Észak-Magyarország, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. november 1., péntek Marjai József kanadai tárgyalásai Kedvező tendenciák az ŐKŰ-ben Belkereskedelmi ülés Miskolcon Marjai József miniszter­elnök-helyettes befejezte hi­vatalos kanadai látogatását. Útjának utolsó szakaszában, Ottawában a szövetségi kor­mány több tagjával és a par­lament elnökével folytatott megbeszéléseket. A tárgyalá­sokon mindkét részről kifeje­zésre juttatták, hogy érde­keltek a nemzetközi helyzet javulásában, és kifejezték reményüket, hogy a genfi szovjet—amerikai felső szin­tű tárgyalásokon érdemi elő­relépések születnek. Egyetértettek abban, hogy a magyar—kanadai kapcso­latokban jelentős előrehala­dásra van lehetőség. Kiemel­ték, hogy az együttműködés fejlesztése kölcsönösen elő­nyös az áruszállítások terü­letén, a harmadik piaci együttműködésben, közös termelővállalatok létrehozá­sában. Aláhúzták az együtt­működés bővítésének fon­tosságát, az energiagazdál­kodásban, valamint a mező­A Miskolci Akadémiai Bi­zottság (MAB) ma délben két órakor tartja 14. ülését Miskolcon, a MAB-székház- ban. Négy napirendi pontot tárgyalnak, többek között gazdaság, az élelmiszeripar és a gépipar területén. A Minisztertanács elnök- helyettese és a kíséretében levő kormányzati és vállala­ti képviselők tárgyalásokat folytattak Ontario, Brit Ko­lumbia, Alberta és Quebec tartományok kormányainak tagjaival, városi vezetőkkel, a nagyvállalatok, kanadai bankok vezetőivel, kanadai vállalati, ipari és kereskedel­mi szervezetek vezető testü­letéivel. Mind a kormányszintű, mind a vállalati tárgyaláso­kon a konkrét lehetőségek számbavételén túlmenően megállapodtak abban, hogy támogatják a közvetlen és rendszeres kapcsolatok to­vábbi kiépítését a kanadai központi és tartományi kor­mányzat, az intézmények és szervezetek, a vállalatok és magyar partnereik között. A magyar miniszterelnök- helyettes és kísérete csütör­tökön Montrealból hazauta­zott Budapestre. meghallgatják dr. Zambó János akadémikus előadását, melynek címe A műszaki fejlesztés hazánk szénbá­nyászatában. Személygépkocsi abroncsköpenyek árváltozása A Taurus Gumiipari Vál­lalat, valamint a forgalmazó kereskedelmi vállalatok köz­ük, hogy a személygépkocsi abroncsköpenyek fogyasztói ára november X-töl átlago­san 8,3 százalékkal emelke­dik. Az árváltozást a szocia­lista országokból beszerzett köpenyek döntő többségének jelentős minőségjavulása és ezzel a futásteljesítmény nö­vekedése, valamint a költsé­gek nagymérvű növekedése indokolja, illetve tette szük­ségessé. Az árak differenci­áltan, a használati értékará­nyában változnak; így a dia­gonál köpenyek ára átlago­san 5, a textíliád iá lóké 6,6, a korszerű acélradiál köpe­nyeké 10,8 százalékkal emel­kedik. Egyes köpenytípusok­nál árcsökkentésre kerül sor, így a Viktória acélradiál ára átlag 9, a diagonálé 12, a tex- tilradiál abroncsköpeny pe­dig átlag 23 százalékkal csök­ken. Csütörtökön műszaki-gaz­dasági konferenciát tartot­tak az Ózdi Kohászati Üze­mekben, amelyen értékelték a vállalat helyzetét. Az első fél évben számos előre nem látható, kiszámítható objek­tív körülmény nehezítette a termelést és az eredményes gazdálkodást. Sokszor rendkívüli intézkedésekre is szükség volt a talpon ma­radás érdekében. Többek kö­zött ezeknek az intézkedé­seknek a hatására a har­madik negyedévben kedvező tendenciák jelentkeztek: egyenletessé, megbízhatóvá vált a metallurgiai üzemek munkája, nőtt a készáru­termelés, a rúd-, drót-hen­germű szeptemberben re­kordmennyiséget; 35 ezer tonna készterméket gyártott. Növelte a termelési eredmé­nyek értékét, hogy mind a n.yersvas és acél, mind a hengerelt áru gyártásában javultak a műszaki mutatók és növelhető volt a gazda­ságosság. Az év hátralevő részében az Ózdi Kohászati Üzemek kollektívája előtt rendkívüli feladatok állnak, melyek megoldásához az eddigieknél is fegyelmezettebb munkára lesz szükség. Amerikai válasz a szovjet leszerelési javaslatokra Elkészült az amerikai vá­lasz a Szovjetunió új lesze­relési javaslataira. Értesülé­sek szerint a Reagan-kor- mányzat elvben elfogadja ugyan a nukleáris fegyverek számának nagyszabású — öt­venszázalékos — csökkenté­sére vonatkozó szovjet javas­latot, de ezt csupán a szá­razföldi hadászati telepítésű nukleáris rakétákra korlá­tozná, és ragaszkodik ahhoz, hogy az Európába telepíteti közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök és a térség­ben levő, hadászati rendel­tetésre is felhasználható bombázók ne számítsanak bele a hadászati eszközök számába. Az amerikai elgon­dolás nem a hordozóeszkö­zök, hanem a nukleáris töl­tetek számának jelentős csökkentését akarja megva­lósítani, így például a szov­jet hadászati hordozóeszkö­zökön elhelyezett atomtölte­tek számát 4500-ban korlá­tozná. A javaslat néhány részle­tét az NBC televízió tette közzé csütörtökön reggel. A The Washington Post ugyan­csak csütörtökön azt jelen­tette, hogy a tervezetet az amerikai fél még e héten beterjeszti a genfi leszerelési tárgyalásokon, s esetleg kéri a jelenlegi — elvben pénte­ken véget érő — tárgyalási forduló meghosszabbítását is ebből a célból. Ha a hivatalosan meg nem erősített értesülések megfelelnek a valóságnak, akkor az amerikai ellenja­vaslat csak kevéssé tér el kiindulópontjában a koráb­bi amerikai elképzelésektől, s elsősorban a Szovjetunió hadászati csapásmérő erejé­nek legfontosabb elemére, a szárazföldi telepítésű föld­részközi ballisztikus raké­tákra akarja összpontosítani a csökkentést. Az amerikai ellenterv eddig napvilágra került részletei nem érintik az űrfegyverkezés kérdését. Értesülések szerint egyéb­ként Shultz külügyminiszter moszkvai tárgyalásain java­solja majd, hogy amennyi­ben a genfi csúcstalálkozó megfelelő eredménnyel zá­rul, Mihail Gorbacsov 1986- ban látogasson el az Egye­sült Államokba újabb csúcs- találkozóra. Indul az Euréka Az előzetes tervek sze­rint november elején két­napos tanácskozásra ül össze az Euréka-prog- ramban részt vevő 17 or­szág szakminisztere a nyu­gat-németországi Hanno- verban, hogy első alkalom­mal közvetlen eszmecserék keretében vitassák meg a legújabb nyugat-európai tudományos-technikai együttműködés részleteit. Minden bizonnyal ünnepé­lyes hangulat, szívélyes kézfogások jellemzik majd a megbeszélés első öt-tíz percét. Az emelkedettebb hangulat feltehetően nem­csak az újságíróknak — a rádió és televízió riporte­reinek köszönhető, hanem annak is, hogy a résztve­vők tudják: olyan kérdé­sekben kell egyezségre jut­niuk, amelyek kihatnak a jövő századra is. A szívélyes perceket so­kan átmentenék a tárgya­lásokra is, hiszen az érde­mi vitákon komoly nézet- eltérésekre, késhegyig me­nő összecsapásokra lehel számítani majd. De miről is lesz szó az NSZK-beli városban? Az előzetesen kiszivárgott hírek szerint két kérdésben térnek el a vélemények, s eddig nem­igen sikerült közös neve­zőre jutnick. Az első probléma meg­lehetősen lényegbevágó: mit is tartalmazzon az Euréka-terv? Abban min­denki egyetért, hogy szük­ség van egy ilyen önálló programra, s hogy a terv békés, polgári célú csúcs- technológiák kifejlesztését állítsa elsőrendű követel­ményként a résztvevők elé. És mint ilyen, valódi al­ternatívát jelentsen majd a nyugat-európai vállalatok­nak az amerikai űrfegy­verkezési programmal szemben. Az sem közöm­bös, hogy a 17 ország — legalábbis az eddigi nyi­latkozatok szerint — kész részt venni a megvalósí­tásban is. De azon már majdnem mindenki mást ért — s nem is alaptalanul —, hogy mi is tulajdonkép­pen a „csúcstechnológia". Nyilvánvaló ugyanis, hogy a francia, a nyugatnémet és a» brit vállalatoknak más elképzelésük van, mint például az EGK-hoz most társult spanyol és portugál cégeknek a leg­korszerűbb műszaki eljá­rásokról, a versenyképes termékekről. Vita tárgyát képezi az is, hogy a csúcstechnológi­ák között, mely területek kapjanak prioritást. Az ed­dig nyilvánosságra hozott elképzelések szerint Pá­rizs mindenekelőtt a kü­lönböző célú robotok, in­tegrált áramkörök, nagy sebességű áramkörök fej­lesztését, gyártását szeret­né a lista élére állítani. Gondon ugyanakkor a fej­lett feldolgozási eljáráso­kat, a közlekedést, a ház­tartások gépesítését szerel­né az átlagosnál gyorsab­ban fejleszteni. Nyilván­való, hogy a lista tovább bővül majd, hiszen a kor­mányok, az érdekelt vál­lalatok most mérik fel azo­kat a területeket, ahol le­hetőséget látnak a nyugat­európai felzárkózásra. De azzal is tisztában vannak a résztvevők, hogy min­dent nem lehet egyforma mértékben, kiemelten fej­leszteni, mert az anyagi források szélforgácsolását, mi több, elfecsérlését je­lentheti. A szükséges sze­lektálás pedig nem ígérke­zik egyszerű feladatnak. Mindenki várhatóan kö- römszakadláig védi majd vélt, vagy jogos érdekeit, miközben a mielőbbi dön­téshozást sürgeti az idő (hisz a megrendelők nem akarnak sokáig várni). A tárgyalások másik hangsúlyos kérdése, az anyagi források biztosítá­sa. Az mindenki számára világos, hogy a legszeré­nyebb elképzelések valóra- váltásához is milliárdok kellenek. Egyelőre azonban a többség inkább „életün­ket és vérünket" álláspon­ton van, s pénzt nemigen akar biztosítani a közös munkához. Csak Mitter­rand elnök tett látványos gesztust, amikor is a prog­ram bejelentésekor közöl­te, hogy Franciaország egy- milliárd frankot ajánl fel jövőre a terv beindításá­hoz. Mások még vonakod­nak követni a nagyvonalú gesztust. Az NSZK-ban a kormány hajlik arra — persze még viták közepet­te —, hogy mintegy 1,3 milliárd márkával 1986- ban beszállna az üzletbe. (Megjegyzendő: az ellen­zékben levő szociáldemok­raták szerint ennek leg­alább kétszeresére lenne szükség.) A többiek pedig főleg azon az állásponton vannak: tisztázzuk előbb a kutatási feladatokat, s majd utána a pénzt meg­teremtjük hozzá. Nincsenek könnyű hely­zetben a szakminiszterek, amikor a tárgyalóasztalhoz ülnek. A közös érdek és a kényszer — mármint, hogy Nyugat-Európa megkezdje a műszaki-technológiai fel­zárkózást az USA-hoz és Japánhoz — azonban min­den bizonnyal ösztönzi majd a gyors döntéshoza­talokat. Júliusban Párizsban tanácskoztak a résztvevő államok A belkereskedelem 1985. évi gazdálkodási helyzete, a várható szabályozóváltozások az 1986. évben, valamint a következő tervidőszakban. Ez volt annak az ülésnek a té­mája, amelyet október 31-én rendezett Miskolcon a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara Észak-magyarországi össze­kötő Bizottságának belke­reskedelmi bizottsága. Több {jgyeimet az utakon (Folytatás az 1. oldalról) kezdték meg az ellenőrzést. Akadt dolga a robotfényké- pezőnek, hiszen a város egyetlen jelzőlámpájánál négy tilos jelzésen áthala­dó, és három záróvonalat átlépő gépjárművet örökí­tett meg. A gyorshajtókkal is volt gond bőven. Közü­lük nem sokan gondolták, hogy egy útvonalon több helyen is találkoznak majd radarral. Nem kevés jármű­vezetőt állítottak le a rend­őrök; az Eger felé vezető úton, akik mindkét helyen túllépték a megengedett se­bességet; de Vattán is so­kan ereszkedtek le a parton 60 kilométeres sebességnél gyorsabban. A leállított te­herautók menetlevelének át­vizsgálásakor találkoztunk olyan áruszállító kisiparos­sal, aki már több, mint két hete nem vezet menetleve­let. Mivel ez visszaélésekre ad lehetőséget, szabálytalan, a rendőrök eljárást kezde­ményeztek vele szemben. A délutáni és esti órák­ban Leninvárosban és von­záskörzetében folytatódott az akció. Itt is sokan haladtak a megengedettnél gyorsab­ban. A többség első szóra kifizette a helyszíni bírsá­got, nem így egy debreceni szállítási osztályvezető, aki BMW gépkocsijával 69 ki­lométeres sebességgel közle­kedett a 60-as tábla után. Gond volt a biztonsági övék használatával is. Előfordult, hogy az utas bekötötte ma­gát, de a vezető megfeled­kezett erről. Leninváros te­rületén is dolgozott a robot­fényképező, több képet ké­szítve a tiloson áthaladókról. A sötétedés után már messziről „kitűntek” azok a járművek, amelyek fényszó­rói rosszul, vagy egyáltalán nem világítottak. Tiszakeszi előtt egy' megállított Tra­bantnak csak egyik tompí­tott fényszórója működött. A tulajdonos — aki egyéb­ként villanyszerelő — azon­nal nekilátott a hiba kija­vításához. Mezőcsáton egy zöld, 1500-as Ladára figyel­lek fel a rendőrök. Nem mű­ködött a rendszámtábla vi­lágítása, a féklámpa bórá­ja kitörött, és elöl sem volt rendben az index és a hely- zeljelző lámpa. Ráadásul a vezető jogosítványa is le­járt már nyolc nappal ez­előtt. A figyelmeztetés mel­lett helyszíni bírságot is ki­szabtak az intézkedő rend­őrök. A közlekedésbiztonsági ak­ciót az esti órákban a le- ninvárosi rendőrkapitánysá­gon értékelték a résztvevők. Megállapították, hogy na­gyon sok helyszíni bírságot kellett kiszabni elsősorban gyorshajtás, biztonsági öv be nem kapcsolása, vala­mint a világító- és jelzőbe­rendezések hibái miatt. It­tas vezetőt csak egy eset­ben találtak, és jogosítvá­nyát a helyszínen bevonták, Az autók műszaki állapota is sok esetben hagyott kí­vánnivalót maga után. Ér­demes még most, a tél be­köszönte előtt felülvizsgál­tatni a járművek biztonsági berendezéseit, hogy később ne váratlanul, felkészületle­nül érje a vezetőket a köd a jeges, csúszós úttest. Papp Zsolt A BORSODI IPARCIKK KERESKEDELMI VÁLLALAT és a V BORSODI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1982. évi 28. sz. törvényerejű rendelete alapján, pénzügyminiszteri jóváhagyással Bükk Áruház kötvényt bocsát ki magánszemélyek részére 40 000 000 Ft és 35 000 000 Ft, azaz összesen 75 000 000 Ft értékben 10 000 Ft-os címletekben. A kötvények teljes lejárati ideje 6 év, kamata évi 11%. A kötvény törlesztése 1989. évtől három részletben törté­nik az alábbi ütemezés szerint: 1989. november 1. napján esedékes a kötvény név­értéke 20" „-ónak visszafizetése: 1990. november 1. napján esedékes a kötvény név­értéke 40"„-ának visszafizetése; 1991. november 1. napján esedékes a kötvény név­értéke 40"o-ának visszafizetése. A kötvények az Állami Fejlesztési Bank Területi Igazgató­ságainak és fiókjainak pénztárainál (Budapest, Miskolc, Szeged, Veszprémi, Paks, Pécs) 1985. november 4-től vá­sárolhatók készpénz fizetése ellenében. (Miskolcon a Ma­gyar-Szovjet Barátság tér 4. sz. alatt.) Ülésezik a MAB

Next

/
Oldalképek
Tartalom