Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-06 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. szeptember 6., péntek Néhány nap múlva kez­dődik a 14. tokaji írótábor, amelyen ezúttal az „Ifjúság és társadalom” lesz a téma. A lap ezúttal öt hozzászólást közöl. Ketten, Fricz Tamás és Bánlaky Pál, a generá­cióváltás kérdéskörét elem­zik. A cikkek azért érdeke­sek, mert a nemzedékek egymást váltását olyan tár­sadalmi jelenségként írják le, mint amelyek meghatá­rozzák a fiatalok és időseb­bek viszonyát, illetve a ve­zetői magatartásokat. A té­ma ilyen megközelítése nem ismeretlen, hiszen még jól emlékszünk a „fiatal írók" vitára, amelyben a „civil életükben” már felnőtt és egyenjogú állampolgárok in­dulatosan kérték ki maguk­nak a „fiatal” jelzőt, amely minősít, egyszersmind kije­löl. Okkal, joggal tették, te­szik ezt, hiszen a tehetség, de még a felelősségtudat sem köthető életkorhoz. Pe­tőfi 26, József Attila 32, Ady 41 éves korában teljesnek mondható életművet hagyott ránk (amelyet nem a köte­tek száma minősít!)', s az irodalomtörténet, az eszté­tika nem ismeri „a fiatal írók” fogalmát. Bánlaky Pál korszakolása (cikkének cí­me: Nemzedékek; a nem­zedékváltás a vezetésben) mégis elgondolkodtató, mert a társadalmi mobilitás meg­torpanásának okairól ad egy lehetséges, noha vitatható magyarázatot. Minden kate­gorizálás, szűkítés azért csapda, mert egyoldalú, a részből nem mindig magya­rázható.,az egész. Az ifjúság és a fel nőtt: generációk el­lentéte korántsem új jelen­ség (lásd Horatius), sajáto­san új viszont az a törek­vés, hogy ezzel az ellentéttel magyarázzuk meg, bagatel­lizáljuk el a társadalmi gon­dókat, jelenségeket. A fiata­lok ugyanis nem légüres tér­ben nőnek fel, tehát tudati- értékzavarai is értelmezhe­tőek. Erre tesz kísérletet Fekete Gyula Találgatok cí­mű írása, de a kérdések té­tova megfogalmazásán nem jut túl. Bereti Kis Gábor és Gáspár István Gábor az if­júság belső (identitás) zava­rain töpreng, i Uetve tesz meggondolandó észrevétele­ket. Lényegében a vitához kapcsolódik Varga Csaba Ifjúság és cselekvés, Voltaire apokrif levele Du Deffond márkinénak című csúfondá- ros, szellemesen csípős írá­sa. A nagy francia gondol­kodó nevében enyhe anak­ronizmussal nagyon is mai, sőt holnapi kérdéseken töp­reng el a már nem zsenge korú „fiatal író”. De milyen is hát ez az ifjúság? A széppróza nyel­vén három írás válaszol a kérdésre. Székelyhídi Ágos­ton hangjátékának már a címe (Lebegve) is árulkodó. Egy tragikus végű balatoni „hajókázást” bont dialógu­sokra, s mutat be így né­hány sajnálatosan valóságos típust, magatartást. Hajdú Gábor elbeszélésének (Tró- geroik) főhőse is fiatal em­ber, akit munkatársának fe­lelőtlen szerelmi viszonya döbbent rá kimondatla­nul is ama, hogy vannak er­kölcsi parancsok, amelyeket nem lehet büntetlenül meg­szegni. Bariba Gábor jegy­zete (Sátorosok) is szellemes fricska, illetve életkép. Hal- lama Erzsébet elbeszélése (Születésnap) a pult másik „oldalát”, a felnőttek világát mutatja be — korántsem hízelgőén. Grandpierre K. Endre: Tatárjárásról, ma­gyar—lengyel barátságról cí­mű írása a szaktudósoknak ad fel leckét néhány eredeti megfigyelésével, szempontjá­val. Verseket ezúttal Bódi Tóth Elemértől, Kulcsár Attilától, Nagy Gáspártól, Papp La­jostól, Fodor Andrástól, Bod­nár Istvántól, Takács Imré­től, Pusztai Zoltántól, Ma­gyar Józseftől olvashatunk. Tóth Gyula Darvas József­ről, Csűrös Miklós Kálnoky Lászlóról írt tanulmányt. D. Szabó Ede a tavalyi hangversenyévadot értékeli; Nemesik Pál egy Weiner Leó emlékkönyvet récénzál. A lapot Hincz Gyula rajzai illusztrálják. H. S. Megkérdeztük Mennyit kell várni a fényképekre? Szeptember elején véget ért az idegenforgalmi sze­zon. Ezzel együttjár, hogy most nagyon sokan az uta­zások, nyaralások emlékeit őrző filmtekercseket viszik előhívni az Ofotért boltjai­ba, hogy később, a hideg té­li napokon is feleleveníthes­sék a nyári élményeket. Han- kó Pálné, a miskolci fotóáru­ház vezetője elmondta, hogy általában nincs tumultus, mert egész nyáron folyama­tosan hozták be az előhívan­dó tekercseket. Ezekben a napokban is hasonló a for­galmuk, mint az előző hó­napban volt. Torlódás csak akkor lehet, ha a laborató­riumban történik valamilyen csúszás. A filmeket változat­lanul Budapesten dolgozzák ki. Az üzletben kiírt vállalási határidőt általában tudják tartani, kivéve azokat az ese­teket, amikor elromlik a gép a laborban. Jelenleg is van ilyen problémájuk, ugyanis a fekete-fehér soron meghibá­sodott egy automata, így ez néhány napos késedel­met okoz. Vállalják színes papírképek, színes diák és fekete-fehér felvitelek elő­hívását, kidolgozását, ame­lyek általában 2—3 hét alatt elkészülnek. A megrendelé­sek zöme a színes papírkép, és úgy tűnik, hogy a diázók száma egyre kevesebb. A boltban a pulton, és a mögötte levő szekx-ényreke- szekben nagyon sok elkészí­tett ámatőrfelvétel várja tu­lajdonosát. Az átvétel határ­idejét a megrendelőknek kell nyilvántartaniuk, de ezt sokszor elmulasztják. Az is előfordul, hogy nem munka­napokban számolnak, és ek­kor bizony még hiába kere­sik képeiket az üzletben. Ilyen nagy mennyiségű anyagnál óhatatlanul előfor­dul a reklamáció, de ez el­hanyagolható, csupán ezre­lékben mérhető. Általában azt kifogásolják, hogy nem színhelyes a kép, ekkor a negatívot visszaküldik a la­borba, ahol orvosolják a jogos észrevételt, újra elké­szítik a képeket. Időnként vannak elcserélt anyagok is. A filmek tasakból való kivé­telénél, vagy visszahelyezé­sénél történhet keveredés. Ennek elintézése hosszadal­masabb, néha egy hónapot is igénybe vesz. Ekkor ugyan­is meg kell várni, hogy a másik megrendelő is felfe­dezze a cserét, és visszavi­gye a filmet az üzletbe. Ha ez nem történik meg, nem tudnak mást csinálni, mint a film árával kártalanítják a megrendelőt. Ezért fontos, hogy azonnal jelezzük, ha nem a mi képeinket tartal­mazza a visszakapott tasak. P. Zs. Ma este a képernyőn Richie halála Amerikai tévéfilm kerül a képernyőre ma 21.50-kor az első műsorban. A Paul Wendkos rendezte Richie halála már a címében is jelzi a történet tragikus kimenetelét. Egy konzervatív amerikai család 16 éves fia — a cím­beli Richie — a kábítószer rabja lesz. Az apja mindent megtesz, hogy segítsen rajta, de mivel .képtelen felkutat­ni a tragédia gyökerét, akaratlanul is hozzájárul fia ha­lálához. (A vázlatosan ismertetett történet indokolja a ké­sei adásidőt.) Képünkön az .apa (Ben Gazzara) és — háttal - a fiú, Richie (Robby Benson). Vasas kulturális szemle A Vas-, Fém-és Villamos- energia-ipari Dolgozók Szak- szervezete, a Vasas Amatőr Művészeti Tanács és az óz­di Liszt Ferenc Művelődési Központ közös rendezésében ismét megtartják a Vasas Országos Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítást és kulturális szemlét. A rendez­vényre szeptember 14-én ke­rül sor Özdon, a Liszt Fe­renc Művelődési Központban. Az országos kiállításon ki­lencven alkotó vesz részt, a kulturális szemlére 4 feszti­váldíjas művészeti csoport nevezett be. A Népszínház megkezdte új, 1985—86-os évadját. Bor­sodi vendégjátékai sorában szeptember ít-én, hétfőn es­te hét órai kezdettel mutat­ja be Gyárfás Miklós kétré­szes, Egérút című komédiáját A kiállításon — amelyet szeptember 14-én, délután 3 órakor nyitnak meg — 205 alkotást tekinthetnek majd meg az érdeklődők, s ekkor (a megnyitón) kerül sor a díjkiosztásra is. Akárcsak korábban, az előző országos kiállításokon, most is szer­veznek szakmai tanácskozást a képzőművészeti körök tag­jainak. A kulturális sereg­szemlén részt vevő csopor­tok; a Vasas Művészegyüt­tes Énekkara és Tánckara, a Dunai Vasmű Tűzoltó Koncert Fúvószenekara és a Danuvia „G” Színpad. Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központ­ban. Az előadást Beke Sán­dor rendezte, aki korábban hosszú ideig a Miskolci Nem­zeti Színház rendezője is volt. L ödörgünk a nagyköz­ség porlepte délután­jában. Unottan, fárad­tan, hazafelé készülődve. Pár méterre tölünk lágyan hömpölyög a Bodrog, körü­löttünk diákok tömege, de valahogy üres ez a hétfői nap, a legtöbb üzlet lehú­zott redőnnyel mond nemet a Tokajban kíváncsiskodó idegennek. A palacsintaárus is szabadnapos, mire kollé­gám megvonja a vállát, meg­pörgeti a kocsikulcsot, nincs mese, indulás haza. — Á! Hogy vagyunk, hogy vagyunk?! — áll eléje hirte­len, szinte a semmiből top­panva egy veresképű, őszes hajú férfiember, arcán a régi jó ismerősök találkozá­sakor feltűnő fényes derű­vel, keze már lendül is a parolára. — Köszönöm... — moso­lyog sugárzón kollégám is, a kulcspörgés lelassul, megáll­nak, s én irigyen továbblé­pek. Hogy ennek mindenütt felbukkan egy ismerőse, még tán a purgatóriumban is hátba veregetnék, de ahogy elnézem, nincs kizárva, hogy ők ott is találkoznak majd, a férfi szőrös alkarján ugyan­is jókora tetovált horog hir­deti a kemény férfiasságot, mely iránt a békés angyal­kák köztudottan ellenszenv­vel viseltetnek .. . — Most itt ugye ...? — hallom még pár lépéssel odébb. — Hát... most errefelé. — Erre volt dolog — bó­lint a férfi bölcs megértés­sel. — Erre — tömörít szűk­szavúnak egyébként nem ne­vezhető kollégám, majd pil­lanatnyi hallgatás után a tetovált töri meg a csendet. — A munka? Megy a munka? — Megy ... Megyeget. . . — makog a kollégám, bi­zonytalanná váló hangon, mert mit lehet erre monda­Szeptember 10-én nyílik meg Moszkvában az V. Nemzetközi Könyvkiállítás. A könyvseregszemlén a Kul­túra Külkereskedelmi Válla­lat — amely évente mint­egy kétmillió magyar és ide­gen nyelvű könyvet szállít a Szovjetunióba — ezúttal ti­zennyolc magyar könyvkiadó képviseletében kétezer köte­tet mutat be. A kiadói mű­helyek az elmúlt két eszten­dő legjelentősebb műveiből ni, a munka ugyebár általá­ban menni szokott (neki), de régi ismerőse nem is hagy­ja őt tipródni, hanem szívé­lyesen tovább kérdez. — Hol is most? — Az Északnál vagyok . . . — Úgy — hunyorít a sző­rös karú jelentőségteljesen, majd a tetovált horog a le­vegőbe lendül. — Hát akkor ... minden jót! — Viszlát! — lendül a kulcscsomó is, s a gyors, fér­fias, kurta kézfogás után kollégám becsussZan a kocsi­ülésre. — Ki volt ez a Bodrog- parti Popey? — kérdem alig leplezett kíváncsisággal, mire kollégám rámnéz, és csak most veszem észre a szemében a kétségbeesett ürességet. Üresebb ez a te­kintet a meredt halszemnél is, válla a nyakáig húzódik, arca egy nagy kérdőjel. Hangja komor, szinte ünne­pélyes. — Ha itt helyben meg- döglenék, sem tudom. Én ezt a férfit soha az életem­ben nem láttam. És szerin­tem ö sem engem, összeté­vesztett valakivel. Nem vet­ted észre, hogy kerülte á megszólítást? A tegezést, magázást? — Már hogyne tudná, lei vagy! Mondtad neki azt ié, hogy az Északnál dolgozot. — Ja! — kollégám felvi,- hog, egy kamaszfiú ravasz­ságával. — Az Észak lehet vízügy is meg kavicsértéke­sítő vállalat. há — bólintok möét már én is nagy megértéssel, és el­múlik a mérgem a palacsin­tás miatt. Egyébként is úgy látom, kinyitott. Csak fel tie bukkanjon még egy régi is­merős. Mpndjujc az enyém. Egy tetovált ha-bleániiyail a válogatták össze a magyar és idegen nyelveken közre­adott köteteket. Közöttük láthatók azok a művek, ame­lyek hazánk felszabadulási­nak 40., valamint a KGST fennállásának 35. évforduló­jával foglalkoznak, illetve az ünnep alkalmából kerülteka könyvesboltokba. A kiállítá­son külön válogatás mutat­ja be Lukács György műve­it, emléket állítva a 100 esz­tendeje született filozófus­nak. Egérút - Kazincbarcikán karjan . . — keresztény Magyar könyvek Moszkvában Csípősek a hajnalok. A meteorológiai előrejelzé­sek. a rossz idővel való ijesztgetések szerencsére nem mindig válnak be. napközben még sok derűs, napsütéses órát élvezhet­tünk; igaz, a minap is reg­gel esett az eső, fújt a szél, amikor munkába indul­tunk, vittük a nehezebb ruhát, meg az ernyőt, — erre figyelmeztetett a rá­dió műsorvezetője is —, aztán délben és délután nem győztünk izzadni, merthogy a nyár, ha órák­ra is, vissza-visszatért. Reméljük, még sokáig ezt teszi. Átalakul az öltözködés, kevesebb lesz a lenge le­pel, amit forróvérű höl­gyeink nyári ruha címen hordanak, kevesebb a fe­szes, kihívó trikó, amin — szinte már közhely ezt emlegetni — a legkülön­bözőbb idegen nyelvű fel­iratok olvashatók. A kü­lönböző amerikai egyetemi klubokon kívül mindenfé­le csacskaságot hirdetnek ezek a feliratos trikók, feszüljenek akár széles férfimellen, vagy ingerlő női domborulatokon. A legutóbbi ilyen „olvasmá­nyaimból” most kettőt jegyzek fel, mint a felirat­hóbort újabb csúcsait. Az egyiken azt kérdezte a mellen átfutó felirat: „merre van itt az ágy?”, ami ugyebár sajátos tájé­kozódási irányulásról ta­núskodik, ha viselője egy­általán tudja, milyen fel­iratot is hordoz. A másik trikón sötét alapon hatal­mas világos betűkkel ezt olvashattam: „Dirty Pig”, azaz piszkos disznó. Nem tudni, ez a trikó viselőjére vonatkozott-e, vagy ő akarta így elmondani a véleményét valakinek, vagy valakiknek. Nem­sokára eltűnnek ezek a trikók, vagy legalábbis va­lami más ruha kerül fölé­jük. De nyár jövőre is lesz. Vajon akkor milyen feliratokat lehet majd a kebleken olvasni? A hűvösödő reggeleken fáradtan, borzasán bújnak elő a parkolóhelyen a kocsikban éjszakázó turis­ták. egyes baráti országok­ból jött vendégeink. Nyúj- tóztatják, ropogtatják el­gémberedett tagjaikat, van, aki néhány gyors torna­mozdulattal indítja újra a vérkeringését. Nézem, ho­gyan tudtak ezekben a kis kocsikban ennyien aludni. Némelyikben öten is, három generációra el­osztva, meg pici gyerme­kek, akiknek a mamák a kocsi mellett spirituszlán­gon melegítik a reggelit. Nagy úr lehet a turistaláz, a megismerés vágya, hogy ezeket a kényelmetlen éj­szakákat vállalják érte. Gyors ruhacsere az utcán, semmitől és senkitől nem zavartatva magukat, mint­ha otthon lennének háló-, vagy fürdőszobájukban, azzal a különbséggel, hogy itt nincs mosakodási le­hetőség. de mintha nem is keresnék. Annál inkább egy másik helyiséget, de az sincs, s a szükség tör­vényt bont, mint arra a közeli kapuk, kerítés- és házbeszögellések a tanúk. Közeleg az ősz, napról napra kevesebben vannak ezek a „szállóvendégek”, lassan eltűnnek. Jövőre biztosan újra jönnek, nyo­maikat meg elmossa az őszi eső, belepi majd a hó. Ügy adódott, hogy hosz- szú hetekig nem utaztam vonaton. A megkésett nyár elején ültem utoljára vas­úti kocsiban, amikor is a vasút menti nyárfák pa­macsainak ezreit csapta be a szél, ezek a kis bolyhok tapadtak az utasok ruhái­ra, hajába, volt, akinek — mert nyitott szájjal aludt a fülkében — még a tor­kába is jutott belőle. A minap újra vonaton ül­tem, s a szél immár a sár­guló akácleveleket sodorta a fülkébe. Erős szél kísér­te utunkat, a sárgába vál­tó kis ovális levélkék ka­vargó tánca figyelmezte­tett: a két utazásom kö­zött csendben elmúlt a rö­vid nyár . . . De jövőre újra lesz . . . (bm)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom