Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-20 / 247. szám
1985. október 21., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ha én gazdag lennék... Ha én gazdag lennék, különösebben nem érdekelne, hogy fizetni kell. De mivel nem vagyok gazdag, s a közügyek iránti affinitásom is meglehetősen erős: a téma érdekel és gondolkodom. Természetesen a település- fejlesztési hozzájárulásról van szó. Azaz arról a majdan közakaratból megszavazott közadakozásról, amely a szükebb környezetet gazdagíthatja. Elöljáróban még el kell mondanom, hogy miért írok egyes szám első személyben erről a témáról. A település- fejlesztési alap létrehozása, képzése, felhasználása ugyanis —, bár közügyet szolgál - szigorúan magánügy. A családok, családfenntartók szava dönt. Mondhatnak igent és nemet, javasolhatnak más programot a helyi tanácsok ajánlása helyett. Szóval ezért maradok a személyes hangnál, hiszen a családi költség- vetés ismerete a meghatározó a voksolásnál. Mint miskolci lakos, úgy hiszem, igent fogok mondani, ha megkérdeznek. Ismerem a Miniszter- tanács elmúlt évi, 12. számú törvényerejű rendeletét, részt vehettem a miskolci tanács vitáktól sem mentes ülésén, ahol a településfejlesztési hozzájárulás tervezetét bocsátották szárnyra, olvastam a testület felhívását, s ismerem Miskolcot. Úvatos propagandát kifejtve újólag leirom, hogy a Tefa megszületése mellett szavazok, de kérdéseimet, kétkedéseimet, aggályaimat sem hallgatom el. Senki sem szereti, ha a zsebében kotorásznak. Én sem. A tanács a fejlesztésre szánt pénzalapot szeretné kiegészíteni az általam felajánlott összeggel. Ez azt jelenti, hogy a javasolt két variációtól függően öt év alatt 4000, vagy 4100 forintot kell befizetnem. Nagy pénz ez, ismerve a Búza téri árakat, sorra véve a hó végén esedékes számlákat, a gyereknevelés költségeit, a lakás rezsijét, egy elfogadható csizma vagy télikabát árát. Fizessek, vagy ne fizessek? Meditálhat az ember, s kiváncsi arra, hogy önkéntes áldozata hogyan hasznosul. A tanácsok igyekeztek hasznos és vonzó programot ösz- szeóllítani. Miskolcon, amint azt lapunkban is megirtuk már, egy 150 férőhelyes szociális otthon megépitése szerepel az ajánlatban. Kazincbarcika egy fedett uszodát, Sajószentpéter egészségházat, illetve egy felnőtteknek való szórakozási központot szeretne ,. . Ahány város, annyi cél, de kifogásolható, hogy a tanácsrendeletet előkészítő tanácsi határozat a legtöbb helyen nem kínál alternatív javaslatot. Miskolcon például vonzó lenne gyűjteni egy vidámparkra, s hasznos volna, ha mondjuk trolibusz járna Tapolcára. Barcikán például eséllyel indulhatna a versenyben, a piac, egy (edett árucsarnok ötlete. Természetesen az állampolgárnak joga van javasolni. De ha az érvek nem csengenek össze, akkor parttalanná válik a vita, s a jó tippek is kiolthatják egymást. Van szerencsém ismerni azokat a kérdéseket, véleményeket is, amelyekre nem válaszoltak a Magyar Rádió miskolci körzeti stúdiójának a lémában meghirdetett fórum műsorában. Sok volt az érdeklődő, kevés volt az idő, s különben is . . . Névvel, címmel igazolva magát valaki azt tudakolta, hogy bevezetik-e a kéménnyel rendelkező házak után a füst-adót. Más azt firtatta, hogy a településfejlesztési hozzájárulás fizetése, adminisztrálása, társadalmi megítélése hasonló lesz-e a békekölcsön-jegyzéshez , . . Jogászi nyelven szólva - idézve a krimik bevett szóhasználatát - a felvetés nem jogszerű, s nem tartozik a tárgyhoz. Más dolog viszont az, ha egy-egy település lakossága úgy dönt, hogy nem kell a Tefa. Ebben az esetben valami, ami szükséges, nem készül el. Senki sem kap szemrehányást, de ezzel is szegényebb lesz a város, vagy a falu. Ha én gazdag lennék, ak kor a mellényzsebböl is ki- stafirungozhatnám azt a falut, ahol hétvégi házam van. De mivel nem vagyok gazdag, tartok attól, hogy két helyen kell majd fizetnem. Elképzelhető például az is, hogy a mályi üdülőtelek és ház Tefa-köteles lesz, miköz ben a tulajdonos városi ingatlanáért semmit nem fizet. A tétel fordítva is igaz lehet. Én játéknak, nagyon komoly játéknak fogom fel ezt az egészet. A demokratizmus próbája ez. Az egyén dönt, jól felfogott egyéni, s a köz javát is segítő érdeke sze rint. Ha én gazdag lennék, akkor nem totojáznék havi összegben 50-70 forintra rúgó kiadás miatt, amely közvetve, vagy közvetlenül az én kényelmemet is szolgálja. De most mégis töprengek, töprengünk. Eszembe jut, eszünkbe juthat, hogyha a város, a megye, az ország gazdag (gazdagabb) lenne akkor fölmerült volna-e a Tefa bevezetésének gondola ta . .. A kérdés hordozza a vá laszt. Mindkettő továbbgondolásra érdemes. Nem hamleti méretű a fölvetés, nem a „lenni, vagy nem lenni” kö telező feleletadása a tét. Egyszerűen arról van szó hogy tudunk-e úgy mozdulni, hogy lépésünk ne tűnjön helybenjórásnak ... Brackó István Félidőnél a kukorica betakarítása A száraz időben folyamatosan dolgozhatnak a gépek a földeken. A legtöbb növény betakarításával előbbre tartanak, mint tavaly ilyenkor. A kiszáradt, kemény talaj szántása, vetésre való előkészítése alaposan igénybe veszi a vontatókat és a hozzájuk csatolt munkaeszközöket. Ennek ellenére százezer hektárral nagyobb területet készítettek eddig elő az őszi vetések alá; tíz százalékkal előbbre tartanak a búza vetésével is: a kijelölt termőterület 70 százalékán mentek eddig végig a gépek. Már csak néhány száz hektáron van lábon napraforgó. A kukorica törésének felével készültek el eddig, és hozzávetőleg ilyen arányban szedték föl a cukorrépát is. Hét végi műszakok Az őszi i'súi'sfor&nlom lur- loilos nélküli lubonyolilásnl jelen tosen sej^i lellek ;i MÁV Miskolci I|4;rzí4.ilós;ij*;in;ik to füleién működő i|>;11*i és mo- zo*j;iz<I;»s;ij*i ü/.cinek . dolgozói: i7.cn ;i v;is;irn;i|>on lobi) mint 1 atoll vnjuonl rnklnu mo;1, os iml Hot luk út nők. A szón bon vök tót ős ;iz. erdö^rtz (lóságoktól csuknom ‘100 megrakott vasúti kocsi vitte el szállitmánvát. a szenet és a tűzi lát Ksxak-Ma&varor szádra és a Budapest környéki településekre. f" Három község, egy szövetkezet Volt egyszer egy taeácskozás — Szinte közhelyszámba megy: a hely, ahol élünk, meghatározza mindennapjainkat. Hangulatunkat is formaija, hogy lakókörzetünkben van-e bölcsőde, óvoda, az asszonyok hol tudják beszerezni a háztartáshoz szükséges apró-cseprő dolgaikat. Pontosabban: döntő, milyen az infrastruktúra, és ezzel szorosan összefüggve, milyenek a községi, a közösségi kapcsolatok. Például, milyen a kapcsolat a község és a helybéli szövetkezet között. Mert a helybéli szövetkezet nagyon is sokat tehet a község felemelkedéséért — kezdi a beszélgetést Tirpák Ferenc, a Szikszói Béke Termelőszövetkezet elnöke. A hol, mikor, mit. s főleg a miként, már konkrét gyakorlatot, cselekvési kíván, s megfelelni a kívánalmaknak nem is olyan egyszerű; ebben a térségben különösen nem. Miért? A válaszhoz vissza kell tekintenünk a múltba. — 1980-ban három termelőszövetkezet egyesült, s ezzel a Szikszói Béke Termelőszövetkezet ki terjeszkedett Aszaló, Alsóvadász határába is. Kezdetben nem volt semmi probléma, hiszen mindkét község a szikszói járáshoz tartozott. Ám a járások megszűntével tulajdonképpen szétdarabolódtunk. Szikszó megyei irányítású nagyközség lett. Aszalót és Alsóvadászt pedig közigazgatásilag Encs vonzáskörzetéhez csatolták. Más feladatok megvalósulását várták el Aszalón és mást Szikszón. A szövetkezetünk segítőkész volt mindig. Ám azt, hogy miben segíthetünk, tárgyalások sorozatán egyeztettük. Nem panaszképpen mondom, de mire végeztünk például Aszalón, mehettünk Alsóvadászra. majd Szikszóra, aztán kezdhettük elölről az egészet. És végső soron, mert a közös ügyeinket beszéltük meg, hoztuk-vittük a híreket egyik helyről a másikra. A helyzet ilyenformán, bár nem vált tarthatatlanná, mégis megérett a változásra. Tirpák Ferenc javaslatára aztán 1985. szeptemberében létrejött egy találkozó, melyen részt vettek mindhárom község tanácsi vezetői, a nagyközségi pártbizottság titkára, valamint a szövetkezetek vezetői. — Először ültünk egy asztal köré alsóvadásZiak. asza- lóiak és szikszóiak. Mi. szervezők, persze nem tudtuk, mire számíthatunk, hiszen szemérmesek az emberek, nehezen beszélnek mások előtt a gondokról. Aztán elkezdődött a tanácskozás, amelynek már az első percében kiderült, a problémáink közösek, s megoldást keresni azokra közösen könnyebb. Az elnök belelapoz jegyzetfüzetébe. — Konkrét dolgokat is hallani akar? Vegyük például a szemételhelyezést. Szikszón ez megoldott. Aszalón, Alsóvadászon azonban nem. Még 1981-ben is úgy nézett ki a határ, mint egy óriás szemétdomb. Mindenfelé kiszórt hulladék. Akkor a szövetkezet kijelölt egy helyet Szikszó közelében, ezzel egy időben elkezdődött a szervezett szemétszállítás. Most pedig kiderült, a régi hely megtelt, új után kell nézni. És most jutottunk el a lényeghez. Aszaló is jelezte, szükség van szemétlerakó helyre. Most már tehát bizonyos. az új szemétgyűjtő a kél község között lesz. Meggyőződésem, ha nem beszéljük meg együtt, ez a probléma sem oldódik meg ilyen egyszerűen, összehangoltan. Szóba került annak a lehetősége is. hogy a két község közösen vegyen egy kukás kocsit. így az üzemeltetés is olcsóbb, a szállítás is egyszerűbb. Közös gondunk a munkaerő elhelyezése, főleg a nők alkalmazása. Termelő- szövetkezetünk Szikszón szőrmeüzemet. munkavédelmi kesztyűt készítő részleget, Alsóvadászon szintén szőrmeüzemet és Aszalón pedig munkavédelmi kesztyűszabászatot létesített. Miután Szikszón van bölcsőde is, az asszonyok közül sokan még a gyes lejárta előtt visszajönnek dolgozni. Sajnos, a három év alatti gyermekek elhelyezése a másik két községben még nincs megoldva. Ennek ellenére közel 15n dolgozó nő találja meg számítását a melléküzemágainkban, és a helyben való munkavállalást előnyben részesítik a több fizetést jelentő ingázással szemben. — Ügy hallottuk, a közös gondok ismeretét és megoldását példázza az új üzemorvosi hálózat megteremtése, illere kiszélesítése is. — Ez azt is bizonyítja, ha az egyik tanács támogatja a termelőszövetkezetet, azzal a többi község lakói is jól járnak. Miről is van szó? A dolgozóink egészségének védelme, valamint az idővel való takarékosság miatt is jeleztük a szikszói tanácsnak: szeretnénk, ha a szövetkezetünknél üzemorvosi rendelés lenne. Nos. a tanács kérésünket méltányolta, megteremtve a rendelés feltételét. Miután a Béke Termelőszövetkezet legalább annyira aszalói és alsóvadászi is mint szikszói, így természetes, hogy az üzemorvos mindhárom községben rendelést tart. S ha már a tanácsi támogatást említettem, egy fordított példáról is szólnom kell. A tsz-nek évek óta jó kapcsolata van két csehszlovák termelőszövetkezettel. Az eleinte csak ppsz- tán gazdasági jellegű kapcsolat kibővült a sport és a kultúra területére is. Mindhárom község tanácsi vezetői kifejezték óhajukat, szeretnék. ha ez a kapcsolat kiterjedne a községekre is. Szóval, az említett találkozó végül is jól sikerült. Megegyeztünk, hogy a jövőben gyakrabban találkozunk' és beszélgetünk majd közös dolgainkról. Balogh Andrea avagy bevezető az utolsó „Dzsungel könyvé”-be Nézem a televíziót és máshol jár az agyam . . . Fél füllel ügyelek miniszterelnökhelyettesünk, Faluvégi Lajos szavaira, melyeket Indiában, kereskedelmi szakemberekkel folytatott tárgyalás után mond a riporter mikrofonjába. Kiderül, hogy van némi esélyünk visszaszerezni az utóbbi években elvesztett indiai piacokat... csak ... Csak jobb minőségű árut kell szállítani tisztességesen betartott rendelési határidőkre és akkor (de csak akkor!) számíthatunk nyereségre. Mit érzek, mit gondolok a kormány elnökhelyettesének szavai mögött? Ázt, hogy lebecsültük az indiaiakat. Lehet, hogy kemény fogalmazás így kerek perec véleményt alkotni . .. de vélem; nem alaptalan. Magam előtt látom azt a magyar tervezőt, gyártót, kereskedőt. szállítót, aki felületesen számol, pontatlanul mér, nagyvonalúan kalkulál, trehányul csomagol, figyelmetlenül raktároz és szállít, mondván: „a dzsungelbe így is jó lesz”. Ezt teszi., tehette néhány éven át, majd tapasztalhatta, hogy hiába tervez. számol, gyárt. .. megrendelés egyre kevesebb érkezik ... a dzsungel néma marad .. . pedig felhívható telefonon, oda lehet csörgetni telexen ... a dzsungel nem válaszol, vagy ha igen, udvariasan halogat. Mit tenne ilyen helyzetben az ügyes, tájékozott tervező. gyártó, kereskedő? Másik dzsungel után nézne. Mondjuk olyanba, ahol nem kókuszpálmák és liánok zöldellnek és ahol nem elefántok és tigrisek mászkálnak, hanem autósztrádák kígyóznak és üzletházak törekednek az égre és ezeken az autósztrádákon és üzletházak között Jaguárok és Elf benzinnel hajtott mammut-ka- mionok száguldanak a számítógéppel irányított raktárak felé. Csakhogy ... ez a dzsungel meghódithatatla- nabb, mint az indiai. Az ügyes, tájékozott tervező. gyártó, kereskedő fölött közben erősen telik az idő . .. sőt!, manapság az időnek új tulajdonsága van: képes hatványozott sebességgel múlni ... egy perc alatt két pere. egy év alatt két év, egy évtized alatt két évtized hátrányt okozni. Mire ez valamennyire világossá válik az ügyes, tájékozott tervező, gyártó, kereskedő előtt, már arra sincs igazán ideje, hogv kiszámítsa. mennyi is az elszalasztott nyereség, tömören fogalmazva: a kár. De van még egy esélye: odafigyelni az időközben ismét jelentkező dzsungelre ... ama indiaira, amely tervezői, gyártói, kereskedői tisztességről beszél, ami nyereséget szülhet. Ha idáig eljut, már nem is reménytelen a helyzet... a mi helyzetünk... és ezen ponton India dzsungeléból hazatér a fantáziám. Előre csomagolt húst látok magam előtt, amit, ha kibontok a celofánból, bévül is szép sovány és nem nyúlós mócsin- gokkal teli... színes televíziók nagy választékát látom a műszaki boltok kirakatában és nem értem, miért nem fogadja el a kereskedő a zsebébe csúsztatott ötvenest ... tiszta, tágas kórházi termeket látok, ahonnan nem azért igyekeznének haza a kezelt páciensek, mert otthon finomabb a rántott csirke. hanem mert visszatért erejüket, egészségüket minél hamarabb munkában szeretnék kamatoztatni... kedves tanárnőt látok, aki nem azért kezdi az orvos apukánál és anyukánál a családlátogatást, hogy burkoltan igényt tartson a paraszolvenciára, hanem egyszerűen eszmét szeretne cserélni... előzékeny hivatalokat, hivatalnokokat látok magam előtt, akik bocsánatot kérnek, ha véletlenül kicsúsznak a jelzett határidőkből... talpraesett titkárnőket látok, akik postáznak minden levelet, átadnak minden üzenetet, megőriznek minden titkot, de kiadnak minden fontos, szükséges információt... és látom, hogy érdek és érték szinkronban van, hogy tisztesség és nyereség nem ellentétes fogalmak. Naiv álom mindez? Remélem, hogy nem, hiszen honnan is indultam? A dzsungelból, ahol — csodák csodája —, ismerik a minőséget: cipőben, saruban, ruhában ... és újabban szerszámgépben, híradástechnikában, közlekedésben ... és, ha már ismerik a legújabb minőséget, szeretnék használni is. még ha — egyelőre! — külföldről kénytelenek beszerezni is. Megfizetik. De ők is gyarló emberek: csak azért fizetnek, ami kedvükre való, amiről tudják, hogy kell nekik és nem azért, amiről más hiteti, hogy nekik erre, meg arra van szükségük. Miként mi is a tiszta húsért, a jó, színes televízióért, a gyors ügyintézésért fizetünk szívesen árat, illetéket. Végül még valami eszembe jutott: ha Indiában egyre többen cserélik fel az elefántnyerget a kamionülésekre, várható, hogy az őserdő képe is átrajzolódik... és mi akkor hiába meresztjük a szemünket a térképre, új dzsungelt nem találunk már rajta ... Szendrci lÁrinr
