Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
1985. október 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A nép frontjának Ahogy mondani szokták, megkezdődött a visszaszámlálás, hiszen ismeretes a dátum: december 13—14—15- én tartja a Hazafias Népfront VIII. kongresszusát. Az előző, 1981-es VII. kongresz- szus óta eltelt idő tapasztalatokban, tettekben, eredményekben gazdag szakasza volt a népfrontmozgalomnak. A helyi, a területi bizottságok nem szűkölködtek tehát összegezendő tényekben. A tömör jelszó a gyakorlat vezérfonala lett, hiszen a VII. kongresszusnak otthont adó teremben — az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — azt olvashattuk: „Szocialista demokrácia: közös gondolkodás, együttes cselekvés!” S bár ennek a közös gondolkodásnak, együttes cselekvésnek kétségtelenül sokféle, változatos terepe van a magyar társadalomban, a hazai gazdaságban, tagadhatatlanul a legszélesebb mezőt a népfrontmozgalom kínálta, kínálja fel. Szinte csak találomra választva, sorolva á hivatko- zásnyi példákat: az ország- gyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1983. évi III. törvény javaslatának széles körű társadalmi vitája; a fogyasztók tanácsainak létrehozása; az Olvasó népért mozgalom; az egyesületalapítási kezdeményezések felkarolása; a kertbarátok és kistenyésztők támogatása; a vállalatvezetők fórumának megteremtése; környezetvédelmi őrségek; az elöljáróságok megalakításának előkészítése... s folytathatnók még hosszan, hiszen gazdag a tények példatára. Ez a gazdag példatár egyben annak is bizonyítéka, mennyire nem szűkül le — hiszen hierarchikus tagozódás híján nem is szűkülhet le! — a mozgalom a helyi bizottságokra, elnökségekre, azaz e testületek melleit ott láthatjuk a munkabizottságokban részt vevőket, a rendszeresen dolgozó aktívák széles kört átfogó hálózatát, s azokat, akik egy-egy alkalomra, akcióra bekapcsolódva ízlelik meg a másokért, a közösségért cselekvés gondját, örömét. Tévedést nem kockáztatva kimondhatjuk tehát, a kongresszusra nem csupán tisztségviselők, testületek készülnek, hanem — és elsősorban — szinte valameny- nyiünknek dolga, ügye ez a számadás. Túlzás lenne az előbbi megállapítás? A népfrontmozgalomnak csupán a területi és helyi bizottságaiban — számuk 3100 felett van — kilencvenezernél többen tevékenykednek. A társadalmi munkában, a településfejlesztésben tanúsított áldozatos magatartása elismeréseként évente átlagosan ötezren kapják meg a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által alapított, adományozott Kiváló Társadalmi Munkás, tizenötezren pedig az Érdemes Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt. Felvillantanak ezek a hivatkozási példák valamit abból, milyen erők rejlenek szocialista társadalmunkban, a jó célok miként képesek a szó igaz értelmében tömegeket mozgósítani, önzetlenül cselekvésre, közreműködésre késztetni. Valójában oda jutunk az előbbi, a praktikum oldaláról mérlegelő megállapítással, ahonnét el kellett volna indulnunk. A szocialista nemzeti egység hétköznapjaitól kellett, illett volna elindulnunk, hiszen végső soron ez a gyökere az apró tettek, a kis lépések sokszor nem csupán lelkesedést, hanem szívósságot, következetességet, konokságot is igénylő gyakorlatának. Sok olyasmit is vállára vesz, magáénak tart a népfrontmozgalom, amit kezdetben ódzkodás, értetlenkedés, sőt, gyanakvás fogad, fog körül — elég itt emlékeztetni a fogyasztók tanácsai létrehozására —, s mert a népfrontmozgalomban teljes egészében hiányoznak a hatalom eszközei, egyetlen fegyver marad: a nyílt, az őszinte szó, az érvelés, meggyőzés. Ennek a hatásos, de egyben kényes fegyvernek okos forgatása a települések döntő részén érzékelhető eredményekkel járt, mind a tudati, mind a tárgyi világ köreiben. Az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1976-ban 251 forintot, 1984-ben 1194 forintot tett ki. összesítésben majd’ évtizede 2,6. tavaly viszont már 12.7 milliárdot! Igaz, ott sűrűsödik ebben a tanácsok megnehezedett dolga, gazdálkodási környezetének sokféle vonzata is: De semmi okunk kételkedni abban, hogy ott van az összegekben a fölismerés is: magunknak tesszük. A kettőt egvütt kell látni a kongresszusi számadásra készülve, amint ezen túl, minden másban is ajánlható ez az együttes látásmód, mérlegelés. Csakis úgy lehet realista az összegezés a népfrontmunkáról. Tizenhat esztendeje fogadta el az Országgyűlés az 1969. évi VI. törvényt. A kulturális tárca szakemberei és a honatyák ezzel próbáltak pontot tenni egy sokéves vita végére. A hagyományos szakmunkásképzés mellett bevezették a szakmunkástanulók emelt szintű oktatását. Az indoklás szerint szükség van a jövő szakmunkásainak nagyobb tudására. De a hagyományos képzésben tanulók nagyobb elméleti tudására nincs szükség? őket nem várja a modern technika? A végleges megoldás váratott magára. Egészen 1975- ig, akkor vezették be a szakmunkásképző intézetekben az egységes emelt szintű oktatást. Ügy tűnik, ez és az 1978-ban megtörtént általános tantervi korszerűsítés valóban lezárta a vitát. Jelenleg nemcsak a nagyobb tudás, hanem a könnyebb továbbtanulási lehetőség is az új oktatási rendszer mellett szól. Évente körülbelül ötvenezren végeznek az ország szakmunkásképző intézeteiben, közülük körülbelül harmincezren folytatják a tanulást. Az egyik lehetőség nappali tagozaton elvégezni a szakközépiskolát, amely számukra az emelt szintű képzés miatt csupán három évig tart. Ez a lehetőség a Művelődési Minisztérium illetékese szerint csupán jogi kinyilatkoztatás. A jogalkotó jó szándéka nem találkozott az élet szülte gyakorlattal. Ezek a fiatalok pénzt akarnak keresni, mert szükségük van rá. Marad a másik út: estin vagy levelezőn megszerezni az érettségit. Itt néhány tantárgy különbözeti vizsgája után mindjárt a középiskola harmadik osztályába kerülnek a diákok. A legtöbben ezt az utat választják, s ez érthető is. Munka — pénzkeresés, továbbtanulás — a későbbi szakmai sikerek alapja. Egyszerű képlet, de sok idő kelleti, míg részei ösz- szeálltak. Az idén 174 ezren kezdték el a tanulást az ország mintegy 300 szakmunkásképző intézetében. A tapasztalatok szerint közülük kevesen tudják, hogy az általános emelt szintű oktatás mit jelent, milyen későbbi előnyökkel jár. Tanáraik feladata: tájékoztatni és felkészíteni őket a továbbtanulásra. Ezek a gyerekek mit sem tudnak a hagyományos képzésről, a szakemberek régebbi vitáiról. A felvilágosításra pedig szükség van, hiszen minél többen tanulnak tovább, annál nagyobb a lehetősége annak, hogy majd megfeleljenek a jövő számi tógép-vezérlésű munkakövetelményeinek. A hagyományos esztergagépre, a kalapácsra, a re- szelőre még sokáig szükség lesz. De csupán ezeknél megmaradni több, mint felelőtlenség. Egy ország jóléte függ ezeknek a gyerekeknek a jövőjétől. Ózd Uj tervidőszak előtt Jól sikerült Ózd új városi tanácsának bemutatkozása. Hiszen bemutatkozásnak fogható fel az első munkaülés, mely ráadásul rendkívüli súly- lyal bírt, hiszen — szó szerint — Ózd valamennyi lakosának életét érinti, lévén szó az új, a hetedik ötéves tervi elképzelésekről, az új időszak fejlesztési munkájának, hogyanjának, mikéntjének felvázolásáról. Az új tanács bemutatkozásának sikerét pedig az jelezte, hogy az ülés bizony nem valami simán, „elegánsan" zajlott le, ellenben különvéleményekkel, szenvedélyes hangú észrevételekkel megtapsolt, vagy gyanús csendben fogadott felszólalásokkal. Szóval: élt az ülés. Hadd álljon rögtön az elején: az új tervidőszakra vonatkozó tanácsi elképzelés — bár ilyen-olyan módosítások, ellenvélemények elhangzottak - a tanács nagy többségének egyetértésével találkozott. KÖZMŰ. LAKÁS. OKTATÁS Ami persze egyáltalán nem véletlen, hiszen egy alapos, részletes - akár etalonként kínálkozó - írásos anyag került a tanács elé, mely őszinteséggel szól mindenről, egyebek között arról a gazdasági alapról - a hatodik ötéves terv legfőbb mutatóiról is melyre építhető az újabb évek feladata. A vitához, az eszmecseréhez jó hangulatot teremtett, hogy egy fiatal ember, Kispap Károly, pénzügyi osztályvezető szimpatikus közvetlenséggel, érthetőséggel mondta el szóbeli kiegészítőjét, vázolta fel az elképzelések főbb mutatóit. Mind az írásos anyagból, mind a szóbeli kiegészítőből és persze a felszólalások sokaságából is rangsorolhatók az újabb tervidőszak feladatai; közművesítés, lakás, oktatás, környezet- rendezés. A fenti néhány szó persze rendkívül sok mindent jelez. Az elsődleges feladat a régebbi városrészeket kívánja fejleszteni. Okkal. A régi városrészek, vagy a peremkerületek közművesítése elmaradott. Éles különbség van az új részek és a régiek között. Például. A város lakásállományának 68 százaléka rendelkezik vezetékes ivóvízzel, de a régebbi városrészekben csupán 25 (!) százalék. (Egy kilométer ivóvízvezeték megépítése mai árakon egymillió forint. Nem valószínű, hogy a következő években kevesebbe kerülne.) Az úgynevezett közcsatornahálózatba bekötött lakások aránya 47 százalék, a peremrészeken 7, azaz hét százalék. Egyáltalán: Ózd egészére ráfér a közművesítés- miként minden más városunkra is —, de a régebbi városrészekre, a peremkerületekre különösen. Az egyik neuralgikus pont, a lakás itt még rosszabb, mint a városok átlaga. Száz lakásra Ózdon 303 ember jut, a városok átlagában pedig 202. Túlzottan nagy a különbség. A fentebb említett csatornázási arány eqyébként a fele sincs az ország városainak átlagához képest, de nagyon alatta marad az átlaq- nak — nem is szólva a város tényleaes iaénvéről - az általános iskolai oktatás. Ózdon a váltott rendszerben használt tantermek aránya 42 százalék. a városok átlaqában 11 százalék. A „környezet alakítása” tételbe sok minden belefér. Sok mindennek bele kellene férnie. A tiszta, kulturált városkéonek, az eqészséqes életmódot szolqáló létesítményeknek. bele kellene férnie Darkoknak, a ma méq kopár területek fásításának, sportolásra alkalmas egységeknek, széo áruházaknak, aondozott. szemnek is vonzó területeknek stb. De mindenkéopen a fontos tennivalók közé tartozik az öreaekről való aondoskodás, azoknak a létesítményeknek, szociális intézkedéseknek 3 sora. melyek időseink nvuao- Halmát. békesséaét szolaóliák. rnatön említsük itt meg az Ózdi utcakép ugyancsak nagy feladatok közé tartozó egészségügyet, a kórház, a körzetek fejlesztését, gyarapítását, azoknak a feltételeknek a biztosítását, melyek „megfogják", itt tartják az egészségügyieket. NÖVEKEDÉS NÉLKÜL És egyáltalán: az ózdiakat. A város lakóit itt tartják. Mert az a helyzet, hogy a megye városai közül elsőként (Elsőként? Egyáltalán ez folytatódik?) Ózd veszítette el népességvonzó hatását. Ennek oka nyilván összetett, sokrétű, de mindazok is az okok közé tartoznak, melyekről eleddig szó esett. Mindenesetre: az elkövetkező néhány évben a tervezők nem számolnak a város lélekszámának gyarapodásával. (Idén január 1-ei pontos lélekszám: 49 139.) Nagyon is helyénvaló a törekvés, mely a tanácsülésen ugyancsak érzékelhető volt: elfogadhatóvá, vonzóvá tenni Ózdot. Annyira, hogy egyrészt ne kívánkozzanak innen el, másrészt inkább jöjjenek ide. Szép várost, megfelelő élet- körülményeket biztosító várost peisze nem lehet egy ötéves terv alatt kialakítani, de igenis lehet mindezekért eredménnyel tenni. Ezt a kívánságot jól érzékelteti a hetedik ötéves tervre vonatkozó elképzelés is. Azzal együtt is, amit vitattak, amit ellene mondtak az ülésen. A legfőbb elképzelésekkel, tennivalók meghatározásával tehát mindenki egyetértett. A sorrendiségen már lehet vitatkozni, de a feladat ettől persze megmarad. Az egyik felszólaló — csoporttársai, tehát többek nevében — elmondta, hogy Ózdnák nem sportcsarnok kellene és nem is piaccsarnok, hiszen ez olyan lenne, mintha egy kisnyugdíjas ember Mercedest akarna vásárolni. (Szemléletes példa, nagy tapsot is kapott.) Sokkal inkább kellene ellenben - folytatódott a felszólalás - a piaccsarnok helyett megfelelő áru a jelenlegi piacra. Meg: a város sokféle, nagyon is szükséges gyarapításához közös (!) teherviselés kellene. A területfejlesztési alapban is! Mindenki vállaljon kötelezettséget; azok is, akik sok gyermekük miatt éppen az államtól kedvezményt kapnak. Lehet persze mindezeken vitatkozni. Vitatkoztak is. Például azon, hogy egy város arculatához igenis hozzátartozna egy szép sportcsarnok. Amit persze nem csupán a sportolók használnának, hanem mások is, sokféle összejövetelre, ünnepségre. De nagyon is szükséqes, hogy a fiatalok mehessenek oda, ne emlegessenek néldaként más városokat. ahol pedig — ugye van snoúcsarnok. Eav piaccsarnok uavancsak hozzátartozik a városhoz (lásd: Salgótarján, melvnek máris ió híre van, oe- diq a piac nemiqen olcsóbb őrt sem, de van választék). Y'PMFI T VÁRÓKÉNT Végül is: lássuk a lényeget. Mennyi jut Ózdnak, hány forintból oróbólják majd széopé, elföqOdhatóvá tenni a várost? Többször is elmondtuk már. hogy az új tervidőszakban a lélekszámnak megfelelően kapnak pénzt — fejkvótát — a települések. Nem egyenlő mértékben — ez semmiképpen sem lenne jó —, hanem nagyjából a szükségleteknek megfelelő kategorizálás szerint. A már jól álló települések kevesebbet kapnak fejenként, mint a rosz- szabb helyzetben lévők. (A melyik város hol áll? — mutatóit bevált módszerekkel mérik, például az ezer emberre jutó kereskedelmi egységek négyzetméterével, kórházi ágyakkal, óvodai, iskolai helyekkel stb.) Ózd a fejkvótát illetően a kiemeltek közé tartozik! A legnagyobb összeget Miskolc kapja, mely városban a legnagyobb körültekintéssel sem igen lehetne találni mutatót, mely eléri az országos átlagot, a második legmagasabb összeget viszont, évi 1500 forintot személyenként Ózd kapja. A rend kedvéért álljon itt: Miskolc 2300 forint, Encs, Mezőkövesd, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs 1100 forint, Kazincbarcika, Leninvó- ros, Putnok 800, a községek túlnyomó többsége pedig 500 forintot kap évente, személyenkénti fejkvóta címen. Ez tehát az egyik forrása a pénznek. Más is létezik persze, ha nem is bőséges ez a forrás. A hetedik ötéves terv tanácsi fejlesztésére — tehát a fejlesztésre — mintegy 850- 900 millió forint várható. Nagyjából annyi, mint az előző tervidőszakban. Várható más is, nem tanácsi pénzből, de ezekről ugyancsak érdemes szólni. Várható például (de régóta várható!) a vasút villamosítása, az állomás korszerűsítése, újabb, 900 vonalas telefonközpont kiépítése, a lázbérci ivóvíz-fővezetékhez kapcsolódó tározó-kapacitás bővítése, a Kontakta Alkatrészgyár fejlesztése. Várható a Centrum Áruház felújítása, a bíróság, a rendőrség, a tűzoltóság új épületének elkészülte, nagykereskedelmi raktár fejlesztése, magánerős lakások százainak megépítése, száz embert befogadó szociális otthon elkészítése, 12 tantermes kisegítő iskolának, 80 gyerek befogadására alkalmas kollégiumnak felépítése. A tanácsülés résztvevői megkaptak egy színes prospektust is. A városközpont rendezési terveit — mert több tervet is megvásároltak — tartalmazza. A másik teremben részletesebben is lehetett szót váltani ezekről az érdekes, szép tervekről. Valamelyik terv majd bizonyára megvalósul. Ózd szebbé, elfogadhatóbbó válik. Csakis azoknak az embereknek a segítségével, hathatós közreműködésével, akik a tanácsülésen társaik nevében is többször elmondták: felajánljuk a társadalmi munkát. Ott leszünk, dolgozunk, amikor kell. Például a Sajóvárkonyba már két évtizede várt új iskola éDÍtésénél (kellene ide eqv iskola) és a város bármely. mindenki által tisztes feladatnak vélt építésénél. Az ülésen tíznél többen szólaltak fel — sokszoroson több embert képviselve - és nemigen haavták ki seqítséqük, társadalmi munkóiuk felajánlását. Jól mutatkozott be bizony Ó’d úi fonácso. Priska Tibor
