Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. október 2., szerda Évad előtti beszélgetés Hagyományok és új feladatok a koncertszervezésben Az Idea a Vigadó Galériában Az idea Iparművészeti Vállalat fennállásának 30. évfordulója alkalmából kiállítás nyílt Bu­dapesten, a Vigadó Galériában. Az iparművészeti boltok választékának legszebb darabjait mutatják be itt, egyedi és szériagyártmányokat, textíliákat, más alkotásokat. (Október 4-ig látogatható.) Szeminárium az egyetemen A szakszervezetek szerepe a tudományos-technikai forradalomban Nemzetközi szakszervezeti F«y elésedet! koncert- Hzervezövel találkoztam az Országos Filharmónia Bor­sod Megyei Ki rendeltség é- nek miskolej irodájában. Gorida Vittem kirendelt- ségvezelönek tulajdonkép­pen minden «fut meg­van az elégedettségre, hiszen az IÍW5. Ktf-os évad­ra meghirdeteti hangver- senyeiklnsok bérletei jó­szerivel elfogytak, és nem túlzás azt állítani, hogy a jobb helyekre és a külö­nösen érdekes események-' re akár több jegyet Is el lehetett volna adni — ám ennyi a Miskolej Nemzett Színház (a koncertek első számú helyszínének) befo­gadóképessége. Az évad miskolci és megyei pers­pektívájáról. a hangver­senyeiét jellemzőiről be­szélgettünk Gonda Ferenc­cel. - ' ' — Az új évad program­füzetéiből kiolvasható ada­tok, tehát a koncertek szá­ma és műsora, valamint a fellépő művészek „arckép- csarnoka” alapján úgy tű­nik, hogy a megye zenei élete igen élénk, sokoldalú. A valóságban mekkora a fajsúlyúk ezeknek az ada­toknak? í-mn ár;ir/1 — Országos mércével mér­ve is, magas az itt rende­zett hangversenyek száma. Körülbelül 130 rendezvénye lesz a Filharmóniának, ami­nek a fele Miskolcon hall­ható majd. A megyeszék­hely felnőtt lakosságát — most már több éves gya­korlat szerint — három bér­letsorozat igyekszik a ko­moly zenének megnyerni, il­letve igényeit kielégíteni. Örömmel mondhatom, nem eredménytelenül. Bérletvá­sárlóinknak mintegy 70 szá­zaléka évről évre állandó, az idén eladott 1315 bérlet te­hát azt jelenti, hogy körül­belül ezerfős :ot törzsközön­séggel száfftÖlbatunkJol -Ez, Miskolc Infirtnőtt v: lakosságá­hoz képest talán nem hat nagy számnak, de érdekes módon, pontosan az orszá­gos átlagnak megfelelő. — Bevallom őszintén, szá­momra sem hat túl impo­nálónak, hogy a lehetséges mintegy 100 ezer ember kö­zül, csupán minden száza­dik tekinthető rendszeres koncertlátogatónak. Nem volna célszerű például egy újabb bérleti ciklust is meghirdetni? — Véleményem szerint ez pillanatnyilag nem idősze­rű. Hogy törzsközönségünk létszámát tekintve nem rosszabb, mint bárhol az országban, az már maga is egy tudatos szervező mun­ka eredménye. Igyekeztünk a műsorrenddel differenci­álni, az úgynevezett Nép­szerű Zenei Esték program­jában például egy olyan kö­zönségrétegei céloztunk meg, amely a zeneirodalom klasz- szikus „örökzöldjeit" tűntéli ki figyelmével, vagy azo­kon keresztül avatható rendszeres zenehallgatóvá. Elképzelésünk be is vált, a közönség számszerű növeke­dése itt érezhető a legélén­kebben. Ugyanakkor tapasz­talnunk kellett, hogy a Téli bérlet műsorát már széle­sebb skálán is tervezhetjük, mivel adott egy olyan szá­mottevő közönségréteg, amely szívesen veszi, • ha teszem azt századunk muzsikájának legjelesebb alkotásaival is találkozhat. Az kétségtelen, hogy né­mely programunkra akár kétszer annyi jegyet is el­adhattunk volna, de ez nem jelenti azt, hogy ez az ér­deklődés érvényes lenne egy teljes bérleti ciklussal szem­ben. És van egy másik ol­dala is a dolognak. Miskol­con összesen 94 koncertre kerül sor. Ebben benne fog­laltatnak az ifjúsági rendez­vények is, ám valamennyi­nek van egy közös vonása, nevezetesen, hogy fő előadói bázisuk a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar. Hogy a mi­nőséget is garantálni tud­juk, a közönség is bejöjjön — márpedig a közönség fő­ként zenekari esteket hall­gat szívesen —, nem lehel a zenekart a hangverseny- idényben túlságosan leter­helni. — Nemrégiben jelent meg Havasi János Miért nem dalol a kalapács? című könyve, melyben a szak­munkástanulók zenei neve­lésének hiányosságait, íz­léstorzulásának negatív ta­pasztalatait veszi sorra. A könyv egyfajta követendő mintának mutatja be Pécsi Géza sikeres hangverseny­szervező munkáját, melynek eredményeként egy-egy kon­certen több ezer szakmun­kástanuló kapott értékes ze­nei élményt. Mennyiben el­fogadható ez a módszer? — Természetesen ismerem Pécsi Géza kísérleteit, mi is tartottunk az ő koncep­ciójának megfelelő hangver­senyt. Bizonyos eredmények vitathatatlanok, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a for­mák csak adott művek, mű­sorok bemutatása során mű­ködnek igazán életképesen. Az Állami Népi Együttes, a Benkó Dixieland Band ál­talunk is szervezett prog­ramjain például jól érezték magukat a diákok. De ah­hoz, hogy ezen, s a. klasz- szikus zeneirodalom legnép­szerűbb darabjain is túljus­sunk, csak a kisebb közös­ségek körében rendezett hangversenyekkel érhetünk célt. — Az iskolások és a fel­nőttek kellő komoly zenei szó Igáltatásban részesülnek. Végigtekintve viszont a há­rom bérlet műsorán, úgy tű­nik, a Filharmónia nem szá­mit eléggé azokra, akik ki­kerültek az iskolapadból, vagyis a nem jelentéktelen számú fiatal értelmiségre, amely nemegyszer divaiori- entáltan bár, de érdeklődik a kortárs zenei törekvések bizonyos megnyilvánulásai iránt■ Ezzel az igényével egyszerűen kiszorul a kon­certhallgatás intézményes ke­retei közül. Nem veszélyez­teli ez a hangversenyélet jövőjét? — Anélkül, hogy tagad­nám a probléma létét, be kell vallanom, hogy ennek megoldása elsősorban pénz­kérdés. Tudniillik nem te­kinthetünk el attól a körül­ménytől, hogy a kortárs ze­ne nincs abban a helyzetben, miszerint mindig tudná, ki­hez szól, egyszerűen maga is keresi a saját közönségét. És ebben a keresésben mi csak korlátozott mértékben tu­dunk segíteni, hiszen a Fil­harmónia költsegvetése az általános áremelkedést és költségnövekedést csupán a szinlentartás erejéig tudta követni. Tudom, hogy adott esetben a lii()-as csoport kon­certjeire bemegy a fiatal ér­telmiség, mint ahogy telt házzal játszottak a műszaki egyetemen is. Ám ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az ottani szervezési lehetősége­ket méltányolta a 130-as csoport. Ha ugyanez a saját rendezvényünk, akkor min­den háromszor annyiba ke­rült volna, mert azt mond­ják a művészek, mivel ez egy filharmóniai program, akkor mi sem mondunk le a hivatalosan megállapított gázsinkról, rezsiköltségünk­ről, stb. És végül is igazuk van. Adott pénzügyi lehető­ségeinket tekintve, nekünk meg talán akkor van iga­zunk, ha elsősorban arra tö­rekszünk, hogy például a me­gye ipari városaiban legyünk jelen a mostaninál erőtelje­sebben. — Ez nyilvánvalóan fontos kultúrpolitikai szempont. De ettől függetlenül nem jelent gazdasági érdekeltséget is? — Ilyen érdekeltségeink, amíg például az ifjúsági kon­certjeinket évi ötvenezer fo­rinttal az Állami Ifjúsági Bizottság teszi rentábilissá, vagy amíg a felnőtt kon­certek jegyeinek árát két­harmad részben — a Filhar­mónián keresztül — ugyan­csak az állam finanszírozza, addig nem lehetnek. Egy hangverseny bevétele távol­ról sem fedezi mondjuk egy külföldi együttes utaztatásá­nak, szállásának stb. költsé­geit, még ha maga a fellépti díj esetleg ki is jönne belő­le. — Az imént elhangzott, hogy a megye ipari városai­ban kellene erőteljesebben jelen lenni. Milyenek ennek az esélyei? — Vannak kedvező tapasz­talataink Kazincbarcikán, Özdon, Sárospatakon, ezek­ben a városokban bizonyos koncerthagyományokat is si­került kialakítani. De sze­retnénk ugyanezt elérni pél­dául Leninvárosban is- Mi koncertszervezéssel foglalko­zunk elsősorban, a megfelelő érdeklődés biztosítása véle­ményem szerint az adott helyszínen, az adott város részéről történhet igazán eredményesen. Mi nyitva ál­lunk. és feltett szándékunk, hogy a zenét mindenhová ..kiközvetítsük”. D. Szabó Ede szemináriumot tartanak ok­tóber 2-a és 5-e között Mis­kolcon, a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen a szakszer­vezeteknek a tudományos­technikai forradalomban be­töltött szerepéről. Erről tá­jékoztatta a sajtó képviselő­it dr. Cselényi József, az egyetemi szakszervezeti bi­zottság titkára. Tizenkét partner külföldi felsőoktatá­si intézményből csaknem negyven résztvevőt várnak a tanácskozásra, amelyen részt vesz a Vas-, Fém- és Energiaipari Dolgozók Szak- szervezete, valamint a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetőségé­nek több képviselője is. A tanácskozás idején írják ala újra azt az együttműködési szerződést, amely koordinál­ja az egyetem és a bánya­ipari szakszervezet munká­ját. A nemzetközi szeminári­umra részben abban az ün­nepségsorozatban kerül sor, amelyet a magyar műszaki felsőoktatás 250. jubileumá­ra állítottak össze a mis­kolci egyetemen. De, amint azt a szakszervezeti bizott­A Corvina Kiadó legújabb kötetei közül négyet" ismer­tetünk az alábbiakban. Két albumszerű képzőművésze­ti monográfiát, egy híres magyar kisvárost bemutató fotóalbumot, valamint a ki­adó igen hamar népszerű­vé lett fényképes ételrecept­albumainak legújabb darab­ját. Tintoretto, a XVI. század­ban élt olasz festő — ere­deti nevén Jacopo Robusti — életét és munkásságát mutatja be a varsói Arka­dy és a berlini Henschel- verlag kiadóval közösen megjelentetett nagyméretű album, a lengyel Krystyna Secomska munkája. A mű­vészet világa sorozatban megjelent mű az életmű elemzésén túl időrendi át­tekintést ad a művész és kora fontosabb eseményei­ről, személyiségeiről, tizen­három színes és huszonhat fekete-fehér reprodukció közreadásával segíti Tinto­retto müveinek jobb megis­merését és az egyes művek ság titkára elmondotta, a partner intézmények rend­szeresen egyeztetik vélemé­nyüket olyan aktuális fel­adatokról, amelyek a mun­kában egyaránt foglalkoz­tatják őket. Ilyen aktuális téma ezúttal annak a vizs­gálata, hogy a szakszerveze­ti munka eszközeivel miként lehet segíteni a tudományos­technikai forradalom kibon­takozását, hogyan lehet tá­mogatni az olyan folyama­tok gyorsabb elterjedését, mint a robottechnika, az automatizálás. De ezzel kap­csolatban vetődik fel éle­sen az is, hogy az új szak­területekre megfelelő fel­készültségű szakembereket kell képezni, s hogy a tech­nika változásaira átképzés­sel a már dolgozó embere­ket is fel kell készíteni. A felsőoktatásnak kulcsszere­pe van (lehet) abban, hogy a tudományos-technikai vív­mányok valóban áldásosak lehessenek az emberiség számára. A társadalmi mé­retű továbbképzés szorgal­mazása mellett (ez nyilván­valóan járhatóbb út, mint a modern technika tiltása: az angol szakszervezetek pél­mellett azok műelemzését is közli. — A másik nagy­alakú album szintén közös kiadású. Ennek megjelente­tésében a leningrádi Aurora művészeti kiadó volt a Cor­vina társa és Auguste Re- noir-t mutatja be. A nagy­szabású bevezető tanul­mányt Natalia Brodszkaja írta, ugyanő közli a kötet­ben látható és a nagy szov­jet múzeumokban őrzött Renoir-művek adatait. E művek színes reprodukciói teszik teljesebbé Az egyete­mes festészet mesterei című sorozatban megjelent köte­tet. Szentendrével sosem tu- dunk_betelni. Ha ott járunk, ha filmen, vagy képes al­bumban látjuk, mindig újabb és újabb szépségeit, értékeit fedezhetjük fel. Eb­ben is segít most a Szent­endre című új Corvina-al­bum, amely Tahin Gyula 101 színes felvételével ér Vujicsics Sztojan szövegé­vel hívja fel a figyelmet er­re a kedves városkára, fel­dául ellenezték a robottech­nika bevezetését) azonban fel kell és lehet hívni a fi­gyelmet szakszervezeti esz- közökkelicis az olyan veszé­lyekre, mint a környezet rombolása, az energiapazar­lás, a nem megfelelő hul­ladékhasznosítás. Ilyen és ehhez hasonló témákról lesz szó a nemzet­közi szakszervezeti szeminá­riumon, amelyet ma, dél­után fél 5-kor nyit meg dr. Cselényi József. Október 3- án dr. Kun László,: jaj ,Me­gyei pártbizottság )j titkára tart vitaindító előadást a tudományos-technikai forra­dalomra való1 m felkészülés néhány gyakorlati kérdésé­ről. Október 4-én — Kósá- né dr. Kovács Magda, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek titkára tartja a vitain­dítót — a szakszervezetek szerepét vizsgálják a részt-: vevők a tudományos-techni­kai forradalomban. A szeminárium résztvevői egyébként megtekintik a ju­bileumi egyetemi kiállításo­kat és ellátogatnak Sáros­patakra is. tárva sok-sok ismert és ke­véssé ismert vonzó részletét, múzeumainak kincseit, éle­tének sok-sok mozzanatát. Végezetül meg kell emlí­teni a Négy évszak ételei sorozatban a Tavasz az Aranysárkány vendéglőben című kötetet, amely mint­egy félszáz különböző étel receptjeit adja közre az el­készült ételek és a készítés egyes fázisainak csodás fo­tóival. A könyv szerzője és fotósa Liscsinszky Béla, aki nemcsak kiváló szakács és fotós, hanem a magyar íz­léshez igazodó, ugyanakkor az egészségesebb táplálko­záshoz jobban igazodó, vál­tozatosabb ételek kreálásán is fáradozik. Ennek a mun­kásságának gyümölcse ez a könyv is, amelyhez Nyerges Agnes és Karinthy Ferenc írt ajánlást. E nagyon szép kiállítású kötet szinte szer­vesen kapcsolódik az előző­höz. Ugyanis az Aranysár­kány vendéglő is éppen Szentendrén taláIható. (b) Kedves Vásárlónk! Tájékoztatjuk, hogy miskolci „REVÜ” ruházati üzletünk átalakítás miatt október 3-tól 30-ig Miskolc, Szemere utca 4. sz. Könyvböngésző

Next

/
Oldalképek
Tartalom