Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-29 / 229. szám
1985. szeptember 30., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kedves Asszonyom! E /mesélt egy történetet és a véleményein kérte. Sokáig, hónapok óta gondolkozom, ugyan mit is mondhatnék. Érettségi találkozóra jöttek össze, a huszadikra, vagy a huszonötödikre, nem is tudom pontosan. Az osz- tálylélszám nem volt hiánytalan, volt, akit a dolga szólított elodázhatatlanul másfelé, volt, aki egyszerűen csak távol maradt. Megesik az ilyesmi, még egy olyan remek kis közösséggel is, mint amilyen az volt, amiben Ön járt. Az ifjúkori emlékek nem mindenkit csábítanak vissza, mások is leszünk az évek múltával, s az is lehet, abban a közösségben nem mindenki érezte egyformán jól magát. De hát erről inkább az tudna beszélni, aki ugye nem beszélt, mert távol maradt. De hát nem is erről kérte a véleményem, csak elkalandoztam. Mesélte, már a gyülekezőnél érték meglepetések. Aki vékony volt, mint a nád, terebélyes asszonysággá lett, a kövérsége miatt ugratott osztálytársból pedig most is női sziveket dobogtató férfiú. Amikor meg sor került a beszámolóra, akkor lepődött meg igazán. Nem is jól mondom, hiszen orvos lett abból, aki mindig is annak készült, az se érte váratlanul, hogy szép számmal a tanári pályát választották. Legfeljebb egyik-másik volt osztálytárs életén merengett el, azon, hogy az, akire kicsit szeleburdiként emlékezett, milyen komoly ember lett. Így mondta, inkább csak azt értve a jelzőn, hogy még a vacsoránál is arról beszélt, milyen terveket sző az osztályával. Volt valami dicsekvésféle is a hangjában - most is visszacseng a fülemben — amikor azt mondta: az évek végül is nem mentek el hiába. A többség - tisztes családanya és családupu mindegyik - vitte valamire az életben. Sokan lelelös tisztséget töltenek be, emberek sorsát, dolgát, egész üzemek, üzemrészek ügyeit intézik. Es ekkor beszélt arról az osztálytársról, aki már a gyülekezőnél szemet szúrt túlzottan elegáns öltözékével (volt aranyból nemcsak a feleségén, de serdülő lányán is marokszám), menő kocsijával. Öt idézte, amikor elmondta, hogy egy nagy ugrással messziie, egyik dunántúli városunkba költözött. Ott él most is, drótfonó kisiparosként, pedig fogcsikorgatva küzdött annak idején, hogy bekerüljön az egyetemre, mérnök legyen belőle. Lett is. Egy nagy gyárban dolgozott. Aztán megunta az albérletet, a kis pénzt - ugye jól emlékszem, hogy igy idézte beszámolóját - és gondolt egy nagyot. A mérnöki pályát maga mögött hagyta, s azóta sokat dolgozik ugyan, de nincs gondja lakással, pénzzel. Minderről elég szűkszavúan, majdnem ioghegyröl beszélt. Azután, már jóval később, a vacsora vége felé, amikor néhány pohárka bor is oldotta a hangulatot, kicsit bizonytalan járással ez a fiú odament magukhoz. Néhányon éppen a munkájukról beszélgettek. F. - mondjuk igy — koccintásra emelte a poharát, nézett maga elé, s amikor a poharak összeértek, csak annyit mondott: irigyli magukat. Rossz, melankolikus poén is lehetne, de hát igy volt. Erre kérdezte, mit szólok hozzá. Nem is tudom. Filozofálhatnék hivatástudaton, munkaszereteten, elhivatottságon. Mondhatnám - még ha banalitásnak is tűnik -, hogy lám, lám, a pénz nem boldogít. Inkább mégis, annak örülök, hogy a többségnek nem kellett irigykednie. Csutorás Annamária Várják ar importszenet A Borsodi Szénbányák termelési lemaradása miatt a tervek szerint az év közepétől december 31-ig 90 ezer tonna importszén érkezik a megyébe. Ebből a mennyiségből eddig 15 ezer tonnát szállítottak le, ami enyhítette, de nem oldotta meg a gondokat. Ha augusztusban és szeptemberben dinamikusabb lett volna a szállítás, most .jóval rövidebb sorok kígyóznának a Tüzépek előtt. Várhatóan októberben és novemberben megélénkül a szállítás, ami azt is jelenti, hogy meggyorsul a többi szénféleség kiszállítása is. A Tüzép önmagában importszenet nem értékesít, pontosan a keverés szükségessége miatt. A kereskedelmi vállalat szakembere kérdésünkre elmondta, hogy a legjobb keverési arány az, ha 30 százalék külföldi fekete kőszénhez 70 százalék hazai szenet adunk. Érthető az importszén „gyengítése”, mivel ezek fűtőértéke eléri a 6000—7000 kilokalóriát is. míg a hazai szenek fűtőértéke 3000—4000 kilokalória. Veszélyes tehát tisztán importszénnel tüzelni, ugyanis a szakember szerint még az öntöttvas kazánokat is tönkreteheti a magas hőmérséklet. A jugoszláv szenekből három fajta érkezik a megyébe, valamennyi termék szemnagysága 70—90 milliméter közölt mozog. A többi imoort fűtőanyag szemnagysága 10 és 40 milliméter között lesz. Az áruk borsosabb a hazaiakénál: az iparvágánnyal i-endelkező telepeken 138 forint 90 fillér, a vágánnyal nem rendelkező telepeken pedig 146 forint 40 fillér mázsája.. Az viszont igaz, hogy egy tüzelési idényre számítva, mem kerül majd sokkal többe, hiszen a keverés után magyar szénből is kevesebbet kell vásárolni. Tájékoztatást kaptunk arról is. hogy megkezdték a bükkábrányi lignit értékesítését, amelynek mázsája 9,80 forint. Mezőkövesden, Ernődön és a bánya telephelyén lehet vásárolni belőle. Miskolcra egyébként folyamatosan érkezik tüzelő, csütörtökön lengyel, azelőtt jugoszláv szenet szállítottak a telepekre. Érdeklődtünk az előjegyzés eredményességéről is. A Tüzép megyei központjában elmondták, hogy ez az értékesítési forma csillapította a kedélyeket, mert nem kell napokig sorba állni. A telepek szigorúan betartják a számsor szerinti kiértesítést. — fónagy — A Miskolci Agrober tervezőjének, Haraszti Lászlónak „álma" a Tibolddaróci Rákóczi Tsz kivitelezésében vált valóra. „Kaptunk szép ajándékot, a neve: — Te érted ezt? — kérdezi fotóriporter kollégám. — Ami építészetileg szép, azt olyan nehéz, sőt szinte képtelenség teljes szépségében megörökíteni. Nem vagyok fotós, de én is érzem, itt a lencse csak mozaikokat képes kiragadni. Pedig milyen szép, milyen mutatós lenne teljes valóságában láttatni! Amilyen valójában. ahogyan kívül-belül szemünk „fényképezi”! Nagyon szép ez az iskola! Az esztétikum és a funkció harmonizálása. És nem csu- oán nekünk tetszik! Felső- tagozatos gyerekektől, amikor azt kérdeztük: mi újság Tibolddarócon, azt felelték: „kaptunk szép ajándékot, a neve: iskola.” * Tibolddarócon az új iskolának mindenki örül. S ez az öröm több annál, mint amit általában éreznek a községben egy-egy új létesítmény avatásakor. Az oktatás új épületében az itt élők egyszerre érzik községük megbecsülését, és saját maguk önbecsülését, erejét, s jó példáját. Itt a felszabaduláskor az „iskolaörökség” az egytan- termes református és a háromtantermes katolikus iskola volt. Ezek mellé az ötvenes években felújították a Zichy-kúriát, ahol további négy tanterem született. Hosszú éveken át e három helyen történi az oktatás, ígértek ide később új iskolát. hiszen már évtizedekkel ezelőtt égető szükség lett volna rá. Annál is inkább, mert a faluból egy tisztességes kultúrterem is hiányzott. Egy 1970-ben megjelent kiadványban a mezőkövesdi járás tervei között olt szerepelt: Tibolddaróc, négytantermes iskola, 1 millió forint. Ám ez a terv csupán terv maradt, miközben a régi iskolák állaga tovább romlott. A Zichy-kúria felújítását például a 80-as évek elején már nem lehetett tovább halogatni. S amikor a környéken Bükkábrányban, Szent- istvánon. Bogácson és még sorolhatnánk, hogy hol, új, modern iskolák épültek, Da- rócon a gyerekek hat helyen (többek közölt a tanácsházán és a tsz párthelyiségben) tanultak. A tanárok a szünetekben 800 métert talpaltak az egyik osztályteremtől a másikig. Dósa Sándor tsz-elnök: — Kívülállótól is kaptunk kritikát. Két évvel ezelőtt itt járt Hofi Géza. A daróciak élvezték a műsorát, s bár ő időnként „megemelte a szintet”, értették is. — Csak azt nem értem — jegyezte meg egyszer műsora közben a népszerű humorista —, ha itt ilyen emberek élnek, akik így veszik a lapot, miért nincs a faluban például kul- túrház? ... És ez a „kultúr- ház” egyszersmind az iskolát is jelentette. Sőt, elsősorban azt! Szerencsére nem fogadták el megváltoztathatatlannak a község vezetői a kialakult helyzetet. A falu legfontosabb ügyéért igyekeztek minden követ megmozgatni. Nem csupán segítséget, támogatást kértek, hanem ígértek — s később kiderült, hogy állták a szavukat — saját erőt. összefogást. * Egy kis statisztika ... A tibolddaróci új iskola költsége 18 350 000 forint. Hozzá a szennyvíztisztító másfél millió, a tereprendezés 214 ezer. az iskola berendezése másfél millió forintba került. Az összes költség 21 614 000 forint. — Honnan volt ennyi pénzük? — kérdezzük a községi tanácson Tóth Bertalannét. — A költségekből 17,7 milliót a megyei tanács fedezett. Mi, a községi tanács 2.2 millióval járultunk hozzá az építéshez. A többi pénz a község és a környék gazda* sági egységei, valamint a lakosság felajánlásaiból gyűlt össze. A helyi Rákóczi Tsz például félmillió forintot adott, a kövesdi ruhaipari szövetkezet 50 ezret, a szénbányák vállalat 40 ezret, az áfész 17 ezret. Ezenkívül nagyon sok brigád ajánlotta fel egynapi keresetét. Igen spur jelentős a daróciak egyéni felajánlása is, hiszen ezekből 140 ezer forint jött ösz- sze. Olyanok is áldoztak az iskolára, akiknek már nincs iskolás gyerekük, vagy unokájuk . .. ... mint például a 66 éves Cseri Samu nyugdíjas boltvezető: — Az ötvenes-hatvanas években remélni sem mertük, hogy az állam ilyen rengeteg pénzt képes áldozni egy kis község boldogulásáért. Ezek után mi sem fukarkodhattunk! Egyébként is a daróci emberek olyanok, ha értelmét látják, ha községük gyarapodását tapasztalják, hajlandók az áldozatra. A 72 éves özv. Suszter József né 2730 forintos nyugdijából 1000 forintot ajánlott föl az új iskola építésére. — Ha már mindenki ad, én sem akartam lemaradni! Mondják, hogy nagyon szép lett, s ennek igazán örülök. Annál is inkább, mert van hat unokám. Ök fognak ott tanulni. * — S gyerekek, nektek hogy tetszik az új iskola? — Nagyon szép! A tornateremmel be sem tudunk telni — harsogja a nyolcadikos Pistái Éva és a hetedikes Dobi Henrietta vezette diákcsapat. — S gondoltatok már rá. mivel háláljátok meg ezt a szép ajándékot? — Hát — néztek össze nevetve — igyekszünk év végén jobb bizonyítványt hazavinni. Kedves daróci szülők! A gyerekek fogadkoztak. tessék az ígéretüket év végén számon kérni! * — Gondolom, az igazgató öröme talán még a gyerekekétől is nagyobb. Szabó Sándor, a Tibolddaróci Általános Iskola igazgatója mosolyog a bajsza alatt. — Mit tagadjam? Mi, évek óta itt tanító pedagógusok, valamennyien nagyon örülünk. Sokat kellett erre a napra várni, de megérte. Ügy érzem, ez az új oktatási központ a pedagógus társadalom megbecsülése is. Arról nem is beszélve, hogy ilyen körülmények között az oktatás, nevelés színvonala sokat javulhat. — Megkérjük, mutassa be ezt a szép iskolát. — Üj iskolánk a régi de szintén felújított Zichy- kúriához harmonikusan kapcsolódó, valóban impozáns épület. Különösen a belső térkialakítása telitalálat. Van benne egy nagy aula, mely egyben nézőtér is. Ez ad helyet, teret az iskolai és községi rendezvényeknek. Szó szerint egy kultúrterem szerepét töltheti be. Ezenkívül van az épületben hat tanterem, egy természettudományi előadó, egy úttörőszoba, egy 21x9,6 méter alapterületű tornaterem, három szertár, mosdók, zuhanyzók, tanári, igazgatói, igazgatóhelyettesi szobák. Nem dicsekvésként mondom: de ilyen szép, jól megépített falusi iskola az országban is kevés akad. A dicsért létesítmény a tervező Haraszti László munkáján kívül, a kivitelezők érdeme is. Dósa Sándor, tsz-elnök: — Tulajdonképpen ennek az iskolának a megépítésére alakítottuk meg a 60 fős építőrészlegünket. Örömömre szolgál, hogy községünk lakossága elégedett a kivitelezéssel ... — Manapság a gazdálkodás feszítő kényszerében, mintha egyre inkább elfeledkeznének a gazdasági egységek a szociálpolitikai feladatok egy részének felvállalásáról. Szerencsére, Darócon nem ezt tapasztaljuk. — Ez az iskola magunknak — daróciaknak, kácsiak- nak — épült. Dolgozóink gyermekei, unokái járnak ide. Ha jobb körülmények között megalapozottabb ismeretanyagra tesznek szert ezek a gyerekek, annak hasznát a jövőben a község, a szövetkezetünk fogja élvezni. Éppen ezért ilyesmin „takarékoskodni” még a jelenlegi gazdasági nehézségek között sem szabad. Ami a közösségünk, falvaink javát szolgálja, annak támogatásáról a jövőben sem mondunk le, függetlenül az anyagi helyzetünktől. * Emlékezetes napra virradt szeptember 28-án Tibolddaróc. Bensőséges, szép ünnep keretében Kun László, a megyei pártbizottság titkára adta át a község hőn várt oktatási intézményét Tibolddaróc, Kács tanulóifjúságának, felnőtt lakosságának. Szolgálja valamennyiük szellemi gazdagodását! Hajdú Imre Fotó: I.aczó József Szabó Sándor igazgató: - A következő Ozv. Suszter Józsefné: - ... én sem akartam lépés a sportudvar kialakítása lesz lemaradni!
