Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

1985. október 1., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Halmaji krétakör Kék, piros, zöld színű fo­lyadékok Totyognak a lán­gon, bennük a receptúra sze­rinti gondosan mérlegelt vegyszerek. Pár faluval ar­rébb, egy szintén elavult házban gipszmasszát kever­nek, szárítanak, fűrészelnek asszonykezek. Hogy a kettő között mi az összefüggés? Látszatra nincs, csak akkor, ha eláruljuk e két termék nevét, amelyet legjobban a diákok ismernek. Tus és kréta, írószerek ... Évekkel ezelőtt, amikor gyártásukra gazdaságtalan- ságuk miatt senki nem vál­lalkozott, sorompóba lépett a Halmaji Aranykalász Terme­lőszövetkezel. Elfogadva a PIÉRT ajánlatát, két ma­jorjában, csekély anyagi rá­fordítással megvalósította ezeket az üzemeket, amelyek ma már az országban egye- düliek. Így monopolhelyzet­be kerültek, amely általában a termelőnek kedvez, hiszen uralhatja a piacot. A hal- majiak mégis a „kivétel erő­síti a szabályt" mondás uszályában sodródnak, hi­szen egyetlen megrendelő­jük a nagykereskedelmi vál­lalat eleve meghatározta (és meghatározza) termelésük volumenét. Sajnos nem mindig ked­vezően. Évente 150 ezer do­boz fehér színű krétára ad­nak megrendelési — tizen­ötmillió darab —, amíg a szí­nesből 1,5 millió darabot ér­tékesítenek. Az üzem ettől a mennyiségtől lényegesen töb­bet tudna termelni, az itt dolgozó asszonyokat gyak­ran napokon, heteken át más munkára kell átvezé­nyelni. Hasonló a helyzet a tusüzemben, ahol szintén a megrendelt palackok több­szörösét is meg tudnák a helyben főzött festékanya­gokkal tölteni. A remélttől kevesebb megrendelés egy­ben azt jelentette, hogy az üzemek termelése nem tu­dott felfutni, így a nagyobb jövedelem helyett meg kel­lett elégedni szerény nyere­séggel. avagy örülni annak, hogy ráfizetés nélkül meg­ússzák az ével. Többször tárgyaltak a nagykereskedelmi vállalat il­letékeseivel, hogy a meg­rendelésállományt növelni tudják. A PIÉRT általában elzárkózott a szövetkezet ké­résének teljesítésétől, a ma­guk szemszögéből érthetően, mert a termelésfokozás csak a raktárkészletei növelte volna, ezekből az írószerek­ből a hazai piac telített. Vagyis nem lehetett mást tenni, mint idézve a szövet­kezet elnökének szavait: „elővenni a józan észt, s gondolkodni". Mérlegelve sa­ját pénzügyi lehetőségeiket, a korszerűség teljes hiá­nyát, a primitív berendezé­seket, nyilvánvalóvá vált, az üzemeket nem lehet fej­leszteni. Viszont a belföldi piac is ad olyan lehetőséget, amelyet kihasználva a két részleg működését növelni lehet. De ehhez vállalni kelleti a kockázatot, s olyan termékeket kifejleszteni, amelyek hosszú idő óta hi­ánycikknek számítanak. Hosszas kísérletezés után így került sor az úgyneve­zett rendőrségi helyszínelő krétacsalád kialakítására. A nagyméretű, huszonöt centi­méter hosszú, s ennek ará­nyában vastag, nyolc szín­ben készülő íróeszközök megkönnyítik a balesetek rekonstruálását. Ez a kréta — amelyből fóliával burkol­va — hat van egy doboz­ban, a hagyományos tábla­krétától szilárdabb, s így ne­hezebben törik. A Konsu­mex Külkereskedelmi Vál­lalaton keresztül n\ár két­száz dobozt ki is küldtek a szomszédos Csehszlovákiába, referenciapróbára. Sajnos, a hazai piac nehezebben moz­dul, számottevő érdeklődés az új termék iránt még nem Ivóit. Egy másik sokat ígérő ter­mékük az a tus, amelynek receplúrája természetesen tit­kos. Az országban az utóbbi években hiány mutatkozott a közepesnél jobb minőségű, olcsó, a műszaki rajzoláshoz nélkülözhetetlen szerből. Az importból érkező Pelikán hatvanforintos árával drá­gának bizonyult, a hazai Holló tus minősége pedig nem felelt meg a kívánal­maknak. Az új termék egye­síti magában a kétféle előnyt; színtartóssága sokkal jobb a hagyományos hazai tusok­tól, s ára mindössze 16 fo­rint. Ha a piacon kereslet mutatkozik a már minőségi­leg is ellenőrzött termék iránt, akkor százezer dara­bot is átadhatnak a keres­kedelemnek. Ma még nem mérhető fel, hogy az új termékek meny­nyire válnak divatossá. De a szövetkezetét mindenkép­pen dicséri, hogy nem ha­gyatkozik a kereskedelmi megrendelésekre, keresi azt a lehetőséget, amellyel üze­meit jövedelmezővé teheti. A magad uram, ha szolgád nincs — mondás jegyében vállalkozik a nem túlságo­san gazdag hazai Írószer-pa­letta szélesítésére, s ez min­denképpen elismerésre méltó. — kármán — Az ország egyedüli krétaüzeme a Halmaji Aranykalász Termelő­szövetkezetben található. Képünk még a hagyományos kréták csomagolását örökíti meg, de idén új termékkel jelentkeztek, az úgynevezett helyszínelő kréták gyártásával próbálkoznak. Fotó: Morvay Tamás Jól kell tudni csomagolni termék Még ma is dúl az „üveg- visszaváltási harc" a keres­kedelem és a lakosság kö­zött- Talán egyszer kitalálja íjnajd valaki azt a legüdvö­zítőbb megoldást, amely fo­lyamatossá teszi az üvegek visszaáramlását a lakosság­tól az iparba. Addig hiány­cikk lesz a csomagolóüveg, mert kapacitáshiánnyal küsz­ködik az üvegipar, mint a Sajószentpéteri Üveggyár is, Ihol még most sem tudnak |mnyi konzervüveget és pa­lackot gyártani, amennyi el he fogyna. A sajószentpéteri gyár ma ínár százféle — pontosabban j() zöld és 45 fehér típusú j— üveget készít a megren­delők igénye szerint. A vá­sárlók ízlése gyakran válto­zik. Különösen azok a vál­lalatok állnak elő újabbnál Újabb kérésekkel, amelyek külföldi piacra dolgoznak és tisztában vannak azzal. mennyire fontos az eladan­dó áru külleme. Jól kell tud­ni csomagolni, s ehhez ki­váló partner az üveggyár, ahol évente 6—ti új típusú termékkel bővítik a válasz­tékot. Legutóbb a lakossági üvegek arattak nagy sikert a szakemberek és a közönség körében — bizonyította a miskolci ipari kiállításon ka­pott elismerés. Most az őszi HNV-n vizsgázik az üveg­család néhány darabja. A gyárban már lassan be­fejezéséhez közeledik az a beruházás, amely lehetővé teszi a darabszám növelését. Az elmúlt esztendőkben évente 300 millió különböző típusú üveget adott el a gyár — s mégis keveset, hi­szen jelentős mennyiséget kénytelen importálni a nép gazdaság. Az üveggyáriak számára megnyugtató lehet, hogy az elkövetkezendő esz­tendőkben a több millióval megemelt üvegmennyiséget is könnyedén értékesíthetik, ugyanakkor tovább kell gon­dolkodni az újabb praktikus és ízléses üvegcsaládok ki- fejlesztésén, hogy a magyar italok és ételek sikerrel ver­senyezhessenek a tőkés pia­con. Naponta 60—70 megrakott teherautó, illetve vasúti ko­csi hagyja el a gyárat. Az igényeket ezzel a mennyi­séggel nem lehet kielégíteni, de az üveggyáriak vigyáznak arra, hogy a szerződésekben lekötött darabszámot telje­sítsék. Az év eddig eltelt időszakában a terveknek megfelelően történt, a meg­rendelések kielégítése. — f. i- — Kerámia Sárospatakról A szép hagyományokkal rendelkező, több mint két­száz dolgozót foglalkoztató sárospataki kerámiaüzem termékei nemcsak a hazai, de a külföldi fogyasztók kö­rében is közismertek. Leg­nagyobb keletje jelenleg a kézi korongozással és festés­sel előállított használati és díszkerámiáknak van. Ked­velik ezeket a termékeket a nyugati országokban is. ha­gyományosan legnagyobb megrendelőik közé tartozik Svájc és az NSZK. Termé­keik zömét azonban a hazai piacon értékesítették, s év­ről évre nagyobb termelési értékről adhattak számot, s mindenki úgy érezte, van jövője az „agyagosoknak”. Az elmúlt évben azonban gyökeres változás követke­zett be a piacon, s mind nehezebbé vált az értékesí­tés. elsődlegesen a belföldi piacon. A nagykereskedel­mi vállalatok sorra csök­kentik vásárlási szándéku­kat. arra hivatkoznak, hogv raktáraikban felhalmozódott a készlet, nehéz a forgalma­zás. Ha csak e téren je­lentkeznének a gondok, még nem lenne kilátástalan a helyzet. hiszen a pataki üzemben löbb mint százféle terméket állítanak elő. Mé­száros László ezzel szemben a következőkről tájékoztat: — Sajnos, mint mondani szokás: szegény embert még az ág is húzza. A kerámia­tárgyak iránti keresletcsök­kenés mellett, másik „hú- zótermékünkbőF’, a kályha­csempékből is raktárra ter­meltünk, s a dolgozókat ezért más munkaterületre helyeztük át. Szerencsére az utóbbi hetekben ismét nőtt az érdeklődés a kályha­csempe iránt, s így újból nagyobb kapacitással dol­gozhatunk. Ma már ott tar­tunk, hogy nem tudjuk fo­lyamatosan kielégíteni az igényeket. — Az ősz közeledtével egyre nagyobb kereslet mutatkozik az úgynevezett káposztás-edények iránt, melyből szinte korlátlan mennyiséget tudnánk érté­kesíteni. — Ügy tűnik tehát, hogy a még hátralevő időben is­mét sikerül felfuttatni a termelést, s lassan egyenes­be kerül az üzem szekere ... — Nem mondom, hogy reménytelen a helyzetünk, de a mi gyártási technoló­giánk sajnos nem tud lépést tartani a beérkező megren­delésekkel. Legtöbbször a kisszériás termékek gyártá­sával van gondunk. Hosszú az átfutási idő: mire a kész termék végleges formát ölt, eltelik egy-másíél hónap is, s igy a megrendelők sok­szor türelmetlenek. — A gyárból korábban szép számmal kerültek ki exporttermékek, jelenleg milyen külföldi piaca van a sárospataki kerámiának? — Ha nem is számottevő a külföldi értékesítésünk — az éves termelési értékből mintegy hárommillió fo­rintot képvisel —, mégis azt kell mondanom, hogy ez biztosította számunkra a folyamatos termelés lehető­ségét. — Milyen termékek iránt mutatkozik leginkább az ér­deklődés? — Elsősorban a díszkerá­miákat keresik. Azok közül is a hagyományos, természe­tes színben előállitott kö­csögök és egyéb szobadíszek a kelendők. A nyugati piac­ra a kisszériás rendelés a jellemző, ez viszont nem kedvező a számunkra, elő­nyös viszont, hogy a hagyo­mányos korongozással ké­szült tárgyainknak nagyobb az árfekvése. A hazai meg­rendelők közül rangelsö az AMFORA Vállalat, bár a harmadik és a negyedik ne­gyedévben csökkentette igé­nyét. — A keresletcsökkenést hogyan lehet megszüntetni? — Minden lehetőséget megragadunk. A bérmunkák mellett arra törekszünk hogy gyorsítsuk piackutatási és gyártmányfejlesztési te­vékenységünket. Szándékunk a jövőben, hogy saját üzlet­kötővel dolgozzunk. Elkép­zeléseink között szerepel to­vábbá az exporttermékek választékának bővítése. Szól­nunk kell munkaerőgond­jainkról ás. Több kézi koron- gozóra lenne szükség, mert az ily módon készített ter­mékek iránt nagy a keres­let. Azért is érdemes ezzel törődnünk, hogy tovább öregbítsük gyárunk hagyo­mányait, s a fogyasztók a jövőben is találkozhassanak a sárospataki gyár dísztár­gyaival az üzletek polcain. Ezt a' célt szolgálja a helyben megvalósított ta­nulóképzés is, az idén vég­zett kilenc fiatalból öten maradtak Sárospatakon, ami a jövőt tekintve minden­képpen biztató. Kép és szöveg: Csákó Gyula Készülnek a tányérok ... Szép munka a kézi korongozás Égetésre várnak a diszkerámiák A nyugati piacon o kézzel festett termékek iránt élénk oz érdek lödés

Next

/
Oldalképek
Tartalom