Észak-Magyarország, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-13 / 241. szám

1985. október 14., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Közlekedési bűncselekmények ­a bíró szemével Beszélgetés dr. Csohány Ferenc bírósági főtanácsossal, a Miskolci Városi Bíróság büntető-elnökhelyettesével Mostanában azon gondolkodom Ki is az a társadalom? Sőt, ha már megszemélyesítem, nagybe­tűvel is írhatnám: Ki is az a Társadalom? Esetleg: Ki is az a Társadalom elvtárs? Mert bizonyára valaki, csak én nem isme­rem, nyilván elfelejtettek bemutatni neki. Ez nem újdonság, sok mindenkit nem is­merek, és persze, engem még kevesebben ismernek. Legtöbbjüket nem is igen saj­nálom, de bevallom, Társadalom elvtársat nagyon szeretném megismerni, hiszen na­gyon fontos ember lehet. Mindennap ol­vasok róla az újságban, hallok a rádióban, tévében. Hogy miért gondolom fontos embernek? Először is tudom róla, hogy van feladata. Jó, jó nagyjából minden embernek van, de érződik az, hogy a Társadalom feladata nem akármilyen feladat. Mert az egyes em­berek feladata ritkán érdekli a köznépet, a Társadalomé meg folyton emlegetve van. Ebből úgy gondolom, hogy ezeket a felada­tokat egy köznapi halandó úgy sem tud­ja megoldani, meghaladja az erejét, ezért bízzák a Társadalomra. Aztán a Társadalomnak természetesen van felelőssége is. Ez persze az előzőből következik. Ha tehát az emberek nem tud­ják megoldani azt a feladatot, amelyet csak a Társadalom képes, akkor a felelősséget is átháríthatják a Társadalomra. Kétségte­lenül kényelmes megoldás ez, hiszen ha a felelősség a Társadalomé, akkor a végzett munkát, illetve az el nem végzett munkát is a Társadalomtól lehet számon kérni. Csuda jól kitalálta valaki hát ezt a Tár­sadalom elvtársat. Ezen túl nincs semmi probléma, ki lehet bújni minden alól, il­letve el lehet bújni a Társadalom háta mö­gé, hiszen ő a felelős, oldja meg ő a gon­dokat. Apropó: gond. Bizony a Társadalomnak gondja is van, nemcsak felelőssége. Ez utóbbiból adódhat a gond. Például gond lehet az, ha egy feladatot már egy Tár­sadalom sem tud megoldani. Ugye ne so­roljam, milyen gondjai lehetnek szegény Társadalomnak? Önök is olvasnak újságot, hallgatnak rádiót, tudják hát pontosan, hogy gondból aztán bőven van. Ha aztán X és Y elvtárs nem tudja megoldani a fel­adatát, az azért van, mert olyan nagy, hogy azt már úgy mondjuk: társadalmi problé­ma. Bizony, a Társadalomnak problémái is vannak, szegénynek. Például probléma le­het, hogy X és Y elvtárs miért is nem tud­ja megoldani a rábízott feladatokat? Mert a képességeit meghaladják? De hát akkor miért állították erre a posztra? Ez a prob­léma! Aztán: Drága a zöldség? Baj van a tü­zelőellátással? Nő a bűnözés? A világelsők kö­zé tartozunk az alkoholizmus, az öngyilkosság, a válások terén? Nő a veszélyeztetett sorsú gyerekek száma? Nincs pénz új óvoda, öre­gek napközi otthona, tornaterem építésé­re? Máig megoldatlan a cigánykérdés? —, hogy néhány problémát említsek. Igazán belátható, hogy ezt egy-két ember nem oldhatja meg. Ez egy sem az ő problémájuk, hanem mind-mind a Társadalomé. És ő bírja is, mert bizony a Társadalom­nak ereje is van. Óriási ereje. Mindent ki­bír. Még azt is, ha X és Y elvtárs azt a kis dolgát, amit még rá merünk bízni, nem végzi el tisztességesen. Mert hát a gondok és problémák elöbb-utóbb mindig megol­dódnak. Ha másként nem, a Társadalom erejéből. De most jut eszembe, lehet, hogy ez a Társadalom nem is csak egyedül van, többen is lehetnek, hiszen azt is gyakran olvasom, hogy van olyan probléma, amit csak széles körű társadalmi összefogással lehet megoldani. Akkor a Társadalomnak összefogása is van. Akkor még sincs egyedül, összefogni csak többeknek lehet. És ez az, ami meg­nyugtató. Fütyülök én már X és Y elv­társra, hiszen ha Társadalomék többen vannak, akkor még van jó néhány ember ebben az országban, aki rendesen végzi a dolgát. De félre a tréfával! Természetesen jól tudom én is, hogy valóban vannak olyan dolgok, olyan nagyságrendű problémák, amelyek valóban meghaladják az egyes ember, sőt akár ay állam erejét is. Való­ban sok mindenben szükség van a társa­dalmi összefogásra. Vannak olyan gondok, amelyeknek terhe mindnyájunkat nyom. Csak az ellen protestálok, ha azt látom, azt is a társadalom vállára rakják, amit em­beri tisztességgel, a feladatok felvállalásá­val, a Hivatalnak kellene megoldania. Ne legyen búvóhely a társadalom a felelőtlen, hanyag, lelkiismeretlen bürokrácia számá­ra. Mert a társadalomnak ugyan nemcsak, ereje van, hanem türelme is, de lássa be végre X és Y is, hogy mind a kettő vé­ges. Ami rátartozik, azt elvégzi, de csak akkor, ha X és Y Js tudásának és ere­jének maximumát nyújtja. Szatmári Lajos Új járásiatok A bíróság impozáns épülete különösen megrázó, szivszorongató hely azok számára, akik mindig tisztességgel, becsülettel éltek, tisztelték a törvényeket, de egy pillanatnyi megingás miatt meg kell itt jelenniük. Elég néhány másodperc kihagyás, figyelmetlen­ség, és egy bekövetkezett közlekedési baleset miatt az addig büntetlen állampolgárnak bíróság elé kell állnia. Érdemes ezen elgondolkodni, hiszen nemigen fordul meg fejünkben az a gon­dolat, hogy egy hétvégi kirándulás esetleg a törvény házában érhet véget. .. Tovább növekszik az újító­mozgalomban résztvevők száma az Északmagyaror- szági Vegyiművekben. A sajóbábonyi gyár szakembe­rei, szocialista brigádjai ész- szerűsítő javaslataikkal is hozzá kívánnak járulni a vállalati eredmények javítá­sához. A közelmúltban egyébként ismét újabb ja­vaslatokat fogadtak el, me­lyek egyike például a ve­szélyes hulladékok megsem­misítésére, míg egy másik újítás a költségcsökkentő el­járások szélesítésére irá­nyult. Ez évben egyébként eddig három és fél millió forint újítási díjat fizettek ki, és a megállapított gazda­sági eredmény meghaladja a 10 millió forintot. A közlekedési balesetek számának . alakulásáról, be­következésük okairól és a jogi következményekről be­szélgettünk dr. Csohány Fe­renccel, a Miskolci Városi Bíróság elnökhelyettesével, aki 30 éve foglalkozik köz­lekedési ügyekkel. — Hazánkban ma mintegy 2,5 millió embernek van vezetői engedélye, és folya­matosan növekszik a gépjár­művek száma is. Ennek kö­vetkeztében fokozódik a ve­szély útjainkon. Miként ítéli meg ön a balesetek számá­nak emelkedését? — A gépjárműállomány számának emelkedésénél még dinamikusabb növekedés van a megtett kilométerek szá­mát illetően. A közlekedés szempontjából tulajdonkép­pen ez a fontosabb, mert nem mindegy, hogy egy gép­kocsi garázsban áll, vagy közlekednek vele. A több megtett kilométer természe­tes következménye, hogy növekszik a baleseti veszély- helyzetek száma. Közreját­szik ebben az is, hogy az utak felújítása, korszerűsíté­se gazdasági okok miatt nem a szükségszerű mértékben történik. Ennek hiányában csak forgalomszervezéssel le­het segíteni a közlekedőket abban, hogy csökkenjen az utak zsúfoltsága, a torlódás, és az ebből eredő baleseti veszélyhelyzet. — A közúti balesetek elő­idézésében az emberi ténye­zőnek, magatartásnak döntő szerepe van. Mely okok ját­szanak elsődleges szerepet a szerencsétlenségek bekövet­kezésében? — A három legjelentőseb­bet emelem ki, éspedig az emberi figyelmetlenséget, az agresszív közlekedést és az ittas járművezetést. Ezek természetesen össze is kap­csolódhatnak egymással, de más szabálysértésekkel is párosulhatnak. Lássunk egy példát a figyelmetlenségre: a vádlott és utasa olyan munkagéppel vett részt a közúti forgalomban, amely­nek rakománytere szélesebb volt a vezetőfülkénél, olda­lanként 30 centiméterrel. Egy útszűkületnél a vezető figyelmetlensége miatt a raktér az útszéli korlátnak ütközött, amely kiperdítette a járművet. A baleset kö­vetkeztében az utas töréses sérülést szenvedett. Egy pil­lanatnyi kihagyás elég volt az ütközés bekövetkezéséhez, és az addig büntetlen ember­nek bíróság elé kellett áll­nia. Egyébként azt, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmény szabálysértésnek, avagy bűncselekménynek minősül, a sérülés gyógytar- tamának ideje határozza meg. A nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozó bal­esetek bűncselekménynek számítanak, és ezen ügyek­ben a bíróság hoz ítéletet. — Mely közlekedési szabá­lyokat sértik meg leginkább a járművezetők? — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az elsőbbség­adás elmulasztása, az előzé­si előírások megszegése, a sebesség túllépése és a sza­bálytalan kanyarodás okoz­za a legtöbb balesetet. Ez utóbbit gyakran követik el akkor, amikor közvetlenül á kanyarodás megkezdése előtt nem néznek ismételten a tü­körbe. Pedig ezt a KRESZ kötelezővé teszi. Nemrégen tárgyalta a bíróság annak az autósnak az ügyét, aki sze­mélygépkocsijával balra akart kanyarodni. A tükör­be nézett, irányjelzést alkal­mazott és a felezővonalhoz húzódott. A kanyarodáskor azonban elmulasztott még egyszer hátratekinteni, és elékanyarodott egy motor- kerékpárnak, amely a villo­gó irányjelző ellenére sza­bálytalanul előzésébe kez­dett. Az ütközés következ­tében a motoros lábszártö­rést szenvedett. A bíróság a személygépkocsi vezetőjére pénzbüntetést szabott ki. — Megyénkben és váro­sunkban tartott közlekedés- biztonsági ellenőrzések bizo­nyítják, hogy útjainkon na­gyon sok az ittas járműve­zető, és számuk nem csök­ken, hanem emelkedik. — Sajnos, ez igaz, Bor­sodban az ittas vezetők szá­ma eléri az országos átla­got, minden negyedik bal­esetnél kimutatható az alko­holfogyasztás. Ezekben az esetekben a törvény súlyo­sabb büntetést rendel ki­szabni, mintha ugyanezt a cselekményt ugyanilyen ered­ménnyel józan vezető követi el. Ilyenkor a bíróság mel­lékbüntetésként mindig al­kalmazza a járművezetéstől meghatározott időre történő eltiltást. Ez a közhiedelem­mel ellentétben 1 évtől 10 évig terjedhet, vagy végle­ges is lehet. Az ittasság gyakran párosul erőszakos közlekedéssel. Ilyen a szán­dékos veszélyeztetés, amikor a veszélyhelyzet létrehozása, a szabályszegés szándékos, de az elkövető bízik az ered­mény elmaradásában. Gya­korlatban ez rendszerint ak­kor fordul elő, amikor az őt leállító rendőrt lassítással megtéveszti, és közelébe ér­ve úgy kezd gyorsítani, hogy a rendőrnek el kell előlük ugrania. Ezt általában olya­nok követik el, akik valami­lyen ok miatt a közlekedés­ben nem vehettek volna részt, például vezetői enge­dély hiánya vagy ittas veze­tés. — Beszéljünk most a gya­logosokról is, nemcsak azért, mert jóval többen vannak, mint a járművel rendelke­zők, hanem ők azok, akik egy esetleges balesetnél a legvédtelenebbek. — Azt minden gyalogos­nak tudnia kell, hogy rájuk is vonatkoznak a közlekedés szabályai. Eszerint az út­testre csak akkor léphetnek, ha meggyőződtek a lelépés veszélytelenségéről. Ez ter­mészetesen a kijelölt gya­logátkelőhelyre is vonatko­zik. Az őket ért balesetek felében kizárólag a gyalo­gosok, míg a másik felében csak a járművezetők, illetve együttesen vétkesek. Az ada­tok azt mutatják, hogy zö­mében idősebb korúak a szabályszegők, hiszen ők már rosszabbul látnak, és nem megfelelően ítélik meg a közlekedési helyzeteket, a járművek sebességét. Lás­sunk egy példát olyan gya­logos balesetre, amelyet egy­szerűen el lehetett volna ke­rülni. A kijelölt gyalogát­kelőhelynél az úttest 10 mé­ter széles volt. A gyalogos balról jobbra haladt át a személygépkocsi előtt, és már megtett 7 métert, ami­kor a jármű elütötte. A bal­eset következménye comb­csonttörés lett. A gépkocsi- vezető figyelmét részben le­kötötte a szembe jövő autó­busz, ezért okozta a balese­tet. A gyalogos is figyelmet­len volt, mert — bár az át­haladási elsőbbség megillet­te — ha jobban figyel a jobbról érkező autóra, meg­állással elkerülhette volna az ütközést. A személygép­kocsi vezetőjét hosszabb idő­tartamú, magas bércsökken­téssel járó javító-nevelő­munkára ítélte a bíróság. — Az utóbbi időben nö­vekedett a cserbenhagyásos balesetek száma. Mi húzódik meg emögött, és mi a he­lyes magatartás baleset ese­tén? — Feltétlenül meg kell áll­ni és a rászorulóknak az el­várható módon segítséget kell nyújtani. A megállási kötelezettség elmulasztása már jogkövetkezményt von maga után. Az ilyen jármű­vezető, amennyiben történt sérülés és nem nyújt segít­séget, akkor a segítségnyúj­tás elmulasztásának bűntet­tét, ha sérülés nincs, akkor a cserbenhagyás vétségét követi el. Elsősorban a féle­lem, a felelősségtől való me­nekülés okozza ezt, ritkább esetben pillanatnyi megza- varodottság. Gyakran húzó­dik meg mögötte más bün­tetendő magatartás, például engedély nélküli, vagy ittas vezetés. Volt olyan esetünk, amikor a járművezető alko­holos állapotban okozott es­te balesetet, hazament, és másnap kijózanodva önként jelentkezett a rendőrségen. Az ittasságát kívánta lep­lezni ezzel, de a vizsgálat során bizonyítást nyert az alkoholfogyasztás. — A közvélemény gyak­ran elégedetlen a bírósági ítéletekkel, azokat túl eny­hének találja, és súlyosabb felelősségre vonást követel. Mi az ön véleménye erről? — A törvény keretekben, tól-ig határozza meg a bün­tetés mértékét. A bíróság­nak a bűnösség megállapí­tása után differenciálnia kell a büntetés kiszabásánál. Ha a törvény vagylagos büntetési nemet ír elő — például pénzbüntetés, javító­nevelő munka, szabadság- vesztés — akkor az eset összes körülményeinek mér­legelésével, figyelemmel a jogpolitikai elvekre, először a büntetési nemet kell ki­választani. Ezután lehet az egyéniesítés szem előtt tar­tásával mérlegelni, hogy mi­lyen súlyú büntetés felel meg az egyéni és általános visszatartó hatásnak. Ha a közvélemény nem ért egyet a bíróság ítéletével, azt visz- sza lehet vezetni arra, hogy nem ismerik az ügy összes körülményeit, de az emberi, tudati elmaradottságra is. Nem ritka a még mindig uralkodó szemet szemért, fo­gat fogért nézet, illetve bün­tetéskiszabási igény megjele­nése. A bírói munka éppen azért jár nagy felelősséggel, mert a lelkiismeretnek szinkronban kell lennie a törvényességgel. — Hogyan lehetne ön sze­rint csökkenteni a közleke­dési balesetek számát a jö­vőben? — Többek között haté­konyabbá kell tenni a jog- propagandát, szélesebb kör­ben kell alkalmazni a köz­lekedési ismeretterjesztést. Élen jár ebben a megyei és városi Közlekedésbiztonsági Tanács, továbbá a Magyar Autóklub megyei szervezete. Ez utóbbinál most van tár­gyalás alatt az az elképze­lés, hogy a gépjárművezetői tanfolyam hallgatói előadás keretében ismerjék meg azo­kat a jogi következménye­ket, amelyek a közlekedési szabályok megsértéséért jár­nak. Ettől várni lehet a le­vizsgázott vezetők esetében bizonyos mértékű visszatar­tó hatást a balesetek elke­rülése érdekében. Ezen túl­menően a társadalom együt­tes összefogására van szük­ség a közlekedés biztonságá­nak további növeléséhez. — Köszönjük a beszélge­tést. Papp Zsolt Köztünk szólva Nem emlékszem ponto­san, de talán már ugyan­ezen a helyen dicsértem egykoron a magyar reklá­mot. Kedvelem plakátokon, kedvelem pislákoló neo­non, szeretem a rádióban, de a csúcs azért mégis­csak a tclevízióreklámé. Azt nem állítom, hogy rög­tön elnyomom a csikket, ha felcsendül az „Előttem égsz” kezdetű induló. Nagy hazugság lenne, ha ideírnám, hogy a Bútor­koméi vásárolok, hogy nap mint nap a Skálába járok, hogy unos-untalan Ágival töltekezem, hogy arcomra csakis Caola habokat, kré­meket pakolok, arcvizem pedig kizárólag az iksz szö­vetkezet terméke, mégis mulattatnak ezek a rek­lámnak nevezett bájos csacskaságok, melyeket megnézve, mindig olyan ér­zéssel hagyom el a karos­széket, hogy a felhívások nem annyira engem akar­nak segíteni az árurenge­teg útvesztőjében, mint in­kább azt szeretnék közöl­ni a termékek gyártói a közvéleménnyel, hogy ezt és ezt az árut, ők, az ilyen és ilyen szövetkezet, vál­lalat, gyár készíti. Holott ez engem a leg­kevésbé sem érdekel. Le­het, hogy tényleg fürjtojá- sos habot használnék, ha meggyőznének róla, miért jobb az a többinél, talán tényleg Bútorker bútort vennék, ha az annyival jobb lenne, mint a többi üzletben kínált áru, de pusztán a cég jól hangzó nevéért nemigen teszek egy lépést sem, ha mond­juk a Domus áruházak va­lamelyike közelebb van hoz­zám. A Skála hiánycikkek­ről pedig már ne is beszél­jünk. Mindez egy telefon kap­csán jutott az eszembe. Lé­tesítményt adtak át a kö­zelmúltban valahol a me­gyében, és bár az új be­ruházás munkája szem­pontjából teljességgel mind­egy, ki üzemelteti azt, az Illetékes nyomban rekla­mált: ugyan miért nem ad­tuk ország-világ tudtára, hogy az új falak az ő pénztárcájukat dicsérik. És bár a panaszkönyv­ből akármelyik ügyfelük megtudhatja azóta, ki is üzemelteti az új létesít­ményt, szívből kívánom a tulajdonos cégnek, marad­janak ismeretlenek a jövő­ben is. Munkájuk viszont kitűnő reklám lehet. (csendes)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom