Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. november 1., péntek Vita Hajdn Gábor novelláskötetéről Nem először tudatosod- (hat)ott bennünk, hogy Mis­kolc irodalmi élete kisded, mert szűk az érdeklődők tá­bora. Csütörtökön este két- tucatnyian gyűltünk össze a Kazinczy Klubban. hogy meghallgassuk dr. Katona Béla irodalomtörténész, fő­iskolai tanár értő-elemző előadását Hajdú Gábor Ör­dög világosban című novel­láskötetéről. Az ilyen beszél­getéseken, eszmecseréken egy idő után mindig szóba kerül a vidékiség, a vidéken alko­tó írók, irodalom helyzete, s ettől valahogy elromlik a hangulat. Mondják — s egy­re többen —, hogy mosta­nában „csökkent az iroda­lom presztízse”, mert keve­sebben olvasnak, s egyálta­NYESZTYERENKO TIZEDSZER A SCALABAN Immár tizedik premierjét énekelte a milánói Scalában Jevgenyij Nyesztyerenko, a nagyszerű szovjet basszista. Ezúttal Mozart Varázsfuvo­lájában lépett a világhírű olasz operaház színpadára, s Sarastro szerepében bűvölte el a közönséget. Az olasz lapok nem fu­karkodtak a dicséretekkel. „Elragadóan énekel. Hangját mintha színtiszta bronzból öntötték volna” — írta róla a Giorno kritikusa. „Nyesz- nyerenko bebizonyította, hogy méltán tartják a világ legjobb basszistájának” — jelentette ki a Corriere del­la Sera zenei szakírója. „Az utóbbi hat évben nem­egyszer volt alkalmam fel­lépni a milánói operaház­ban — mondta Nyesztyeren­ko. — Többféle rendezésben énekeltem már ezt a ragyo­gó Mozart-művet. Sarastrót különösen kedvelem. Ez a virtuóz mozarti zene megkí­vánja az ének és a színi alakítás szerves egységét. Ián a közvélemény elfordult a közügyekkel is foglalkozó irodalomtól. A minap az egyik író—olvasó találkozón magát a kortárs irodalmat (is) okolta ezért az íroven- dég. Valóban sok a híg, a selejtes áru „ezen a piacon is”, ám aki eddig a felisme­résig eljut, az igenis tájé­kozott, érdeklődő. Nehezen hihető, hogy az irodalom el­utasítása, az elfordulás mö­gött mindig esztétikai érték­ítéletet kell keresnünk. Egyik néhai festő barátom története jut eszembe. A város (Kassa) egyik elöljá­rója nem tudott elmenni a kiállítása megnyitójára. Ne­ki fel se tűnt volna, de egy udvarias levelet kapott az illetőtől, amelyben kimentet­Nagy örömömre szolgált, hogy az olasz sajtó is jól ér­tékelte munkámat.” Nyesztyerenkót legutóbb a Szovjet Kultúra Napjai al­kalmából láthatta a magyar közönség. KAMCSATKA MŰVÉSZEI Kamcsatka ipar-, nép- és képzőművészeinek legértéke­sebb alkotásaiból rendeztek kiállítást a közelmúltban, Leningrádban. A képzőmű­vészeti munkák fő témája a halászok, rénszarvasteny ész­tők, geológusok és vulkano- lógusok élete és tevékenysé­ge, a meglehetősen zord kö­rülmények között. Éppen ezért a festményeken és a grafikai alkotásokon nagy szerepet kap a furcsa, külö­nös távol-keleti táj. Kam­csatka művészei mind a mai napig megőrizték ősi hagyo­mányaikat. Az iparművészek és a népi mesterek szőrme­tárgyai, gyöngyhímzései, csont- és fafaragványai nagy sikert arattak a világvárosi kiállítóteremben. te magát, s elnézést kért. Néhány évtizede történt az eset — igaz nem Miskolcon... —, de sokszor eszembe jut. A vidékiség fájdalma csak a miénk: vidékieké. Mindig a fővárost és a fővárosnak pa­naszoljuk fel, s lehet, hogy mi sem vesszük észre, be­csüljük meg az értékeinket. Amelyek olyanok, amilye­nek tőlünk telnek, de a mi feladatunk (lenne) mene­dzselni, gyámolítani. Itthon legalább. Elhangzott az említett elő­adásban, hogy Hajdú Gábor 50 éves. s ez az első novel- láskötete. Szerencsésebb he­lyen vagy szerencsésebb év­járatban akár az ötödik kö­teténél is tarthatna. A tehet­ség hiányozna hozzá? Vagy a szorgalom? A most megje­lent 10 novellát 40 már pub­likált írásból válogatta a szerző. Sok 40 novella vagy kevés? A halhatatlansághoz 1—2 is elég, ám a kötet nyilvánossága nélkül a leg­zseniálisabb mű is elvész a fiókban, de a porosodó fo­lyóiratok oldalain is. Meg­méretésre van szükség, vissz­hangra. Ez lehet kritikai is, mert aki a nyilvánosság elé lép műveivel, annak el kell viselnie a bírálatot is. Sok­szor úgy tűnik, hogy fonto­sabb az. hogy a „szakma” befogadja az írót. mintsem maga a közönség. Sajátos tévtudat ez a látszat, de egy furcsa folyamat eredménye. Az író is gyarló ember, s már Ady kimondta: „szeret­ném, ha szeretnének”. Sze­retni pedig csak azt lehet, akit ismerünk. Szó esett — ahogy már ilyenkor szokás — másról is. Arról az újkeletű szemlélet­ről, amely „gyanúsnak” te­kinti azt az újságírót, aki „irogat”, mint ahogyan az írót is, aki napilapokban is publikál. Bábáskodjunk hát féltő szeretettel a zsenge pa­lánta fölött, mert mások is csak így kerülnek minket, ahogyan mi becsüljük ma­gunkat: egymást... H. S. Kulturális érdekességek Tájház Dobszán A múzeumi hónap kimagasló eseményeként átadták Dobsza községben a talpasházat, a hozzá tartozó gazdasági épületekkel. A népi műemlékegyüttes. berendezése néprajzi gyűj­temény: a régi lakóházi bútorzatot és a parasztság eszközeit tekinthetik meg itt a látogatók. Most a gyerekeknek szólt a zene 100 Ftlk Celsius Miskolean Kellemes, jó hangulatú egy órát tölthetett a város 'legifjabb, zenét kedvelő kö­zönsége az elmúlt héten a 100 Folk Celsius koncertjein. Ezen a két napon főleg ne­kik szólt a zene az iskoláik­ban és az Ady Művelődési Házban. Az utolsó koncert után 'kerestük meg az együttes tagjait, akik a hat előadás után bizony kissé fáradtan nyi’atkoztak. — A miskolci gyerekek­nek játszott koncertjeitek alapja a „Paff, a bűvös sár­kány” című lemez volt. Nagy sikere van a címadó dalnak, gondolom a lemeznek is. — Igen. Mintegy 150 ezer darab fogyott el eddig, és a lemez anyagából havonta egy előadást tartunk az Uránia moziban Budapesten. — mondja Littvay Imre, az együttes vezetője. — Készül-e újabb nagy­lemez? — Talán még ebben a hó­napban megjelenik a követ­kező, minden korosztály szá­mára szóló lemezünk a „Fer- kó, öcsi, meg Én”, és á jövő évre tervezünk egy újabb gyereklemezt, amelynek ze­nei anyagát már készítjük. — Nagyon érdekes, hogy itthon nincs saját klubotok, viszont az NSZK-ban, Mün­chenben van. (Ez azt jelen­tené, hogy külföldön népsze­rűbb a bluegrass stílusú ze­ne? — Mi ezt nem érezzük. Itthon rengeteg koncertünk van, igaz, nincs saját klu­bunk, de folyton járjuk a: országot. — Merre turnéztatok eb ben az évben? — Voltunk a hazai kon certeken • kívül Hollandiá ban, az NDK-ban, Jugoszlá viában, Csehszlovákiában Belgiumban, az NSZK-ban Kaliforniában és pénteken indulunk Münchenbe. — És most az előadd után, hová? — Haza! — mondják mim a hatan szinte egyszerre. Er re a hazaindulásra azonbai még egy kis időt várni kel lett, mert a zenekar tagjai megrohamozták az autogna mot gyűjtő gyerekek az is kola aulájában. Valóban, itt hon is népszerűek a haza country-zene legjobb képvi selői. Orosz B. Erika (Három parasztember emlékezete) Feledés földjéből a megélt múlt cserép­darabjait fordítja ki az emlékezet ekéje. Mutató-, középső és hüvelykujjam közé vé­ve, lemorzsolom a rájuk tapadt nyirkot. Nap felé fordítva felcsillannak. Leszáradván róluk a nedvesség, látszik: vakult-foltosak, hólyag-pikkelyesek, fáradt zománcúak. Időn­ként mégis, újra és újra, fel kell mutatni őket. Aztán visszatemetni: a megtartó földbe... * Z suzsó mama rég nem él. Emberöltővel ezelőtt is fonnyadt alma arcú, töpö­rödött kis öregasszony volt már. De ezerráncú, aprómintás kartonszoknyáit éle­te fogytáig suhogósra keményítette, s hom­lokába húzott fekete kendőjén mindig friss volt a vasalás. Igen szerette a tisztaságot, a rendet. Földbe süppedt, patakparti kis vályogházának pléhtetejére furcsa, rozsda­színű alakzatokat festett az idő, de a falak fehérsége vakított, s a fal töve mindig fris­sen volt mázolva. Délutánonként víz-nyol­casokkal rajzolta tele kannájából az udvart, s kétszer felseperte. Előbb tisztára, másod­jára pászmákban. Egyik nyomon rézsúto- san jobbra, a másikon meg balra dőlő sűrű nyomokat hagyott a nyírágseprű: parkett­mintás lett a föld. Zsuzsó mama persze talán egész életé­ben nem látott parkettát, hisz’ az utcára néző „első ház” — ablakai közt a szentpé- teri festett poharakkal ékes, fehér porce­lángombos, megfeketedett komóddal, a sa­rokban a padkás-sutos kemencével — bi­zony csak földes volt. Mint ahogy földes volt a rakott tűzhelyes „pitar”, meg a „ko- mora” is. Az öregasszony hetente sárga­földdel mázolta fel a szobát, és egy-egy na­gyobb zápor után újra és újra derékmagas­ságig elmeszelte kívülről a fal alját. Az utcát is rendben tartotta: minden ál­dott hajnalban felseperte portája előtt a gyalogjárdát, szombat esténként meg még a kocsiutat is felgereblyézte, miután felsze­degette róla fonott kosarába a nagyja sze­metet. A régi falusi öregek legtöbbje nagyon r /erette a rendet. A rendet a házban, a ház körül, s a rendet a faluban. De tette dol- 'A"‘t az is. aki restnek született: kötelezte az ősi szokásrendszernek a törvény betűjénél is szigorúbb ereje. Még járok néha a Nyögő-parti, nyugatra tekintő dombos kis temetőben. Zsuzsó ma­ma elporladt társai az örök nyugalomban nagyszüleim is. Hiába az új, hivalkodó sír­kövek : gazos és egyre szemetesebb a te­metőkert ... * A sáros ősz vastag csendjével erőlködve viaskodik a délutáni harangszó. Csak mint a sóhajtás, annyi jut el belőle Bacsur István igen öreg mádi ember restül halló füléhez. A harang szava temetések előtti csendí- téseket idéz. Majd elhal az is. A százéves szőlőmunkás lelke csendjébe hallgatózik. El­vonulnak előtte az egyívásúak, akiknek Ba­csur Pista koma volt, s akik immár mind régen elhaltak. Olyan régen, hogy nincsen arcuk sem, szavuk sem az emlékezetben. Csak néma vonulásuk van, vállukon kapá­val, oldalukon csíkos tarisznyával... Aztán fény hasít hunyorgó szemébe és egy gyerekember húzza ágya mellé a széket. Kinek az unokája lehet, teremtő isten... Mond valamit, közel hajolva; eljött beszél­getni, köszönteni, azt mondja erős hangon. Mivégre van itt ez az idegen, mit is mond­hatna száz esztendő a harmincnak? — Rossz mesterséged van, fiam — szólal meg sokára. — Az egészséges nem azért van, hogy a beteget látogassa. A fiatal nem azért van, hogy az öreget kérdezgesse. Az ép ember azért van, hogy dolgozzon. Ad­dig voltam én is ember, amíg dolgozni bírtam... Erőlködve felül ágyában, s mutatóujját intőn felemelve mondja: — Kilencvenegy éves koromban még hu­szonegy napig kétágúztam. Akkor még két nap alatt megkapáltam egy embernapszá­mot. Kilencvenkét éves koromban már csak metszeni tudtam. A második napon minden három töke után le kellett ülni pihenni. Véged van már neked Bacsur Pista, men­jél haza, amíg haza bírsz menni. Karót fog­tam, indultam. Hétszer pihentem meg, amíg hazaértem ... Utolsó munkám kilencvenhá- rom éves koromban volt: tizenhárom olt­ványt lehomlítottam akkor... Most már menni se bírok ... Bőre, mint régi könyvek üveges perga­menje, haja, bajusza, mint napsütötte ha­vak. Könnyel csillan a szeme, mint mikor tavasszal nedvet ereszt a metszett szőlő­tőke. — Mit mondjak még neked? Élj békes­ségben, élj hosszú házaséletet. Én hetven­négy évig ettem a feleségemmel közös ke­nyeret ... Visszafekszik, közben nyújtja a jobb ke­zét. Lágyan fognám meg, de meg kell szo­rítanom, mert megfinomodott bőrű keze fo­gása még mindig erős. Kilépek az alacsony ajtón, tejfehér a világ. Maga előtt sűrű kö­döt hajtva, leballagott a hegyekből a no­vemberi este. (Bacsur Istvánt 1970-ben ismerhettem meg: bölcsessége, munkaszeretete, emberi tisztasága máig világítanak utamon ...) * S zatmárban, a nagy víz után, a romba dőlt Nagyar utcáin nézelődünk. Ké­mény híján a villanyvezeték beton­oszlopának tetejére épít, az elpusztult he­lyébe, új fészket egy gólyapár. — Igen esik, jöjjenek be a „vikkendhá zamba” — invitál Tóth Elek bácsi. lg mondja, hosszú k-val. Az udvar végébe: széldeszkából, nyers nyárfahusángokbc eszkábált, műtrágyás fóliazsákokkal fedet kalyiba. Benne ágy, karosláda, téglákra ál lított, lepattogzott zománcú konyhaszek rény. Dróttal a karókból készült „mennye zethez” erősítve, kartondobozában függ rádió. A kecskelábú asztalon néhány edénj a karosládán dunna. Künn, az udvaron, rozsdás tűzhelyen buborékokat vet a zápoi — Hát itt vagyon minden zenge-zongs amit megmenekítettünk. Ennyink marad' Meg a tehénke, a Szöcske. Négyéves, m délben ellett meg másodszorra. Amíg a bor jacska feje elő nem jött, egy építő diák se gített húzni. Mert az én utolsónak veler maradt fiam, Kálmán is elment. Nem aka itt lakni tovább. Tizennyolc éves, vágyik nagyvilágba. Elcsalta a sógora Dunaújvá rosba. Mi lesz vele, isten tudja. Szakmáj sincs. írtam neki, sürgönyöztem is, hívon haza. Nem jön ... Azért csak hozzáfogtun! az asszonnyal az új házhoz. Legyen a gye rekeinknek hova hazajönni... Hallgatjuk az eső neszezését. A kunyh' egyik ajtófélfája, a földbe ásott fiatal nyár fatörzs kihajtott: öt harmatos levél reze a friss ágEicskán. — Ügy látom, szűnik — áll fel Elek bá esi. — Megnézik-e a kisborjút? A kertben, az aszaló melletti diófáho kötve fekszik a fakó szőrű Szöcske. Oldalá nál a remegő lábú, rozsdaszín foltos boci. — Tele volt a szája nyálkával, hogy s világra-'jött. Gyorsan kipucoltam, nehog; megfulladjon szegényke. Cifrának nevez tem el. Egy rossz lavórban tejet hoz, odateszi tehén elé: a nagy szemű, párálló testű álla hosszú kortyokban nyeli... Búcsúzóban, másnap alkonyaikor mé egyszer benéztünk Tóth Elek portájára. I kalyiba mellett biciklit szerelt egy vékon; suhanc. Előkerült az öreg is. — Látják, hazajött az én legkisebb fiam A borostás, beesett arcú, ősz hajú ki ember jobbjával leveszi szemüvegét, ba keze fejével könnyeit törülgeti. M. Takács Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom