Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-04 / 3. szám

1986. január 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 N |éhány hónapja foglalták el tisztségüket. A tanácsválosz- tások egyik új formájaként választották meg őket. Elsősorban kisfalukban, a társközségekben, me- •yek a nagyobb székhelyköxséggei vannak közigazgatási kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy a falu lakói kik név szerint ismerik a jelölteket, az elöljáróságokba egyáltalán szó­ba jöhető embereket, megfelelően mérlegeltek. Munka, életmód, tisz­tesség szerint, hiszen együtt, egy­más szeme láttára élnek, titok nem­............V........ .. .....i*»'''»......A,.,, i.. i gen lehet a kisfalukban. A meg­választottak rangot, bizalmat kap­tak. És hivatalosan valamicske le­hetőséget is persze, mely lehető­séggel élni lehet a falu érdekében. Amikor pedig már a tanács, az is­kola, a tsz is elment a faluból, igen- . is nagy szükség van valamiféle hi­vatalos testületre, szervre, mely ta­lán többre képes, mint a korábbi tanácstag. Mire? Hogyan látják? Az alábbi­akban néhány elöljáró mondja el véleményét. Cserépváralja Cserépváralján, ebben a szép bükki faluban köny- nyen megtaláljuk Molnár •lózsei'nél, az elöljárót. Az elsőként megkérdezett em­ber útba igazit. — Igen. ismernek az itt élő emberek — mondja a fia­talasszony — persze azért, mert a postahivatal veze­tője voltam. Jelenleg gye­sen vagyok, két kisfiám­mal. Postai munkám során szinte minden fulubelfm- mel megismerkedtem, sok mindent tudok életükről. Az elöljáróság új dolognak számít, az emberek még nem barátkoztak meg ez­zel. Működött ill korábban tanácstagi csoport, de te­vékenységük sok esetben csak formális volt. Igaz, ez elmondható szinte minden olyan településről, amely csak társközség. A lardi tanácshoz tartozunk, és a választások óla még nem sok idő múlt el. — Mégis, érezhelö-e már valami új vonás a régihez képest? — Úgy vélem, hogy az elöljáróság inkább érdek- védelmi szerve a falunak. Nem lehet lerázni bennün­ket egykönnyen, és jobban figyelünk a pénzügyi gaz­dálkodásra is. Nemrégen volt a hetedik ötéves terv- koncepció megvitatása, ahol elértük, hogy a tanács rendelkezésére álló pénzt fele-fele arányban osszuk el Tárd és Cserépváralja között. Most már helyben bíráljuk el a szociális se- gélykéretmeket, eddig kél elöljárósági ülés foglalko­zott ezzel a kérdéssel, ön­állóan dönthetünk a ren­delkezésünkre álló anyagi­ak felett, bár még nem Nagyon nagy a sár azon az úton, amelyiken a fel- sőregmeci elöljáróhoz, .lur­kó Jánoshoz tartunk. Sze­rencsénk van, éppen ott­hon tartózkodik, bár még van egy útja délután; le­veleket kézbesít. Ugyanis postai dolgozó Jurkó Já­nos. — Tíz évig voltam ta­nácstitkár Alsóregmecen, némi tapasztalatom van te­hát a tanácsi munkában. Jó a viszonyom a falubeli emberekkel, de mióla elöl­járó vagyok, többen köve­telőzőén jönnek hozzám. Persze, sokszor igazuk van, de hát a pénz. . . Abból nincs sok. Eléggé elhanya- golódott falu Felsőregmec. Legnagyobb gondjaink: a viz és az utak. Nemrégi­ben úgy volt, kapunk 300 ■ ezer forintot útépítésre, -ja­vításra, de ez nem jutott el a faluba, Mikóbázún tartották. Ami a vizet ille­ti. van egy bővizű forrá­Bredács Jánosnét — az idősebb lakók szólitásaként Györgyikét — szülöfalujá­tudjuk. hogy számszerűleg ez mennyit jelent majd. Ezen túlmenően van véle­ményezési. ellenőrzési és beszámoltatási jogunk is. — Milyen gondok foglal­koztatják most az itt élő­ket? Szívesen hallanánk terveikről is. — Sajnos, a község ivó­vize nilrálos. Korábban még volt két kút. mely tiszta vizet adott, de már azok is elszennyeződlek. A felnőttek ezt a vizet isz- szák. a gyerekeknek pedig zacskós vizet adunk. Ezt a problémát csak a vezeté­kes ivóvízhálózat megépí­tése oldhatja meg. ám ez nagyon sokba kerül. Az el­következő évben meg akar­juk valósítani azt a fóru­mot. ahová meghívjuk az üzemek, vállalatok, szövet­kezetek vezetőit, képvise­lőit. ahol a lakosok dolgoz­nak. és segítséget kérünk tőlük településünk fejlesz­téséhez. Persze, azért van. amit magunk is meg tu­dunk valósítani. Egy kis ABC-áruház felépítését ter­vezzük, melyet a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás­sal az itt lakók is támo­gatnak. Közös összefogás­sal szeretnénk bővíteni a községben létrehozott úttö­rőtábort, amelynek kialakí­tásánál (100 ezer forintér­tékű társadalmi munkát végeztünk. De a fiatalokat is fel akarjuk rázni azzal, hogy megalakítjuk a helyi sportegyesületet. Tudom, kis dolgok ezek. de sok ki­csiből áll össze a nagy egész. Legfőbb célunk azonban az. hogy az em­berek érezzék a velük és a településünkkel való tö­rődést. P. Zs. sunk, a vízellátást ebből lehetne biztosítani. Felsöregmeeen (Mikóhá- za társközsége) 300 alatt van a lakosok száma. Egy bolt van a faluban, elég jó ott az ellátás. És itt talál­ható egy 800 éves műem­lék templom, amelyet tiz éve újítottak fel. — A településfejlesztési hozzájárulási a többség vállalta, de ez — mivel ilyen kevesen vagyunk — csekélyke összeget tesz ki. Nincs miből fejleszteni. Falunkban többségben öre­gek élnek. Sok a szociális segélyt igénylők száma, őket az anyagi lehetősé­gekhez mérten segítjük, bar most is tizenhat igény­lés van nálam, ezekre már ebben az évben nem ke­rülhetett sor. Mi lesz a ké­sőbbiekben? Ha a felsőbb szervek nem segítenek, ak­kor ez a falu elsorvad. Nem tudok másképp fogal­mazni . . . (mé) ban. Nyomáron választot­ták meg elöljárónak. Bi­zonyos. hogy a kétgyerme­kes asszony munkássága, élete megszerezte magának a megbecsülést, köztiszte­letet. ugyanakkor talán a megválasztásnál figyelem­be vették azt is, hogy munkahelye éppen a szék­helyközség, Hangács taná­csán van. — Tehát ama bizonyos ..tűzhely" mellett? Nevet. — Azért nem ennyire egyszerű... Hiszen csak abból lehet gazdálkodnunk, amennyi van és erre itt, Hangácson is kötelességem figyelni, akárcsak otthon, az én falumban. Az vi­szont igaz. hogy az elöljá­róságtól többet várunk ta­lán mindahúnyan, mint a korábbi időkben. Föltétle­nül több is van ebben a formában, más kérdés, va­jon mennyire tudunk élni vele. Tudom, sokan han­goztatták már, még a vá­lasztások idején, hogy nem lehet csodát várni az elöl­járóságtól. Persze, hogy nem! Nem is várunk, de azért igenis, jobban lehel képviselni a falu érdekét. Valamivel mégis több a beleszólásunk. Bár azt is hozzá kell tennem rögtön, hogy Hangács és Nyomár között soha nem voltak né­zeteltérések. A fancsali elöljárót Am- riskó Gusztávnak hívják. Mikor beszélgettünk vele. érezhető volt. miért pont’ öt választották. A faluért tenni akaró, az emberek dolgait szívén viselő em­ber. — Tudja, az nagyon jó, hogy van elöljáró, most már csak pénz kell. Én Mályiban az elöljáróknak tartott továbbképzésen is elmondtam, ha azt akar­ják, hogy a kis falvacskák megmaradjanak, hál pénz kell. Más szóval, a lehető­ségeket figyelembe véve, fejleszteni kell sok min­dent. Mert az ott élő em­bereken nem múlik. De olyan közös célt kell kitűz­nünk, amely tényleg a la­kosok érdekeit, igényeit szolgálja. A Forróhoz tartozó Fan­csalnak 420 lakosa van. Encstől mindössze 7 kilo­méterre található. Elöljáró­sága 4 tagú. A faluban megállt az elvándorlás, bár a szülések száma csökken. Ezzel szemben viszont töb­ben költöznek oda más tá­jakról emberek, s több új ház is épült az elmúlt években. — Ezek a kisfaluk in­kább gyakorta is hallatnak magukról, a kisfalukhoz képest sok új létesítmény­nyel. társadalmi munká­val ... — Igaz. és a gyarapítás­ra továbbra is gondot for­dítunk. Ismeretes, ugye, hogy az ilyen aprócska te­lepülésekről leginkább el­költöznek az emberek. Ná­lunk inkább építkeznek. Tesszük, amit tudunk azért a divatos, sokai emlegetett népességmegtartó erőért. Valóban sokat lehet tenni társadalmi munkában is. márpedig a lakókai nálunk nem nehéz a jó cél érde­kében mozgósítani. A falu­gyűléseken elhangzottakat mindig is rangjuknak meg­felelően kezeljük. Nyomá­ron társadalmi munka is segítette az áfész-egységek rendbehozatalát, segíti a szolgálati lakások megújí­tását is. A kereskedelmi egységeket persze, az álésszel együtt. A szö­vetkezettel is jó a kapcso­latunk. reméljük, továbbra is az lesz. — Hivatalos időt nem­igen tart... — Nem is igen lehetsé­ges az ilyen kis falukban. De gyakorlatilag a nap bármely szakában talál­kozhatunk. Ebből itt nem csinálnak gondot, azaz nem csinálunk gondot. — Mint elöljáró, mit sze­retne elérni a közeljövő­ben ? — Mindenképpen jobb utak kellenének. Jövőre ta­lán jut is majd rá vala­mennyi. És szeretném lát­ni a pedagóguslakást is ... Szóval, egy kis további gyarapodást. Hogy ne kí­vánkozzanak el ebből a kis faluból. Illetve ezekből. És erre, úgy vélem, van is re­mény. — Örülök annak, hogy vissza-visszajönnek olya­nok is, akik korábban el­mentek innen. Az is na­gyon jó, hogy a fancsali termelőszövetkezetnél van munkalehetőség. Persze adódnak gondok is. Itt van a járdaügy. Már régen sze­retnénk megoldani, de nincs rá pénz. A .nagy for­galom miatt ezt mihama­rabb meg kell építeni, s ehhez a forrói tanács se­gítségét is kérjük. Félhangosan számolgat, mennyi pénzre is lenne szükség a járdához. — A településfejlesztési hozzájárulást is sokan vál­lalták. De ez az ivóvízhá­lózat építéséhez kell. Tud­ja. sokat beszélgetek az emberekkel, akik jönnek hozzám ügyes-bajos dol­gaikkal. Az elöljáróság eze­ket megoldja, vagy ha olyan jellegű, ami hatáskö­rünket meghaladja, továb­bítjuk az illetékesekhez. Hogyan látom a jövőt? Ab­ban bízok, hogy nem hal ki a falu, s a régi háza­kat — ha csak hétvégi háznak is — megvásárol­ják. Mert gyönyörű helyen van ám Fancsal! (mészáros) A Miskolci Közlekedési # Vállalat központi telep­helyén lévő gépjármű- diagnosztikai műhelyben töb­bek között az autóbuszok fu­tóműinek beállításával, mo­tordiagnosztikával, valamint a fényszórók helyes beállításával foglalkoznak. A gépjármű biz­Változatos az építőiparban az élet, ott sosem voltak rit­kák a vargabetűs életutak. De még mozgalmasabbá vált az emberek sorsa, amióta itt is elterjedtek a kisvállalko­zások. Mert nemcsak a pél­dabeszédben léteznek olyan szakemberek, akik több év­tizedes. megbecsült vállalati múlttal elköszönnek attól a cégtől, ahová nemcsak ifjú­ságuk, hanem a szakmunka kezdése, megtanulása is kö­ti őket. Ügy látszik, nem elég erősen kötődnek, ha bú­csút tudnak mondani. Azt sem az érzelmek motiválják, hogy ugyanők holnapután is­mét a régi vállalat munkáin dolgoznak, csak már más cé­gér alatt, külső emberként, egy alvállalkozó gazdasági munkaközösség tagjaként. Létrejöttük óta viták per­gőtüzében állnak a gmk-k, a vgmk-k. Akik kiszorultak eb­ből a több let-jövedelemszer­zési lehetőségből, bírálják ezeket a szervezeteket, meg­kérdőjelezik létjogosultságu­kat. Akik benne vannak, di­csérik a gyorsan igazodó pia­ci viszonyokat: jól lehet ke­resni a hiányszakmák értői­nek. és ameddig építőkre szükség van, minden „arany­kezű” mesternek lesz meg­rendelése. A legfontosabb pozitívu­muk ezeknek a gazdasági szervezeteknek éppen ez: enyhítették a hiányt. Mind többen áldozzák fel szabad óráikat, mert nekik is meg­éri, és a nélkülük várakoz­ni kényszerülő építtető is jól iár. A géemkákra és a vé- géemkákra tehát szükség van, és szükség is lesz még a piacon, hiszen az apróbb, egyedi munkákra nem tud vállalkozni egy nagyberuhá­zásra berendezkedett állami vállalat. Az év végi számvetés sze­rint Zala megyében a terve­zettnél mintegy 15 százalék­kal több új lakás, illetve családi ház készült el a ha­todik ötéves tervidőszakban. A tanácsok 9000 új otthon felépítésével számoltak, de 10 400 készült el, csaknem kilencven százalékban ma­gánerőből. tonsógos üzemeltetésére szol­gáló beméréseket korszerű be­rendezések segítik. A képen Barancsi István gépjármű-villa­mossági szerelő speciális mű­szer segítségével fényszóró-be­állítást végez. Akik mégis ellenükre szól­nak. olyan érveket sorakoz­tatnak föl, amelyek a meg­bízhatatlansággal kezdődnek, és a tisztességtelenséggel vég­ződnek. Hogy a gmk-k ahol csak lehet, megkerülik az adózás kapuját, hogy mes­terségesen növelik az állami vállalatok kapacitáshiányát, mert onnan szívják el a leg­jobb munkaerőt, és így to­vább. Mindez valóban igaz­nak látszik — a partvonal­ról kívülről nézve. Ám a partvonalon kívülről kiabá­lók sokszor elfelejtik, miért is nem kerülhettek be a „játéktérre”: mert nem dol­goznak jól, megbízhatóan, amit egy megrendelő joggal vár el az esetleg több pénzt számlázó kisszervezettől. Eb­ből a szempontból valóban konkurenciát jelentenek egymásnak a kis- és a nagy- szervezetek, de ennek csak örülhetünk: a minőségi mun­kát erősíti ez a nemes ver­sengés, aminek igazi győzte­se az épittető, a megren­delő. És arról sem szabad elfe­ledkezni, hogy napjainkban, amikor az építőipari szak­munkások hiánya állandósul­ni látszik — a viszonylag magas fizetések ellenére is —, új kötő- és megtartó­erőt jelentenek a vállalati gazdasági munkaközösségek. Mert manapság azt is mérlegelik már az emberek, mit veszítenek, ha kilépnek egy nagyvállalattól. A leg­több kisvállalkozásnál ugyan­is — tisztelet a kivételnek — nincs mindennap meleg ebéd. kényelmes üzemi fürdő, jól berendezett üdülő meg ha­sonló, márpedig ez is érték. Hozzászoktak az emberek az elmúlt évtizedek alatt. 1986-ban is az egyik leg­fontosabb társadalompoliti­kai feladat Zalában a lakás­építés. A tanácsokhoz a jövő évre eddig 1700 építésienge- dédy-kérelem érkezett be. A szociálpolitikai program ke­retében nyolcszázan jutnak új otthonhoz: a fiatal háza­sok lakást kapnak, a nagy- családosok kedvezőbb lakás- körülmények közé kerülnek. Nyomár (pú Fancsal ~ Fojtón László felvétele Építőipari kisvállalkozások Sz. K. Több mint tízezer új otthon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom