Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. december 24., kedd „A Népköztársaság nevében!...” Az ügyeket nem lehet levenni, 1965. december 18. Délelőtt 10 óra 5 perckor beszólítják a Borsod-Abaúj-Zeimplén Megyei Bíróságon a földszinti tárgyalóterembe az érdekelteket. Ott vagyunk mi is. Nem vádlottként és nem tanúiként, ha lehet használni ezt a szót: „megfigyelőként”. Fotós kollégám áld, még akkor is. amikor mi már az ítélet kihirdetése után leülhetünk. A vádlott kilenc év börtönbüntetést kapott. Ezt hirdette ki dr. Gsohány Fe- rencné dr. Zímonyi Mánia, a megyei bíróság bün'tető- bírája. Aztán megindokolja, hogy miért. Nem először álltaim már fel .bírósági teremben, amikor fel kellett állnia mindenkinek. A bíró mondotta mindig ilyenkor, hogy: „A Népköztársaság nevében 1” Lőhet, hogy már csak ma találom ügy: súlyos percek voltak ezek. A némaság, a csend, a döbbenet hatalmas várakozásai. Legalább tíz napöt ültem dr. Csahány Ferenc né dr. Zimonyi Mária egyik, 18 vádlottat megpróbálni való napjain. Nem is tudtam végül, hogy kire figyelek. A vádlottra-e, a ta- núra-e, az ügyvédre-e? — vagy csak a bírónőt néztem, arra koncentráltam, s arra ügyeltem, tud-e még valami újat kérdezni? Nem akart ráállni erre a beszélgetésre. Mondta, nem •kell őt és őket, a bírákat reklámozni. Mondtam, ez nem reklám. Csak kérdezni akarunk több százezer ember nevében egy büntető- bírótól. Muszáj? — kérdezte. Mondottam, hogy muszáj! Akkor keressem elő a kérdéseimet, mondotta ő. Előkerestem tehát a kérdéseimet, és ő megválaszolta, amint az az alábbiakban olvasható : — A nőkről általában azt tartják, hogy érzékenyebbek, mint a férfiak. Miként vélekedik erről? \A bírói munkájában ez előny, vagy hátrány? — A bírói pálya egyértelműen elnőiesedett, aminek sok oka van. Tény. hogy nálunk a nők jól megállják a helyüket. Az, hogy nő létemre büntetőibíró vagyok, csak esetenként és abban jelenít előnyt, hogy a legközönségesebb bűncselekményt elkövetőknél is tapasztalok udvariasság-többletet. De a női érzékenység a bírónőben sem uralkodhat el, .mert akkor megszűnne viszonylagos objektivitása. Ez az érdemi határozatok esetében törvénysértésekig vezethet. — Hogyan került erre a pályára? Jogászként önként választotta a büntetőügyeket, vagy ezeket kapta feladatul? — A jogászkodás hagyomány a családban. Édesapám, egyik nagyapám és nagybátyám is jogász volt, ezért választottam én is ezt a pályát. A jogi tanulmányaim folytán kialakult már bennem a mélyebb érdeklődés a büntetőjog iránt. így ezt az ügyszakot tudatosan választottam, büntetőbírónak készültem már az egyetemi tanulmányok alatt is. — A férje is büntetöbíré, a városi bíróság elnökhelyettese. Otthon vajon „meg- tárgyalják-e" az éppen soros ügyeket? Vagy nem viszik haza ezeket a problémákat? — A bíró benne él az ügyeiben. Helytől függően nem tudja magát elvonatkoztatni. Az azokkal kapcsolatos problémák lekötik, foglalkoztatják még akkor is, amikor az idegei a pihenést igényelnék. Az ügyek terheit nem lehet .levetni, mint egy kabátot. Nálunk nem akkor van a munka vége, amikor az óra 16-ot mutat. Nem is 7.30 órakor kezdődik a munkanap. Kezdődik akkor, amikor a bíró foglalkozni kezd egy üggyel, és tart annak elbírálásáig. Ez sokszor a pihenés idejét is igénybe veszi. Ezzel nemcsak én, hanem minden bírótársam hasonlóan van. így aztán előfordul, hogy otthon is bírák vagyunk. — Véleménye szerint az értelmiségi pályán, ezen belül a jogászok között hol a helyük a bíráknak? Elismert, megfizetett munka ez? — Az értelmiségi foglalkozások között a bírói munka hivatás. A jogászi fog- ilallkozá'solk között is. Elhivatottság kell ahhoz, hogy a bíró — szinte személytelenül, felemelkedetten a hétköznap apróbb-nagyobb problémáin — csak a tárgyalandó ügyre tudjon koncentrálni. Nagy jogi és lelkiismereti felelősség valakire kimondani, hogy bűnös, s a büntetést kiszabni. Ez a felelősség-differencia emeli ki a bírói funkciót az egyéb értelmiségi, szellemi tevékenységek közül. A bíró •amikor ítélkezik, az ügytői függően kell, hogy más szakmák ismeretéit is elsajátítsa, ment ellenkező esetben nem tudna ítélkezni, s egyben a gyakorlati tapasztalatait is áthelyezve döntenie. A társadalomnak az érdekében — és a törvénynek •megfelelően —, amely védelmét hivatásként választottam. Ez állandó és felelősséggel járó „döntési kényszer”, amely szerintem a bírói munkát felül emeli minden más jogi munkán. Ezen túlmenően a törvény tiltja, bogy a bíró más kereseti tevékenységet fejtsen ki. Miniszteri engedéllyel is csak oktatási munkát végezhet. Azaz csak a meghatározott fix fizetésével gazdálkodhat. Mellékjövedelme nem lehet. A felelősséget és ezt egybevetve a jogi .munkát végzők közül a bíró az, aki lényegesen többet dolgozik és lényegesen kisebb jövedelemmel rendelkezik. Mutatja ennek az igazságát az is, hogy nálunk állandóan létszámhiány van. Bírónak csak az jön. akii önmagában szegénységi fogadalmat tesz. Híreink szerint felelős vezetőink felismerték a helyzet tarthatatlanságát és bízunk a bér- korrekciókban. — Mennyit tárgyalt ebben az esztendőben? Hány ügyben hozott ítéletet? Mi volt a legnehezebb esete? Van-e „egyszerű ügy"? — A kérdések végén kezdem. Nincs egyszerű ügy. Nemcsak azért nincs, mert a jogilag kevésbé bonyodalmas ügy is az állampolgár számára élete legnagyobb problémája, ügye lehet. Azért sincs, mert minden ügyben dönteni kell a bűnösség tekintetében, dönteni kell, hogy milyen joghátránnyal sújtsa a bíróság az elkövetőt. A büntetés kiszabásánál pedig a törvény, a jogpolitikai elvek, a társadalom védelme ugyanúgy helyt kap, mint annak a gondos megfontolása, mi az a büntetés, mely a büntetés céljait elérheti az elkövetővel és mindenkivel szemben. Ennek eldöntése nem nevezhető egyszerűnek. A bíró egyébként nemcsak a tárgyalásokon hoz döntést. Feladatom körébe tartozik olyan döntéshozatal is, mely a javító-nevelő munkára ítéltek vonatkozáséiban arról határoz, hogy annak hátralévő részét átváltoztassa a bíróság szabadságvesztésre, vagy például kijelöljön egy új munkahelyet a büntetés-végrehajtás érdekében. Egyébként ebben az esztendőben pontosan 90 napot tárgyaltaim, és e tárgyalások alapján ez évben 37 ítéletet hoztam. Hozzátartozik ehhez, hogy az ítéletek nagyobb részében több vádlott is szerepelt. — A szabadideje mire futja? Mit csinál vagy mit csinálna legszívesebben? Mi a kedvenc szórakozása, hobbija? Mi jelenti a kikapcsolódást? — Független szabadidő szinte nem létezik. Amíg a •bíró effektive nem munkakörében dolgozik ('például a konyhában tüsténkedik, háztartási munkát végez, sereeg mellette az olaj), gondolatait átszövi az ügyekből eredő problémákon való tépelő- dés. Vagyis nem tudja magát hivatásától függetleníteni. Szeretnék sokat olvasni! És nemcsak szakmai, hanem szépirodalmi műveket. A bemutató előadásoktól eltekintve többször járni színházba, •hangversenyekre, és már csak zárójelbe merem megjegyezni, hogy moziban évek óta nem voltam, nem futotta az időből. Ezek jelentenek, illetve jelentenének számomra kikapcsolódást. — iMost karácsony van. A szeretet ünnepe. Eszébe jut- nak-e azok, akiket ön ítélt el? — Nekünk bíróknak, nem az elítéltekre keli gondolni, ihanem társadalmunk védelmére. A társadalomnak csak akkor lehet ünnepe, ha jog- biztonság van. Ebihez esetenként szükséges lehet a törvény szigora. A bíró azonban az elítéltben is az embert látja, hiszen enélkül ítélkezése nem lenne reális. — Az emberek nagy többsége szereti, ha érzékelhető, látható a munkája eredménye. ön miben látja a bírói működése hasznát? — A bíró a hivatása során erkölcsi profitot szerez. Ha a kiszabott ítélet megváltoztatta az elkövetőt, jellemében pozitívan, és törvénytisztelő tagja lesz társadalmunknak, akkor alakul ki a bíróban az igazi sikerélmény. Akkor: ha a tárgyalóteremben nincs „viszontlátás” ! Boldog karácsonyt, és boldog új esztendőt kívánok az utolsó ítélet kihirdetése uitán 1985. december 18-án a büntetőbírónak, ő viszont kívánja nekem. Másodpercre kibújik belőlem az örgöd: Hogyan lehetne boldog az Ő új esztendeje, ha újra emberölésért, aranyügyekért és a többiekért el kell ítélni embereket? Azt mondja: „Szeretném, ha nem lenne bűn- cselekmény Magyarországon, és Miskolcon, de ha már van, meg lesz, én szeretnék megfelelni a feladatomnak. Szeretem ezt a pályát.” Ténagy József Próba közben - a zenekar Jókívánság koccintásra emeltük a poharunkat — a fúvószenekar január 6-ig „szabadságolta” magát —; az ünnepekre és a nagy sikerre, amikor a vasasok másodkarnagya, Kovács József azt mondta: nincs annál melengetőbb érzés, mint amikor „érzik a hallgatóikat”. Mert a zenész mindent észrevesz játszás közben, nehogy azt higgyem, hogy a trombita hangja elnyomja a zenész és. a közönség kapcsolatát. Hallják a tapsra verődő tenyereket a május elsejei zenés ébresztőn, s érzik a térzenei indulóra masírozó gyerekek vidámságát. És ezért érdemes csinálni. Érdemes évente száz alkalommal próbára menni, s legalább ugyanennyiszer fellépésre. A Diósgyőri Vasas Fúvószenekar tagjai ebben az évben ennyi „penzumot” tudtak le. Penzumot? Aki nem örömmel s örömből csinálja, — szóval akinek ez terhes lehet — az nemigen maradna, vállalná az elfoglaltságot, a sokszor hirtelen jövő kötöttséget. El kell hát fogadnom Temesi Józsi bácsi érvelését, aki hatvanévi szolgálatot tud maga mögött ennél a zenekarnál (lényefelel meg — amatőr együttes szebben, „magasabban” nem minősülhet. Az ember azt hinné — ilyenkor lazítanak. Hát nem! A házi értékelés szigorúbb a zsűriénél. Igaz, maguk között voltak. S mert szeretik, amit csinálnak, s akarják jól csinálni, őszintén kell megbeszélni mindent... Az öröm azért magáért beszél. Szép esztendeje volt ez a mostani a vasasoknak. Jól szerepeltek a „szakmai”’ fúvószenekarok hagyományos győri találkozóján, szépen sikerült a cs.ehszlovákiai vendégszereplés, most pedig a minősítés, ami minden együttes életében nagy esemény. Csakhogy, s ezt már a karnagy, Ujj Viktor Géza mondta, a minősítés kötelezettségekkel jár. Például azzal, hogy a jövő nyáron hivatalosak lesznek a siklósi várfesztiválra, vagy — amit megsúgtak — meghívottak lesznek a várpalotai bányász fúvószenekari találkozóra. Ahol helyt kell állniuk. De persze nemcsak ott. Akárhol lépnek fel (ünnepségen, térzenén, vagy másutt) a fúvószenekar nem szólhat rezesbandaként. Őket ünnepelni jöttünk össze — amolyan évértékelésre —, de talán nem véletlenül fúvószenekari dolgokról is szó esett. Arról például, hogy a város akái büszke is lehetne arra, amilyen jó az összhang három fúvószenekara között. Szakmailag, emberileg. S hogy micsoda remek dolog, ha as ismert zenész, tanár nem restelli, hogy kiálljon égj amatőr zenekarral harsonár szólót játszani. Hogy a vasasoknál nem gond, ami ölj nagy másoknál; hogy kévéi a fiatal. Ebben is segítene! •a képző iskolák. Hogy a fenntartó — a Vasas Művelődési Központ és a most újraválasztott társadalmi vezetőség a zenekar zavartalar életéért mindent megtesz Mert kimondatlanul, d( mindenki érzi; a város látja hasznát, gyümölcsét, ha a nagy hagyományokkal rendelkező zenekarok nem sor- vadoznak, hanem virulnak. Évi munkát összegző, ú évi feladatokra tekingeti összegzésként álljon itt is mét a karnagy mondata „Ha vállaltuk, vállaljuk tisz tességgel, dolgozzunk becsű lettel, hogy ez a zeneka megmaradjon olyannak, ami lyen.” Ennél szebb köszöntő mi nem tudunk kitalálni. Csutorás Annamária gében 1892 óta folyamatosan működik a vasasok fúvószenekara) a zene szere- tete és a jó közösség tartja össze, és sarkallja még jobb teljesítményre őket. Az év utolsó próbáján voltunk velük a Bartók-beli próbateremben. Az előző nap nagy megmérettetésen estek át. Kitűnően! A hatodik országos minősítő hangversenyen kiemelt aranydiplomát kaptak. (Hasonlóképp a MÁV Fúvószenekar is, amely egy nappal korábban érte el ezt az eredményt, s amelyről oly meleg szavakkal szólt a vasasok karnagya, Ujj Viktor Géza.) Ez a régi koncertfokozatnak A karnagy, zeneszerző Ujj Viktor Géza ÖRÖMÓDA FÚVÓSOKRA Együtt fiatalok és idősek Fotó: Fojtán László
