Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
1985. szeptember 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A népgazdaság és a TVK érdekei A pártkongresszust megelőző és azt követő időszakban tartott taggyűlések után sokszor hallottam: milyenje lenne állandósítani az akkor tapasztalt őszinte, aktív politikai vitaszeHemet. Pár hónap elteltével — különösen a nyári, szabadságokkal zsúfolt, pihenős időszakban tartott taggyűlések alatt — számos területen érzékelhető volt; alábbhagyott a tavaszi, mozgalmasabb hónapok aktivitása, amely bizonyára az elkövetkezendő időszakban a szakszervezeti és népfrontválasztások, a pártoktatási év kezdetével — és általában, az őszi „munkásabb” hónapok alatt — ismét fellendül; mégis érdemes elgondolkozni azon, hogy melyek voltak a kongresszusi időszakban a nagyobb politikai aktivitást kiváltó tényezők, s mi erősítette az alapszervezetekben, pártértekezleteken kialakult erőteljesebb vitaszellemet? A sokféle tényező között minden bizonnyal az is, hogy a kommunisták és a pártonkívüliek jelentős része a társadalom, az alapszervezet; a munkahely legfontosabb problémáiról fejthette ki véleményét, mondhatta el tapasztalatait. A sokszor éles vita valóságos, élő problémákról folyt, amelyek széles körben foglalkoztatták az embereket. Ehhez jó alapot adtak az irányelvek, az elmúlt évek munkáit ösz- szegező beszámolók, de az alkotó vitászellem kibontakozását segítette az is, hogy mindezek „csak” vitaalapok voltak. Nem hallottam róla és nem is hinném, hogy volt egyetlen pártszerv, amely azzal az igénnyel lépett fel, hogy fenntartás nélkül azonosulni kell az álláspontjával. Hozzájárult a vitaszellem kibontakozásához a különféle pártfórumoknak a korábbiaktól nyíltabb, őszintébb légköre. A kongresszus időszaka után, a hétköznapok sorában a pártcsoportok megbeszélései és elsősorban a taggyűlések azok a fórumok, amelyek hivatottak megőrizni és továbbfejleszteni a korábbi időszak politikai aktivitását és a tanácskozások minden jó tapasztalatát, tanulságát. Mitől jó egy taggyűlés? Például attól, ha őszinte, nyílt, kritikai és önkritikus légköre van. Ha arról beszélgetnek, vitatkoznak a résztvevők, ami a kisebb-nagyobb közösségek dolgaiban a legjobban érdekli őket. De volt rá példa és napjainkban is tapasztalható, hogy az alapszervezetek taggyűléseit szükségtelenül és nagymértékben megterhelik oda nem való feladatokkal. Esetenként túltengenék a tájékoztató jellegű napirendek, a felsőbb pártszervek határozatainak ismertetései, a pártpropaganda keretébe való előadások, vagy a munkahelyi vezetők szakmai jellegű, politikai tartalmat nélkülöző, szakmai tájékoztatói. (A politikum számos esetben abban merül ki, hogy a gyáregység, vagy osztályvezető a következő negyedév feladatainak teljesítéséhez kéri a pártszervezet, a szocialista brigádok, stb. segítségét.) Mindebből következik, hogy ezekben a pártszervezetekben a saját területük politikai kérdéseivel kevesebbet foglalkoznak. Milyen kérdésekkel kell foglalkozni egy jó taggyűlésnek? Erre receptet adni természetesen nem lehet, de az biztos, hogy — egyebek mellett — akkor végeznek érdemi politikai munkát, ha a viták során mód van alternatívák mécr! legelésére. Olyan feltételeket kell teremteni, olyan légkört kell kialakítani, amely eleve állásfoglalásra készteti a kommunistákat a helyi tennivalókban. Ehhez nem kell a felsőbb pártszervek utasítása: a kongresszus megadta a felhatalmazást arra, hogy ezen a téren minden szinten kezdeményezzünk, lépéseket tegyünk. A helyileg fontos politikai kérdések tisztázásával nem kell központi döntésekre várni, ezek bármikor megvitathatok. Ahhoz, hogy a taggyűlések eredményesebbek legyenek, az is szükséges, hogy a pártéletben a rangjukhoz méltó helyet foglaljanak el; ne legyenek alárendelt helyzetben . a vezetőséggel szemben; ott vitassák meg és döntsék el az alapszervezet életének minden fontos kérdését. Az emberekben élő kételyeknek, ellenvéleményeknek, kialakulatlan gondolatoknak itt kell és itt kellene elhangzani. Itt kellene segíteni egyes párttagoknak abban, hogy a gondolataik letisztuljanak és ez csak úgy lehet, ha a taggyűlés a legfontosabb, legőszintébb fórum. A z elkövetkezendő időszak politikai, gazdasági sikereinek egy része bizonyára azon is múlik, hogy a pártmunka belső értékrendje szerint mit ítélünk jobbnak: a sima. „lekerekített”, taggyűléseket, vagy az összeütközéseket is vállaló, a megoldásokat vitában is kereső tanácskozásokat. Az őszi hónapokban sokféle feladat indokolja a politikai aktivitás fokozását, hiszen a már említett szakszervezeti és népfrontválasztások mellett egyre több tennivalót adnak a pártszervezeteknek is a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésével, az új vállalatirányítási formák kialakításával kapcsolatos feladatok. Ahogy haladunk időben, úgy kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket az éves tervfeladatok teljesítésére. A jövő év elejétől pedig már a következő ötéves terv megvalósításán dolgozunk. Mindez az alapszervezetek tevékenységét is nagyobb mozgásba kell, hogy hozza, hiszen ezek a feladatok kiszélesítik és igénylik a politizálás terepét és lehetőségét. A megújhodó aktivitás segít abban is, nehogy tempót veszítsünk és elmaradjunk a gyorsan változó gyakorlat, az élet sűrűsödő, egyre magasabb követelményeitől. Petra József Idei étolaj: két hét múlva Sok vállalat — a fél év szerényebb eredményei láttán — előszeretettel hivatkozott a kényszerű energiakorlátozás okozta nehézségekre. Elsősorban önmagukat csapják be, ahol mindent a szigorú télre fognak, ugyanakkor keveset tesznek a termelésben keletkezeti veszteség felszámolásáért. Szerencsére, vannak még olyan ipari vállalatok a megyében, amelyek egy sor szervezési intézkedéssel, a belső erők átcsoportosításával igyekeztek ellensúlyozni a téli hónapokban bekövetkezett termeléskiesést, árbevétel-csökkenést. A Tiszai Vegyi Kombinátban is rögtön cselekedtek, s oda irányították a központilag engedélyezett energiát — mindenekelőtt a földgázt —. ahol arra a legnagyobb szükség volt. Tették ezt olyan áron is, hogy egyes gyárak, üzemek termelését a minimálisra korlátozták. Ezen túlmenően a kombinát vezetése nagyfokú tuga:limasságix>l, aiLkailmaiziko- dö készségről tett ismét bizonyságot. Példa erre, hogy egyes .termelő .berendezéseknél előrehozták az eredetileg, későbbre tervezett javí- ftäsolkait, vagyis az energia- íktoiiáltozás idejére tették a .kárban tartást. így nem ópéntek teljesen veszendőbe ‘azok a kritikus téli napok. Most újabb rugalmas, a helyz^tly^on,,n alkalfnazködó yállalalf magatartásról kaptunk hírt,, a Vegyi Kombinátból. Ennek lényege, hogy eredetileg szeptember 1-től kezdődően határozták meg az egyik legrégeb bi‘ termelő üzem, a nitrogen- mütrágya-gyár éves nagyjavítását. Mit mond érről a Iegilletékesebb, Vcinyó Pál gyárvezető? .— Ahogy közeledett a .tervszerű karbantartás időpontja, úgy érlelődött meg a kombinát vezetőiben az elhatározás, hogy át kell •ütemezni a leállást, és csak .azokon a berendezéseken, készülékeken, gépeken végeznénk el a szükséges javításokat, amelyeknek műszaki állapota ezt halaszthatatlanná teszi — hangzik Vanyó Pál válasza. — Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy későbbre halasztják a gyár tervszerű karbantartását? — A kombinát vezetőinek döntése alapján az év végén kerülne sor a leállásra, amivel mi messzemenően egyetértünk. Komolyan vesszük ugyanis a kormányzati szerveknek a vállalatokhoz intézett felhívását, hogy a gazdálkodóegységek tegyenek nagyobb erőfeszítést az éves terv teljesítése érdekében és erőteljesebben járuljanak hozzá a külgazdasági egyensúly megszilárd í tásá hoz. — Ügy tudjuk, az energiakorlátozás a legérzékenyebben a műtrágyagyárat érintette, hiszen a TVK-nalc ez a termelőegysége igen nagy f öldgázf elhasználó. — Valóban nálunk volt a legjelentősebb termeléskiesés a téli hónapokban — mondta a gyárvezető. — Márciusban öt és fél ezer tonna ammónia és mintegy 12 ezer tonna ammónnitrát műtrágya-veszteséggel vágtunk neki a második negyedévnek. S bár lel év elteltével mind ammóniából, mind pedig nitrogénműtrágyából sikerült a veszteség nagy részét pótolni, fontolóra kellett vennünk, mit hozhat az esztendőből még hátralevő néhány hónap. Alaposan mérlegeltük tehát a körülményeket, ugyanis a nagyleállás átütemezése nem mehet a gyár, technológiai berendezések műszaki színvonalának rovására. Ugyancsak áttekintettük a hazai és külpiaci helyzetet is. S kiderült, hogy minden tekintetben megalapozott a vállalatvezetésnek az az álláspontja, hogy a magas szintű termelés kellő műszaki színvonalának megtartása, valamint a környezet- védelmi feladatok teljesítése érdekében a nagyleálláskor tervezett munkákat a folyamatos termelés közben észszerű elvégezni. — Ez egyaránt érdeke a vállalatnak és a TVK-nak? — Talán meggyőző, amit ezzel kapcsolatban mondok. Tavaly 86 ezer tonna nitrogénműtrágyát szállítottunk nem rubelelszámolású piacokra. S mert a tőkés export gazdaságosnak bizonyult a vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt, az idei tervben kereken 100 ezer tonna műtrágya kivitelét irányoztuk elő ebben a relációban. Most körülbelül 80 ezer tonnánál tartunk az exportban, s mindenképpen teljesíteni akarjuk a kötelezettséget. Annál is inkább mert a vállalatnak szüksége van, hogy minden termelő üzem eleget tegyen tőkés kiviteli előirányzatának. Hát ezért kellett változtatni a nagyjavítás eddigi gyakorlatán. — Arra bizonyára ügyeltek, hogy ez a módosítás semmiképpen ne menjen a termelés biztonságának rovására? — Mindez fontos feltételként merült fel a döntés meghozatala előtt. Hogy mennyire ügyelünk a biztonságra, arra példa a leállás átütemezésére hozott intézkedési .terv, amely, több elodázhatatlan javítást irányoz elő menet közben egy-egy gépen, berendezésen. Tulajdonképpen minden egyes, tervbe vett műszaki-fejlesztési, valamint környezetvédelemmel összefüggő munkát elvégzőnk az év hátralevő részében. Nagy előny azonban, hogy ehhez nem kell most az egész gyárat hosszabb időre leállítani. Ezen a héten kerül sor másfél műszakos javításra a . műtrágyaüzemben, és ezzel egy időben oldjuk meg a környezetvédelem szempontját-'' rendkívül fontos porleválasztó berendezés beépítéséi is. A gyárvezető szavai megerősítették: a gyár kollektívája teljes egészében egyetért a vállalatvezetés fenti döntésével, és minden erejével azon lesz, hogy a társ- föosztáiy okkal közösen a vállalat éves termelési és export-előirányzatának teljesítéséhez a maga módján a műtrágyagyár is hozzájáruljon. Lovas Lajos Négyszáz kilométeres javítás BEVONT SZAKASZOK PERGŐ KÖVEK ÜTIZZADÄS ELLEN Útjaink terhelése, zsúfoltsága közismert. Az is, hogy most, a forró napok múltával, az első őszi hónap megérkeztével sem csökkent érezhetően a forgalom, talán éppen az esedékes iskolai kirándulások, vagy éppen az őszi erdőket, vizeket kedvelők sokasága miatt még inkább megszaporodnak a jármüvek. Tapasztalható az is, ha időnként egy-egy gyors zápor végigsöprő vagy egy-egy borongós nap lehűti az útak burkolatát, ez a „hűtés” nem ttartós, a déli, délutáni napsütésben az út felülete sok helyütt „izzad”, „zsírosodik", nehezítve a közlekedést. Szükség van hát továbbra is az utak javítására, karbantartására. főként az úgynevezett felületi bevonatok készítésére, azok utókezelésére. Méghozzá minden lehetőséget — erőt, időt, ötletet — hasznosítva, hiszen a Miskolci Közúti Igazgatóság ebben az évben közel 400 kilométer hosszan tervezi alkalmas bevonattal ellátni, ily módon óvni az uita'k felületét. Ezeknek a bevonatoknak az eredményeként az utak állapota erősödik, tartósabbá ivá- lik, a felület nem izzad, nem zsírosodik a nagy melegben sem annyira, mint kezelés nélkül. Ezekben u napokban különböző útszakaszokon figyelmeztetnek a táblák útépítésre, lassú haladásra. Mindenképpen be kell tartani a táblák utasításait, már csak azért is, mert az említett felületi bevonatok készítésénél pereg a kő, könnyen eltörheti a szélvédőt. Sokan talán bosszankodnak is, gondolván, hogy az eddigi jó utat most elrontják. A javításokra viszont szükség van, az útépítők csakis ott javítanak, ahol valóban időszerűvé vált ez a munka, elejét véve a nagyobb rongálódásnak. A kiszólt zúzalék sem pereg, pattog sokáig: körülbelül egy hétig tart, akkorra már kellő módon beágyazódik. A falusi hírközlés egyik formája Fotó: Pásztor Károly Megkezdődött a legnagyobb területen termesztett ipari növény, a napraforgó betakarítása, feldolgozása. A növényolajipar martfűi és rákospalotai gyárában, már fogadják a.z első tételeket, Győrben, Nyírbátorban és Budapesten a kőbányai üzemben a következő napokban indul a feldolgozás. A teljes felfutás után a jelenlegi 600—700 tonnával szemben napi 2—8 ezer tonna magból sajtolnak majd ki olajat. A feldolgozott mennyiségnek mintegy 50 százaléka a hazai igényeket fedezi, jórészt étolaj, margarin készül belőle, de igény szerint jut ipari nyersanyagként a társéi e 1 mi s ze rf el d olgozó üzemeknek, a hütő- és az édesiparnak is. Az idei termésű napraforgóból készült első palackozott étolaj-szállítmány szeptember közepén érkezik az üzletekbe. Budaiföld il Vagyunk még néhányan, akik friss mészillatú hófehér szobákról álmodunk, ha túl száraznak érezzük a panelek leheletét, vagy ha a harmadikról elérhetetlen idegen minden lakótelepi facsoport, vagy csenevész bokor, üde kertek illatát idézzük képzeletünkbe. Olyat, amilyen valamikor gyermekkorunkban megadatott, vagy éppen azért, mert nem adatott meg. Csíkos is, kicsit foltos is az a fal, mintha mit sem érne a kőműves tanácsa, egy sort keresztbe, egyel pedig az ablak keretével párhuzamos irányban meszelünk. „A budaiföld hiányzik ebből”, böki ki a régi építőipari szakember, aki ugyan nyugdíjas már néhány éve, de a szakmát, amit jól megtanult és tisztességgel művelt, sohasem felejti el. Budaiföld kell ide és egyenletes hófehér lesz minden négyzetcenti métere a falnak. Járatlanságával nem dicsekszik az ember, akkor ennyiben maradtunk, egy szó se esett többé a falakról. Csak a boltokat járva merült fel újra a feledésből a budaiföld. — Budaiföldet? — akkora szemeket mereszt rám a tizenéves korú eladó, mintha azt kérdeztem volna tőle, hogy nem látta-e itt elhúzni délelőtt kilenckor Noé bárkáját. Siet is tüstént egy korosabb kollégájához, suttogva adja elő a frissen hallottakat, miközen oldalvást többször is eltalálnak lövedékszerű gyanús pillantásai. Felhúzza szemét a negyvenes, terebélyes asszony is, és félretolva a kis lábat- lankodót, személyesen jön. — Ki mondta magának, hogy mi tartunk budaiföldet? — Hm. Szóval egy barátom ... — Ki az, hogy hívják? — Tessék ? — Hogy hívják a barátját, aki azt mondta, hogy mi árulunk budaiföldet? — Nem mindegy az magának, ha most azt mondom, hogy a barátomat, történetesen azt, aki a budaiföldet egyáltalán szóba hozta Lacinak hívják, vagyis hívjuk mi, akinek ezt megengedi, mert másnak Laci bácsi. — Nézze, mi semmiféle budaiföldet nem tartunk. Ez az egyik. Másik pedig, ma ilyen hülyeségeket senki sem ken föl a falára. Ott van magának a Tivebond, a Tivelux, meg a többi diszperziós festék, ami műanyag alapú, tökéletesen tapad jó.l bírja az időjárás . .. — Egy pillanat, én fehérre meszelt falak közt szeretnék élni, és mivel a meszelés önmagában nem olyan tökéletes, hál úgy gondoltam, hogy a budaiföld ... Ezt már nem kellett volna, el is haraptam a szót, de már későn volt. — Fehérre meszelt falak közt? — kérdezte az eladó és a lassan körénk gyülekezőkre pillantott. Az más, ha fehérre meszelt falat akar, az ugye egészen más, az nálunk nincsen, ilyet mi nem tartunk... A tizenéves az egyetlen, akinek a szemében némi részvét megcsillan. — Ne is tessék keresni azt a fővárosi földet, minek az magának. A mi hétvégi házunkban műanyag tapéta van, műanyag padló, műanyag csempe — mondja vigasztalan, csendesen és az ajtóig kísér. Nagy József
