Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-29 / 229. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

1985. szeptember 30., hétfő

Rádió mellett

Varrogatás.

íáéMsipMÉk;

* m

a nemrégiben átadott golopi öregek napközi otthonában.

Mi az eszmecsere(k) haszna?

(em-i)

táborozás után

A tokaji irótábor vitáin — olykor mentegetőzésként, máskor magyarázatként — többször is a magyar irodalom s a történelem hagyományaira szoktak hivatkozni, miszerint ez az irodalom mindenkor elkötelezett volt, a társadalmi munkai megosztásban legjava íróink, költőink nemcsak a tollúkkal vették ki a részüket, de direktebb módon bekapcsolódtak a közéletbe. Magyarán, politizáltak is. Bárhogyan is alakul történelmünk, itt Középkelet-Európában még sokáig nem mondhatunk le az irodalom — közügyekben való — illetékességéről, de a közreműködéséről sem. Az írónak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy megfogalmazza és kimondja azt, ami szűkebb közösségét, népét, korát foglalkoztatja, legyen az közéleti — erkölcsi vagy világnézeti kérdés.

Ám az illetékesség nem azonos a szakértelemmel. Laikusként, állampolgárként természetesen mindenkinek — tehát az írónak is — joga van elmondani az észrevételeit. Mindenki, aki felelősnek érzi magát kora égető társadalmi gondjaiért, annak kötelessége is kimondani a felismert igazságot. Amikor igazságot mondunk, mindenkinek feltételezzük a tévedéshez való jogot is. Csak egy dologhoz nincs joga a laikusnak: szakértelem hiányában ítéletet mondani szakmai kérdésekről. Másképpen fogalmazva: aki hozzászól, annak illő megismerkedni az illető tárggyal, témával, mert nincs bántóbb, mint amikor a botcsinálta doktorok oktatják ki a szakma tudorát. Gyakorta előfordul ez a mindennapi életben — utaltak erre a 14. tokaji írótábor vitájában is —, mert vészesen zuhant a tudás és a szakismeret presztízse, magyarán: megrendült a bizalom a szakemberekben. Azért jóvátehetetlen ez, mert bizalom nélkül nem lehet élni, dolgozni. Messzire vezetne taglalni, hogy ez a bizalom hol, hogyan és mikor rendült meg.

Mindezt a tokaji írótábor vitáját hallgatva gondoltam végig, miközben állandóan incselkedett velem a kisördög, hogy a hozzászólók műveitől kérjem számon a valóban megszívlelendő gondokat, felvetéseket. Mert bármilyen szépen is hangozzék a szó: az írót mégiscsak a mű hitelesíti. Igen sajátosnak tartom azt is, hogy csak ■egyetlen hozzászóló utalt a i.ortárs magyar irodalomra, arra, hogy az idei téma: az ifjúság hogyan ábrázoltalik regényben, drámában, filmben. Kár, hogy távoztával ez a gondolatszál elsikkadt, szétporladt a szócsatában. Mert nagyon is fontos, s megvitatandó téma ez (s kik vitassák meg, ha nem éppen a gyakorló írástudók?), hogy az ifjúság „mint olyan”, miért csak így és csak ennyi műben van jelen. Lehet, hogy konzervativizmus vagy éppen túlzó szigor, de a legélénkebb eszmecserénél is fontosabbnak, sőt hatékonyabbnak tartom az esztétikumot, az érvényes műben feltárt valóságot. Az elmúlt évtizedek regényterméséből itt csak kettőt emelek ki példaként: Fejes Endre

Rozsdatemetőjét és Kertész Ákos Makráját. Mindkettő hatalmas és jótékony vitát kavart — s nemcsak irodalmi berkekben —, éppen eredetiségükkel és érvényességükkel. Hábetler Jani és Makra Ferenc azóta modellé, fogalommá vált, s jótékony erjedést-pengést hozott az irodalomba is, a téma (lumpenproletárság, kispolgár iság, az elkallódó tehetségek stb.) tágabb megítélésében is. Érdekes feladat lesz egy majdani irodalom- történésznek, hogy a tokaji írótábor résztvevőinek a munkáiban (munkásságában) hogyan és milyen (esztétikai) hatásfokkal jelentek meg az itt megvitatott témák? Halkan jegyzem meg, hogy félő: sokan nem tudják igazolni az alibijüket. De ne legyünk igazságtalanok se, mert a türelmetlenségre semmi' ok. A tábor élménye is inspirálhat, s Ho- ratiustól tudjuk, hogy az igazán jó műnek kihordási ideje nem három nap, nem is három év,

A tábor hasznát ugyanis sokan éppen a közösség-élményben, a beszélgetésben látják. Kétségtelen, hogy égetően nagy szükségünk van erre is. Az irodalom, az írók világa is izolálódott: alig találkoznak egymással. A tokaji írótábor, a kitűzött téma kitűnő alkalom arra, hogy programszerűen, de azon kívül is, 3—4 tucatnyi írástudó találkozzon, eldiskuráljon, jól érezze magát. Mégis az olykor a hallgató kínos érzése, hogy a vita parttalanná tágul, önismétlésekbe, üresjáratokba, a mindenáron szereplés, okosat mondás exhibicionizmusába, s ez lerontja a hatást, az összképet is. Egy csipetnyi önirónia nem ártana, s akkor talán kevesebb lenne a sztereotípia (az idén a „diagnózis” és a „terápia” szó volt a sláger), a bombasztikus megfogalmazás. Mert bizony 30—50 ember előtt más akusztikája van a legszemélyesebb magánügyek- magánpanaszok elmondásának, pláne ha még ebből „elvi” következtetéseket is levon az illető. Igaz, minden ember sorsa, élete fontos, de közüggyé — ilyen szinten — csak akkor válik, ha tipikus, egyetemesebb jegyeket is hordoz. Ez minden tanácskozásra érvényes, akár a szakszervezeti, vagy termelési értekezletekre is. Mindenütt vannak „ügyeletes” örök hozzászólók, akik nem kímélik a közösség türelmét és idejét. Nem veszik észre, hogy magatartásuk mennyire önveszélyes, s most nem is a „ne szólj szám, nem fáj fejem” lapos bölcsességére gondolok.

Megfigyeltem: az írótábor legüdítőbb, legizgalmasabb előadásait mindig a szakemberek tartják. Így volt ez az idén is. Keresgéltem a magyarázatát, s nem találtam jobbat: a profi, a szakember pontosabban, s bizony élesebben is! fogalmaz, mint az amatőr. Érthető. Neki nem kell keresgélnie a gondolatokat, a kifejezéseket. Az idei témánál maradva: az ifjúsággal, mióta világ a világ, mindenkor baj és gond volt. A felnőttek mindenkor’ aggódtak, sőt kétségbeestek, a jövőt féltették. Nem volt kivétel ez alól a tokaji írótábor sem. Ám, hogy itt és most melyek a legégetőbb gondok, mik idézték elő azokat, erre a tudós kutatóktól kaptunk egzakt választ. Ezt aztán ki lehet színezni és egészíteni élményekkel, egyéni példákkal, reflexiókkal. Ezek közül nem egy frappáns volt, sőt szép és szívszorító, de csak variáció az alaptételre. Van persze a többi hozzászólásnak is hozama, s az ismétlések, helyre- és kiigazítások is szerezhetnek sikerélményt a hozzászólónak. A frázisvirágokba bonyolódó moralizálgatásnak azonban semmi haszna. Devalválja a szót, a témát, s ez bizony már káros. Rébuszokban beszélek? A vita anyaga meg fog jelenni a Napjaink valamelyik őszi számában, s ha kiadó találtatik, külön kiadványban is. Tanulságos olvasmány lesz ...

(horpácsi)

Dr. Piiski Sándor az egyetemen

Tavaly jelent meg a szárszói konferencia vitaanyaga, amely még ma is élénk szellemi izgalmat okozott. Dr. Püski Sándor, a balaton- szárszói konferencia szervezője, a népi írók könyvkiadója, lesz a vendégünk ma este hét órakor a Nehézipari Műszaki Egyetem E/6-os színháztermében. Czine Mihány irodalomtörténész mutatja be, közreműködik Tor- dai Ferenc versmondó.

A cím annyira közhely, hogy szinte mór irritáló. Mit lehet egyáltalán erről még mondani? — voltam kíváncsi szerda este (Kossuth 22.54—23.09). Elter Károly tudósokkal, kutatókkal, főmérnökökkel váltott szót az eléggé szűkre szabott időben, s ha lényegesen újat nem 'is tudhattunk meg a műsorból, régi feltevéseinket megerősítette, új adatokkal szemléltette. ArróL az ősi népi bölcsességről van szó, amely szerint „mindig olcsóbb az, ami már itthon van”, mint amit (bármilyen csekély összegért) meg kell venni. *

Az éhhalál mellett a jéghalált tartották őseink a legnagyobb veszedelemnek. Igyekezett is minden gazda őszre annyi „energiahordozót” begyűjteni, ami biztosított legalább egy kuckónyi meleget a családnak. A kuckó nem elírás, hiszen a mezőről betakarított szalma, kukorica, napraforgó és más növényi szárnak, a kertből kikerülő gallynak, esetleg az erdőből hozott Tőzsének a kemence felelt meg a leg- . jobban. Nagyon is racionális, takarékos gazdálkodási és fűtési módot jelentett ez évszázadokon keresztül. A falu ellátta magát fűtési energiával is. A helyzet — mondhatnánk — csak az elmúlt évtizedben változott, ám ha úgy tetszik, romlott el. A szobákba előbb szén, majd olaj, az elmúlt években ismét széntüzelésű kályhák 'kerültek, de sok falusi ház pincéjébe került már kazán is, amely az egész házat képes fűteni. A fejlődés árát azonban sokszor pocsékolással fizetjük meg. A földekről kikerülő, kétségtelenül alacsony kalóriaértékű

növényi anyag így fölöslegessé, csaknem szemétté vált. Eléggé el nem ítélhető módon el is égették — még kint a tarlón —, kárt okozva ezzel a talaj mikrobiológiájának is. A falu ma energiabehozatalra szorul, ki van szolgáltatva a bányának, Tü- zépnek. Mintegy másfél évtizeden keresztül idillinek tűnő állapot volt az energiapiacon: a szénhidrogén olcsó volt és bőségesen rendelkezésünkre állt.

Csakhogy ennek a korszaknak vége. Az olaj felértékelődött, mert valutáért vesszük, mert kevés van belőle, mert másra kell (üzemanyagnak, a vegyiparnak). S hiába mondtuk korábban, hogy a széntüzelés szennyezi a környezetet (korom, szén és kénoxid hamu) vissza kell állítani immár a nagy, villamos és hőenergiát szolgáltató kazánokat is lehetőleg a hazai szénre. Amely olyan, amilyen, de itthon „terem”. Egyelőre kevés, mert a hirtelen (ismételten) megnövekedett igényekkel nehezen tart lépést a szénbányászatunk. A rádióműsor azonban nem erről szólt, nem az amúgy is érezhető feszültséget kívánta növelni. Arról faggatta a riporter a szakembereket, hogy áz időközben megszigorított nemzetközi környezetvédelmi szabványoknak, formáknak hogyan tehetünk eleget? Mert a kis kalóriájú magyar barnaszenekben valóban sok a kén, s az elhagyja a kéményeken át a kályhákat, kazánokat. Nos, ez a kihívás nemcsak a magyar energiagazdálkodást serkenti új megoldások keresésére. Meg kell változtatni a tüzelés technikáját, ha úgy tetszik, szellemi energiát is be kell vinni a kályhákba, kazánokba. A magyar szakemberekben — a hallottak alapján — megvan a készség és a felkészültség is. Egyelőre a beruházásokhoz szükséges pénzeszközök hiányoznak, de az új kazánok már csak korszerűbbek lehetnek. A legideálisabb az lenne, ha egyetlen kazánkémény fűthetne minden háztartást, a lehető legenergiatakarékosabb, a környezetet legjobban kímélő módon. Ez az ábránd persze sose valósul meg, nem is lenne jó. Maga a szűkösség, a környezetet ért (érő) súlyos károsodások azonban arra sarkallnak, hogy olcsó és köny- nyen hozzáférhető energia- forrásokat keressünk. Mindenesetre szüntessük meg azt a pocsékolást, amely szemétnek minősíti nagyapáink fűtőanyagait. Századunk tudománya a biológia. Hátha majd ez siet segítségünkre. Ahogyan megoldotta a terméshozamok radikális növelését — kis kanyarral visszatérünk dédapáink fűtőanyagaihoz, hogy korszerűbben, higiénikusabban, tisztábban varázsoljon hőt és fényt is a lakásunkba? Egyelőre azonban ezt a telet ússzuk meg valahogy, mert a tavalyi, brrr. . .

h. s.

MŰSOROK

rádió

KOSSUTH: 8.20: Mit üzen a Rádió? — 9.00: A hét zenemüve. — 9.30: Versek. — 9.45: Ki kopog? — 10.05: Nyitnikék. —

10.35: Népdalkörök és citeraze- nekarok felvételeiből. — 11.05:

Magyar László nyomában. — 11.25: Kemény Egon dalaiból. — 11.37: A kelletlen leány. XV/7. rész. — 12.45: Házunk tája. — 13.00: Magyar előadóművészek albuma. — 14.11: Hangverseny.

— 14.41: A gyilkos. Novella. —

15.00: Mozgásterek. — 15.30: Muzsikáló természet. — 15.35: Kóruspódium. — 16.05: Zenéről

gyerekeknek. — 17.00: Eco-mix.

— 17.30: Operettrészletek. — 19.15: Amiről a világ vitatkozik.

— 19.45: Schubert: G-dúr vonósnégyes. — 20.30: Főnömének. Grigorij Gorin színművének rádióváltozata. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. — 23.27: Operaáriák. —

0.15: Éjfél után.

PETŐFI: 8.05: Népdalcsokor.

— 9.05: Napközben. — 12.10:

Honthy Hanna és Weygand Tibor felvételeiből. — 12.25: Kis

magyar néprajz. —• 12.30: Népi muzsika. — i3.05: Slágermúzeum. — 14.00: Kettőtől ötig...— 17.05: Újdonságainkból. — 17.30: ötödik sebesség. — 18.30: Tiptop parádé. — 19.05: Nóták. — 19.30: Sportvilág. — 20.05: És

nálunk?... — 20.35: Minden

hangra emlékezem. — 21.35:

Kérjen lehetetlent! — 23.20: Verbunkosok, nóták. —• 0.15: Éjfél után . . .

3. MUSOIt: 9.08; Klasszikus operettekből. — 9.39: Zenekari

muzsika. — 11.20: Hangverseny.

— 13.05: Száz virág — száz madár. — 13.25: Népzene sztereóban. 13.50: Operarészletek. — 14.48: Hangverseny. — 16.30: Az AC/DC együttes felvételeiből. — 17.00: Iskolarádió. — 17.30: Zenekari muzsika. — 19.05: Stílusgyakorlat. — 19.35: Gershwin : Porgy és Bess. Háromfelvoná- sos opera. — Közben: 20.37: Vers. — 20.43: Az operaközvetítés folytatása. — Közben: 22.09: Itthon vagyok. Versek. — 22.16: Az operaközvetítés folytatása.

— 23.00: A hét zenemüve.

MISKOLCI STUDIO

(a 268,8 m-es közép-, a 86,8, a 72,11, valamint a 72,77 URH-on)

17.00: Műsorismertetés. Hírek, időjárás. — 17.10: Fórum. A településfejlesztésről őszintén . . . Szerkesztő: Paulovits Ágoston. Műsorvezető: G. Tóth Ferenc.— 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Uj üzemet, avatnak az LICM-ben. — Falugyűlés Saióla- don.) — Sport. — 18.25—18.30:

Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából.

televízió

SZLOVÁK TELEVÍZIÓ

1. MŰSOR: 14.45: Beszélgessünk a nevelésről, — 15.15: Hírek. — 15.20: iskolatévé. — 15.45- Bizalmas levelek. — 16.15: A gyümölcslék. — 16.25; Sportrevümagazin. — 16.55:' iránytű. — 17.45: Kémiával a kémia ellen.

— 18.15: A rendőrség nyomoz. •— 18.20; Esti mese, Ismétlés — 18.30: Távlatok. — 19.10: Gazdasági jegyzétek. — 19.30; TV-hír- adó. — 20.00; Az irodalmár. Tévéjáték. — 21.15: Egy nyugdíjas bűnügyi felügyelő vallomása. — 21.35; Auschwitz. Feliratos lengyel film. — 23.20: Hírek.

2. MŰSOR; 16.35: Hírek. — 17.00: Az ismeretlen dél. Üj-zélan- di természetfilm-sorozat. — 17.30: Pionírok magazinja. — 18.00; jó- madarak. Angol filmsorozat. — 18.20; Telesport. — 18.30: A hét eseményei magyar nyelven. — 19.00; Tévétorna. — 19.10: Esti mese. Ismétlés. — 19.30; Tv-hír- adó. — 20.00: Hszian, az egykori kínai főváros. Dokumentumfilm.

— 21.00: Sporttükör. — 21.30:

Időszerű események. — 21.56:

Időjárás-jelentés. — 22.00: Ez

történt 24 óra alatt. — 22.10; Az ókori Görögország. Svájci filmsorozat.

mozi

BÉKE.: Süsü, a sárkány, színes magyar zenés bábfilm. Kezdés: 3 órakor. — Átverés. Mt>. színes amerikai film. 16 éven felülieknek! in. helyár! Kezdés; n6 és f8 órakor. — BÉKE., KAMARA: Vérszerződés. Színes

magyar film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: 4 órakor. — Keresztapa III—IV. Mb. színes amerikai film. 16 éven felülieknek! Dupla ni. helyár! Kezdés: 6 órakor. — 'KOSSUTH: Átverés. Mb. színes amerikai film. 16 éven felülieknek* ín. helyár! Kezdés; 9 és 11 órakor. — Harctéri regény, színes szovjet film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés; f3 órakor. — Flashdance. Színes amerikai zenés film. Kiemelt III. helyár! Kezdés; hn5 órakor. — az istenek a fejükre estek. Mb. színes botswanai vígjáték. II. helyár! Kezdés; 7 órakor. — HE VÉS Y IVÁN FILMKLUB; Filmmúzeumi előadás: Márciusi mese. Magyar film. Kezdés; f3 (nyilvános), f5 és 17 órakor (bérletes). — TÁNCSICS: Fantom az éjszakában. Mb. színes amerikai krimi. 16 éven felülieknek! Kiemelt III.

helyár! Kezdés: f4, f6 és f8 órakor. — TÁNCSICS KAMARA: Flór asszony és két férje. Mb. színes brazil szatíra. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés; 4 és 6 órakor. — SZIKRA; No. megállj csak! Mb. színes szovjet rajz- mesefilm. Kezdés; f5 órakor. — Elvis Presley, színes amerikai film. III. helyár! Kezdés; f7 órakor. — PETŐFI; Éden boldog-boldogtalannak. Mb. színes francia film. 18 éven felülieknek! ii. helyár! Kezdés: 4, 6 és 8 órakor. — FÁKLYA: Nehéz fiúk. Színes szovjet film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kezdés: f5 órakor. — óvakodj a törpétől! Mb. színes amerikai krimi. 16 éven felülieknek! II. helyár! Kezdés: f7 órakor.

— FÁKLYA KAMARA: A Sólyom nyomában. Mb. NDK-beli film. Kezdés; f5 órakor. — TOKAJ, DISCO-MOZI; Szupermodell. Mb. színes amerikai krimi. 16 éven felülieknek! Kezdés; f8 órakor. — nehézipari MŰSZAKI EGYETEM: Aranyesö Yuccában. Mb. színes olasz, kalandfilm. Kiemelt III. helyár! Kezdés: 5 és 7 órakor. — KRÚDY : Ki kém, ki nem kém? Mb. színes amerikai bűnügyi vígjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: 17 órakor — MISKOLC-HÁMOR: King Kong. színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: f6 órakor. — MíSKOLC- SZIRMA: Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? Amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! ni. helyár; Kezdés: f6 órakor. — MISKOLC-PERECES: A hamiskártyások fejedelme. Lengyel film. Kezdés* 6 órakor.

— TAPOLCA, ADY; Bátorság, fussunk! Mb. színes francia film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! II. helyár! Kezdés: 7 órakor. — KAZINCBARCIKA, BÉKE : A megjelenés kötelező! Színes NDK-beli film. Kezdés: 4 órakor. — Ádáz hajsza. Mb. színes japán krimi. 16 éven felülieknek! III. helyár! Kezdés: 6 és 8 órakor. — leNINVAROS, DERKOVITS: Játszóterek banditái. Mb. színes norvég ifjúsági kalandfilm. Kezdés: f6 és f8 órakor. — MEZŐKÖVESD, PETŐFI; Hány az óra, Vekker úr? 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Színes magyar film. Kezdés; 6 órakor. — Gyilkosoki utcája. Mb. színes francia krimi. 16 éven felülieknek! ni. helyár! Kezdés; 8 órakor. — SÁROSPATAK, RÁKÓCZI; Androi- dok lázadása. Mb. színes amerikai tudományos-fantasztikus film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! III. helyár! Kezdés: hn4, 6 és n9 órakor. — SÁTORALJAÚJHELY. BÉKE: Álmodik az állatkert. színes magyar film. Kezdés: 4 órakor. — Kelly hősei I—II. Mb. színes amerikai vígjáték. Dupla III. helyár! Kezdés: 6 órakor. — ÓZD, BÉKE: Törekvő tanerő. Mb. színes francia vígjáték. Kezdés: 5 órakor. Maraton életre-halálra. M.b. színes amerikai kalandfilm. 16 éven felülieknek! Kiemelt III. helyár! Kezdés: 7 órakor. — SZERENCS, RÁKÓCZI; Álmodik az állatkert. Színes magyar film. Kezdés; 5 és 7 órakor.

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!