Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2

1985. december 2., hétfő

(Folytatás az 1. oldalról)

de úgy tűnik, mind többet kell szólnunk róluk, rangjuknak megfelelően. Fontos ez azért is, mert például sok helyütt romlott a munkaerkölcs, csökkent a tisztességes munka megbecsülése. Kárt szenvednek az alapvető viselkedési normák. Elszaporodtak a visszaélések, sok helyen tartósultak a korrupt viszonyok. Ezek a jelenségek gyakorlatilag társadalmunk minden tagját érintik, ártanak biztonságérzetünknek, rossz közérzetet teremtenek, az értékszemléletben súlyos károkat okoznak. Mindenképpen szükséges a bátor, egyértelmű kiállás közös dolgaink mellett. Sajnos, a kiállás nem egyértelmű. Néhányan mindenre legyintenek és inkább a hibákat sorolják, melyekből valóban több van a kelleténél. Ezek az emberek demoralizálnak, a hibák eltúlzá- sával gátolják a helyes cselekvést. Mások sem igent, sem nemet nem hajlandók mondani. Természetesen, mindkét jelenség káros, ezek ellen is tennünk kell.

A következőkben a társadalmi vitákról esett szó. Ismeretes, hogy ezek a viták rendszeressé váltak, ily módon bővültek a beleszólás lehetőségei. A probléma az, ha nem ismerjük fel idejében, hogy vitáink gyakorta álviták, hogy valójában már túljutottunk a döntés előkészítésén, tehát nincs is min vitatkoznunk. Az új választójogi törvény széles körű vitája a politikai rendszeren belüli együttműködést és munka- megosztást erősítette, nagy szerepe volt abban, hogy maga a választás egyértelmű politikai sikert hozott. Ugyanakkor gyengeségeket is tapasztalhattunk, melyekből következtetéseket kell levonnunk. Szükséges, hogy a népképviseleti szervekben, mindenekelőtt a törvényhozásban, az országgyűlésben munkálkodó társaink a választókkal élőbb, elevenebb kapcsolatban legyenek. Az előadó javasolta, hogy a választói körzetközpontokban nyissanak képviselői irodát, ahol meghatározott időpontban a képviselő nagy gyakorisággal megtalálható.

Ugyancsak széles körű társadalmi vita alakult ki a kongresszusi és a megyei párt- értekezleti dokumentumok értékelésére. Mindazok, akik ebben a vitában részt vettek, beavatottnak, felelősnek érezték magukat a cselekvőkész hangulat kialakításában. A tanácsi elképzelésekről, a VII. ötéves terv kialakításáról ugyancsak számos fórum szerveződött. Ezekben a vitákban a népfront aktivistái ugyancsak jelen voltak. Mindenki örömmel fogadta, hogy a kistelepülések fejlesztésére fordítható összeg megnagyobbodott. Gond az alapellátás néhány gyengesége. Ivóvíz, kereskedelem, oktatás stb. A népfront egyik feladata lesz az elkövetkező években a település- és gazdaságpolitikai tevékenység. Szándéka a mozgalomnak az is, hogy a városépítés, városrendezés, várospolitika minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. Ennek érdekében

Az elnöklő Deme László elsőként Hollók Józsefné, mezőkövesdi küldöttnek adott szót. — Őszintén és nyíltan kell megvitatni a nem népszerű kérdéseket is, védve és erősítve a demokratizmus fejlesztésében elért eredményeket — foglalta össze sok eddigi népfrontfórum tapasztalatát Bollók Józsefné. Utána Bodonyi Csaba építész, országgyűlési képviselő adott történeti áttekintést a felszabadulás óta eltelt évtizedek építészeti törekvéseiről és torzulásairól.. Olyan, a kozmopolitizmustól és a sematizmustól egyaránt mentes, építészeti anya- nyelv kialakításáért érvelt, amely „hangzavar helyett, összhangot” szolgál, és inspirálója a szocialista hazafiságnak, a nemzeti öntudatnak. Dánffy Dezső, mezőkeresztesi tsz-elnök szóvá tette, hogy némelyekben téves kép él a vidéken élők jövedelBevezetőjében tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa üdvözletét. Ezután a történelmet idézte. Emlékeztetett arra, hogy a beszámolási időszak egybeesik egy ötven évvel ezelőtti nagy eseménnyel, amely fordulatot hozott a kommunista és munkáspártok addigi politikájában.

— 1935-ben a világ kommunista pártjainak nagy nemzetközi találkozóján, a Kommunista Internaeionálé VII. kongresszusán hirdették meg a kommunista és munkáspártok új politikai irányvonalát, a népfrontpolitikát Moszkvában. Ez a politika széles körű visszhangra talált az egész világon, természetesen nálunk, Magyarországon is. Akkor fogalmazódott meg hazánkban először, hogy harcolni fogunk a Németországban uralomra jutott fasizmussal szemben,

építészekből álló munkacsoportot is szerveznek.

A helyi politizálásról szólva az előadó elmondotta, hogy továbbra is nagy, az eddiginél is nagyobb figyelmet szükséges fordítani az emberek mindennapi anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésére, világos, egyértelmű célok megjelölésével. Ebben a munkában a minőségnek kell a döntőnek lennie. Ne statisztikai megfontolások, hanem a tényleges társadalmi ösz- szetétel szerint alakuljanak ki a testületek, és azok valóban dolgozó testületek legyenek. A rétegpolitikának differenciáltabbnak, a realitásokhoz, a valósághoz igazodónak kell lennie. Meg kell találni azokat a módokat is, amelyeknek segítségével az értelmiségiek teljes egészét tudjuk folyamatosan bekapcsolni feladataink végrehajtásához. Ugyancsak további fontos tennivalóink közé tartozik az öregekkel való foglalkozás. Természetesen, közös akarattal, összefogással. A fiatalokat minél nagyobb számban kell megnyerni munkánkhoz, folytatva a már jól látható tendenciát. Ezt a célt szolgálja az ifjúsági fórum létrehozása is.

Megyénk egyik súlyos gondjáról, a cigánykérdésről mind az írásos beszámolóban, mind a szóbeli kiegészítőben is volt szó. Elhangzott, hogy a korábbi időszakhoz viszonyítva már többen vállalnak közülük munikát, a gyerekek körében jobbak az iskolázottság mutatói. Ugyanakkor továbbra is nagyok a feszültségek, ellentmondások, melyek csökkentéséért, feloldásáért a mozgalomnak szükséges dolgoznia. E cél érdekében kívánják létrehozni a megyei cigánytanácsot, melynek tagjai minden körzet képviseletében a cigánylakosság köréből kerülnek ki.

— Megyei bizottságunk és elnökségünk ellátta feladatát. Különösen a tanácsválasztások, a népfrontkongresszust előkészítő időszakban hárult sok közjogi és szervezési feladat e két testületre, illetve helyi bizottságainkra, az elnökségekre. Szeretnék köszönetét mondani minden testületi tagnak, tisztségviselőnek az ötesztendős munkáért, a szerény létszámú apparátusnak, melynek tagjai ugyancsak becsülettel tevékenykedtek. A beszámolási időszak derekán a járások megszűnésével nagy változás következett be közigazgatásunkban. Jóllehet, a népfronttestületek már korábban városi, illetve helyi tevékenységet végeztek, az átszervezés mégis bizonytalanságot hozott a területi munkában. Ebben a kérdésben a népfront VIII. kongresszusa elé kerülő alapszabály-tervezet az irányadó számunkra. A körzetközponti népfrontbizottságok elvi, szakmai támogatását nem nélkülözhetjük. A helyi bizottságok önállóságának teljes elismerésével városi bizottságaink gazdái legyenek a városkörnyék mozgalmi tevékenységének — fejezte be kiegészítőjét a népfront megyei titkára.

mi és életviszonyairól. Csak a jövedelmet nézik, irigylik és kevésbé a többletmunkát, valamint azoknak a káros hatását az emberre, a családra, a művelődésre. Elmondotta, hogy a jelenlegi helyzetben is, például a Mezőkeresztesen élő agrár szakemberek 68 százaléka végez valamilyen közéleti tevékenységet. Ozsváth Judit, kesz- nyéteni küldött vitába szállt a fiatalokat általában elmarasztaló véleményekkel. Utalt arra, hogy már az ókorban aggódtak a bölcsek a jövőért — mondván: léha az ifjúság. Szerinte újabban a fiatalság jobban tapasztalja az érte érzett felelősebb gondolkodást. Több türelmet, a bizonyításhoz pedig több lehetőséget kért nevükben. Ezt követően Kállai Gyula emelkedett szólásra.

hogy a nemzet függetlenségét és szabadságát egyedül a dolgozó osztályok, a magyar nép legszélesebb alapokon szervezett népi demokratikus egységfrontja biztosíthatja — mondotta Kállai Gyula, majd kifejtette, hogy hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, amíg ennek a politikának tartalmi és szervezeti keretei a Márciusi Front mozgalmán, a Népszava '41-es karácsonyi számán, a Történelmi Emlékbizottságon keresztül kialakultak. 1944-ben a német megszállás idején pedig eljutottunk az akkori demokratikus pártok politikai szövetségének, a Magyar Frontnak, majd a felszabadulás első hónapjaiban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak a megteremtéséhez.

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke felszólalása további részében összefoglalta a VIII. kongresszusra való felkészülés eddigi tapasztalatait.

Kállai Gyula felszólalását mondja.

— A különböző népfrontfórumok munkája a megyében is azt bizonyítja — mondotta —, hogy a párt politikájának alapján a népfrontmozgalom dinamikusan fejlődött. Rátérve a napi kérdésekre, így folytatta felszólalását:

— Jelenleg az ötéves terv utolsó esztendejében mindenkit az ipari termelés, a fizetési kötelezettség, a mérlegjavítás, a beruházás, az életszínvonal-politika teljesítése foglalkoztat. A tervezettnél lassabban haladunk előre, sőt egyes területeken lemaradásaink is vannak. Ami a népgazdaság fejlődését illeti, a népfront tevékenységét nem szűkíthetjük le a háztáji gazdaságokra és a kertbarátmozgalmakra, bár ez is fontos. Törődni kell gazdaságunk egészével és annak főleg emberi tényezőivel. Itt bőven van tennivaló. Az Országos Tanács vitájában is többen felvetették a sokat emlegetett fő munkaidőben végzett munka minőségét és becsületét. A kisipari tevékenység, a kisvállalkozás szükséges — amennyiben valóban társadalmi szükségletet elégít ki. A második és harmadik állásban végzett tevékenység azonban ne menjen a főállásban végzett munka rovására. Amikor hangoztatjuk, hogy jelenleg és még hosszú ideig munkánk legfontosabb területe a népgazdaság fejlesztése, abból indulunk ki, hogy itt is feltáratlan tartalékaink vannak. A szocializmus fejlődésének jelenlegi szakaszában sokkal többre képes, mint ahogy azt nem egy üzemünk, vállalatunk példája mutatja — mondotta többek között Kállai Gyula.

Beszéde végén kitért arra, hogy az Országos Tanács megítélése szerint a kongresszus előkészületei rendben folynak.

— Az eddig lezajlott megyei értekezletek mindenekelőtt politikánk alapvető kérdéseiről szóltak. A hibák, a fogyatékosságok láttán a túlnyomó többség fejlődésünk rendellenességei, torzulásai, a szocializmustól ide- / gén jelenségek ellen lépett fel. A sokak által emlegetett tűrőképességgel és még inkább az úgynevezett szakító próbával nehéz harcokban kovácsolódott népünk egysége, ellenálló ereje, cselekvőkészsége. A munka java még hátra van. A nagy országos rendezvények jövőre véget érnek a szakszervezeti és a KISZ-kongresszus összehívásával, következik az intenzív alkotó munka. A vitára, a lakossággal folytatott párbeszédre természetesen szükség vari. Ha egy intézkedés előtt mégis elmulasztottunk valamit, utólag helyre kell igazítani. A vita mindemellett nem mehet a cselekvés rovására. Az igazi demokrácia függvénye a nagyobb rend, a fegyelem biztosítása, a meglevő gondok feltárása, a jó megoldások keresése, kidolgozása és a pontos végrehajtás. Csak így érhetjük el, hogy a mainál sokkal nagyobb teljesítményekre legyen képes a szocializmus.

Kállai Gyula végül érintette a genfi Gorbacsov—Reagan találkozót. Kifejezte azt a reményét, hogy a találkozót követően javulnak munkánk nemzetközi feltételei.

Szünet után Hegyi Imre, a HNF megyei bizottságának alelnöke elnöklésével folytatódott a munka. Kováts Dániel, a sárospataki tanítóképző főiskola főigazgató-helyettese a honismereti mozgalom számos eredményét méltatta. A honismeret részese a nemzeti tudat, a hazafiság erősödésének, amely hasznos társadalmi energiák serkentője — mondotta többek között. Szenvedélyes szavakkal érvelt az anyanyelv tudatos őrzése, nyelvhasználatunk pallérozása mellett. Kazinczy Ferencet, a széphalmi mestert idézte, mondván: a kultúra elszegényedik, ha a nyelv és a nép nem fejlődik együtt. Stadinger Csaba, a Borsodi Szénbányák segédvájára a fiatalok és a népfrontmozgalom kapcsolatainak hiányosságairól szólt. Véleménye szerint sok fiatal nem ismeri kellően a népfront tradícióit, még kevésbé sokoldalú, mindennapi tevékenységét. —

Az apáink által meghirdetett fergeteges változások helyett ma kell megtalálni az értelmes, becsületes munka örömét — mondotta, majd felszólalása befejező részében a bányászok, a bányászat ismert gondjait tette szóvá.

Megkülönböztetett érdeklődéssel fogadta a népfrontéi'tekezlet Harmati Sándornak, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnökének a felszólalását, aki — mint ismert — két alkalommal volt a megyei pártbizottság első titkára, és maga is részt vett a HNF- mozgalom megyei létrehozásában. A pártmozgalom, a népfrontmozgalom köztiszteletben álló veteránja felszólalásában a gazdasági növekedésben bekövetkezett lelassulás okait elemezte. Harmati Sándor végül tolmácsolta a megyéből elszármazottak budapesti baráti körének üdvözletét. Ezután Planlcó Zsuzsanna, a miskolci Gyermekváros dolgozója a gyermek- és ifjúságvédelem időszerű tennivalóit elemezve hangsúlyozta, hogy fontosak ugyan az állami határozatok, de ezek nem helyettesíthetik azt a társadalmi összefogást, amelyet a népfront is inspirál. A sajnos gyakran közömbös környezet gátolja a veszélyeztetettség időbeni felderítését, nem beszélve a megelőzésről.

Dr. Kürti László, református püspök volt a következő felszólaló, aki a gondok sza- porodtán óvott attól, hogy úgymond, a fától ne lássuk az erdőt. Hangsúlyozta, hogy az egyház tagjai és tisztségviselői mélységes érdeklődést tanúsítanak hazánk sorsa iránt, küldetésük részének tekintik a társadalom szolgálatát. A püspök nagyra értékelte a szocialista társadalom és az egyházak jó együttműködését. Utalt arra, hogy a testi-lelki egészség, az alkotó munka, az igazságosság gondolatai nem idegenek az evangéliumtól. A következő felszólaló, Tóth Lajos, krasznokvajdai iskolaigazgató köszönettel nyugtázta, hogy a községek, az aprótelepülések a VI. ötéves tervben nagyobb arányban részesedtek a tanácsok fejlesztési eszközeiből és ez folytatódik a VII. ötéves tervben is. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy az aprótelepülések ma is komoly gondokkal küzdenek. Példaként említette az egészséges ivóvíz hiányát. Végül javasolta, hogy a népfront kezdeményezze a társadalmi összefogással épült új szociális és kulturális létesítmények működési feltételeinek biztosítását. Veresné Zólyomi Erzsébet, le- ninvárosá küldött a nők közéleti szerepvállalásának, vezetővé fejlődésének kérdéseit taglalta. Bírálta, hogy nagyvállalatainknál a vezetők között a nők aránya csak egykét százalékot ér el.

Szűcs Ferencné, SZMT-titkár, a HNF megyei alelnöke a néi>front és a szakszervezeti szervek együttműködésének hagyományairól szólt. Ez az együttműködés az elmúlt években több területen erősödött. így a területfejlesztési elképzelések kialakításában és végrehajtásában, a fogyasztók érDeme László, a népfrontértekezlet elnöke

dekvédelmében, a környezetvédelem különböző kezdeményezéseiben, a szabadidős lehetőségek, programok gazdagításában. A rétegpolitikai munkában, főleg az idős korúak, a gyes-en levő kismamák és a cigánylakosság segítésében értek el együttes eredményeket. A további feladatok között az SZMT titkára kiemelte az általános és szakmai műveltség, egyáltalán a műveltség presztízse növelésének fontosságát. A munkakultúra fejlesztésével együtt szorgalmazta a kultúra hatásának erősítését a mindennapi életben, az emberi viszonylatokban.

Azary Béla, nyugdíjas pedagógus a szülői munkaközösségek szerepéről szólt, hangsúlyozva, mennyire fontos lenne ezeknek a közösségeknek és az iskoláknak a kapcsolatát élőbbé tenni. Olyképpen, hogy a megyénkben 300 ezernél több embert számláló szülői munkaközösségek a nevelésben valóban partnerei legyenek az iskoláknak. Szorosan kapcsolódik mindehhez a család szerepének növelése is, hiszen sajnálatos jelenség napjainkban a család lazulása, gyakori széthullása.

(Folytatás a 3. oldalon)

Társadalmunk demokratizmusát erősítve