Észak-Magyarország, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-17 / 14. szám
1986. január 17., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Fogyatkozó tsz-létszám Sokakat meglepett a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi elnökségi ülésén elhangzott megállapítás: csökken a dolgozói létszám. A csökkenés alapvetően a fizikai munkaköröket érintette: részben a növénytermesztési, részben az ipari területen észlelhető mérséklődés miatt. Jelentősen fogyott a kiegészítő tevékenységben foglalkoztatottak száma Pest, Borsod, Zala és Veszprém megyében. A meglepő létszámmozgás — állapították meg a vizsgálatot végző szakemberek — nem a korábbi időszakban észlelt okokra vezethető vissza. 1977-ig elsősorban a műszaki, technikai színvonal dinamikus fejlődése játszotta a főszerepet, most viszont a mezőgazdasági nagyüzemek közgazdasági pozíciójának romlása idézte elő a munkaerő megfogyatkozását. A keresetszabályozás eddigi rendszerének változása is erősítette ezt a tendenciát. A korábbi szabályozás nem ösztönözte a mezőgazdasági nagyüzemeket a létszámmal való takarékoskodásra, sőt országszerte elterjedt a „hígítás”, a bérjavító munkahelyek létesítése. Ez év januárjától viszont megváltozott a helyzet: az új szabályozás már feszesebb gazdálkodásra kényszeríti a téeszeket, emiatt nem kedvelik már a „vattaembereket”. Mindez — sok helyütt — komoly nehézségeket okoz. Különösen bajos a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása. Az új körülmények miatt komoly feszültségek tapasztalhatók Szabolcs- Szatmár és Borsod-Abaúj- Zemplén megyében. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felmérése szerint szűkült a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetősége is. Elsősorban az érettségivel rendelkező, és irodai munkát igénylő fiataloknak körülményes új munkahelyet fölkutatniuk. Jelenleg a termelőszövetkezetekben 90 ezer szakmunkás tevékenykedik, a gazdaságok maguk is sokat tesznek a fiatalok képzéséért. Ennek ellenére sem teljesen megnyugtató a helyzet. Egyes szakmák még mindig nem eléggé vonzóak a fiatalok számára. A nem fizikai foglalkozásúak aránya — más népgazdasági ághoz hasonlóan — a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is nőtt, iskolai képzettségük kedvezően változott. 1984-ben már 22 ezren rendelkeztek diplomával, s a középfokú képesíté- sűek száma is elérte a 32 ezret. Sajnos, a magasan kvalifikált szakemberekből nem jut mindenhová elegendő: a kedvezőtlen adottságú, kis jövedelmű gazdaságok zöme szakemberhiánynyal küzd. Jelentős változás következett be a zöldség-gyümölcstermesztésben. A növénytermesztés egészének munkaidő-felhasználása az 1980. évi 302 millió óráról 1984-re 228 millió órára csökkent, ami a kézi munkaigényes szőlő—gyümölcs—zöldség kultúrák területének csökkenésével magyarázható. De hasonló jelenség játszódott le az állattenyésztésben is, amiben az ágazat jövedelmezőségi és piaci pozíciójának változása játszott közre. A foglalkoztatás helyzetét, a munkaidő felhasználását nem érintették jelentősen a kisvállalkozások. Ipari és szolgáltató szakcsoportok létesültek a legnagyobb számban: májusig 901 szakcsoport jött létre, tagjaik száma meghaladja a 33 ezret. A gazdasági munkaközösségek aránya a mezőgazdasági szövetkezetekben nem számottevő. A gmk-ban dolgozók száma alig haladja meg a háromezret. Nem szűnt meg a régi gond sem: a megyék közötti különbségek az elmúlt két esztendőben tovább nőttek. Az országos átlaghoz képest a legjobb keresetet Pest, Komárom és Fejér megyében érték el, kifejezetten alacsony volt a bérek színvonala Szabolcs-Szatmár és Zala megye termelőszövetkezeteiben. Kimutatták azt is, hogy a téeszekben dolgozók átlagos keresete az iparitól 16, az építőiparitól 21, az állami gazdaságokban dolgozókétól 8 százalékkal maradt el 1984-ben. A szövetkezetekben a fizikai foglalkozásúak között a növénytermeléssel, az állat- tenyésztéssel foglalkozók bére elmarad a mezőgazdaságban dolgozók átlagától. Viszont lényegesen nagyobb a gépekkel dolgozók, valamint az ipari-szolgáltató tevékenységet végzők jövedelme. Hazánkban — a KSH adatai szerint — 1,4 millió család foglalkozik kistermeléssel. Országos átlagban a jövedelemnek egytized része származik ebből a tevékenységből, a paraszti népességnél a részesedés 24 százalékos. A következő években — szögezték le az elemzés készítői — különösen a helyhez kötött szakképzetlen, főleg női tagok és alkalmazottak foglalkoztatása okozhat nehézségeket, ezért — helyenként — belső átcsoportosítást kell majd végrehajtani. Ilyen esetekben átképzési támogatás igényelhető. A TOT — érdekképviseleti munkájában — mindent megtesz azért, hogy a szövetkezeti dolgozó fizetése ismét közeledjen a munkások által elért jövedelmekhez. Mindennek legfontosabb feltétele a jelenleginél jövedelmezőbb gazdálkodás. Cs. J. Erdei rakodás A hegyekben még jobban kitart a hótakaró, amit szinte órák alatt eltüntetett a szántóföldekről a januári tavasz. Bár a teherautóknak a sárral is meg kell birkózniuk, ha nehezen is, de sikerül a favágóktól a rakodóhelyre szállítani a tűzifát. Képünk a putnoki erdészet dolgozóinak munkáját örökítette meg. Fotó: Csákó Gyula Szovjet exportra A Szegedi Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál felkészültek arra, hogy ez évtől másfél millió négyzet- méterrel, vagyis mintegy 35 százalékkal növeljék a Szovjetuniónak készülő ponyvaszövet mennyiségét. A vállalat nagyobb termelési biztonságát szolgáló exportnövelés feltételeit több mint 100 millió forintos beruházással teremtették meg. Az összegből csaknem teljes egészében modern gépi berendezéseket vásároltak. A gépek nagy része már az év eleje óta dolgozik, a többit pedig még januárban üzembe helyezik. Meditáció a pótcselekvésről leszerelés jegyében fejezzük be Reagan elnökkel Genfben tartott találkozónk idején nyílt beszélgetést folytattunk mindazokról a problémákról, amelyek ezeknek a tárgyalásoknak a tárgyát képezik, azaz a világűrről, a hadászati és támadó fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Eldöntöttük, hogy meggyorsítjuk a tárgyalásokat, s ez a megállapodás nem maradhat puszta nyilatkozat. A Genfbe utazó szovjet küldöttségnek utasítása lesz arra, hogy e megállapodásnak megfelelően kezelje a kérdéséket. Ugyanilyen konstruktív álláspontot várunk az amerikai féltől, mindenekelőtt a világűr kérdésében. A genfi tárgyalóasztalon ott fekszik az a szovjet javallat, hogy csökkentsék felére a Szovjetunió és az Egyesült Államok megfelelő nukleáris fegyveréit. Ez fontos lépést jelentene a nukleáris fegyverek teljes felszámolása felé. A nukleáris probléma európai vonatkozásáról. Rendkívül nyugtalanító az az álláspont, hogy a józan ész minden érvével, az európai népek nemzeti érdekeivel szemben egyes nyugateurópai országokban folytatódik az első csapást mérő amerikai rakéták telepítése. Erről a problémáról már hosszú évek óta tart a vita. Ugyanakkor az európai biztonság feltételei mind rosszabbalklká válnak. Ideje, hogy gátat emeljünk az események ilyen alakulása elé, hogy kettévágjuk a gordiuszi csomót. A Szovjetunió már régóta javasolja, hogy Európából vonják ki mind a közepes hatótávolságú, mind pedig a taktikai nukleáris fegyvereket. Ez a javaslat továbbra is érvényben van. Ha a genfi tárgyalásokon gyakorlatilag érzékelhető eredményeket érünk el, ez azt jelentené, hogy lényeges tartalommal töltenénk meg a nukleáris fegyverek 5000 évre történő teljes megsemmisítésének általunk javasolt programját. A probléma radikális megoldását segítené elő néhány közbülső lépés is. Az államok — sokoldalú alapon — megállapodást köthetnének például arról, hogy senkinek sem adják át a vegyi fegyvereket és nem telepítik azokat más országok tel rületére sem. A tömegpusztító fegyvereknek az államok fegyvertárából történő kiiktatása mellett a Szovjetunió javasolja, hogy a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők terén is hajtsanak végre egyeztetett csökkentéseket. Ezen a téren az előrelépés kezdetét jelenthetné, ha megállapodás születne a bécsi tárgyalásokon. Most pedig egy olyan fontos fórumról szeretnék szólni, mint az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konferencia. E fórum feladata, hogy gátat szabjon az erő alkalmazásának és a nyílt háborús készülődésnek — akár szárazföldön, akár tengereken, vagy a légtérben. Ennek lehetőségei kialakultak. i® Véleményünk szerint különösen a jelenlegi helyzetben szükséges csökkenteni a fegyveres erők létszámát azokon a nagyszabású hadgyakorlatokon, amelyeket a helsinki záróokmány előírásaival összhangban előre be kell jelenteni. Eljött az ideje annak, hogy hatékonyan hozzáfogjunk a konferencián a mindeddig megoldatlan problémák kibogozásához. A Szovjetunió ázsiai nagyhatalom, és számára létfontosságú az ázsiai biztonság megteremtése. A nukleáris, és vegyi fegyverzeteknek az évszázad végéig történő fel-i számolását kitűző szovjet program megfelel az ázsiai kontinensen élő népek elképzeléseinek. E népek számára a béke és a biztonság problémái nem kevésbé élesen vetődnek fel, mint az európai népek számára. A Szovjetunió nagyra értékeli azokat a konstruktív kezdeményezéseket, amelyekkel az ázsiai szocialista országok, India és az el nem kötelezett országok mozgalmának más tagjai lépnek fel. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy mindkét ázsiai nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság — kötelezettséget vállalt magára, hogy nem al- kamaz elsőként nukleáris fegyvert. A Szovjetunió azt akarja, hogy a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére vonatkozó minden intézkedés, a nukleáris feg.yverek felszámolásának minden lépése ne csak több biztonságot jelentsen a népeknek, hanem azt is, hogy több anyagi eszközt lehessen fordítani az emberek életkörülményeinek javítására. Mi azt szeretnénk, ha 1986 nemcsak egyszerűen a béke éve lenne, hanem azt is lehetővé tenné, hogy a huszadik évszázadot a béke és a nukleáris leszerelés jegyében fejezzük be. Az általunk javasolt új külpolitikai kezdeményezések komplexuma arra irányul, hogy az emberiség békés égbolttal és világűrrel köszönthesse a 2000. évet, hogy ne ismerje a nukleáris, a vegyi, vagy bármilyen más megsemmisülés féléimét, és szilárdan bízhasson saját túlélésében, az emberi faj fennmaradásában. Amikor a béke megőrzéséről van szó, arról, hogy az emberiséget megszabadítsuk a nukleáris háború veszélyétől, nem lehetnek kívülállók és közömbösek. Ez közös és egyéni ügy egyaránt. Nincs igazabb, nemesebb és humánusabb feladat, mint az, hogy egyesítsünk minden erőfeszítést e magasztos cél elérése érdekében. A béke és a leszerelés az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának lényege volt és marad. Ezt az irányvonalat követve a Szovjetunió kész a széles körű együttműködésre mindazokkal, akik a józan ész, a jóakarat álláspontján vannak, és akiket áthat az emberiség háborúk, fegyverek nélküli jövője iránt érzett felelősség. A Poclain névre keresztelt munkagép a mélybe ereszti kanalas ormányát, merít egyet az iszamós talajból, s egy elegáns mozdulattal a teherautó platójára fröccsen- ti terhét. Van időm nézelődni. Az egyébként kerekeken gördülő, de most talpas fémcsápjain álló masina többször megismétli a műveletet. A manővert irányító munkavezető sebesebb tempót diktál a gépkezelőnek, s elnézést kérőén nyugalomra inti a villamosvezetőt. A szerelvény már öt perce áll. Orrukat az ablakhoz nyomó utasok mindenről tudnak, belenyugvással veszik tudomásul, hogy még mindig tart a miskolci főutca rekonstrukciója. Várni kell, mert a Poclain keresztben áll a síneken, s még nem telt meg a teherautó. Ilyenkor minden perc duplán számít. Van, aki az újságjába mélyed, van, aki a Centrum Áruház előtti csatateret szemrevételezi, más pedig az óramutatót lesi, eléri-e még a kiszemelt vonatot... A villamosvezető előveszi a nyilván két forduló közötti pihenőben gyarapodó kötést, s a hangtalan várakozásban csattogni kezdenek a karcsú fémpálcák. Nincs méltatlankodó szó, nincs felesleges mozdulat. Mindenki teszi a dolgát, azaz mindenki mást csinál, mint amit szeretne, mint amit kellene. Időűző pótcselekvéssel múlatják a várakozás önmagukat sokszorozó pillanatait. Végre int a munkavezető, indulhat a szerelvény. Az újság a táskába kerül, a mélázó tekintetek előre szege- ződnek, a villamosvezető leteszi a kötést, s ránt egyet a kapcsolókaron. Az első mozdulás nemcsak az állóhelyzetből ránt ki bennünket, hanem lódít igazi tennivalóink felé is. Van, aki értekezletre készül, van, aki munkába megy, más pedig hazafelé tart. Az utazás közömbösséget tükröző álarca mögött indulatokat hordozunk. A városlakó ember évente átlagosan ezerszer száll villamosra, s legalább ezerszer negyedórát utazással tölt. Életünk egy nagy utazás. Valahonnan valahová... Az utazó közérzetét élményeinek előjele, nem pedig azoknak intenzitása határozza meg. Az utazó nem szereti a felesleges kitérőket, az oktalan várakozást, a lelki emigrációba üldöző szócséplést, s jobb híján, kicsit önvédelemből elfoglalja magát, mást csinál, ha nem foglalkoztatják. Nem a szabadidőben űzött ultiról, horgászatról, alkalmi kertészkedésről van szó. A szakemberek kiszámították, hogy a munkahelyen töltött időnek átlagosan háromnegyedét használjuk ki. Értékes percek, órák vesznek el a nem kellő szervezés, az akadó anyagellátás, az igazolt vagy igazolatlan hiányzás, a lógás miatt. Sok ez, iszonyúan sok. Pénzben is kifejezhető lenne, ha mérni tudnánk az elmaradt hasznot. Ám nem az a legnagyobb baj, hogy az ujiaink közül kifolyó javakat megbecsülni, felbecsülni nem tudjuk, hanem az, hogy a pótcselekvésre kényszerítő helyzet felelőseinek felelősségre vonási mechanizmusa sem alakult ki. (brackő) Ivóvízellátásra Több mint félmilliárd forint Elkészült az összesítés, melynek tanúsága szerint a hatodik ötéves tervben több mint félmilliárd forintot fordítottak megyénkben a községek egészséges ivóvízellátásához. Ebből — a lakossági és más hozzájárulás mellett — jelentős részt, mintegy 160 millió forint támogatást nyújtott a megyei tanács. A rendelkezésre álló ösz- szeg felhasználásával 42 vízműtársulás végzett vízműépítési és csőfektetést. Az ötéves terv alatt ezekből 34 község lakossága jutott egészséges ivóvízhez. A terveknek megfelelően elkészült a közismerten rossz ivóvizű Bodrogközben a ricsei körzeti vízmű második üteme, s vezetékes ivóvízhez jutott három község: Karos, Karcsa, Pácin. A világhírű tokaj-hegyaljai borvidéken is számos község ilyen problémája oldódott meg, közte Tolcsváé, valamint Ondé és Rátkáé is. Valamennyi községben a lakosság az anyagi hozzájárulás mellett társadalmi munkával is segítette a víz bevezetését. Egészséges ivóvízhez jutott a zempléni részeken fekvő és porcelángyáráról ismert Hollóháza is, ahol az új lakások építésével gyarapodó község gondját oldották meg; de köz- kutakról és vezetékről látják el többek között Prügy, Méra, Fügöd és Forró lakosságát is. A tervezett községek közül 8 településen, többek között Bódvaszilason, Komjá- tiban, valamint Novajid- rányban és Garadnán az egészséges ivóvíz bevezetése áthúzódott erre az ötéves tervidőszakra.
