Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

1985. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 A Bhagwan-botrány hullámai A hívők Egi szektavezér tündöklése és kukása Földünk turka vallási összképében mindig is sajá­tos színfoltot jelentettek a különféle „mesterek” és gu­ruk kultuszát terjesztő, nemegyszer zűrzavaros ide- ológiájú kisebb-nagyobb szekták. Igazán azonban csak az a borzalmas, tömeg­méretű öngyilkosság hívta fel rájuk a közvélemény fi­gyelmét, amely I!)7H-ban a guyanai őserdőben történt: Jones szektavezér parancsá­ra akkor csaknem ezer híve vett be mérget, engedelme­sen követve csodált szellemi vezetőjét a másvilágra is. Az a botrány — helyeseb­ben botránysorozat —, amely­nek hullámai az elmúlt he­tekben a hires-hirhedt Bhag- wan-szekta alapjait renget­ték meg. nem volt ennyire véres, tragikus. Ám a nyo­mában járó szenzáció sem­mivel sem kisebb, hiszen nem egy kis létszámú, saját soraiba visszahúzódó gyüle­kezetről van szó, hanem egy olyan csoportról, amely­nek népszerűsége — legalább­is fénykorában — három kontinensre, s állítólag csaknem félmillió lelkesen adakozó, elszánt hívőre ter­jedi ki. Sőt, a Bhagwan- szekta nem lebecsülhető anyagi erejét arra is fel­használta. hogy fokozatosan behatoljon egyes, jól jöve­delmező „polgári" ágazatok­ba, s a gyors ütemben ter­jeszkedő éttermi-szállodai és diszkólánc révén éveken al dollármilliókat söpörjön be. Ügy tűnik azonban, hogy mindez a múlté! Az 53 éves. ősz szakailú Bhagwan Shree Rajnash eredetileg az indiai* Poonában hozta létre kommunáját, s csak a ható­ságok ismétlődő fellépése, valamint az egyre súlyosabb adócsalási vadak miatt tette al székhelyét az Egyesült Államokba. Aztán ott is ég­ni kezdeti a laba alatt a ta­laj Hiszen — bármilyen megalázó legyen is ez egy földi szentre nézve — az amerikai hatóságok nem ke­vesebb, mint 175 évi börtön­büntetést szabtak ki rá. s 400 ezer dolláros birsaseal is sújtották. Igaz. a szekta­vezér mégsem került fog­házba, mivel az ítélet ötna­pos határidőt hagyott arra. hogy elhagyja az Egyesült Államokat. Bhagwan ellen, aki Poona után az Oregon állambeli Rajneeshpuramban hozta lét­re vallási központját, hiva­talosan a bevándorlási törvé­nyek 35 ízben történt meg­szegése miatt emeltek vá­dat. Egyrészt átköltözésekor maga is valótlant állított, hogy csak klinikai kezelésre (egy gerinemütét elvégzésé­re) érkezik az Egyesült Ál­lamokba. Másrészt azóta elő­szeretettel hozott tető alá álházasságokat, hogy tehető­sebb külföldi rajongóinak szintén lehetővé tegye a fél­legális bevándorlást az USA- ba. A hívők zöme azonban amerikai volt, többnyire a fogyasztói társadalom élet­formájától elforduló, érték­zavarba került, családjától, korábbi kötelékeitől elsza­kadt vagy szabadulni igyek­vő fiatal. Vonzó volt szá­mukra az „önmegvalósítás”, az „önkiteljesités” hirdetése, a szeretet hatalmának hang- súlyozása, a meditációk és a transzállapotig juttató sze­ánszok sora éppúgy, mini a közös ceremóniákat gyakor­ta követő heves orgiák szo­kása. (Ellenfelei sokszor egy­szerűen szex-gurunak ne­vezték Bhagwanl. azt állít­va, hogy az „agymosás”, az önálló akarat kioltása mel­lett leginkább a szabad sze­relem engedélyezésével to­borozza a csalódottan távo­zók helyébe lépő friss után­pótlást.) Mert azért kiábrándultak mindig akadtak — még a legrózsásabb. legzavarlala- nabb periódusban is. Sokan lelki terrorra panaszkodtak, mások pedig hosszabb távon azt nem viselték el, hogy keresetük, méghozzá nem­egyszer verejtékes munká­val kiérdemelt keresetük zö­mét a „Mesternek” kellett felajánlani. Fokozódó visz- szaletszést keltett a guru té­kozló életmódja, uvakló nél­küli költekezése. Az elmúlt években állítólag már két­hetente vásárolt egy-egy va­donatúj Rolls-Royce luxus­kocsit. csak selyembe öltö­zött és töméntelen ékszert halmozott fel. Mindez azonban még ke­vés lett volna. A vég kezde­tét az jelentette, hogy össze! laképnél hagyta titkára, he­lyettese. Fő bizalmasa, aki állítólag kétszer is megkísé­relte eltenni láb alól a guru háziorvosát, néhány társával az NSZK-ba távozott. Ott vette őrizetbe a nyugatné­met rendőrség — méghozzá ugyanazon a napon, amikor Bhagwanl is letartóztatták Észak-Karolinában. A ..Mes­ter" megérezte, hogy a sűrű­södő felhők ezúttal nem ap­ró nehézségeket, hanem ko­moly válságot jeleznek szek­tája és saját jövője szem­pontjából. Ezért híveinek leg­szűkebb csoportjával sietve útnak indult, miután ügy­védje hiába próbálta meg előzetes óvadék kifizetésével elkerülni a várható letartóz­tatást. Am a végállomás a Bermuda-szigetek helyett (ahol biztos lehetett volna a kiadatási kérelem elutasítá­sában) Charlotte városka börtöne lett: csuklóján kö­nyörtelenül kattant a bi­lincs. (Később azt is nyilvá­nosságra hozták, hogy a me­nekülő szektavezér több mil­lió dollárt érő ékszerhalom­mal és tekintélyes összegű készpénzzel érkezett — vol­na — kiszemelt új lakóhe­lyére.) Bhagwan személyes sorsa az ötnapos haladékkal, úgy látszik, megoldódott: sike­rült megúsznia a büntetés tényleges letöltéséi. Más kérdés, hogy mi lesz hívei­vel, illetve kiterjedt birodal­mával, amelyen mostanra természetesen a bomlás ezernyi jele mutatkozik. A „Mester" őrizetbe vétele nyo­mán meginogtak a szekta pénzügyi alapjai, tömegesen pártolnak el a megrettent szektatagok, s már egyes vállalkozásokat is kénytele­nek voltak pénzzé tenni. Bhagwan kósza hírek szerint azt is fontolgatta, hogy visz- szatér szülőhazájába, s egy kommunát hoz létre a Hima­lája térségében, de ez való­színűleg hírlapi kacsa csu­pán, hiszen egykori adóhát­ralékai, lezáratlan bírósági ügyei ismeretében aligha fo­gadnák ott tárt karokkal. Ám, ha a botrányhistória nyomán netán végképp le- alkonyul is Bhagwan sze­rencsecsillaga, önjelölt pró­fétákban és világmegváltó tanokat hirdető szentekben, várhatólag, a közeljövőben sem lesz hiány. E. É. Nézzétek csak emberek, nagy cipőben kis gyerek! (Név nél­kül beküldte egy nagymama Borsodszirákról.) Jött az ötlet: indit­0 sunk Gyermekalbum címmel egy sorozatot lapunkban. Az ötletből va­lóság lett. S ahogy kezdtek megjelenni a szülők által küldött kedvesebbnél ked­vesebb gyermekfotók, a si­ker úgy halmozódott. No nem a mi sikerünk, ha­nem a Gyermekalbumé, természetesen. Jómagam számtalan jó és korholó szót tudhatok magaménak, már ami az albummal kap­csolatos. Ebből nyújtok át ízelítőül néhányat. Egy helyütt családi kör­ben jártam riportot készí­teni. S mikor a kicsi, úgy ötéves forma gyerek meg­tudta. ki vagyok, s hon­nan jöttem, imigyen állt elém szerényen: — Tesésk már a testvé­rem fényképét betenni az újságba! Mondom: — Hát tudod, rengeteg fénykép össze­gyűlt már, de anélkül, hogy megígérném, mikor lesz benne, elviszem a fo­tót. Hozd gyorsan! Repdes az örömtől a gye­rek. s egy perc sem telik bele hozza a testvére totó- iát. Megnézem, s a döbbe­nettől szólni is alig bírok. Ugyanis az igazolvány for­mátumú fényképről egy if­jú katona nézett vissza!... Más. Az ember nem is gondolná, hogy széles e ha­zában hol mindenütt olvas­sák lapunkat. Még nyár volt. amikor utam az or­szág másik végébe vitt. Is­merőseim megérkeztem után kezembe nyomták a fényképalbumot, s felszólí­tottak : — És most válassz! — De mit és miért? — Ne kérdezz, válassz! Jó — mondom —.• s ki­választottam egy már sár­guló lapot, melyen egy szép magyar ruhába öltö­zött menyecske pompázott. — Na, ne bolondozz. Tu­dod. te miről van szó! — somolyogtak rejtélyesen, — Most már aztán bök­jétek ki, mit akartok! — Ejnye, ejnye, hát a gyermekalbum. Oda vá­lassz ki egy fotót! S még egy kedves törté­net. Az egyik iskolában hozzám penderül egy kara­kán kis srác. — Bácsi, én tudom, hogy újságíró tetszik lenni, mond­ta a tanító néni is. — No, és mi a problé­mád? — Csak azt akarom, hogy tessék már betenni az új­ságba apukámat. Mi lesi, hn elindul? (Ducsoi Péter Mezönyóródról) Hová lépjek, hogy én győzzek? (Lipták Barbara Miskolc­ról) Szilveszteri baba-estélyinek ajánlom (Fincinczki Bettin« Miskolcról) Nahát, mennyi zöldség! (Hasilló Julika Miskolcról) — Miért akarod ezt. és hová gondoltad? — A gyemekalbumba. — De hát öcsi, miért kérsz ilyet tőlem, hisz’ édes­apád már nem gyerek. — Nem? Akkor miért mondja neki mindig anyu: fiacskám!? Egy szó. mint száz. s ez talán a fentiekből is kitű­nik, szeretik az emberek, ha gyermekeiket az újság­ban viszontlátják. Szilvesz­teri összeállításunkban a válogatás során (hiszen több száz képet érzünk!) a korábbiaktól kissé eltérő szempontokat vettünk fi­gyelembe. Mészáros István Földi gondok gyötrik o Mestert

Next

/
Oldalképek
Tartalom