Észak-Magyarország, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
1985. december 2., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Fejti György felszólalásának bevezetőjében elmondta, hogy a népírontkongresz- szusra való felkészülés megyénkben is fontos esemény. Lehetőséget ad az elvégzett munka mérlegelésére, képet kapunk az emberek hangulatáról, lehetővé teszi, hogy erősítsük a népi-nemzeti egységet, a társadalmi közmegegyezést, mely eredményeink fontos bázisa. Ismeretes, hogy ez a társadalmi közmegegyezés az elmúlt években komoly teherpróbának volt kitéve, a népfrontmozgalom viszont ezekben a nehéz időkben is jól látja el feladatát, a népi-nemzeti egység betölti hivatását, semmivel sem pótolható fontos szerepét. A népi-nemzeti egységet soha nem fogtuk fel statikusnak, mindig meg kell teremtenünk a közmegegyezést, valójában most is ezt tesszük. Ehhez jó alap pártunk munkastílusa, melynek értelmében a szocializmus nem csupán a kommunistáknak épül. A szocializmus és ennek építése az egész nép ügye. Az építés eredményeiben és gondjaiban is osztoznunk kell. Ezt a munkát a párt szolgálatnak tekinti, mely szolgálatot, amikor szükséges, kellő alázattal végzi, és nemcsak tanít, hanem tanul is a munka folyamán a néptől. Az elkövetkezőkben a napjainkra oly jellemző vitákról szólt. Természetesek ezek a viták, szükségesek, hiszen meglevő ellentmondásainkkal szembe kell néznünk, éppen a megfelelő út megtalálása érdekében. Ez csakis megfelelő párbeszédekkel lehetséges. Látnunk kell viszont azt is, hogy a viták nem minden esetben közelítik az álláspontokat, gyakorta élesebbek a kelleténél és lehetetlenné teszik a közös álláspont kialakulását. Meg kell tanulnunk egymás érdekeit is mérlegelni, a kiélezés helyett a megoldást keresni és megtalálni, hogy ne vitázzunk a cselekvés helyett. Sok emberben felmerül: milyen éveknek nézünk elébe? Változatlanul nehéz éveknek, de ezek a nehézségek másfélék, különböznek az éddigiektől. Van esélyünk, reményünk —, ha szerény mértékben is — az előbbre lépésre, a gyarapodásra. Van reményünk rá, hogy bővíteni lehet bizonyos fokig a műszaki bázist, a lakossági fogyasztási eszközöket, ezen belül a reálbéreket is. Van esélyünk a szociális feszültségek bizonyos fokú oldására, például nyugdíjügyben, családi pótlék ügyében, még akkor is, ha ezek a lehetőségek nemigen hoznak hirtelen látványos eredményt. Ismeretes, hogy a nyugdíjat illetően már a jövő évben is lesznek eredmények; lehetőség nyílik a gyermekgondozási díj idejének meghosszabbítására, a fiatalok lakásépítéséhez adott kedvezmények bővítésére. A sok gond ellenére megyénkben is megteremthetők az előrelépés forrásai. A kistelepülések számára például át lehet csoportosítani bizonyos összegeket, a lakásépítésben is lehet előbbre lépni, az egészséges ivóvíz bővítésében, a nagyon is elmaradott csatornázásban ugyancsak. A közoktatás, az óvodai és a bölcsődei ellátás a tervidőszak végére lényegileg az igények szerint alakul. Továbbra is sok gonddal kell együtt élnünk, a közlekedés, az úthálózat, a művelődési intézmények stb. gondjaival, de a fejlődésben elmaradott térségekért — központi támogatás révén is — sokat tehetünk. Országosan 480 ezer emberről van szó, ezek közül a mi megyénkben él 90 ezer ember, 140-nél több településen. A Csereháton, a zempléni részeken, a Bodrogközben. A felzárkózáshoz központi támogatás nyerhető el pályázattal. Mindez azt is jelzi, hogy a fejlődésben elmaradt térségek felzárkóztatásához szükség van a lakosság aktív részvételére is. Fejti György felszólalás közben A megyei pártbizottság első titkára ennél a résznél szólt a területfejlesztési hozzájárulásról. Elmondta, hogy ez a téma megyénkben is nagy vitát váltott ki, elsősorban talán azért, mert ennek előkészítése nem volt eléggé körültekintő. A területfejlesztési hozzájárulás lényege mellett ki kell állnunk, de nem mindenáron. A tanácsok és a települések lakói között sok helyütt kemény, szigorú párbeszédek hangzottak el, de ezek a párbeszédek még akkor is hasznosak voltak, ha éppen nemleges válasz alakult ki. A népfrontmunka fejlesztési lehetőségeiről szólva a területfejlesztésről, a környezeti kultúráról beszélt. Helyénvalónak tűnik, ha inkább kevesebbet, de igényesebben építünk, gyarapítunk; olyan községeket, városrészeket teremtünk meg, amelyekben jól érzik magukat a lakók. Ebben az építészek felelőssége oszthatatlan. A múltért is, a jövőért is. A rétegmunkában sok a tennivalónk. Az ifjúsággal kapcsolatos munka például differenciálallanabb, mint általában a fiatalság érdeklődési köre. Megyénk ifjúsága is többre képes, mint amennyit nyújt, de ez nem csupán a fiatalokon múlik. A kibontakozáshoz a megfelelő tér, megfelelő keret is szükséges. Ugyancsak foglalkoznunk kell egy másik témakörrel is. Hazánkban vannak nehéz anyagi körülmények között élő emberek, tehát szegények. Az állam igyekszik helyzetükön változtatni, de az állam sem mindenható. A népfront is sokat segíthet ezeknek a szegényeknek a helyzetén. A felszólaló befejezésképpen néhány, terjedőben levő, mai jelenségről szólt. Tapasztalható önzés, individualizmus, mely jelenségek ellen érdemes és fel is kell lépni. Akárcsak érdemes és kell tenni a közösségi értékek ápolásáért. Van értelme a szolidaritásnak, el kell érnünk, hogy örüljünk mások örömének, és élezzünk keserűséget mások nyomorúsága láttán, de tegyünk is a nyomorúság ellen. A nehezebb helyzet egyben próbája is a népi-nemzeti egységnek. Ilyen helyzetben még inkább szükség van erre az egységre. A megyei pártbizottság első titkára végezetül kérte a népfrontaktivistákat, legyenek társak a közös cselekvésben, dolgozzunk közösen szőkébb hazánk fejlődéséért, az itt élő emberek közérzetének javulásáért. Eszmecsere a szünetben. Jobbról balra: Kállai Gyula, Fejti György, Mazsaroff Miklós festőművész. Novák Imre Hollóházáról megyénk nemzetiségi lakóinak képviseletében szólt. Elmondta, hogy megyénk kilenc községében élő szlovák, három községében élő német nemzetiségiek közérzete kiegyensúlyozott, közéleti aktivitásuk növekszik. Kultúrájuk ápolását számos kórus, együttes műveli, rangot szerezve maguknak az ország távoli részeiben is. A nemzetiségiek munkaszeretete, községük ápolása, szépítése ismeretes, példamutató. Továbbra is adott minden politikai, gazdasági feltétele annak, hogy gyarapodjanak, megfelelően tehessenek boldogulásukért. Kulcsár Imre színművész évtizednél hosszabb népfrontkapcsolatának élményeit elevenítve hangsúlyozta az emberi szó erejét. A közvetlenül ható élő szó, az emberséges párbeszéd, a vox humana erejét, mellyel a legnagyobb kérdésekben is lehet megoldást, megértést találni. Kánya Gusztáv. megyei KISZ-titkár a népfront és a KISZ együttműködéséről, ezek módjairól beszélt. Sok a közös téma, sok mindenben tudnak együtt dolgozni. Például a kistelepüléseken élő fiatalok, ezeknek az életvitele éppúgy fontos a KISZ-nek, akár a népfrontnak. A harminc éven aluli pályakezdők gondjai, problémái szintén. A jövőben lehetne szervezni „Népfront és ifjúság" címmel, illetve témakörrel falvakban fórumokat, esteket, hasonlóak már korábban beváltak. •Dr. Nagy Aladár, a Nehézipari Műszaki Egyetem tanára az értelmiség aktuális közérzetéről szólt. Ennek mintegy a gyökerére utalva felvázolta a felszabadulás utáni éveket, évtizedeket, az értelmiségnek ekkor elfoglalt helyét, szerepét, melyet egy alapjaiban átalakított, új értékrendeket felállított társadalomban töltött be. A társadalmi mobilizáció a későbbiekben megrekedt, lelassult, terveinket nem sikerült az elképzelések szerinti gyorsasággal valóra váltani, ez bizonyos ellentmondásokhoz vezetett. Az értelmiségre jellemző most az önvizsgálat is. Szükséges lenne viszont, hogy a központban az ember — és ne tárgyak — álljon. Dr. Velkey László gyermekgyógyász, országgyűlési képviselő a tájékoztatás, a tájékozódás fontosságát hangsúlyozta. Nagyon is helyénvaló, hogy súlyos kérdéseinkben a népfront igyekszik tájékoztatni is, mert ezzel a megértést segíti elő, a megértés pedig bizalmat szül, miként ennek fordítottja is igaz. Az ifjúságról szólva elmondotta, hogy a káros — kóros — jelenségek felszámolásában itt is elsődleges a prevenció, a megelőzés. Ebben pedig szinte elsődleges szerepe van a példamutatásnak, a családi élet milyenségének, hiszen a munkára nevelés, a helyes irányú formálás már a legkisebb korban, általános iskolásoknál szükséges. A felszólalások, illetve a vita lezárása után megkezdődtek a választások. Mindenekelőtt megalakult a Hazafias Népfront 101 fős Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága, köztük 75 új taggal. A 40 évnél fiatalabbak a bizottságnak több mint felét alkotják. Ezután a bizottság megválasztotta a 9 tagú pénzügyi ellenőrző bizottságot, majd azt a 16 személyt, akik megyénket képviselik a népfront Országos Tanácsában, ezután az 52 kongresszusi küldöttre szavazott. Ezt követően a 21 fős megyei elnökség, majd a tisztségviselők megválasztása következett. A Hazafias Népfront Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának elnöke: Czibere Tibor akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora. Alelnökök: Hegyi Imre, Kádár László, Ma joros László, Pusztay Béla, Szűcs Fe- rencné. A népfront megyei titkára ismét Ződi Imre, titkárhelyettes ismét Sáray László. A választások után Kállai Gyula többeknek kiváló népfrontmunkájának elismeréseként átadta az Országos Tanács emléklapját, valamint az Ortutay-emlék- érmet. Ugyancsak sokan vették át a megyei népfront elismerő emléklapját is. A megyei népfrontértekezlet a Szózat hangjaival ért véget. A népfront nagy öregjei közül. Balra dr. Borsi Ernő, nyugalmazott főiskolai tanár, a sályi honismereti munka vezetője, jobboldalt dr. Újszászi Kálmán, a sárospataki gyűjtemények nyugalmazott igazgatója. Szerényebb terméseredmények Utolsó hónapjába lépett az esztendő, kezdetét vette a csillagászati tél. A mezőgazdaságban ez egyfajta határvonal, hisz erre az időpontra a lelkiismeretes gazda már befejezi az ősz megany- nyi teendőjét, magtárban a termés, szépen zöldellnek az őszi kalászosok, feketén hasadt hantok várják a tél fehérruhás csapadékját. Megyénk mezőgazdasági üzemeinek zöme ezen az őszön is jó gazda módjára szorgoskodott, s december beköszöntét az elvégzett munka jóleső érzésével fogadhatja. Ami az őszi termelvénye- ink betakarítását illeti, elmondhatjuk: az idei esztendő több növényünk esetében is szerényebb átlagterméssel fizetett. A napraforgó rendkívül ígéretesnek mutatkozó terméskilátásait megye- szerte viharkárok oszlatták köddé, s bizony az előzetes termésbecslésekkel szemben 5—7 mázsával kevesebb termésátlagokat regisztrálhattak üzemeink. A cukorrépa termésátlaga — végleges adataink még nincsenek — várhatóan 12— 14 százalékkal marad el az elmúlt évitől. Az viszont örvendetes, hogy a cukorgyárakban a tavalyinál magasabb digeslio értéket mérnek a répánál, ami azt jelenti, édesebb az idei alapanyag. A burgonya termése is alatta marad idén valamivel a tavalyi átlagnak. Ennél a növénynél nagyon heterogén a kép. hiszen egyes nagyüzemeinkben 200 mázsát meghaladó hektáronkénti hozamok születtek, viszont akadnak olyan gazdaságaink is, amelyekben — elsősorban a fitoftóra- (burgonyavész-) fertőzés miatt — a 150 mázsát sem érték el az átlagok. Gyakorlatilag a kukorica az egyetlen őszi betakarításé növényünk, amely eléri, sőt talán meg is haladja a tervezett átlagot. Mivel ennek betakarítása sok helyen csak a napokban fejeződött be, egyelőre becslésekre szorítkozhatunk. Ezek szerint várhatóan elértük az 53—54 mázsás hektáronkénti átlagot. Bár a vetési munkák ütemét, később a kelést ' is a szeptemberi, októberi szárazság lassította, illetve gátolta, megyénkben a tervezett nagyságú területen került földbe a mag. Őszi búzát 89 ezer hektáron, őszi árpát 3 ezer hektáron, rozsot ezer hektáron vetettünk. Ezenkívül földbe került még 5 ezer hektáron az őszi káposztarepce magja. A november elején lehullott, s azóta számottevő csapadék hatására az addig igen vontatott csírázás meggyorsult, . azonban „még mindig jelentős nagyságrendet képvisel a hiányosan kelt vetések aránya” — olvashatjuk Az élelmiszeripari vállalatok átfogó intézkedéseket tettek a melléktermékek hasznosítására. A MÉM-ben összesítés készült az elmúlt két év eredményeiről; eszerint nincs olyan ágazat, ahol ne javították volna a jövedelmezőséget a melléktermékek. hulladékok felhasználásával. a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya szakembereinek jelentésében. Most, a tél beköszöntével vetéseink talán a korábbi éveknél is jobban igénylik a védelmet nyújtó hótakarót. Ami a tápanyag-utánpótlást illeti, mezőgazdasági üzemeink több mint 17 ezer hektár területet szervestrágyáztak, s ez év második felében 137 ezer hektár területre 28 150 tonna hatóanyagot juttattak ki. S végül szólnunk kell a tavasziak alá végzett talajművelési munkákról. Az őszi mélyszántás ütemét novemberben sok helyen nehezítette, sőt napokra leállította a lehullott bőséges csapadék miatt sáros föld. Ennek ellenére különösebb késésről nem számolhatunk be, hiszen a tervezett terület mintegy 85 —90 százalékán már jártak az ekék, s az enyhe fagyok jóvoltából megkeményedett területeken ezekben a napokban talán még az eddigieknél is nagyobb gépi erők bevonásával óráról órára csökkentik a fel nem szántott területek arányát. (ha) A húsiparban korszerű berendezésekkel, szeparátorokkal a csontok rejtettebb felületi részeiről is eltávolítják a húsrészeket; így évente 1500 tonna értékes többlethez jutottak, amelyet egyebek között a töltelékáruk gyártásánál használtak fel. Melléktermékek hasznosítása
