Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
1985. november 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Igen vagy nem fl városért, a miskolciakért... Interjú Dudla Józseffel, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával a településfejlesztési hozzájárulásról A településfejlesztési hozzájárulás tervezett bevezetésével kapcsolatos intézkedések és híradások ugyancsak foglalkoztatják a közvéleményt. A témának már könyvtárnyi irodalma van, s felhangoktól sem mentes a vita. De nézzük először a tényeket. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 19(14. évi 12. számú törvényerejű rendelete szól a lakosság településfejlesztési hozzájárulásának bevezetéséről. A jogszabály célja, hogy a helyi tanács a lakosság saját erőforrásainak nagyobb mértékű bevonásával egészítse ki pénzeszközeit, a település fejlesztése, az. ellátás színvonalának javítása érdekében. A hozzájárulás fizetésének alapját bármilyen jogcímű lakáshasználat, illetve a személyi tulajdonban vagy tartós használatban lévő üdülő, műhely, üzlet, műterem, lakó- és üdülőtelek képezi. A Miskolci Városi Tanács ajánlása szerint a fizetésnek kél módja lehetséges. Ölt éven ál, növekvő részletekben összesen négyezer-egyszáz forintot rónak le a fizetésre kötelez- hetöek, vagy pedig évenként egyenletesen elosztva 4000 forintot. A hozzájárulásból befolyt összegből le- le-fele arányban finanszírozzák majd a központi és a helyi programok megvalósítását. A tanács áltat ajánlott központi cél egv ISO férőhelyes, jobbára az idős emberek érdekeit szolgáló betegotthon megépítése. A lakosság véleményének kikérése után a tanács rendeletileg dönt a településfejlesztési hozzájárulás bevezetéséről, a fizetés módjáról, a mentességről és a kedvezményekről. A majdani tanácsrendelet tartalmát a most folyó szavazás határozza meg. Az esélyeket latolgattuk, a témát és a téma kapcsán felmerülő tapasztalatokat elemeztük Dudla Józsefjei, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkárával. — A településfejlesztési hozzájárulás fizetéséről döntő szavazólapokat névvel és címmel kell ellátni. Tehát nem nagyon titkosak, noha a voksolás magánügy ... Megkérdezhetjük: az első titkár hogyan töltötte ki a lapot? — Kezdem az elején, azaz demokratikus-e a névvel, és címmel ellátott szavazás. Igenis demokratikus! Gyakorlatilag másként le sem bonyolítható. De nem is ez a lényeg. Retorziótól félnie senkinek sem kell. Ha megszavazzuk, senkit sem érdekel, ki mondott nemet. Ha mégsem szavazzuk meg, akkor még a többség után is megengedhetetlen és felesleges nyomozni. Sokkal fontosabb, hogy kudarc esetén a hibát magunkban kell keresni és azokban a munkahelyi gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőknek a tevékenységében, akiknek a gyakorlatban kellett volna bizonyítaniuk, hogy alkalmasak tisztükre, mert van tömegkapcsolatuk és befolyásuk, de ezt nem sikerült visszaigazolniuk. Ezt majd elemezni kell, nem kerülheti el a figyelmünket. Véleményem szerint az „igen” biztos és tartós, a „nem” pedig csak átmeneti állapotot tükröz. Sok vezető ugyanis magára hagyta a közösséget a döntésben. Engem is meglepett, hogy a demagógia, néhány hangadó mennyire demoralizálta a közvéleményt. Én hiszem és vallom, hogy a kommunistáknak, a vezetőknek, az aktivistáknak kötelességük a jó ügyet szolgálni. Én különben igennel szavaztam. — Egyetért-e a központi céllal? Elég vonzónak tartja-e a városi tanács ajánlását (öregek háza) egy olyan nagyon is heterogén összetételű, sokigényű városban, mint Miskolc? — A válaszom szintén igen. Emberi szempontból mindenképpen indokolt ennek a létesítménynek a megépítése, hiszen — noha elsősorban az idős emberek érdekeit szolgálja — minden nemzedék számára hasznos és megnyugtató lehet. A központi cél természetesen még változhat, hiszen végül is a lakosság dönt. Ha a többség valamely vonzóbb program mellett voksol, akkor természetesen erre fordítódik a lakosság és a köz pénze. A vélemény ny 11 vá n i lásra lehetőségei ad a szavazólap és azt szeretném hangsúlyozni, hogy az állampolgár ne írjon csak azért nemet a papírra, mert a központi vagy helyi fejlesztési céllal nem ért egyel. Arra kérek és biztatok mindenkit, hogy akiben ellenérzés; kétely, bizonytalanság van, forduljon hozzánk mielőtt nemet mond. Ne hagyjon nyugodni bennünket, mondja el kritikáját és hallgassa végig érveinket. Mindannyian gazdagodunk, épülni fogunk belőle. — Tudunk arról, hogy például Orosházán, néhány Ralaton-parti településen és a főváros néhány kerületében nemet mondtak a tejára. Milyenek a kilátások Miskolcon? — Ami a számszerűség- böl az eddigi szavazásnál rendelkezésünkre áll, az még nem mond sokat, mert nagyon részleges. Eddig ugyanis csak alig több mint hatezer városlakótól kapta meg tanácsunk a kir töltött nyilatkozatot, a több mint hatvanezerre lehető, leiura kötelezhető közül. A mérleg pozitív, eddig valamivel több az igen. Ezen belülV a népfront-fórumokon ezerből 800-an igennel szavaztak, főleg a közéleti, a várost ás a lakókörnyezetet szerető, féltő emberek. Úgy tűnik viszont, hogy néhány kisebb létszámú munkahelyen nem sikerült megértetnünk a lefa lényegét és fontosságát, a város majdani fejlődésében betöltendő szerepét. De a kollektívák többségében szenvedélyes, de konstruktív vita után a lefa mellett voksoltak. Véleményem szerint a kérdésben említett, s nemmel szavazó települések nemcsak, hogy szegényebbek lesznek, hanem le is maradnak. Anyagiakban is, demokratikus alapokon nyugvó lokálpatrióta töltésben is. A héten a két diósgyőri nagyüzem párttitkáraivaj beszélgettem. Reménnyel tölt el ez a találkozás. Az emberek nem tapsolják meg, de a többségük nem is ellenzi a tefa bevezetését. Megértik, hogy ez gazdasági kérdés is, hiszen ebben a gazdasági helyzetben az egyénnek is többet kell áldoznia azért, hogy szőkébb lakókörnyezete összkomfortosabbá váljék. Az LKM és a DIGÉP vezető kommunistái ismét bebizonyították, bebizonyíthatják, hogy a szervezett nagyüzemi munkásságra mindig lehel számítani a társadalmi haladást célzó programok megvalósításában. — Milyen tapasztalatokat, véleményeket gyűjtött eddig a városi pártbizottság, vagy a tefa operativ bizottsága a lakosságtól? — Több pozitív tapasztalatot szereztem, de el kell mondanom azt is, hogy túlbecsültem, túlbecsültük befolyásunkat egy ilyen nagy horderejű, mindenkit érintő és érdeklő kérdés helyes megválaszolásának orientálásában. Tapolca és Pereces viszont már eddig is jól vizsgázott. Én bízom a végső igenben. A nem nem lehel példa. Hasznosnak tartom továbbá azt is. hogy hangjukat, szavukat hallatták olyan emberek is — olykor indulatosan, vagy szenvedélyesen, olykor szélsőségesen, de okosan és megfontoltan is akik azelőtt soha nem nyilatkoztak meg. A tefa kapcsán véleményt mondanak politikai, társadalmi. gazdasági életünkről, s azok nemegyszer irritáló jelenségeiről is. Ezeket a véleményeket elemezzük és politikai munkánkban hasznosítjuk. Az persze sehova sem vezet, ha az emberek egy része most minden társadalmi feszültségért, gazdasági nehézségért, gyakran egyéni sérelemért a településfejlesztési hozzájáruláson veri el a port. — A hivatalos, politikailag elkötelezett kommünikék nem mulasztják el fölemlegetni, hogy a tefa nemcsak pénzkérdés . .. Válasz, állásfoglalás a szű- Icebb környezet gyorsabb fejlődését segítő lakossági akciók mellett. Miskolc különleges város. Mennyire lehet itt apellálni a pénztár ca-nyilogató lokálpatrióta indulatokra? — Lokálpatrióta indulat van. harsány megajánlásban sincs hiány, de amikor már a leltekre kerülne a sor. akadozik a gépezet. Nem akarhatunk pusztán •sak úgy szebb várost, nagyobb összkomfortot, hogy nem teszünk érte semmit. Annak a korszaknak vége. amikor mindenért a tanács felelt és fizetett. Éppen ezért nem nyugodhatunk bele. hogy a tisztánlátás hiánya miatt az. állampolgárok önmaguk ellen cselekedjenek. Az persze benne van a demokráciában, hogy saját kárán tanul az ember, de ha előre látható a kár. akkor mindent el kell követni, hogy megelőzzük. Az össze nem tartozó, egymással nem orvosolható gondokat, nem szabad összekeverni. Mindegyikre az illő terápiát kell alkalmazni, mert ha nem így leszünk, a bajon nem változtatunk, az előrehaladás lehetősége pedig kicsúszik a kezünkből. Büszkén mondhatom, hogy számos olyan ember eljött a pártbizottságra. aki egyébként nem kötelezhető a fizetésre, s közölte velünk. hogy fizetni akar. — A tejával újabb tehertétel nehezedik a családra. Januártól emelkedik a nem lakás céljára szolgáló bérlemények dija, s az sem titok, hogy a lakosság többsége számára drágulnak az életkörülmények. Van-e a miskolci és varoskörnyéki iparban, mezőgazdaságban annyi vitalitás. hogy — az ország teherbíráséi val összhangban — ne csak biztos megélhetést kinéűjon lakosainak és foglalkoztatottjainak, hanem szerény mértékben emelkedjék az itt élő etilbe rek étetszinvonala ? — Az idei nehéz évkezdés után a gazdálkodási eredmények a tervezettnél szerényebbek lesznek, ám úgy tapasztalom, hogy — a nem saját hibájából nehéz helyzetben levő, s a gondokból kiutal kereső LKM kivételével — sok üzemnél olyan tendencia érvényesül, amely nyomán növekszik a gazdaság teljesítőképessége, gyarapszik a haszna, s ebből, ha közvetve is. több jut bérfejlesztésre. Példaként a DI- GÉP-et, a drótgyárat és az ÉMV-t említem. Remélem, hogy az évközi megtorpanás csak átmeneti volt, s ezen tudunk és kell változtatnunk éppen azért, hogy a munka hatékonyságának növekedése stimulálja az életszínvonalat is. Az illúziókkal persze le kell számolni. Látványos fordulatot nem remélhetünk. gyors gazdasági növekedés nem várható, de valószínűsíthető egy tudatos szervezett, biztos gazdasági növekedés realitása. Aligha az a lakásonkénti. bérleményenként! 67 forintos havi összeg borítja majd fel a családi költségvetést. amelyet a tefa jelent. — Van-e lehetőség az ellenőrzésre? Milyen technikai lépés várható a közeljövőben? _ A szavazás tisztaságát társadalmi bizottság ellenőrzi, ugyanúgy, mint a pénz felhasználását. Éppen a héten alakult meg ez a bizottság Miskolcon. Ami a továbbiakat illeti, még tart a nyilatkozatkérés, a munkahelyeken és a lakóhelyükön keressük meg azokat, akik még nem szavaztuk. Javaslom azoknak, akik még nem voksoltak, hogy a ceruza használata előtt alaposan gondolják végig, hogy mi minden következik az igenből és a nemből. — Az „igen" következményei már körvonalazódlak. de mi történik, illetve mi nem történik akkor, ha a lakosság többsége Miskolcon „nem"-et mond? — Elsősorban szegényebb lesz a város, közvetlenül mintegy 1110 millió forintos fejlesztési lehetőséggel. Természetesen nem nyugszunk bele a „nem'-be, folytatjuk a felvilágosító, agitációs munkát. Én optimista ember vagyok, s úgy fogom föl, hogy a mostani vagy későbbi nemek azt jelentik, hogy késnek, de nem maradnak el a településfejlesztési hozzájárulást törvényesítő igenek. — Tudjuk, hogy a tejáb ól befolyt, remélt pénz mindössze 3—4 százalékát teszi csak ki a fejlesztésre rendelkezésre álló összes pénzügyi forrásnak. Er-e ekkora áldozatot — a jelenlegi helyzet ismeretében — a bevezetés szorgalmazása? Azaz: mit nyerhetünk az igen szavazatok többségével? — Egy fejlődést, prosperitást elindító folyamatot a város életében. Kézzel fogható és érzékelhető szépülést a lakókörnyezetben. Ha csak egy városrész mond igent, akkor a pénz a helyi fejlesztési programokat finanszírozza. És különben is, a tefa bevezetésével kapcsolatos munka és a tefa nem áldozat. Nem lehet áldozat. Itt munka van. közös felelősség és közös teherviselés. Hogy ezt mindenki belássa, magasabb hőfokra kell emelni minden miskolci lokálpatriotizmusát. Végezetül hadd jelentsem ki, hogy aki igent mond, az bizonyít. Aki nemmel válaszol, az a semmivel érvel. B. I. Elkerülhető a korlátozás Több termelés A magyar vállalatok többsége megértéssel fogadta az Ipari Minisztérium és az Országos Energiagazdálkodási Hatóság takarékossági felhívását. Hiszen köztudott: energiaforrásaink csak korlátozottan gyarapíthatók. kivált egyik évről a másikra. Hazai lehetőségeink továbbra is kedvezőtlenek. A széntermelés bővítésének határt szab, hogy új szénbánya telepítése meglehetősen költséges. Végül — noha természetesen itt nincs mód minden szempontot sorra venni — ma olyan nagy az energetikai beruházásokra költött pénz aránya, hogy az nemcsak nem növelhető, hanem bizonyára már a következő tervciklusban csökkenteni kell — egyszerűen azért, hogy több jusson a gazdaság más területein az elengedhetetlen fejlesztésekre. A számítások szerint az idén legfeljebb 1 százalékkal használhat tel több energiát az ország, mint tavaly. Ez nem kis mennyiség (mintegy 20 petajoule, hozzávetőlegesen a Paksi Atomerőmű éves termelésnövekedésének harmada). Csakhogy már az első fél évben ennél többet elhasznált az ország. jórészt a rendkívül hideg év eleji hónapok emésztették fel a többletet. A továbbiakban tehát abból kell kijönni, ami „maradt”. Vagyis, az úgynevezett anyagi ágazatok a tavalyinál kevesebb energia- mennyiséget használhatnak fel. Mindezt természetesen úgy, hogy a gazdaság lassanként érzékelhető ütemváltása ne lanyhuljon, hogy se a belföldi termelés, se az export tervezett számai ne kerüljenek veszélybe. Végül is összességében az a cél, hogy a termeléshez felhasznált energia az idén kevesebb legyen, mint tavaly. s emellett sok helyütt még a korábbinál is többet kell termelni. A megtakarított energiamennyiségnek kell ugyanis fedeznie a lakosság fogyasztásának növekedését. így érthető, mi az oka annak, hogy most már alighanem minden vezető odafigyel vállalata energiagazdálkodására. Már az év első felében kiválasztották a legtöbb energiát fogyasztó vállalatokat. Az így kijelölt 84 vállalattal (ezek az ipar energiaigényének mintegy kétharmadát használják fel) az Országos Energiagazdálkodási Hatóság és az Energiafelügyelet megállapodást kötött. Eszerint 25 gazdasági egység vállalta hogy 5 százalékkal kevesebb energiát használ fel az idén, mint 1983-ban, amikor köztudottan viszonylag legkisebb volt a fogyasztás. (E vállalatok között van a Borsodi Vegyi Kombinát is.) A megtakarításra — termelési terveik teljesítése mellett — úgy nyílik módjuk, hogy különböző energiagazdálkodást racionalizáló beruházásokat hoznak tető alá. A 84-böl további 20 vállalattal abban állapodtak meg, hogy nem használnak több energiát, a tavalyinál, míg 39 vállalatnak — egyetértésükkel — feltételül szabták, hogy egyszázaléknyi termelésiérték-növekedés- hez csupán 0,25 százalék energiatöbbletet használhatnak fel. (Megjegyzendő: ez a mutató meglehetősen szigorú, nagyjából fele annak, amit országosan el szeretnénk érni.) Hogy e megállapodásoknak nagyobb nyomatéka legyen, úgynevezett többletenergiaigénybevételi díjat is megállapítottak a kormányzati szervek. Az általános energiafogyasztáson belül meghatározták mind a 84 vállalatnál, hogy mennyi villamos energiát, olajat, illetve földgázt fogyaszthatnak. Ha e kontingenseket túllépik, dupla — sőt a gázért két és félszeres — díjat kénytelenek fizetni. Ugyanakkor a vállalatok esetleges többlet- igényüket más energiahordozóval, így például szénnel nem fedezhetik. Mivel a nélkülözhetetlen megtakarításhoz további fogyasztók bevonására is szükség volt. túl az említett 84, energiára „legéhesebb” cégen, még háromszáz vállalatot kiválasztottak. Közülük ötvenet — mint a 84-et korábban — az OEGH és az Energiafelügyelet szakemberei jártak végig, a többi 250- et pedig a körzeti energia- felügyeletek. illetve a területi energiabizottságok képviselői látogattak meg. Ha ez a 384 vállalat nem fogyaszt többet a megállapodásokban rögzítetteknél, 15 petajoule lesz a megtakarítás az előző évhez képest. S ez egyáltalán nem jelentéktelen mennyiség — a valóban biztonságos energiaellátáshoz azonban nem bizonyos, hogy elegendő. Az ipari miniszter ezért felszólította a többi tárcát és főhatóságot, valamint a megyei tanácsok elnökeit is, tegyenek meg mindent az energiatakarékosságért. Ha mindenütt mindenki komolyan veszi teendőit, akkor remélhetően nem kerül sor olyan mértékű ipari energiakorlátozásokra, mint az elmúlt télen. Hacsak a napi középhőmérséklet nem csökken —13 Celsius-fok alá. Ez ugyanis az a határ, amíg a „források” — a kőolaj, a földgáz, a szén, az erőművek és így tovább — jelen lehetőségeink szerint korlátozás nélkül bírják a terhelést. S most e források közé az immár nagyon komolyan veendő megtakarítás is „besorolt”. Bányászfiatalok országos vetélkedője Szénbánya vállalatok országos vájárvetélkedöjét tartják Pécsett. A Mecseki Szénbányáknál megrendezésre kerülő háromnapos vetélkedőn a Borsodi Szénbányákat négy elővájó és két frontos fiatal képviseli. Az országos döntő előtt egyébként a borsodiak, mintegy 26-an, a Mákvölg.vi Bányaüzemnél adtak számot elméleti, politikai, biztonságtechnikai ismereteikből és gyakorlati munkájukról. Közülük a legjobbak kerültek a pécsi döntőbe. A verseny színhelyén a bányász KISZ-bi- zottságok titkárai időszerű ifjúságpolitikai, valamint gazdasági munkát segítő feladatokról tartanak véleménycserét.