban, sem az emberi kap­csolatokban nem tudtam el­viselni a hazardírozást, a blöffölést, a mellébeszélést, hiszen pillanatok alatt le­lepleződik az ember. Termé­szetesen megtanultam azt is — a kártyahasonlatnál ma­radva —, hogy tudni kell betlit is játszani. Tehát nincsenek titkaim. Édesapámtól tanultam ezt a magatartást, aki itt dol­gozott Özdon, a kohászat­ban, a finomhengermű kiké­szítőjében. Olvasott, ember volt és megszoktuk tőle, hogy amit kimondott, ahhoz tartotta magát, abban lehe­tett bízni. És még valamit megtanulhattam tőle: meg­becsülni ami van, sőt öröm­mel tudta adni a keveset is. Talán kissé romantikusnak, nosztalgikusnak tűnik, de azt mondhatom édesapámról, hogy a csupasz kenyeret is olyan szeretettel tudta kí­nálni, mintha kolbászt akasztott volna le a padlás­ról. Kiegyensúlyozott volt. és ez a kiegyensúlyozottság táplálódott belém és két nő­vérembe is ... Talán itt kell keresni a boldogság alapját is ... nem félek kimondani ezt a szót, pedig tudom, hogy a mai szókészletünk­ben kissé furcsa felhangok tapadtak ró, de hát ez a lé­nyeg : tudunk-e boldogok lenni? Azt hiszem az az em­ber, aki minden helyzetben törekszik a legoptimálisabb, legreálisabb döntés megho­zatalára, az nem vágyálmo­kat kerget, az nem légvá­rakat épít, annak megszü­letnek a sikerélményei és ez lehet talán a boldogság. Mi kell ehhez? Hit, meggyő­ződés és kiegyensúlyozott környezet, aminek formálá­sa rajtunk is múlik. Szóval nyílt kártyákkal, őszintén szeretek élni. Fia­tal koromban én is azt hit­tem, hogy meghódíthatom a világot. Nem is volt fiatal, akiben ne munkált volna ez az érzés, akarat. Bekerül­tem a gyárba és már 22 évesein művezető lettem. Azt hittem, felkerültem a csúcs­ra. Később a kohóüzem szakszervezeti bizottságának titkára lettem, majd onnan behoztak a vállalati bizott­ságba termelésfelelősnek, ké­sőbb szervezőtitkárnak vá­lasztottak, és 1980-ban én let­tem a titkár. Ez tömören a pályafutásom. Mi volt a legfontosabb? Hogy megbízható, korrekt vezetőim, munkatársaim voltak. A kohónál a régi szakiktól rengeteg dolgot, szakmai fogást, ötletet lehe­tett tanulni, de a legnagyobb hatással a magatartásuk, a gondolkodásuk volt rám, az a stílus, aminek lényege a munkában örömét kereső és megtaláló ember életvitele. Végül is mindegy, hogy az ember vasat gyárt, brigádot vezet, szakszervezeti ügye­ket intéz, vagy például újsá­got ír, mint te, a legfonto­sabb, hogy a munkájában öröme legyen neki is és mindazoknak, akik így-úgy találkoznak ezzel a munká­val. Azt hiszem, Válóczi Elek egykori szakszervezeti tit­kártól tanulhattam a leg­többet. Ö a mozgalom kez­deti idejében alakította ki magatartását, és máig példa előttem. Természetesen ez nem azt. jelenti, hogy le le­hetne másolni a régi fogá­sokat, módszereket. Erről szó sincs, hiszen lényegileg más helyzetben élünk. Az ’50-es években a mindent megszépítő propaganda jel­lemezte a szakszervezetet is, a ’60-as években végtelenül fontos volt, hogy megtanul­junk egy nyelven beszélni... most pedig a vitakultúra javítása a mindennapi fel­adat. Azt már elértük, hogy a testületekben nem diktá­tumok, nem egy-két ember parancsa, ötlete, akarata do­minál, hanem sok-sok szem­pont, vélemény, érdek mér­legelése után alakítjuk ki a döntéseket, de az ezzel já­ró vitákról még nem eléggé széles körökben informálód­nak az emberek, a tagság. Pedig, ha ismerik a dönté­sek előtt megválasztott ki­indulási pontokat, és a vi­ták menetét, biztos, hogy nö­vekszik a bizalom, az akti­vitás is, mind feladataink előkészítésében, mind a vég­rehajtásukban. Ma már nem vesszük annyira mereven a dogmákat, irányelveket, mint régen, nem lehet ma már jól hangzó és igaz idé­zetek mögé bújni, hiszen egy elv, egy ideológia érvé­nyességéhez szükséges a gyakorlat próbája is. Szá­molni kell azzal is, hogy na­ponta új helyzetek szület­nek, új feladatok adódnak, miként alapjában véve a társadalmunk, a szocializ­mus sem egy megmereve­dett konstrukció, tehát nem várt fordulatok is próbára tehetik az emberek képessé­geit, ám az alapvető, legele­mibb ügyeinkben, vívmánya­inkban már nincs vita, nem is lehet, hiszen ma már eze­ket nem kérdőjelezi meg senki sem... A módszerek­ről, a továbblépés formáiról viszont állandóan tanács­koznunk kell, miként ugyan­ez tapasztalható, a nagypo­litika berkeiben is. Miket tartok a legfonto­sabbnak? A fegyelem meg­szilárdítását. Nem drákói, katonaszigorra gondolok, hanem az önmagunk gyara­podásáért, fejlődéséért fel­ismert érdeket, hogy gazda­gabban és boldogabban csak a fegyelmezett munka árán élhetünk. A kohászat most nincs jó helyzetben. Ezt be­széljük, észleljük, tapasztal­juk magunk között is, és sok szó esett erről a vasasok kongresszusán is. De nem elég a helyzet konstatálása, a diagnózis meghatározása, elengedhetetlen a terápia ki­dolgozása is. Azt tudni és látni kell viszont, hogy olyan alapvető iparágról van szó, amely az egész ország gaz­daságát meghatározza, te­hát a gyógymódok keresésé­ben. kidolgozásában is or­szágos összefogás szükséges. Konkrétan: az adósságok át­ütemezése, elengedése, a bérhelyzet javítása, a mun­ka körülményeinek korsze­rűsítése, a vállalati önálló­ság növelése, a működőké­pesség biztosítása. Akik ebben a gyárban dolgoznak, a jelentős többsé­gük szereti a munkáját. Csökkent ugyan a szakma presztízse, társadalmi meg­becsülése, de a kohászok között még mindig azok a hangadók, mérvadók, akik gondolkodva, töprengve, újat keresve végzik a mun­kájukat. Lehet rájuk számí­tani, még ha nehezebb is tartani bennük a lelket és lelkesedést, mint húsz évvel ezelőtt. Ügy gondolom, hogy továbbra sincs más recept, csak a nyíltság, a tiszta lap­járás, amiben talán kizárt a nagy nyeremény, de elke­rülhető a bukás is. Szendrei Lőrinc Társközségek - elöljáróságok Az 1985-ös év nagy ese­ménye volt az ország csak­nem 1600 társközségének életében, hogy megalakultak az elöljáróságok. Ezek a társ­községek nagyon különböző­ek, hiszen van közöttük ki­emelt üdülőterület és -mező­gazdasági jellegű település; van, ahol néhány száz csak a lélekszám, másutt az 1500- at is meghaladja. De vala­mennyi ilyen kisközség kö­zös jellemzője és egyben sé­relme is volt az elmúlt években, hogy a tanácsok összevonása, körzetesítése nyomán önálló tanács nél­kül maradtak, a közigazga­tás a szomszédos székhely­községbe költözött. De a kisfalvak fellebbez­tek halálos ítéletük ellen, s az élet, úgy tűnik, megke­gyelmezett. Hiszen az utób­bi időben egyre több kiste­lepülésünkről hallani, hogy fiatalok is letelepednek ott, sőt, építkezni akarnak. Ahol pedig építkeznek, ott hisznek a falu jövőjében. S aki egy kicsit figyelmesebben tanul­mányozza a tanácsok hete­dik ötéves tervét, felfigyel­het arra a tendenciára: a korábbi tervidőszakokhoz ké­pest lényegesen több pénz jut. majd a községek tanácsai­nak pénztárcájába. Korai lenne még mérleget készíteni arról, mennyiben változott meg a helyzet az elmúlt hónapokban az elöl­járóságok megalakulása óta. Annyi azonban máris bizo­nyosan érzékelhető, hogy a társközségek lakossága öröm­mel fogadta a változást. Hi­szen, ha tanácselnökük nincs is, de saját elöljárójuk már van. aki az elöljáróság többi tanácstagjával önálló hatáskört, döntési lehetőséget is kapott. Most már nem a szomszéd faluban határoznak arról, hogy a rászorulók kö­zül ki mennyi szociális se­gélyt kapjon, a helyi elöl­járóság dönti el, hogy mikor legyen nyitva a bölcsőde, az óvoda, a könyvtár. A társ­községi tanácstagok egyetér­tése szükséges a tanácsi in­tézmények vezetőinek kineve­zéséhez és felmentéséhez, a szakigazgatási kirendeltség ügyfélfogadási idejének meg­határozásához és még hosz- szan sorolhatnánk a példá­kat. Nem titok, hogy az elöljá­rók — bár feladataikat tár­sadalmi megbízatásként lát­ják el — tevékenységükért a jogszabályok szerint tiszte- letdíjat kaphatnak. De pénz­ben aligha fejezhető ki az a haszon, amit egy jól működő elöljáróság a falujának hoz­hat. S ami nemcsak a tele­pülés gyorsabb fejlődésében, hanem az ott élő emberek hangulatában, közérzetében is kamatozik. D. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom