Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-21 / 299. szám
1985. december 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Bodrogközért Faragó Károly: - A gazdasági számítások szerint a legjobb beruházásnak ma a melioráciá számit. Mégis nap mint nap felvetődik: kell-e. Stéfán Márton: — Az elmúlt évszázad vége óta, nem fordítottunk annyi pénzt a térségre, mint ameny- nyit az utóbbi években ... Dr. Szigeti Antal: - Az állami támogatási konstrukció nem veszi figyelembe a terület beruházási igényét ... Kopasz Béla: — Meggyőződésem, a munkák ütemén lassítani nem szabad ... Szoniszló Sándor: — A meliorációs hitel pillanatnyilag a legmagasabb kamattal terhelődött meg ... a drénfektetésben. Am továbbra is kérdés például, hogy miként történjen a drénszűrés. A tervező egyébként kigondol, és a legjobb tudása szerint alkot. Vizsgázni azonban jóval később vizsgázik. A beüzemeléskor, s az azt követő években. Ahhoz pedig, hogy ezen a vizsgán ne bukjon meg, a tervezőnek előrelátásra van szüksége. Ez az előrelátás mondatja velem, a bodrogközi melioráció még nagyon sokáig meg fogja állni a helyét. Faragó Károly: — Idekapcsolódik az a kérdés is, hogy a melioráció hatása mennyi idő után jelentkezik. Megcsináljuk a meliorációt a 15—20 év alatt el- levegőtlenedett talajban, s azt hisszük, a következő évben már rekordterméseket arathatunk. Nos, erről szó sincs. Tudomásul kell venni: a talaj élő szervezet. Mindazt, amit a jobbítása érdekében elkövettünk: tehát a vízgazdálkodásnak, a tápanyag feltöl- tődésének idő kell, a levegőviszonyoknak is rendbe kell jönnie, és ebben az esetben, valamint ha a meliorált. területet rendszeresen műveljük, úgy a beüzemelés után háromnégy évvel várhatók az első eredmények. — Az elmúlt években a termelőszövetkezeteink az ipari ágazataikból biztosították azokat a milliókat, amelyeket a meliorációra fordíthattak. Sajnos, több nagyüzemben ez a nyereség jelentősen csökkent. Ugyanakkor már „ketyegnek” a meliorációra felvett hitelek kamatai. A támogatás mértéke ugyanakkor nem nőtt. Az üzemek fejlesztési alapját ez a melioráció teljesen leköti. Ezért több, Bodrogközben gazdálkodó megkérdőjelezi, szabad-e a VII. ötéves tervben a jelenlegi ütemet tartani, illetve felgyorsítani? Faragó Károly: — Abból kell kiindulni, hogy az ország mezőgazdasági területe nem nő, hanem csökken. Itt van a Bodrogköz földje, amelynek jelenlegi hozamait megkétszerezhetjük, sőt megháromszorozhatjuk olyan áron, hogy a meliorációt megvalósítjuk. A Csereháton, avagy a Bükk, a Zemplén erodált hegy- és domboldalain erre nincs lehetőség. Kétségtelen, a jelenlegi szabályozó- rendszer nem kedvez ennek a nagyarányú munkának. De mégis vállalni kell, és áldozni kell érte, mert a jövőt, a biztonságot csak a komplex melioráció jelentheti. Kopasz Béla: — Ha tovább húzzuk-halasszuk a dolgot, akkor a beruházás még többe kerülhet. Mondom ezt annak ellenére, hogy eddig a tanulmány- tervben meghatározott költségeken belül vagyunk. Ezért meggyőződésem, a munkák ütemén lassítani nem szabad. Tudjuk, hogy a bodrogközi szövetkezeti vezetők milyen nehéz helyzetben vannak. A tanács a lehetőségeihez mérten maximális segítséget, támogatást ad. Sokszor szóba kerül, kényszer-e a melioráció? Véleményem szerint nem az, hanem objektív szükségszerűség, amelyeket az érintett üzemek maguk élik át. Faragó Károly: — A gazdasági számítások szerint a legjobb beruházásnak ma a melioráció számit. Mégis nap mint nap felvetődik: kell-e. Ma már az üzemek is úgy válaszolnak' rá, feltétlenül. Persze ehhez rögtön kapcsolódik a másik kérdés: ilyen gazdasági helyzetben megéri-e? Mi tudjuk, hogy igen. De hogyan lehet meggyőzni az üzemeket?... Dr. Szigeti Antal: — Sajnos a jelenleg érvényben lévő állami támogatási konstrukció feltétlenül sújtja a Bodrogközt, az itt gazdálkodó mezőgazdasági üzemeket. Miért? Mert az ártámogatás nagyságát az egy főre jutó bruttó jövedelem átlaga határozza meg. Abszolút nem veszik figyelembe a terület beruházási igényét. Pontosabban azt, hogy mennyire elmaradott a terület. Ugyanannyit ad tulajdonképpen a Hajdúságra, mint ameny- nyit ide a Bodrogközbe. Pontos adataim is vannak. A Hajdúságban egy hektár meliorált terület, mint beruházás tízezer forintba kerül, itt átlagosan 37 ezerbe. Ha ebből levonjuk az állami támogatást, akkor is lényeges különbség marad a két tájvidék között. A Bodrogközben azoknak az üzemeknek, amelyeknek az egyszerű újratermelés is gond, erőn felüli „saját erőt” kell biztosítania ahhoz. hogy ez a melioráció megvalósuljon. Az állami támogatás rendszerét szerintem felül kellene vizsgálni és bele kellene építeni a beruházás igényességét is. Szaniszló Sándor: — A mi termelőszövetkezetünk esetében a melioráció megvalósulása 25 millió forint saját erőt kíván. Ez leköti a szövetkezet teljes fejlesztési alapját. A meliorációs hitel pillanatnyilag a legmagasabb kamattal terhelődött meg, amelyet már most fizetünk, pedig hol van még a beüzemelés ideje! Felvetődik a kérdés, hogy ha olyan egyszerű növényeknél, mint például a szőlő, elismerik a termőre fordulás várakozási idejét, akkor a meliorációnál a kamatok törlesztésénél miért nem? Tudjuk, hogy öt év múlva — hiszen az alapcsövezett táblák egy részén már most megmutatkozik a melioráció hatása — biztosan termő tábláink lesznek. Akkor már nemcsak vetni fogunk, hanem aratni is. Ezért és azért is, mert vétek lenne nem élni a kiemelt térségi meliorációval járó állami támogatással, összekaparjuk a szükséges pénzt mi is, de azért azt hisszük, illetve érezzük is, a teher a vállunkon óriási. Talán lehetne könnyíteni rajtunk. Balogh Andrea— Kármán István Fotó: Laczó József A Tisza és a Bodrog közel 52 ezer hektárt ölel körül, amelyen 17 mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodik. Az évről évre visszajáró belvíz ennek a területnek 30 százalékát „menetrendszerűen" károsította, átlagoson évi 100 milliós kárt okozva. A tócsák uralta szántóföldek megbénították a gépek munkáját, a föld nagy része parlagon, vetetlen maradt. Ezek olyan károk, amelyek egyetlen statisztikában sem találhatók, hiszen kártérítést a meg nem termett gabonáért senki nem fizet. Ügy tűnt, az emberek feladták a harcot, a szántóterület rohamosan csökkent, a növények termésátlaga nem egy esetben felére, harmadára esett vissza. Ezzel egy időben az üzemek gazdálkodási helyzete is fokozatosan romlott, hiszen amíg 1975-ben még 17,4 millió forintos nyereséggel zárták az évet, rá öt évre már 63 milliós veszteséget könyvelhettek el. Úgy tűnt, a víz úrrá lesz a gazdálkodáson, amikor kormányszinten megszületett a program a bodrogközi meliorációért. Földet kell építeni, termő földet. A munka megkezdődött. Szükségét pedig legjobban a megyei pártbizottság akkori első titkára határozta meg: mindannyian a politikai vezetés, a gazdálkodó üzemek, s az itt élő lakosság egyet akarunk. A Bodrogköz megújulását. Azt, hogy ez a vidék is együtt fejlődjön az egész országgal. Harmincezer ember jövőjéről van szó. Mindenekelőtt ez érdekel bennünket. . . öt éve tervezéssel kezdődött az a program, amelynek megvalósulását, tapasztalatait, s a továbbvezető utat egy szerkesztőségi beszélgetés — sajnos meglehetősen szűk — keretein belül próbáljuk visszaadni. Meghívott vendégeink: Faragó Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, Kopasz Béla, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Stéfán Márton, az Évízig igazgatóhelyettese, dr. Szigeti Antal, az Agrober igazgatója, Szaniszló Sándor, a Te- szöv elnöke, a Sárospataki Kossuth Termelőszövetkezet elnöke. — Mi valósult meg ebből a nagyszabású meliorációs programból, hiszen szakemberek körében gyakran felmerül: kezdetben gondok jelentkeztek a tervekben, a kivitelezésben, sőt a tőkehiány, s az állami támogatás csökkenése miatt nem tudták tartani az előírt ütemet, csiísztak a munkákkal. Stéfán Márton: — A fő- müvekben nincs lemaradás, 200 millió forint előirányzat helyeit 215 milliót használtunk fel. Elkészült a ricsei szivattyútelep, amely 450 ezer köbméter belvíz levezetését oldja meg, vagyis 400 hektárról távolíthatja el naponta a vizet. Lassan befejeződnek a ricseinél is nagyobb állomás, a tiszakarádi szivaty- tyútelep mélyépítési munkái. Negyven kilométer hosszan iszaptalanítottuk a főcsatornákat is. Gyakorlatilag. ha a rendszer teljesen kiépül, a vetett területről három nap alatt, a szántott táblákról egy hét alatt, s az egész határból pedig tíz nap alatt leszivattyúzhatjuk így a tócsákat. Vagyis, a jelenlegi harminc nap helyett a bel- víztelenítés harmadnyi idő alatt befejeződik, s ez nagy eredmény a gyakorló gaz- dászok körében. Sajnos a társulati, az üzemközi csatornák építésénél nagyobb a lemaradás, s hogy ezt behozzuk, az elkövetkezendő években az itt elvégzendő munkák értékét évi 50 millió forintra kell emelni. Dr. Szigeti Antal: — A térség meliorációs munkái közül vállalatunk csak az üzemi tervek készítésére és a megvalósítás lebonyolítására kapott megbízatást. A tervek elkészülte óta 74 kilométer csatornát, 03 kilométer utat, 1141 kilométer talajcsövezést, valamint 2500 hektár talajjavítást, mélylazítást végeztünk el. Sajnos kevesebb a tervezettnél, megközelítőleg 30 százalékkal maradtunk el a kívánt mértéktől, s igy természetesen elmaradtunk az eredeti ütemtől. Ennek okai elsősorban a kisebb ártámogatási öszegek voltak. S még néhány szót a tapasztalatokról. Sajnos a társulati és üzemi művek kiépítése úgyszólván teljesen egy időben kezdődött. Ez hiba volt. Szakmailag egyértelmű, hogy a befogadóknak, azaz a társulati műveknek előbb kellett volna elkészülniük, mert csak igy biztosítható a termelőszökezdödtek, s várhatóan az ezredfordulóig tartanak. Feltételezzük, a kigondolás idejekor a tervezők, a kivitelezők a legkorszerűbb megoldásokat választották. Ám éppen a hosszú megvalósítási idő kérdez- teti, mi a biztosíték arra, hogy ezen munkák befejezésekor is korszerű lesz még a melioráció? Stéfán Márton: — A jelenlegi belvízlevezető-rend- szer még a századfordulón épült, és természetesen magán viseli az akkori gazdálkodási viszonyok jegyeit. A most megtervezett és kivitelezés alatt lévő belvízrendszer-korszerűsítésnek is ki kell majd állnia egy negyven-ötven éves időszak próbáját. Mi ezt tudjuk. Ezért úgy kell megépítenünk, hogy a folyamatos karbantartás és a majdani kisebb rekonstrukciók mellett 2000 után is megoldja a feladatokat. Közös célunk, hogy az ezredfordulóra — ekkorra készül el ugyanis a teljes és komplex melioráció a Bodrogközben — olyan korszerű belvízrendszert építsünk, ahol a legjobb műszaki megoldások biztosítják a gazdálkodást és kielégítik az igényeket. Manapság sokszor szóba kerül, hogy ami korszerű, az drága, illetve ennek fordítottja is, miszerint, ha valahol költséget takarítunk meg, akkor az biztos nem a legkorszerűbb. Most én erre csak azt tudom mondani, a korszerű nem feltétlenül jelenti azt, hogy drága. Sőt, meggyőződésem, hogy a korszerű egyben hatékony megoldást is jelent. A hatékony pedig minden esetben azt is sugallja, hogy mértéktartóan költséges ... Dr. Szigeti Antal: — Meliorációt nemcsak ma végeztünk, hanem korábban is. Csakhogy nagy különbség van a kettő között. Időközben ugyanis a melioráció, mint fogalom, mint munka átértékelődött. Régebben csak felszíni vízelvezetést jelentett. Ma pedig már táblavíztelenítést, talajjavítást is. Több kollégánk tanulmányozta és ennek megfelelően jól ismeri a fejlett országok meliorációs munkáját. Valljuk, a bodrogközi meliorációs munka színvonala tükrözi a legkorszerűbb ismereteket és megoldásokat. S hogy ez a melioráció mennyire lesz korszerű az ezredfordulón? Nos, a rendszer végül is nyitott, és mindig alkalmas a legújabb ismeretek befogadására. Már a munkák során is alkalmaztunk új és újabb eljárásokat. Például, vetkezeti táblák zavartalan vízmentesítése. Szerintem a kivitelezők nem készültek fel ekkora munka elvégzésére. Az első két évben éppen ezért mennyiségi lemaradások és súlyos minőségi problémák voltak. A tervezéssel kapcsolatban el kell mondanunk, mi sohasem hangoztatjuk, hogy az első koncepció egyenértékű a szentírással, s attól eltérni nem szabad. A tanulmánytervek viták révén alakultak ki, mindig megkérdeztük a termelők véleményét is. Természetes tehát, hogy kompromisszumokkal dolgoztunk és dolgozunk, amelynek lényege, hogy a lehető legjobb, a legkorszerűbb és a legolcsóbb módszert válasz- szűk. Szaniszló Sándor: — Talán a legnagyobb területtel mi rendelkezünk, a Bodrogközben. Szövetkezetünket érintően, mintegy 4000 hektár talaj javítására és vízrendezésére készült terv. Mi ezt sokalltuk. Tapasztalatainkra alapozva úgy érezzük, hogy ebből 500 hektárnyi területen nincs értelme a költséges meliorációnak. Erről meggyőztük a tervezőket, akik módosítottók is elképzeléseiket. — A meliorációs munkák a 80-as évek elején Ahol még a belvíz az úr...
