Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-12 / 240. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1985. október 12., szombat Befejezte munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) fogyasztói árak több mint!! százalékos növekedése mel­lett lehetővé tette a reáljö­vedelmek egy főre jutó 1 százalékos emelkedését. Hoz­zá kell tenni azonban, hogy az árszínvonal viszonylag gyors növekedése 1984-ben is nehezítette a bérből élők és a nyugdíjasok helyzetét; e rétegek reáljövedelme —, ha nem tudtak kiegészítő jövedelemhez jutni — elég széles körben tovább csök­kent. A költségvetés hiánya kö­zel áll a tervezetthez: az 1983. évi kereken 6 milli- árddal szemben 3,6 milliár- dot tett ki, azaz alig tért el attól, amit az Országgyűlés jóváhagyott. A kiadások közül a leg­nagyobb tétel a költségveté­si intézményeké és a társa­dalombiztosításé. Ezekre ke­reken 300 milliárd forintot fordítottunk, ami 9 száza­lékkal több, mint az előző évi. Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelmé­nyének úgy, hogy biztosíta­ni tudtuk: a szociális, kul­turális és az életszínvonalat közvetlenül szolgáló kiadá­sok valamivel gyorsabb ütemben nőttek, mint aho­gyan 1983-ban. Lehetőség nyílott új szociálpolitikai in­tézkedések végrehajtására is, amelyek több, mint 3 milli­árd forinttal növelték a la­kosság jövedelmét. A csalá­di pótlék, a gyermekgondo­zási segély, és meghatáro­zott körben a nyugdí jí k ösz- szegét emelni tudtuk. Szep­tember 1-től 10 százalékkal növekedett a pedagógusok fizetése. A kormányzat változatla­nul nagy figyelmet fordított a lakásépítésre, 70 ezer új lakás épült, bár közülük ke­vesebb az állami bérlakás, mint a korábbi években. Hetényi István a további­akban rámutatott: — A vállalatok sokszor kényszerűen nagy terhet vál­lalnak a költségvetési ki­adások finanszírozásából. Ennek ára van, például az, hogy a vállalati beruházá­sok 1984-ben 2 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. Eredményt hozó erőfeszítések Miközben csupán 2 száza­lékkal nőttek a beruházások, mégis örvendetes, hogy a vállalatok e nehéz helyzet­ben is 11 százalékkal több műszaki fejlesztési alapot képeztek, mint korábban. A nehéz körülmények kö­zött természetesen nőtt a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok száma. De a közhiedelemmel ellen­tétben, azért ez sem általá­nos jelenség. A vállalatok többsége növelte eredmé­nyességét. Tavaly 600 olyan vállalat volt, ahol a nyere­séget egyik évről a másikra több mint 20 százalékkal si­került növelni. Ezzel szem­ben 48 nem mezőgazdasági vállalat zárta összesen 2 milliárd forint veszteséggel gazdálkodását. Az alaphiá- nyos vállalatok száma kö­rülbelül száz, ebből mintegy tizenötöt tekintünk olyan­nak. amely valóban súlyos gondokkal küszködik és a terhek részbeni rendezése 3 milliárd forinttal terhelte az állami költségvetést. Az 1985-ös év nehéz körül­mények között indult, és az erőfeszítések ellenére sajnos kiderült, hogy nem egysze­rűen téli problémákról van szó. Az eredmények csak igen lassan javulnak. Már most •világos, hogy az állami költ­ségvetés hiánya meg fogja ha­ladni azt, amit az Országgyű­lés jóváhagyott, és úgy vé­lem, hogy éppen a struktúra átalakítása, a kedvező folya­matok élénkítése, a szociális, kulturális stabilitás indokol­ja, hogy ne ragaszkodjunk mereven a jóváhagyott hiány adatához, hanem, a lehetsé­ges keretek között a gazda­ság eredményességét szolgá­ló támogatások terén tegyünk lépéseket. Nagyon időszerű és sürgető az MSZMP Központi Bizott­ságának 1984. áprilisi állás- foglalásában meghatározott komplex gazdaságirányítási feladatok végrehajtása. A szabályozókat, az intézményi és döntési rendszert meg­újító munkában elengedhe­tetlennek tartjuk a költség­vetés megreformálását is. En­nek a folyamatnak egyes lé­pései már az 1986. évi költ­ségvetésben is tükröződni fognak. Ismételten szembe kell néznünk azzal, hogy a haté­kony termelés kibontakozta­tását a költségvetési politi­kának nem az állam jóléti és struktúra-alakító feladatai­nak csökkentésével, hanem a veszteségek csökkentésével kell szolgálnia. A kormány a kívánatos folyamatok meg­gyorsítása érdekében a nép­gazdaság, valamint a súlyos gazdálkodási gondokkal küz­dő vállalatok hitelezőinek és dolgozóinak érdekeit egy­aránt szem előtt tartó jog­szabálytervezeteket fog kidol­gozni. A vállalatok viszont joggal számítanak arra, hogy a veszteségek csökkentéséből felszabaduló összegek egy része a jól dolgozó vállala­tok közvetlen terheit mér­sékli majd. A sokszor terhesnek tar­tott pénzügyi feltételek eny­hítését tehát nem a haté­konysági követelmények csökkentésének, hanem a pénzügyi rendszer ösztönző ereje fokozásának, a telje­sítmények és jövedelmek igazságosabb összehangolá­sának kell szolgálnia. Feladatnak tekintjük a vállalatok és a lakosság ön­kéntes megtakarításainak to­vábbi ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költ­ségvetési terhek mérséklőd­jenek. A lakossági adórend­szerben méltányosabb köz­teherviselést eredményező in­tézkedéseket kell hozni mind az adó-, mind pedig az illetékrendszerben. A költ­ségvetési intézmények szé­les köre már eddig is igen sok intézkedést tett a haté­kony, takarékos gazdálko­dásra, de azért itt sem ke­vés az olyan intézmény, amely inkább a — kétség­kívül valós — szűkösségre hivatkozik, anélkül, hogy al- kotóan átgondolná a veszte­ségek és a pazarlás kiküszö­bölésének útját. Az indoko­latlan kötöttségek csökken­tését és a bevételekben való Hetényi István pénzügyminiszter beszámolóját tartja érdekeltség erősítését kíván­juk, de megköveteljük, hogy a helyi vezetők éljenek is ezekkel a lehetőségekkel. A pénzügyminiszter végül elmondotta, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alapvetően pozitívan értékel­te a pénzügyi és költségve­tési politika szerepét, de rá­mutatott arra a jogos igény­re is, hogy a költségvetési tervezés legyen megalapo­zottabb, az évközi módosítá­sok valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez iga­zodjanak. — Ezt a megállapítást Lá­zár György elvtárs vita­összefoglalójában teljes mér­tékben megerősítette. Igyek­szünk olyan rendszert és munkastílust kialakítani, amely e hiányosságokat mi­előbb csökkenti, s remélhe­tőleg előbb-utóbb teljesen kiküszöböli — mondotta He­tényi István, majd kérte az Országgyűlést, hogy a beter­jesztett törvényjavaslatot a bemutatott költségvetési mér­leg adatainak megfelelően hagyja jóvá. Tények és adatok Az állami költségvetés helyzete 1984-ben tovább ja­vult. Ezt a jövedelemközpon­tosítás fokozása és a takaré­kosabb költségvetési gazdál­kodás eredményezte. A költ­ségvetési hiány mérséklésé­re, illetve az el nem költ­hető költségvetési célmegta­karítások (pl. a hitelfedezeti alap feltöltése) növelésére a fizetőképes kereslet és a bel­földi árukínálat összhangjá­nak a megőrzése, valamint a belföldi hitelezéshez^-szüksé- ges banki pénzforrások biz­tosítása érdekében került sor, mert a külföldi források csökkentek. Az állami költségvetés be­vételei és kiadásai a követ­kezők szerint alakultak: Bevételek Milliárd 1983 tény forintban 1984 tény Vállalati gazdálkodó szerveze­tek befizetései: 443,7 468,2 Lakossági befizetések: 37,6 45,1 Költségvetési szervektől' szár­mazó bevételek: 46,0 49,5 Nemzetközi pénzügyi kapcso­latokból és egyéb forrásokból származó bevételek: 13,1 10,1 Bevételek összesen: 543,7 572,9 Kiadások: Milliárd 1983 tény forintban 1984 tény Felhalmozási kiadások és hi­telfedezeti alap feltöltése: 67,0 71,6 Vállalati gazdálkodó szerveze­tek támogatása és fogyasztói ártámogatások: 162,4 146,7 Költségvetési szervek kiadá­sai: 172,4 183,8 Társadalombiztosítási kiadá­sok: 107,2 120,0 Nemzetközi pénzügyi kapcso­latokból eredő és egyéb ki­adások: 40,8 54,5 Kiadások összesen: 549,8 576,6 Hiány: 6,1 3,7 A költségvetési bevételek mintegy 82 százalékát kite­vő vállalati és szövetkezeti befizetések közül elsősorban a társadalombiztosítási járu­lék és a nyereséget terhelő adók emelkedtek. A támoga­táscsökkenés legnagyobb ré­sze abból adódott, hogy a fogyasztói árkiegészítések mérséklődtek. A termelési támogatások csökkenését év­közi intézkedések is elősegí­tették, így például 10 száza­lékkal mérséklődött az ipar, a közlekedés, a belkereske­delem támogatása. A vállalatoktól származó nettó — támogatásokkal csökkentett — bevételek részarányának, vagyis a köz- pontosításnak a növekedésé­ben a korábbiaktól eltérően kiemelkedő szerepet játszott a támogatások és adóvissza­térítések 15,6 milliárd forint­nyi mérséklése. Megvalósult nagyberuházások A kifizetett bérekkel és jövedelmekkel, valamint a kisvállalkozások terjedésé­vel függ össze az, hogy 1984- ben erőteljesen nőttek a költségvetésnek a lakossága tói származó bevételei. A lakosság 1983-hoz képest több mint 20 százalékkal nagyobb összeget fizetett be a költségvetésbe társadalom- biztosítási és nyugdíjjáru­lék címén. A lakossági adók és ille­tékek 2,6 milliárd forinttal haladták meg az 1983. évit. Ezt döntően a kisvállalko­zási formákban részt vevő magánszemélyek számának és adó alá vonható jövedel­mének gyors növekedése eredményezte. A költségvetés felhalmo­zási célokra fordított kiadá­sának nagyobbik hányada — mintegy 80 százaléka — a központi és a vállalati szövetkezeti beruházások fi­nanszírozását, kisebbik ré­sze pedig a magánerőből való lakásépítés támogató­sát és bizonyos gazdálkodó szervezetek fejlesztési for­rásainak kiegészítését szol­gálta. A nagyberuházások közül a tervnek megfelelően határidőre és költségmegta­karítással befejeződött a Szolnoki Papírgyár rekonst­rukciós bővítése, átadták az észak—déli metróvonal újabb — az Élmunkás tér és az Árpád híd közötti — szaka­szát, forgalomba helyezték a megújúlt Árpád hidat és a Flórián teret. A központi költségvetési szerveknek nyújtott támo­gatás összege 70,6 milliárd forint, ez az előző évit 1,8 milliárd forinttal haladta meg. A kiadások fedezeté­ben való állami támogatási részarány — mivel a költ­ségvetési intézmények ár- és díjbevételei az intézmények erősödő gazdasági érdekelt-'1 sége révén gyarapodtak — némileg mérséklődött. A tanácsi intézmények ki­adása 81,5 milliárd forint volt, az előző évit 6,2 mil­liárd forinttal haladta meg. Mivel a társadalmi közki­adásokon belül elsősorban az alapvető helyi egészségügyi, oktatási és kommunális el­látások kielégítésére össz­pontosultak a gazdasági for­rások, 1984-ben tovább foly­tatódott az az irányzat, hogy a tanácsi költségvetési szer­vek kiadásai gyorsabban nö­vekszenek, mint a közpon­tiak. A tanácsi igazgatásban 1984-ben már nem működ­tek a járási hivatalok, fel­adataikat részben a megyei, részben a helyi tanácsok vették át. Az egészségügyi és szociá­lis szervek kiadása 32,3 mil­liárd forint volt. Az egész­ségügyi hálózat 1400 gyógy­intézeti ággyal bővült. Az időskorúakat gondozó intéz­ményhálózat bővítése és a gép- és műszerállomány korszerűsítése azonban el­maradt a szándékolttól. A tervezett 73 öregek napközi otthona helyett csak 46 új otthon létesült. Az oktatás, a kultúra, a sport és a tudományos ku­tatás 1984. évi kiadása 54 milliárd forint volt, az elő­ző évinél 2,7 milliárd fo­rinttal több, 1054 új tante­rem létesült. A gyermek- és ifjúságvédelem ráfordításai 1984-ben 11,5 százalékkal növekedtek. Bővültek a nagy­korúvá vált állami gondo­zottak önálló életkezdését segítő pénzkeretek. A rend­szeres és rendkívüli nevelé­si segélyek a tervezettnél nagyobb ütemben növeked­tek, így is hozzájárulva ah­hoz, hogy minél kevesebb gyermek kerüljön veszélyez­tetett helyzetbe anyagi okok miatt, A tudományos kuta­tások költségvetési ráfordí­tása 1984-ben 6,2 milliárd forint volt, ez az előző évi-' nél 6,1 százalékkal több. A társadalombiztosítás ki­adása 120 milliárd forint volt, 12 százalékkal több, mint 1983-ban. Az 1984-beyi végrehajtott szociálpolitikai intézkedések 3,6 milliárd fo­rinttal növelték az érintet­tek jövedelmét. Az intézke­dések keretében például ja­nuár 1-től a családi pótlék és a jövedelempótlék össze­ge gyermekenként havi 70 forinttal egészült ki. A gyer­mekgondozási segélyre jo­gosultak — a gyermekek számától függetlenül — ha­vi 70 forint kiegészítésben részesültek. A családvédelemre fordí­tott kiadás 24,1 milliárd fo­rint volt, 3,3 milliárd forint­tal (15,9 százalékkal) több, mint 1983-ban. Ezen belül családi pótlékra 18,8 milli­árd forint jutott (3,3 milli­árd forinttal több, mint 1983-ban). Határozathozatal követke­zett. Az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság. 1984. évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot egyhangúlag elfo­gadta. Az elnöklő Sarlós István — az ülésszakot bezárva — meg­emlékezett egy száz eszten­dővel ezelőtti eseményről: akkor tették az első kapavá­gásokat az Országház épít­kezésén. Ezzel az Országgyűlés két­napos őszi ülészaka — ame­lyen Sarlós István és Cser- venka Ferencné felváltva el­nökölt — véget ért. aurus Miskolc, Zsolcai kapu 7. sz. márkabolt Nyitás: október 17., 10 óra Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom