Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-11 / 290. szám
1985. december 11., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ezrek munkájával így készül az ötéves terv A hagyományokhoz híven, most is összehívták az országgyűlést, hogy a hetedik ötéves terv törvényjavaslatát megtárgyalják. Ahogy ilyenkor szokás, ezúttal is milliók ülnek a tv-készülékek előtt, s hallgatják majd az expozét, amely szerint 1986—90 között a nemzeti jövedelem termelése 14—17, az iparé 13— 16, a mezőgazdaságé 10—12 százalékkal növekedik. Mikor kezdték meg az előkészületeket, kik vettek benne részt, s ki felelős a terv- javaslat kidolgozásáért, a munkák irányításáért? A Tervhivatal irányításával Az utóbbi kérdésre válaszolni a legkönnyebb, hiszen nyilván az OT tölti be a „kanmester” szerepkörét. A nagyarányú munka résztvevőinek felsorolása viszont már sokkal nehezebb. Értelemszerű, hogy minden minisztérium és országos főhatóság (köztük például az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, Anyag- és Árhivatal, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal stb.) kiemelt részt vállalt a tervjavaslat kidolgozásából. Hasonlókat mondhatunk a Magyar Tudományos Akadémia és egy seregnyi kutató- intézet (Világgazdasági, Közgazdaságtudományi, Szociológiai Kutató Intézet, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, a Konjunktúra és Piackutató, az ipargazdasági. Agrártudományi Intézet, illetve Kutatóintézet) szerepköréről is. Végtére is egy ötéves terv kimunkálása tudományos igényű és mélységű elemzéseket, prognózisokat követelt. A segítőtársak közé tartozik még mintegy 110 vállalat (róluk még részletesebben szólunk), a 19 megyei, és természetesen a Fővárosi Tanács és 11 érdekképviseleti szervezet, vagyis a KISZ, SZOT, TOT, Hazafias Népfront, Nőtanács, MTESZ, Magyar Kereskedelmi Kamara stb. De minthogy a SZOT az ágazati szakszervezetekhez is elküldte a tervjavaslatot — az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete is megtárgyalta például — még felmérni is nehéz volna, hány ember munkájával, aktív közreműködésével készült el a törvénytervezet. Csak egy a biztos: több ezerre tehető az alkotók és segítők száma. Már utaltunk rá: az OT mintegy 110 ipari, mezőgazdasági, építőipari, közlekedési, belkereskedelmi vállalatot kért fel arra, hogy készítsék el stratégiai fejlesztési elgondolásaikat, s juttassák el azt a Tervhivatalba. Nehéz lenne ugyanis megalapozott tervet kidolgozni, ha azt sem tudnánk, mire számítanak, készülnek a gazdálkodó szervezetek? A 110 koncepciót áttanulmányozva egyértelművé vált, hogy az alapvető dolgokban szinkronban vannak a vállalati és népgazdasági elképzelések: mindkét szinten dinamikusabb gazdasági növekedésre számítanak például. De az is kiderült, hogy minden vállalat növekedni, fejlődni akar. Csakhogy ez a világ egyetlen országában sincs így. Ha kitekintünk az országhatáron, azt látjuk, hogy külföldön egyes iparágak, alágazatok igen gyorsan, mondhatnánk látványosan izmosodnak (elektronika, robottechnika, biotechnológia stb.), mások pedig stagnálnak, sőt relatív, vagy abszolút mértékben is veszítenek a súlyukból. (Ilyen például a kohászat és hajógyártás.) Még a nálunk gazdagabb országok is a nagy jövőjű iparágakba összpontosítják az erőforrásaikat. Tehetünk-e mi másképp? Mindez szónoki kérdés, amely önmagában hordja a választ is. Ezért a tervjavaslat — az örökzöld témának látszó anyag-, energiagazdálkodás további korszerűsítése mellett — kiemelt támogatásban részesíti például a gyógyszer-növényvédőszer és intermedier-gyártás, illetve az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztésének programját. Üj program is indul az elektronika alkalmazása és széles körű elterjesztése címmel. S magától értetődik, az államilag preferált vállalati akciók közé tartozik a biotechnológia, robottechnika, videotechnika gyártása, meghonosítása, elterjesztése is. A megyék Is Három és fél évtizede, amióta ötéves tervek készülnek Magyarországon, mindig az volt a szokás, hogy a 19 megyei, s természetesen a Fővárosi Tanács is elkészítette a maga középtávú programját. Ebben most sincs változás. Mégis felületesség volna egyenlőségjelet tenni a múlt és a jelen közé, mert szembeötlőek a különbségek Hogy miért, az' némi indoklást igényel. Ismeretes, hogy 1986. január elsejével új gazdálkodási rendet vezetnek be a tanácsoknál. A változásnak az a lényege, hogy több pénz marad a városi és községi tanácsoknál, ami egy csapásra igencsak megnöveli az önállóságukat, s vele együtt a felelősségüket. Bár 1968, a gazdaságirányítási reform első szakaszának bevezetése óta a tanácsok önállósága fokozatosan növekedett, mégis érvényben maradtak bizonyos tervle- bontásos módszerek. Ennek egyik példája a célcsoportos lakásépítési keret: a költségvetés adta, előírva, hogy csak erre a célra lehet felhasználni. Január elsejétől ez a keret is megszűnik. A pénzügyi kormányzat ugyanis joggal mondhatja a tanácsoknak: jóval több pénz marad nálatok, döntsetek a legjobb belátásotok szerint! Az új helyzet persze új tervezési módszereket követel. Idáig például csak a népgazdaság ötéves terve jóváhagyását kővetően készítették el a megyék sajátjukét. Most, a növekvő önállóság és felelősség időszakában ez az út már nem járható. Ezért a népgazdasági tervjavaslat kidolgozásával párhuzamosan — a megyék is kimunkálták a maguk tervkoncepcióját és alaposan megvitatták. Ezt követően — ugyancsak a mezőgazdasági tervvel egy időben annak részeként — elkészült a megyék ötéves tervjavaslata is. A megyék tervkoncepciójáról is azt mondhatjuk, amit a 110 iparvállalatéról: az alapvető dolgokban összhangban vannak a makro- ökonómiai elgondolásokkal. De akadnak ellentmondások, vitatott részek is. A legtöbb megye például kevesebb állami lakásépítést tervez, mint ahogy a népgazdasági tervjavaslatban elképzelték. E megyék arra hivatkoznak, hogy nagyon elmaradtak a csatornázással, szennyvíztisztító művek létesítésével, nem halogatható tovább ez a beruházás. A szakszervezetek meg mások viszont azt mondják: már így is kevés az olcsó bérű lakás, nem csökkenhet tovább az arányuk. Ez bizony súlyos dilemma, amire rövidesen megoldást kell találni. Vigyázó szemeteket Párizsra vessétek — írta hajdan a költő, amikor még Franciaország volt a forradalmak szülőhazája. Napjainkban — a gazdaság meghatározó szerepét ismerve — így módosíthatjuk ezt a mondást: vigyázó szemeteket a KGST-re vessétek! A tények: Magyarország nemzeti jövedelmének felét a külkereskedelmi forgalomban, mindenekelőtt az európai KGST-országokban, azok között is elsősorban a Szovjetunióban kell realizálnunk. Értve ez alatt: bevételeink felét külföldön kell „megkeresnünk”. Olyan termékek tömeges exportjával, amelyekre ezeknek az országoknak szükségük van. Ezért immár 1983 ősze óta — akkor kezdődött el a hetedik ötéves terv kimunkálása — tervegyeztető tárgyalások folynak szocialista partnereinkkel. Az elképzelések összehangolása jól halad, több országgal aláírtuk mór az öt évre szóló kölcsönös áruszállítási, gazdasági együttműködési szerződéseinket. Csak ilyen előzményele és ennyi munka után vállalkozhattak a szakemberek az ötéves tervjavaslat immár paragrafusokba foglalt megszövegezésére. M. L. Ünnepi prngram Szerencsen Hétfőn nagy közönségsikert aratott Szerencsen a Szovjet Déli Hadseregcsoport Művészegyüttese. A Bocskai István Gimnázium aulájában, közel 700 néző tapsolt a kétórás műsort adó táncosoknak, énekeseknek, valamint a zenekarnak. Ez a rendezvény egyébként már része volt a város fel- szabadulásának 41. évfordulója tiszteletére összeállított programnak. Pénteken 41 évvel ezelőtt ezen a napon szabadult fel Szerencs — délután 3 órakor koszo- rúzási ünnepséget tartanak a Felszabadulási emlékműnél. Itt elhelyezik az emlékezés virágait a kassai Csermelykórus tagjai is, akik ezután a szerencsi pedagóguskórussal közösen ünnepi műsort adnak a szerencsi vár nagytermében. Tetszetősek és kényelmesek azok az ülőgarnitúrák, amelyek a Budapesti Bútoripari Vállalat encsi gyáregységében készülnek. A termékek „öltöztetése” a kárpitos üzemrészben történik. Fojtán László felvétele Mesterséges esik a folyók telítéséhez Mesterséges esők záporoztak ez év nyarán a Szovjetunió kiterjedt északnyugati területei felett. Az esőzések „okozói” a Leningrádi Központi Geofizikai Obszervatórium szakemberei voltak, akik repülőgépről végezték el az esőfelhőik aktív vegyi kezelését. Bár a folyókban és tavakban bővelkedő területet korántsem veszélyeztette a szárazság, ennek ellenére minden csepp csapadékra szükség van, hiszen a helybeli folyók a Felső-Vol- ga víztározóit a legforróbb időszakokban töltik fel az alsó szakaszokon. Erről adott tájékoztatást Borisz Vorobjov, a most megkezdett munkálatok vezetője, a felhőfizikai osztály vezetője. Az időjárás befolyásolása az alkalmazott fizika és klimatológia terén vezető szerepet betöltő szovjet tudományos központ hagyományos kutatási feladatai közé tartozik. Ennek egyik nagyszerű példája a XII. Világifjúsági Találkozó előestéjén a Moszkvához közeledő esőfelhők szétszórása volt. Ezt a műveletet a leningrádi geofizikusok által kifejlesztett módszer alapján a Szovjetunió első — Moszkva meteorológiai védelmét szolgáló — kísérleti-természeti laboratórium repülőgépei végezték el. A Szovjetunióban már régóta működnek jégeső-el- hárító brigádok, amelyek al- vasztóanyaggal töltött, békés célú rakétákkal mintegy 8 millió hektárnyi mezőgazdasági területei védenek a jégkártól. Ezeknek a munkáknak az évi gazdasági haszna meghaladja a 100 millió rubelt. Sikeres munkálatok folynak a téli csapadék mennyiségének növelésére is, elsősorban Ukrajna sztyep- pés területein a hőmennyiség fokozása céljából. Ezzel a módszerrel például a búza holdanként! átlagtermése 1—2 mázsával növelhető. Több repülőtéren működnek ködoszlató berendezések. Kutatások folynak a talajmenti fagyok, a jég gyors olvasztása és egyéb, az időjárást befolyásoló feladatok megoldására is. A leningrádi geofizikusok kísérletei mintegy 10 ezer négyzetméternyi terület mesterséges csapadékszabályozását tűzték ki célul. Beszámoló taggyűlés a BVM-nél Beszámoló taggyűlésen értékelték az 1985-ös év tevékenységét a Beton- és Vasbetonipari Művek Miskolci Gyárának kommunistái. A dolgozókkal történt elbeszélgetések után állította össze a vezetőség az éves munkáról szóló jelentést, amelyből kitűnt, hogy a gyár történetében még sohasem volt az 1985-höz hasonlóan nehéz év. Ez a gazdálkodási nehézség a figyelmet egyértelműen a termelésre és a kereskedelemre irányította. Így a pártalapszervezet legfőbb célja a gyár gazdasági vezetőségének támogatása volt, hogy a BVM Miskolci Gyára talpon maradhasson, azaz a dolgozók számára a jövő évben is legyen kenyér. Ez a súlyos helyzet nem az üzem hibájából keletkezett, hanem része az építőanyag-ipari cégek gondjainak, nevezetesen a fizetőképes keresletek erőteljes csökkenése után mintegy 100 millió forint vesztesége lett a gyárnak. Az első fél év gondjai láttán intézkedési tervet dolgoztak ki, hogy a gazdálkodás javításával csökkenthessék, ellensúlyozhassák a veszteségeket. Ennek az intézkedéssorozatnak legfőbb támasza a bizalom és a megfelelő politikai légkör kialakítása volt. Az igen szigorú gazdálkodásra való törekvés eredménnyel járt, sikerült elkerülni a veszteséget és év végéig körülbelül 18 millió forint többlettel is számolhatnak. Ehhez a munkához elsősorban az kellett, hogy őszintén végigelemezzék az iparág és benne a gyár helyzetét, és a helyzetelemzés ismertetésére a gyárban minden fórumot felhasználtak. Így a dolgozók időben megismerték a gondokat, egyúttal azokat a lehetőségeket is, hogy kitartó, szívós munkával úrrá lehetnek a nehézségeken. Az 1985. év történéseiből arra lehet következtetni, hogy a BVM Miskolci Gyárában dolgozó kommunisták és pártonkívüliek számára a jövő év sem lesz köny- nyebb. A hetedik ötéves terv első esztendejében „megmérettetik” az építőipar, ez azt jelenti, hogy a gyárban az eddigieknél is jobb minőségű termékeket kell készíteni, illetve a kereslet alapján módosítani kell a termék- szerkezetet, mondta Balázs József párttitkár. A jövő év termeléséhez a feltételek nem túlságosan kedvezőek, hiszen az idén nem tudták felújítani a gyártóblokkokat, de a jövő évben körülbelül 4 millió forinttal több pénzt fordíthatnak majd az állóeszközök felújítására. A vezetőség beszámolójához kilencen szóltak hozzá és kiegészítésükben elemezték azt a tényt, hogy a gyár nehéz gazdasági helyzete felszínre hozta a korábban lappangó ellentmondásokat és ebben a helyzetben csak úgy lehet előrelépni, ha az érdekellentéteket megszüntetik. A beszámoló taggyűlés befejezéseként a BVM párt- alapszervezete elfogadta a határozati javaslatot, amelyben a gyár nehéz gazdasági helyzetére való tekintettel első helyen továbbra is a termelői munka segítése szerepel. A megfogalmazás szerint 1986-ban a legfőbb feladat a hetedik ötéves terv indítása lesz, és kiemelt feladatnak kell tekinteni a gyárban a kollektíva létét biztosító piaci alkalmazkodást. Ennek érdekében növelni kell a vállalkozási készséget, aminek legfőbb lehetőségét az átszervezés és egy komplex éntékesítési és vállalkozási osztály megteremtésében látják. Ugyancsak a gazdálkodás céljait segíti a termékek minőségének javítása, a fajlagos anyag- és energiamegtakarítás, a ráfordítások csökkentése és a termelőberendezések hatékonyságának javítása, illetve azok termelő- képességének fenntartása. Arra kell törekedni — fogalmazza meg a határozati javaslat, hogy a gyár minden üzemében, kisebb egységében, csoportokban és brigádokban a rendelkezésre álló erőforrások maximális kihasználásával segítsék a termelést. Ehhez a feladathoz tovább kell finomítani az érdekeltségi rendszert és törekedni kell arra, hogy a kollektíva érdekeit legjobban szolgáló dolgozók jussanak a legnagyobb elismeréshez.
