Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-28 / 228. szám
1985. szeptember 28., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A Borsod Megyei 9 Zöldért Vállalat taián egyik legismertebb és köztiszteletnek örvendő dolgozója volt Németh István, aki a megalakulás óta mint függetlenített szb-titkár látta el feladatát, s a napokban 2(1 évi „szolgálat" után átadta a stafétát. 1958 elején került a Zöldérthez, mint áruforgalmi előadó, s az első perctől kezdve aktívan bekapcsolódott a szervezeti életbe, emellett folyamatosan képezte magát. Elvégezte a gimnáziumot, a közgazdasági technikumot, s felső fokon mérlegképes könyvelői képesítést szerzett. Vezetői korán felfigyeltek munkájára. és 1959-ben, mint függetlenített szb-titkár, a helyi szakszervezet élére került. Miközben a szobában helyet foglalunk, hogy az eltelt több mint negyedszázad történéseit felelevenítsük, megtudom: alig néhány perccel ezelőtt fejeződött be a választási értekezlet, amelyen utoljára ténykedett hivatalos formában. s ezután — ha igénylik — már csak mint magánember adhatja át a 26 év alatt megszerzett gazdag tapasztalatokat. — Hogyan is kezdődött, mint a vállalat szakszervezeti mozgalmának „kezdő" irányító embere milyen feladatokkal találta magái szemben az akkor nagyvállalattá szerveződött gazdasági egységnél ? — A vállalat az ötvenes évek elején több apró, zöldségforgalmazó egységből szerveződött több száz főt foglalkoztató kereskedelmi céggé. Nehezen történi az indulás, Mindenekelőtt az agitáció volt a fontos: megértetni a dolgozókkal, miért van szükség az összevonásra. Nem ment könnyen, de szívós, kitartó munkával sikerült egységes cselekvésre bírni az embereket, akik nehezen szoktak bele a változásba. — Kikre támaszkodható!.! munkája során? — Elsősorban a gazdasági ygjfetés volt a támaszom, de ahogy az eredményeink egyre emelkedő tendenciát mutattak, mind könnyebbé vált a dolgom, a mozgalom résztvevői fokozott lendülettel végezték mindennapi Egységes cselekvésre feladataikat a gazdasági célkitűzések valóra váltása érdekében. Mondhatom, hogy ebben az időben az emberek szívesebben vállalkoztak a tömegszervezeti feladatokra. s nem volt nehéz kiválasztani a funkcionáriusokat sem. — Ezek szerint ma már nem szívesen vállalkoznak szakszervezeti tisztségviselőnek ? — A hatvanas évek végének gazdasági változásai nyomot hagytak a szakszervezeti életben is. A szorító feladatok elvonták a szervezeti élet tennivalóiról a figyelmet, lassan tekintélyét vesztette a funkcionárius szerepköre. A szakszervezeti munka, mint érdekvédelem egyre nehezebbé vált Ezek az általános tendenciák nálunk is jelentkeztek. ha nem is ennyire élesen. A gazdasági vezetés szerencsére ebben az időszakban is igényelte a szakszervezet támogatását. S ha nem is mindig, de alapjában véve egyetértésre jutottunk. Leggyakrabban akkor alakultak ki éles viták, amikor a gazdasági érdekek mellett a szociális ellátás feladatai másodlagos tennivalókká szorultak, de előbb-utóbb ezek is megvalósultak. — Elérkeztünk a mához Mennyiben különbözik ma a szakszervezeti munka, mint az indulást követő években? — A mai emberek sokkal leterheltebbek, mint néhány évvel ezelőtt, nehezen vállalkoznak a legtöbbször a szabad időt is igénybe vevő szákszervezeti feladatokra. A munkaidő utáni rendezvények manapság szinte kivitelezhetetlenek. Az sem elhanyagolható, hogy a dolgozók körében tapasztalható fluktuáció miatt a szakszervezeten belül is gyakori a személycsere. Nincs idő arra. hogy mélyebben kiismerjük a kiszemelt dolgozókat, valóban rátermettek-e a képviseleti munkára. Olykor-olykor az is előfordul, hogy a megválasztott dolgozó csak addig örül a funkciónak. amíg ténylegesen nem kell munkát végeznie, de amikor arról van szó. hogy tegyen is valamit, a végrehajtás már akadozik . . . — Most. hogy nyugdíjba vonul, hogyan telnek majd napjai? — Az elkövetkezendő időszak sem lesz eseménytelen számomra. Magánéletemben elsősorban a kertészkedés jelent majd időtöltést, de nem szeretnék elszakadni a konkrét munkától sem. Ameny- nyiben igénylik, szívesen átadom a negyedszázad alatt megszerzett tapasztalatokat, úgy érzem, segíthetem a mai fiatalok tevékenységé). — Utóda. Homolya Istvánná. aki korábban munkaügyi előadó volt a. vállalatnál, az ✓ első női szb-titkár. Mivel indította el a „pályán"? — Elsősorban arra hívtam fel a figyelmét, hogy gyakran járjon az emberek közé, mindenkor jó kapcsolatot alakítson ki a dolgozókkal és a gazdasági vezetőkkel egyaránt. Természetesen vegye figyelembe azt is, hogy a szakszervezeti munka nem egyéni feladatot jelent, s ezért közös cselekvésre törekedjen a reszortíelelősök- kel. csak így érhetnek el eredményeket. Csákó Gyula Teljesítette első háromnegyedévi szovjet exporttermelési előirányzatát a magyar cipőipar legnagyobb vállalata, a Martfűi Tisza Cipőgyár. Az év elejétől mostanáig 1,3 millió pór divatos, jó minőségű női ési férfi lábbelit, illetve gyermekcsizmát szállított a külkereskedelem útján legnagyobb szocialista vásárló partnerének. A Tisza-cipők jól helytállnak Tisza-cipők a az egyre igényesebb szovjet piacon, amit bizonyít az évről évre emelkedő export- megrendelés. Az idén a tavalyinál százezer párral több, 1,8 millió Tisza-lábbeli kerül a baráti ország üzleteibe. Szovjetunióba Már folyamatban van az 1986. évi szállítási szerződések megkötése is. Eddig 1,2 millió pár cipőre szóló rendelést kaptak, s a folyó tárgyalások alapján arra lehet számítani, hogy a gyár jövő évi szovjet exportja megközelíti az 1,9 millió párat. Drága kedvezmény A budapesti főiskolások csoportja hossni túró után éhesen esett be ni étterembe. A fiolátok többsége még nem járt Borsodban cs a s»ép tájak mellett kíváncsi volt a speciális írekre is, o tájjellegű ételekre. Mivel öz étterem bejáratában tábla hirdette, hagy csoportoknak 30 százalékos kedvezményt ad- nők, nem találták soknak a hatvan forintos ebédet... amit ígértek nekik, hiszen, ha hozzáteszik azt a bizonyos harminc százalékot, már majdnem száz forintnál tattanok és ebből már igazán ízletes, speciális zamatokra számíthattak. Vártok, vártak oz ebédre, türelmesen nézegették a pincért, aki végül is megmozdult, majd szép komótoson elkezdte kihordani a levest.. . Hamar túlestek rajta . .. Újabb várakozás után megérkezett a második fogas is.. . némi húsocska, jellegtelen körettel egy kis zofttal lelöttyíntve, korántsem keltve a specialitás látszatát. A csoport egyik tagja - emberi kíváncsiság ól - belekukkantott az étlapba és meglepetéssel fedezte lel, hogy amit eléjük tálaltak az nem más, mint a 32 forintos árral jelzett legegyszerűbb menü. Mi tagadás, hámor híre terjedt g felfedezésnek, és amikor o fizetésre került a sor, szóvá is tették. Kupaktanács alakult, főiskolai tudományos diákköri vitának is beillett az Oz ebédelemzés és árkalkuláció, ami a vendégek és az elletem alkalmazottjai, majd o nehezen előkerült vezető között zajlott. Végül kivágták a vendéglátók a tromfot, hogy az elfogyasztott ebéd nem oz étlapon jelzett menü, hiszen húsleves helyett zöldséglevest szervírozlak (el... A főiskolásoknak sem kellett több, gyorsan utánanéztek és számítógép nélkül is ki tudták számolni, hogy a két leves között alig több mint két forint a különbség. . . Sehogy sem értették, miként lett akkor a 32 forintból 60 . . . a táblán igéit kedvezményiéi mát nem is beszélve. Summa summárum: azt fizették ki, amit megettek, majd előkerült a toll is és a vásárlók könyve is . . . Történt mindez Aggteleken, a cseppköbar- lang tőszomszédságában, ahová szívesen várják a bel- és külföldi turistákat, hiszen Európában egyedülálló élményekben lehet részük ... (szendrei) K ülönböző meghívókat, helyi kiadványokat, kisebb-nagyobb bizottságok munkaterven böngészgetve mind gyakrabban vetődik fel: meg kell tartani a madarak és fák napját. Itt-ott hozzáteszik: felújítani szükséges csupán ezt az eseményt, hiszen valaha már megtartották rendszeresen, minden évben. Egy ideig. Méghozzá éppen Herman Ottó javaslatára. ez pedig minket, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyeieket még külön is kötelez. Példával kellene szolgálnunk, élöljárnunk. E rövidke dolgozat célja, mindeme elképzeléseknek a támogatása, helyeslése. Érvként sok mindenre lehelne hivatkozni, de az messzire vezetne, akár egy teljes külön kiadásba sem igen férne bele. Annyit azért mindahányan tudunk: mindazok, akik a madarak és fák napjának újbóli megünneplését szorgalmazzuk ; mindazok, akik tapasztalják a környezetszennyezést, olvasnak, hallanak fajok kipusztulásáról,. szóval az érdeklődő. tájékozódó, a maga világával ismerkedő minden ember tisztában van vele, mennyire szükséges minden jó szándékú kezdeményezés, gondolái, ténykedés felkarolása, ápolgatása, mely közvetlen világunk — a magunk — érdekében születik meg. Azt is sokan tudják, hogy a mi szűkebb környeze- lünk földrajzi adottságánál fogva bizonyos esetekben hátrány (aprófalvak, ellátás, hegyek-völgyek. gyorsan kopó utak stb.), másrészt áldás, előny számos élőlény számára, átmentésére. A Bükk szakadékos völgyei, 700—900 méter magas fennsíkjai — csúcsai mészköalapjaival, talán soha fel sem tárható gazdagságú barlangjaival, a Zemplén mesefilmekbe illően csipkés, meredély vulkanikus képződményeivel, a Cserehát rejtett csa- litosaival, szelíd lejtésű, fűben-fában gazdag dombjaival, az alföldi részek messze nyúló legelőivel, gyepeseivel, a Hernád, a Bodrog, a Tisza, a Sajó, a Bódva különös hangulatú völgyeivel, árterületeivel számos bogárnak, növénynek, szárnyasvadnak, ragadozónak — mindezek között különlegességének — az élőhelye, amelyekből másutt nemigen él már példány mutatóban sem. A mi vidékünkön él még például az uhu bagoly, látható a holló. Mátyás ci- mermadara. eljönnek hozzánk a süvöltők, a jégmadarak, egyesek szerint fészket rak a csíz, tanyáznak itt billegetők, ölyvek, láthatók a fenyőkön legapróbb madaraink is, nem az ökörszem, hanem a királyka, és láthatók az alföldi síkságokon a legnagyobbak, a túzokok. A növényekből pedig a legutóbbi jégkorszakból átmentő- dött moháktól kezdve minden szépség, akár a Kárpátokban élők közül is. Gazdagok vagyunk hót mindebből. van mire ügyelnünk, van mit gondoznunk. A’ madarak és fák napjának tisztes megtartása mindenképpen helyénvaló lenne. Tartják is már ezt hol itt, hol ott. Az edelényi szakmaközi bizottság az idén kísérletezett ennek megszervezésével, valamicske sikerrel. A szakmaközi bizottság egyébként a szakszervezetek része, de hát miért is ne kezdenék éppen ők meg? (Különösen, ha ennek az említett bizottságnak a titkára éppen vadászember. Az igazi vadász pedig — mondani is fölösleges — nem azonos az élőlények pusztítójával, gondozója, védelmezője is. Bizony!) De már korábban is érkeztek hozzánk levelek madarak, fák napjáról általános iskolákból, talán éppen Cserépfalu nevelői — lehet, más bükki falu nevelői — kezdeményezésére. A madarak és fák napját annak idején, az ánti- vilúgban iskolai szünnappá tették. (Bizony!) Elképzelhető, hogy a mai iskolás gyerekek ezl az ötletei szintén szívesen fogadnák. Kirándulnának valahová — bárhová — és valamiféle ismertetést hallgatnának a tudnivalókról. Fákról, madarakról, esetleg környezetünk védelméről Sok persze a feladat. Az iskolai tanrend mind a tanulókra, mind a tanítókra rendkívül nagy súlyokat rak és egyre nagyobbakat. Évtizedek óta hallhatunk, olvashatunk erről, de a sajnálkozáson, a méltatlankodáson kívül nemigen történik semmi. Ama bizonyos súly egyre növekszik. Tanulóra is. tanítójára is. Ennek ellenére: évente egy nap „kiesés” madarak és fák napjának ürügyén bizonyára nem borítaná majd fel a későbbi évtizedekben a népgazdaság egyensúlyát. Mármint azokban az időkben, amelyekben a mai általános iskolások dolgozni kezdenek. Különösen, ha figyelembe vesszük a mi korunk találmányai közül a „nulladik” órát. Rosszul esne ugye bevallani nyíltan. hogy ez már a hatodik, vág}' hetedik óra, ezért ki van találva a nulladik. Sőt! Székesfővárosunkban már tetszenek tudni, mit találtak ki? A mínusz egyedik órát! Kár is volt talán leírni, hátha itt is példaként szolgál. Most már mindegy, a rádiót úgyis sokan hallgatják, j Tehát: mínusz egyedik, j majd a nulladik és csak ezután kezdődik meg az órák sora. Tisztes hosszúságú műszakot teljesítenek ma már a mi 10—12 éves gyerekeink — a nagyobbakról nem is szólva. Ott tartunk valahol, ahol őseink a totem állatokkal, a rettegett jelenségekkel, a félelmetes valamikkel. Amit nem mondunk ki, az nincs is. Nem neveztük néven az egyik félelmos állatot. jelöltük hát farkasként A másikat medveként, bátyóként, erdei emberként. Az agancsosal szarvasként. Most pedig nulladik órának jelöljük az elsői, a még előbbit pedig mínusz egyediknek. De a madarak és fák napját illetően, melynek elterjesztését, vagy felélesztését többen is helyénvalóm! sürgetik, hadd álljon itt egy idézet. Íme: „A madárvédelmet tömeg- mozgalommá kell fejleszteni. Ennek elősegítésére évenként Madarak és fák napját kell rendezni. Az elméleti és gyakorlati madárismeretet, valamint a madárvédelemre vonatkozó ismereteket az általános és középfokú iskolákban, továbbá a felsőfokú szak- oktatási intézményeknél rendszeresen oktatni kell azoknak a tantárgyaknak (biológia, természetrajz, állattenyésztéstan stb.) a keretében, amelyeknek anyagához ezek az ismeretek szervesen kapcsolódnak. A madárvédelmet a sajtó, a rádió és a film útján népszerűsíteni kell. A mező- gazdasági termelés szempontjából hasznos madarak elterjedését olcsó madár- védelmi eszközök (íeszek- odu, etető stb.) előállításával és forgalomba hozatalával is elő kell segíteni.” Mindez pedig több mint húsz évvel ezelőtti könyvből (Vertse Albert: Madárvédelem) való, melynek függelékében olvasható a fenti idézet. „A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 59 1954. (IX.) M. T. számú rendeleté a madárvédelemről" címszó alatt. Mit is tegyünk ehhoz? A közhelyet talán. Re:„leleteink, törvényeink jók, „már csak” be kellene tartani ezeket. l’riska Tibor
