Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-24 / 301. szám
1985. december 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 írta: Fejti György, a megyei pártbizottság első titkára a z év végéhez közeledve mind több számvetés készül itthon és szerte a világban. Értékel a politikus, a közgazdász, a bel- és külpolitikai kommentátor, de a háziasszony is. A családok, az egyes emberek is végiggondolják: mi az, ami sikerült ebben az évben, és miben érte őket csalódás. Amíg az ember él: remél — tartja a szólásmondás. Mélyen emberi a vágy mindannyiunkban, hogy az új évben többre vigyük a szellemiek és az anyagiak terén, mint az elmúlt esztendőben. Mélyen emberi az a bizakodás, hogy erre képesek vagyunk tágabb és szűkebb hazánkban, a munkahelyen és a családban egyaránt.-Ma világszerte nagy a várakozás: mi lesz Géni után? A bizakodás erős. Egyre nagyobb teret nyer a felismerés: a békés egymás mellett élésnek nincs alternatívája. Genf bebizonyította, hogy az emberiség békevágya olyan komoly erő, amely a politikusokat a realitások számbavételére, a kölcsönösen elfogadható megoldások felkutatására kényszeríti. A Szovjetunió és a többi szocialista ország dinamikus leszerelési kezdeményezései, valamint a nyugati világ realista politiika-i tényezőinek íelülkerekedése mára közelebb hozta az újabb enyhülés reményét. Elvi jelentőségű — az a közös szovjet—amerikai nyilatkozatban megfogalmazódott tétel —, hogy atomháborút sohasem szabad kirobbantani, és abban nem lehet győztes, valamint, hogy egyik fél sem törekszik katonai erőfölény elérésére. Mindez reményt kelt arra nézve, hogy a hadászati paritást természetes állapotnak elfogadva, a tárgyalások — felgyorsul! ütemben — arról folynak majd, hogy áz egyensúlya fegyverzetek legalacso-, nyabb szintjén jöjjön létre. Genf léhát egyértelműen eredménynek, új kezdetnek, bizonyos értelemben áttörésnek tekinthető. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan fennmaradtak alapvető, elvi nézetkülönbségek, és a tárgyalások valódi értékét csak hosszabb távon, a tettek és a cselekedetek tükrében lehet majd megítélni. A békét nem elég csak akarni. V a 1 amen nyiiü nk n ek tenni is kell érte. Magyar- ország mozgástere — sok más kis országhoz hasonlóan — nem nagy ebben a világban. Mégsem szabad lebecsülni azt a szerepet, amelyet hazánk a nemzetközi politikai légkör alakításában az eddigiékben betöltött és betöltbet a jövőben. Hazánk állampolgárait büszkeséggel töltheti el az a tudat, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelmű elismerés övezi a világban. Nem szerénytelenség azt állítani, hogy szavunknak súlya van, s külpolitikai szerepünk nagyobb, mint az az ország nagyságrendjéből következne. Ezt a rangot a magyar külpolitika következetes, elvi vonalával, ugyanakkor rugalmasságával és realitásérzékével vívtuk ki. Külpolitikánk a magyar nép érdekeit képviseli, ugyanakkor szövetségeseinkkel összehangolt politika. Jól tudjuk — az országok többségétől nagyobb mértékben — rá vagyunk utalva a nemzetközi gazdasági és politikai együttműködésre. Országunk adottságai, a sokat emlegetett nyitott gazdaság, a nyersanyagban és energiahordozókban meglevő szerény készleteink, földrajzi helyzetünk tesz érdekeltté bennünket a fokozottabb együttműködésben, a szoros gazdasági kapcsolatok ápolásában. Ebből természetszerűleg következik, hogy fellélegzünk, ha az enyhülés jótékony hatásai váltják fel a hidegháborús fogantatású gazdasági diszkriminációt. Mi tehát sokat remélünk a külső körülmények kedvező változásától. A nehéz években azonban megtanultuk: szocialista barátaink, szövetségeseink mellett elsősorban saját erőfeszítéseink eredményeire, népünk szorgalmára, tehetségére, a nemzeti vagyon minél ráció n á ti sabb felhasználására kell és lehet alapozni jövőnket. Ez az a stabil belpolitikai alap, amely megfelelő önbizalmat és maga-* biztosságot adhat a nemzetközi élet fórumain is. Mozgásterünk tehát mindenekelőtt a magyar társadalom sokoldalú fejlesztésében, a gazdasági élet fellendítésében és ennek révén az életszínvonal emelésében, az életkörülmények érzékelhető javításában van. Jövőnket szilárd alapokra építhetjük. A legfőbb politikai céljainkat illetően sikerült megőrizni a nemzeti egységet, a társadalmi közmegegyezést. Ennek időszerű tartalmát a XIII. pártkongresszus dokumentumai vázolják fel, melyet nemzeti programként fogadott el a Hazafias Népfront, s melyet állampolgárok millióinak szavazata hitelesített a tanácstagi és országgyűlési képviselőválasztásokon. Tudatában vagyunk annak, hogy társadalmunkban ma több a feszültség és az érdekütközés, mint korábban. A magyar népgazdaság dinamikus fejlődése a hetvenes évek végétől kezdődően lelassult. Ennek következtében megtorpant az élet- színvonal növekedése, számos szociális feszültség alakult ki. Honfitársaink egy jelentős része — mindenekelőtt az alacsony nyugdíjasak, a szülői támogatást nélkülöző család- alapító fiatalok és a nagy- családosok — egyre nehezebb körülmények között élnek. Nem kevesen közülük kilátástalannak érzik helyzetüket. F ejlődésünk megtorpanásának okait kritikusan elemeztük, a következtetéseket levontuk. Látni kell azonban, hogy még kedvező külső feltételek közepette is igen bonyolult, több éves, ha nem évtizedes feladat egy, az extenzív fejlődési szakasz tartalékait már felélt gazdaság intenzív pályára állítása. Az elmúlt évek erőfeszítései mégsem voltak hiábavalók. Sikerült- megőriznünk a népgazdaság fizetőképességét, mérsékelni adósságállományunkat. és ezzel megalapozni egy dinamikusabb fejlődés feltételeit. Jelentős elhatározásokra jutottunk a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítási rendszer reformjának átfogó és következetes továbbfejlesztésében, és tapasztalatokat szereztünk ennek gyakorlati megvalósításában. Mindezek ellenére sem nézünk könnyű évek elé, de — reményeink szerint — a VII. ötéves terv már másképpen lesz nehéz, mint ami mögöttünk van. Alapvető változást az jelent, hogy az egyensúlypolitikát már nem elsősorban az elosztás szférájában, a nemzeti jövedelem belső felhasználásának korlátozása révén, hanem egy dinamikusabb — átlagosan évi 2,5—3 százalékos — nemzeti jövedelemnövekedés bázisán kell és lehet biztosítani. Ezáltal lehetővé válik, hogy több forrást fordítsunk beruházásra, műszaki fejlesztésre és az élet- színvonal, az életkörülmények javítására egyaránt. Itt azonban szükséges megállni egy pillanatra. Manapság az élet minden területén, a gazdaság minden szférájában erőteljes a ..panaszkodás” a pénzforrások szűkös volta miatt. Ennek sok területen kétségtelenül van alapja, és nem vitás, hogy több pénz, beruházási eszköz jobb lenne. Nem szabad azonban áltatni magunkat és elfeledkeznünk arról, hogy az évente mintegy 200 milliárd forint beruházási eszközt gyakran még igen pazarlóan és rossz hatásfokkal használjuk fel. Magas a befejezetlen beruházási állomány, nem megfelelő az épület-gép arány, az új beruházásoknál is alacsony az eszközkihasználtság, nemegyszer lassú, rossz hatásfokú a megtérülés. Ezzel a helyzettel nem békül- hetünk meg. A beruházásoknál, műszaki fejlesztéseknél is szigorú szelekciót és versenyt kell meghonosítani. Az alacsony hatékonyságú, gazdaságtalan termelés esetén az állóeszközök egyszerű megújítására sem lehet — szigorú feltételek és követelmények nélkül — módot adni. A hhoz, hogy gazdaságunkat a tartósulni látszó holtponton átlendítsük, a hangsúlyt a jövedelemtermelő képesség fokozására kell helyezni. Ezt pedig csak a hatékonyság javításával, a műszaki, fejlődés meggyorsításával, a szelekció erősítésével, a fajlagos anyag- és energia- ráfordítások mérséklésével, a termelési és értékesítési szerkezet gyorsabb változtatásával, a piaci munka fejlesztésével, és mindezekkel összefüggésben az ösztönzési rendszer hatásosságának fokozásával lehet elérni. Jól tudom, nem most és nem először jutunk erre — a közvélemény számára már szólamszerűnek tűnő — következtetésre. Ez azonban mit sem von le a megállapítás és a követelmény igazságtartalmából. Az azonban kétségtelen, hogy a dolgok a követelmények unos-untalan ismétlésétől nem mennek előre. A közvélemény joggal vár el határozottabb, következetesebb tetteket és cselekvést az élet minden területén. A párttól, a kormánytól, a tanácsoktól, a vállalatok, intézmények vezetőitől. A szükséges változások és megújulás élére mindenütt a pártszervezeteknek kell állniuk, szövetségre lépve minden olyan, a szocializmus platformján álló erővel, melynek fontos a haza sorsa, gazdaságunk felzárkóztatása, egy igazságosabb. emberibb, a valódi értékeket megőrző és újaikat alkotó, humánus társadalom felépítése. Ehhez nyíltabb, nyitottabb, érzékenyebb, az új megközelítési módok iránt fogékonyabb politikai munkára van szükség. A párt fórumain napirendre kell tűzni az embereket nap mint nap foglalkoztató kérdéseket is. Nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten szükséges a nyílt, szenvedélyes, a kételyeket tisztázó vita. Csak így tudjuk a politikai. szervezeti és cselekvési egységet újra és újra megteremteni. Csak így tudjuk a párt politikáját bátran, önérzetesen, meggyőződésből, nemcsak kötelességből képviselni. Hozzátenném: a vita elemi feltétele a konstruktivfitás, a kölcsönös tolerancia, értelme pedig a megoldásra érett kérdésekben a döntéshozatal. majd a végrehajtás megszervezése és következetes ellenőrzése. Ezek ma még nem az erősségeink. A vitákat tehát tudnunk kell lezárni, és semmiképpen sem a munka, a cselekvés helyett kell vitatkozni. A pártszervezeteknek világossá kell tenniük azt is, hogy eredményeink forrása az élet minden területén a munka. A feladatok teljesítéséhez pedig nagyobb erőfeszítésre, fegyelmezettebb munkára, a jövedelmek és a teljesítmények szorosabb összekapcsolására van szükség. Nincs jogunk és okunk az elnézésre. sem a kötelességmulasztó vezetőkkel, sem a fizikai dolgozókkal szemben. A munkamorál, a munka szervezettsége, a munka- időalappal via'ló gazdálkodás radikális javítása nélkül nincs esélyünk arra, hogy gondjainkon úrrá legyünk. Lényeges annak tudatosítása: az életszínvonal emelésének, az életkörülmények javításának az a feltétele, hogy a gazdasági fejlődés minőségi elemeiben, a hatékonyság javításában eredményeket érjünk el. Az évtized hátralevő éveiben szűkebb pátriánk, Borsod-Abaúj-Zemplén megye is — minden, az iparszerkezettel, mezőgazdasági termelési lehetőségeinkkel, és relatív infrastrukturális lemaradásunkkal összefüggő gondok, bajok ellenére — fejlődni fog. Jól prosperál, biztos jövő és jelentős fejlesztések előtt áll a vegyipar, mely javuló fajlagos mutatók mellett dinamikusan növeli termelését, exportját, és jelentős nyereséget realizál. Mindez tükröződik az ebben az ágazatban dolgozók — utóbbi években két számjeggyel mérhető — bér- és jövedelmi viszonyaiban, sőt a vegyiparral együtt fejlődő és növekvő városok — Le- ninváros és Kazincbarcika — arculatán is. Összességében kiegyensúlyozott a megye gépiparának termelése is, bár a fajlagos mutatók javulása megtorpant, egyes termékeknél pedig a fizetőképes kereslet csökkenése visszavetette a tőkés exportot. Az ágazat nyereségpozíciói elfogadhatóak. Az ott dolgozók minden tiszteletre méltó erőfeszítése, és gyakran áldozatot is vállaló, kemény munkája ellenére súlyos strukturális, pénzügyi és termelési gondokkal küzd a szénbányászat és a kohászat. A jövő azonban itt sem bizonytalan. Jó minőségű szénre és kohászati termékekre szüksége van az országnak. A pénzügyi fizetési nehézségek áthidalására már döntések születtek. Elkészült az ágazatok fejlesztésének, intenzifiká- lásának, a gazdaságossá nem tehető tevékenység visszafejlesztésének programja is. Bízunk benne, hogy a jelenleg folyamatban levő gazdaságpolitikai, pénzügyi és szakmai mérlegelés, vita a jövő év első felében lezárul, és így mód nyílik egy hosszabb távú struktúraátalakító program első lépéseinek megtételére. Széles körű felmérő, elemző munkát követően megkezdődött a megye kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelő- szövetkezetei kiegyensúlyozott, jövedelmező gazdálkodási feltételeinek megteremtése. A veszteségcsökkentést, a jövedelemnövelést. az adottságokhoz alkalmazkodó termelési szerkezet kialakítását szolgáló rövid távú döntések már megszülettek. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a megye fejlődésben elmaradott térségei hosz- szabb távú felzárkóztatása, programjának kialakítása, mely mintegy 150 településen több mint 90 ezer embert érint. A tervidőszak második felében határozott lépéseket kívánunk tenni az ezekben a térségekben élő emberek élet- és munkakörülményeinek javítására, a termelő- és lakossági infrastruktúra fejlesztésére. A megye egészét illetően folytatjuk az öröklött kommunális, infrastrukturális feszültségek enyhítését, az alapellátás javítását, az indokolatlan ellátási különbségek mérséklését. A tervidőszak végéig felépül mintegy 22— 23 ezer lakás. Ezzel jelentősen enyhíteni tudjuik a mennyiségi ellátási gondokat. Jelentősen bővül a víz- és csatornahálózat. Javulnak a közoktatás tárgyi, technikai feltételei. Az igényekhez közelállóan kielégíthető a bölcsődei és az óvodai ellátás. Jelentősen javul az egészségügyi ellátás, valamiint az idős, beteg emberékről való szociális gondoskodás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Mindezek mellett is jócskán maradnak még feszültségeink. A szükségesnél és kívánatosnál csak szerényebb fejlesztést, esetenként pedig csak szinten tartást tudunk biztosítani olyan fontos területeken, mint a tömegközlekedés, az úthálózat, a hírközlés, a kereskedelem és a szolgáltatás, valamint az idegen- forgalom, a sportolás és a turizmus feltételrendszere. A rendelkezésünkre álló tanácsi forrásokat — miként a múltban, úgy a jövőben is — jelentősen kibővítheti a lakosság társadalmi munkája, tenni akarása saját lakókörnyezete otthonosabbá, kulturáltabbá tétele érdekében. A lakossági kezdeményezésekre, az állampolgári öntevékenységre jobban kell építenünk a jövőben, szigorúan tiszteletben tartva a helyi kezdeményezések tartalmát, a lakosság javaslatait. Mindent egybevetve, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is bizakodással és megalapozott reményekkel nézhetünk a jövőbe. Biztosak lehetünk abban, hogy munkánknak, erőfeszítéseinknek, esetenként áldozat- vállalásunknak van értelme, az eredmény, ha tisztességesen dolgozunk, nem fog elmaradni. Magabiztosságunkat erősíti, hogy ismerjük hibáinkat, gondjainkat és . lehetőségeinket, célkitűzéseink pedig reálisak. Adottak, illetve megteremthetők megvalósításuk feltételei. A párt számára rendkívül fontos, hogy a nehezebb években is élvezi a magyar nép túlnyomó többségének bizalmát. Be-' bizonyosodott, hogy a népi-nemzeti egység nemcsak a folyamatos sikerek, hanem a nehézségek idején is kiállja a próbát. Az idei nagy politikai akciók — a tanácstagi és képviselőválasztások, a népfront- és a szakszervezeti választások — is bizonyítják, mennyi konstruktív elképzelés, javaslat és tenni akarás él az emberekben. Az is látszik azonban, hogy hol vannak az egységet kikezdő feszültségpontok. A társadalomban differenciálódás megy végbe, melynek következményei a jövedelmek és a vagyonok növekvő különbségeiben is egyre inkább megjelennek. Látnunk kell, hogy a közvélemény ezt meglehetősen nehezen viseli, pedig a differenciálódás — bizonyos keretek között — szükség- szerű. és egyáltalán nem antiszocialista jelenség. Ahhoz azonban, hogy a szükséges és kívánatos differenciálódást elfogadtassuk, nagyobb figyelmet kell fordítanunk — és ami fontosabb, kezelni kell tudnunk — a jövedelmi, vagyoni skála szélső pontjain elhelyezkedő csoportokkal kapcsolatos problémákat. Egyrészt minden törvényes eszközt felhasználva, határozottabban és eredményesebben kell visszaszorítani a munka nélkül szerzett jövedelmeket. E téren teljesen jogos a közvélemény növekvő türelmetlensége. Másrészt — megfelelő adóztatási eszközökkel — a kívánatos keretek között kell tartani a munkával szerzett jövedelmeket, biztosítva a társadalmilag igazságos közteherviselést, és az adózás után fennmaradó jövedelem nyugodt, zaklatástól mentes élvezetét. Harmadrészt a szociálpolitika eszközrendszerét bővítve, a rászorultság elvét következetesebben alkalmazva, biztosítani kell az önhibájukon kívül a társadalom perifériájára szoruló csoportok társadalmilag elfogadható életkö-’ rülményeit. Meg kell őriznünk, sőt javítanunk kell az áruellátás, a szolgáltatás színvonalát. Ez szükségképpen együttjár a kisipar és a kiskereskedelem jelenlétével — sőt az ellátatlan területek helyzetének javítása végett — hatóköre és szerepe bővülésével. Gátat kell azonban vetnünk a „lánckereskedelemnek”, az állami és magánkereskedelem érintkezési pontjainál előforduló visszaéléseknek, az indokolatlan áremeléseknek. Erősítenünk szükséges a közélet tisztaságát, szigorúan fellépve a hatalommal való visszaélés, a korrupció minden formája és megnyilvánulása ellen. Javítanunk kell a közrendet és a közbiztonságot, biztosítva az állampolgárok nyugalmát, köz- és vagyonbiztonságát. Határozottabban fel kell lépnünk a bűnözés és a garázdaság minden formája és annak melegágya. a munfcakerülés és az alkoholizmus ellen. Valószínűleg ünneprontás — és ilyen értelemben illetlenség — karácsony napján ezeket a társadalmi anomáliákat felidézni. De egy felelős politikai vezetés nem kerülheti meg az embereket nap mint nap foglalkoztató és irritáló kérdéseket. Sőt, túl kell jutnia a felismerésen és cselekedni kell. Mély meggyőződésem : — anélkül, hogy a vállalkozókedvet, a kívánatos differenciálódást, és mindazt a felhajtóerőit, amely társadalmunk dinamizálásához szükséges, megtörnénk — gátat kell vetnünk az önzés, az egoizmus, az individualizmus hovatovább mértéktelen eluralkodásának, az emberi kapcsolatok eldurvulásának. Számtalan példa bizonyítja, hogy tisztességes ember tartósan mások rovására nem lehet boldog. Számtalan példa bizonyítja, hogy az emberek többségében él az önzetlenség, az együttérzés, a szolidaritás érzése, a segíteni akarás, a tettvágy, ha embertársai elesettségét látja. Érdekünkben áll, hogy ezeket a sajnálatosan háttérbe szorult értékeket rehabilitáljuk. Az ünnep meghitt pillanataiban is el kell ezen egy kicsit gondolkodnunk, számvetést csinálni, binék- kinek a maga környezetében. K arácsony van. Ülünk az ünnepi asztalnál, a karácsonyfa mellett. Ajándékozunk, örülünk egymásnak. Igaz, ma a családok egy részében jobban meg kell gondolni, hogy mi legyen az ajándék. De békesség van. Rend és nyugalom. És átmeneti nehézségeink nem feledtethetik korszakos eredményeinket, nem feledtethetik reális, értelmes céljainkat. Legyen Borsod-Abaúj-Zemplén megye minden lakosának békés, boldog karácsonya. Legyen sok öröme az új esztendőben minden családnak.
