Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-29 / 254. szám
1985. október 29., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miskolcon született. A posta hírközlési tervező csoportvezetője. Nős, a miskolci Középszer utca 6. szám alatt lakik. Felesége az NME testnevelési tanszékének gazdasági vezetője. Van egy 13 éves Zsigulija, és használni igazán irodalmi és művészeti folyóiratokban megjelenő írásaival szeretne. Ez a cikk a szerkesztő Üj szeszfőzde Edelényben „A főzetőnek semmi dolga” Szeptembertől már ez a szeszfőzde is fogadja az Edelény környéki kistermelőket. Fotó: Fojtán László felkérésére Íródott. . . . soha nem irigyeltem senkit, akit a sorsa, vagy a jóképű káderlapja hatalommal ruházott föl, viszont sajnálkozva sandítottam arra, aki a köz szolgálatában mások gondjait vette a nyakába, hiszen az ember könnyen magára maradhat. Emlékszem, azon a napon, amikor rövid hírt kaptam jelölésemről, ácsorogtam, hosszasan néztem egy irányba, mint mellettem annyi más. azon a felvonulási területen, ami igazából buszmegállónak számít. Az 1/D- sre vártunk. Nem jött. Vajon miért? Mert 1/D-s. Vagy mert az MKV-nál más időpontra esik a csúcsforgalom. Első gondolatom keresztapám körül tekergeti. De hiszen ő falusi fodrász, valójában nyugdíjas. Volt időm, csak nem jött az 1/D-s, kipipáltam őt is, meg az egész családot. Nekik nem juthattam eszükbe. Végül magamra maradtam (no nem a megállóban) mind a harmincöt évemmel, emlékeimmel, melynek foglya és kiszolgáltatottja az ember. Érleli, leszűr belőle mindenfajta tapasztalatot. Többen mondták, a jelölés megtiszteltetés. Persze ez már később történt. Ha ez arra az időszakra esik, amikor bővében volt az államkassza, azonnal elhiszem, de manapság, amikor olyan nehezek a külső körülmények? Amikor sokszor Kézírással készült szolid tábla hívja fel az OTP-fiók ügyfeleinek figyelmét arra, hogy az S.O.S-falu építésére kibocsátott sorsjegyek az intézmény valamennyi dolgozójánál kaphatók. Böngészik a táblát rövidlátó öregek, átfutják tekintetükkel a fiatalok. Azok sem hagyják A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés bűntette miatt eljárást folytat Liebe Attila, 23 éves, ózdi lakos ellen. A gyanúsított 1985. szeptember 3-án este, a város közelében, egy erdei tisztáson megfojtotta S. Erika, 15 éves tanulót. A tettes egy amatőr színjátszócsoport vezetője volt. Az áldozattal egy fojtogatási jelenetet próbáltak. Aki a tűzze! játszik, köny- nyen megégetheti a kezét. Aki a halállal játszik, számítania kell rá, hogy a végzettel találja szemben magát. Ez a gondolat sodró- dott-fogalmazódott meg bennem, amikor elolvastam az ózdi bűncselekményről írt első tudósításokat. Most, amikor már megismertem az ügy iratait, átlapoztam a több száz oldalas aktákat, beszéltem a tettessel, folytatom: az élet sem játék. Az elveszett élet soha vissza nem szerezhető, csak egészen különleges esetekben 'kocikázba tható. Mondjuk akkor, ha fűzből, vízből, vagy más szerencsétlenségből mentünk ki valakit. Ép ésszel föli nem fogható azonban, hogy 15— 10 esztendős lányok miért vál'alkoztalk az alany szerepére egy valóságos fojtogatási jelenetben? Miért tartották természetesnek, hogy az ózdi Reflektor Irodalmi Színpad tagjainak sorába a lányok közül csak az nyer felvételt, csak az juthat jó szerepekhez, aki a legélet- hűbben szimulálja a i'uldok- lást. Azok a bizonyos vilákiskorúnak érzi magát az ember, vagy legalábbis gyakran. mert ha a begyűrűzést, meg a termelői árakat kell megérteni, akkor okosnak, felnőttnek, jól fejlett nagykorúnak számítunk, egyéb alkalmakkor meg kis hollónak. Sokáig nyakatekert álmaim voltak. A lélektan tudósai bizonyára meg is tudnák magyarázni, én csak arra gondoltam, hogy álmaim hátterében egyik-másik élményem moccanhatott. Amikor társammal túl voltunk a rétegtalálkozón, ahol egy idős nénike jelent csak meg. hiába díszítették fel plakátokkal a lakótelepet, először úgy voltam vele, itt nagy baj nem lehet. Másnap épp az ellenkezőjére gondoltam. Tanulsággal csak a rossz szolgál, a jó soha. Sajnálatos módon arra nem emlékszem, mit álmodhattam, amikor a kötelesség fogalmával ébredtem. amivel gyerekkoromban ismerkedtem össze. Azóta is természetesnek tűnik, hogy mindenki tegye a dolgát, hittel, meggyőződéssel, azt, ami épp akkor az övé. A tudatlanság, a mulasztás, az önzés természeti törvényekbe ütköző cselekedet. Nálunk már a hanyagság is kezd hagyománnyá válni. Soha nem hittem a kollektív nevelés sikerében. A jó tanár is csak egyedeket nevelhet, akik vagy ráébrednek, vagy sem a közösség, a felelős együttgondolkodás jótékony voltára, amifigyelmen kívül a kiírást, akik személyi kölcsön kérőben vannak, azok sem, akik sorbaállnak a pénztár előtt, hogy havi törlesztőrészleteik csekkjeire befizethessék a szokásos összeget. A várakozók közül egy fiatalasz- szony lép az asztalnyi méretű táblázatba merülő ügygot jelentő deszkák, a színpad, egy főszerep lehetősége valóban ekkora vonzerőt gyakorolna értelmes, felvilágosult, mai lányokra? ■Mert élhitték: a színpadra állítandó műben csak akkor léphetnek 1'el, ha a kör vezetője megméri képességeiket. s nemcsak játékból, imitálva, hanem valóságosan is rákulcsolja kezeit a nyakukra. És ezen a ponton első kéziből megkontrázható Liebe Attila védekezése. A jó színész, vagy színésznő — még amatőr színvonalon is — kézzelfogható segítség nélkül, belső átéléssel eleveníti meg a figurát. Színházi próbán még nem jártam. de valószínűtlennek tartom, hogy a drámában például Othello nemcsak mutatná Desdemona megfojtását, hanem valóban fojtogatná. Liebe Attila nem kelti elvetemült gyilkos benyomását. Minden kérdésre jól megfogalmazott, kerek mondatokban válaszol, alkalmanként visszakérdez. Sokat foglalkozott az irodalommal, szavalóversenyek győztese volt, nem okoz számárra nehézséget önmaga kifejezése. Ez azonban aligha lehet mentő körü’mény. Sőt, ellenkezőleg. Ha már a kire ez a társadalom jó lehetőséget biztosít, ám mégis sok (túl sok) a szétveri telefonfülke. a kicsúzlizotl utcai lámpa, a szélnek odavetett szemét. Mintha elbillent volna valami. Mintha egyre kevesebb lenne a .ió tanár, és egyre több a hiányzó. Megéri-e. megérdemlik-e az emberek, hogy bárki magára vegye gondjaikat? Aki vétlenül lép gödörbe a sötétben, bizonyára . . . Eddig ugye a kofát automatikusan levonták mindenféle jövedelemből, rávezették minden adóívre, ám az utak, a járdák nem készültek el automatikusan, és ha mégis, az emberek más úton jártak. Pedig a járdát oda kell építeni, ahol az emberek járnak. Megszűnik a kofa. kevesebb lesz egy mulatságos szócskával. A településfejlesztési hozzájárulás alapjaiban különbözik tőle. Igazságosabb. demokratikusabb. Én tudom és hiszem, mert ismerem a célokat, az elképzeléseket, ám fontosabb, hogy így legyen ezzel minden érintett. És higgyen is abban, hogy az ígéret majdan valósággá válik. Mielőbb jussunk odáig, hogy a tanácsi vezetők dicsérete ne a tanácsülésen hangozzék el, hanem a villamoson, a (fedett) buszmegállóban, vagy a Parlament folyosóján. Ehhez minden embernek örömre, erőre. egymás iránti szeretetre és bizalomra van szüksége, hogy éljen, dolgozzon, higy- gyen abban, hogy van értelme az életnek, a munkának, egy közösség képviseletének! hogy híven tudjon szolgálni. Végül is ezért vállaltam. Györgyei Géza megelőzik, egy idős asszony is hármat kér. Az ügyintéző már térne is vissza a táblázathoz, mielőtt a zsebeit kutató férfihoz fordul: ugyancsak hármat? — Nem — mondja a férfi — csak kettőt, ha jól olvastam, két autót lehet nyerni. Ahhoz meg elég a két sorsjegy. — nagy j — nyoknak nem volt meg a magukhoz való eszük, saját magának kellett volna ráébrednie, hogy veszélyes játékot űz. Életveszélyes játékot. De nézzük a tényeket. A gyanúsított húszéves volt, amikor a hódoscsépányi művelődési házban megalakította az első színjátszócsoportot. Különböző művelődési házakban gyakorolnak, ide-oda vetődnek, majd felbomlanak. Két esztendeig a gyanúsított nem hívott életre újabb társulatot, katonai szolgálatát töltötte. Az elmúlt év decemberében, Far- kaslyukon viszont már megszervezi a második csoportot. Innen fegyelmi úton eltanácsolják. Üjra Hódoscsé- pány következik, ott 1984 áprilisában mutatnak neki ajtót. Az Ózdi Liszt Ferenc Művelődési Házban 1985. június elejétől működött a Reflektor Irodalmi Színpad. Vezetője Liebe Attila lett, noba nem rendelkezett a szükséges engedélyekkel, bizonyítványokkal. A fejébe vette: Olyan produkcióval áll a nyilvánosság elé. amely egy csapásra „befuttatja” őket, az egész országban ismertté teszi a nevüket. Arra gondolt, hogy az óhajtott sikert egy dramatizált krimi Öröm gazdája lenni egy málnabokornak is, amit saját kezűleg gondoztunk, még nagyobb büszkeség birtokolni néhány gyümölcsfát, bár időnként ez már gonddal jár. Nem beszélve egy gyümölcsösről, . amely nemcsak addig igényli a törődést, amíg a termés beérik. Utána is sok a tennivaló, hiszen a leszedett gyümölcsnek csak egy töredékét tudjuk elfogyasztani, valamennyit befőzünk. s talán a piacon is elkel néhány kiló, ám a nagyobb mennyiség a szilvából, almából, körtéből, barackból kifőzésre kerülne — ha lenne elég szeszfőzde. A bő termést hozó években Edelény környékén is állandó feszültséget jelentett, hogy a kistermelőknek legfeljebb a fele tudta pálinkáját kifőzetn.i a nagyközség állami szeszfőzdéjében. A többiek Albertteleptől Sajó- szentpéterig próbálkoztak szabad kapacitást találni, de számtalanszor előfordult, hogy csak Szikszón, vagy Szerencsen fogadták a főzetni valót. Ez a jobbik eset, ugyanis nagyon sokan voltak olyanok, akik nem vállalták a tortúrát, a borsos szállítási költséget, s inkább hagyták, hogy lassan tönkremenjen, használhatatlan löttyé váljon a hordókba gyűjtött egész évi munkájuk. Látva a tarthatatlan helyzetet, az Edelényi Nagyközségi Tanács — saját anyagi forrása nem lévén ilyen célra — készséggel támogatott minden olyan vállalkozót, aki szeszfőzde-építéssel jelentkezett a hivatalban. Többen megpróbálták kihasználni a lehetőséget, de már a tervezéskor be kellett látniuk, hogy ez igen költséges vállalkozás, komoly szaktudást igényel,, s mivel élelmiszeripari tevékenységnek számít, rendkívül szigorú előírásoknak kell eleget tenni. Már úgy tűnt, hogy a kistermelők egy része továbbra is csak sok utánjárással juthat hozza pálinkájához, amikor jelentkezett az edelényi tanácson Hegedűs István családja, és megszínpadra állításával érhetik el. A leghatásosabb jelenetnek, a dráma csúcspontjának — áhogyan ő fogalmaz — a főhős megfojtását szánta. Erre a szerepre pedig lányokat, csak lányokat keresett. A felvételi vizsga tárgya a íutdoklás volt. A „beavatási szertartás” élesben történt, a lányok nyakát először csak gyengéden, később egyre növekvő erővel szorította meg. A gyanúsított a iüldőklást öt szakaszra bontotta. Eszerint először nem kap levegőt az áldozat, másodszorra halottfehérre sápad, harmadszor fennakad a szeme, a negyedük fázisban elveszíti az eszméletét, az ötödikben pedig bekövetkezik a halál. Hátborzongató. Ismétlem önmagam: elképesztő, mekkora adag naivitás szükséges egy ilyen próba elfogadásához, majd elviseléséhez. Igaz, a gyanúsított szexuálisan nem közeledett hozzájuk, semmi jelét nem tapasztalták, hogy a „próba” nemi kielégülést okozna az irodalmi színpad vezetőjének. Aki más mézesmadzagok mellett egy filmforgatás lehetőségével is hitegette őket. Erre a légkérték az engedélyt az építésre és az ipar kiváltására. Az épület tetszetős és praktikus. Ügy alakították, hogy egyetlen fölösleges mozdulatot se kelljen tenni, amíg a cefréből pálinka lesz. A magasított bejárathoz könnyedén odaállhat a teherautó, nem kell emelgetni a súlyos hordókat. Néhány lépés a felöntőhely is. — Legalább harminc szeszfőzdét néztem meg és elolvastam az összes szakirodalmat, hogy jól építsem meg a főzdét — magyarázta a tulajdonos. — Mekkora területen fekszik ez a komplexum? — A tanács 1780 négyzet- méteres telket bocsátott a rendelkezésemre, ami 17 800 forintba került, ugyanis ez egy árvizes terület. Ide húztuk fel a saját kezünkkel ezt a 240 négyzetméteres épületet. Ebben kapott helyet maga a főző-finomító helyiség, a zárható előmele- gítő-cefretároló. A főzetőknek központi fűtéses, WC- vel ellátott pihenőt alakítottunk ki. Van egy irodahelyiségünk, laboratóriumunk és a dolgozóknak zuhanyozós pihenő lakrészük. Az épület végében kapott helyet a cefreszállító gépkocsik garázsa. A rakodórámpán kívül 76 köbméteres föld alatti tárolót építettünk az úgynevezett cefrevárra alapozva hívta a lányokat a bakatetői tisztásra. tgy érkezünk el 1985. szeptember 3-ihoz. S. Erika az egészségügyi szakiskola tanulója volt. Csupán két napot járt a középiskolába. A színjátszócsoportba a szokásos módon, egyik barátnője révén jutott be. Négy próbán vett részt. Az utolsót követően ő is kiment a Bakatetőre. Ellenkezés nélkül tűrte a fojto- gatást, sőt, hajlandó volt újabb és újabb szituációikat kitalálni, az egymást követő jelenetekben sorozatosan az áldozat szerepét eljátszani. Negyedszerre túlságosan is jól sikerült. Holttestére másfél nap múlva bukkantak rá. — Erika nagyon élethűen játszotta a szerepet —mondja Liebe Attila. — Azt hittem, hogy akkor is csakszí- nészkediiik. Kétségbeesetten kapkodott a levegő után. Ha belémcsikar, vagy orrba vág, biztosan elengedtem volna... A gyanúsított a kihallgatáson nem tudott választ adni rá, miért nem próbált meg segítséget hívni. Azt is nehéz lesz megindokolnia, miért akarta tévútra vezetni a rendőröket, miért igyekezett elterelni magáról a gyanút. Minderről az áldozat (nem úgy, mint a színielőadást követően) már nem szerezhet tudomást. S. Erika iskolába sem megy többé. A család egyetlen gyermeke volt. Meghall tizenötéves korában. Udvardy József mosléknak, s most készült el a 30 köbméteres víztároló medence is. Ide vezetjük a hűtővizet. Erre később melegházat telepítek. A tüzelőtároló pincében pedig gombát szeretnék termeszteni. — Hallgatni is sok volt, amíg sorolta. Mennyibe került ez a főzde... ha nem titok? Nem titok, de pontos számot nem tudok mondani, ugyanis az egészet a család építette. Szerintem az épület 3 milliót érhet, a szeszipari berendezés pedig egymillióba került volna, ha azt is nem magam csinálom. Korábban az edelényi bisztrónak voltam tizenhét évig a vezetője, ott is sokat rendezkedtem és később a saját bisztró kialakítását is magam végeztem. Ezt adtam el, hogy felépíthessem a szeszfőzdét. — Miikor volt az első főzés? — Október elején ellenőrizte a pénzügyőrség a berendezéseket, akkor főztem először. Kitűnőnek minősítették, különösen azért, mert úgy építettem meg a főzőt, hogy a kemence és a páracső teteje között öt méter a szintkülönbség. Emiatt egy méterrel a padló alá kellett süllyeszteni a kemencét, de megérte, mert így ugyanannyi alapanyagból több és jobb pálinka készülhet. A főzetőnek semmi dolga, akár nyakkendőben is jöhet, mert mi elhozzuk a nyersanyagát és minden segítség nélkül kifőzzük. — Mennyiért? — Annyiért, mint az állami főzdében. Felszámíthatnék tíz százalékot, de ezt nem kívánom igénybe venni, mert nekem fontos a nagy forgalom és a megrendelők bizalma. Innét akarok nyugdíjba menni. Fónagy István Informatikai bizottság alakolt a TIT-ben A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Központjában hétfőn megalakult az informatikai bizottság. Feladata a TIT-en belül a számítástechnikai, informatikai ismeretterjesztés irányítása, továbbá az állami és a társadalmi partnerszervezetekkel az ilyen tevékenység összehangolása. A bizottság elnökévé Páris György minisztériumi főtanácsost, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatóját, titkárává Mihály Jánost, a TIT főmunkalár- sát választották. Két autó intézőhöz. Húrom sorsjegyét kér. Végigkotorja a zsebeit a mellette álló férfi is, ám Ki fuldokol a legélethűbben?
