Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1985. szeptember 21., szombat wtmamaBtssammmmamamMmmmatBBmmaaamMKimmammmmBmmmBimmmmKi Amatőrök, profi szinten Szorgos állomány Tizenkét csalód - öt és fél mázsa méz. Ennyi az ez évi mérlege Lipóczky Lajos „méh-gazdaságának". A szerencsi áfész méhész szakcsoportjának tagja a hetvenhat esztendős méhész, aki elmondta, 1958-tól foglalkozik a szorgos kis gyüjtögetökkel. A szakcsoportnak huszonhat tagja van. Köztük van olyan is, aki 80-100 családdal foglalkozik. Az áfészek tevékenysége szerteágazó: az üzletek, áruházak fenntartásától, üzemeltetésétől kezdve a különféle szakcsoportok összefogásáig, a felvásárlás, értékesítés szervezéséig terjed. A Miskolci Unió Áfész a városban, illetve a városkörnyéki településeken működő szakcsoportok tevékenységét koordinálja, segíti. A népgazdasági szempontból is fontos állattenyésztő szakcsoportok helyzetéről érdeklődtünk Rácz Béla ipari és mezőgazdasági főosztályvezetőtől, és Tóth Sándor állattenyésztési előadótól. — Az állattenyésztő szakcsoportok az árutermelő kategóriába tartoznak — mondja Rácz Béla. — Az itt tevékenykedők amatőrök ugyan, de profi szinten foglalkoznak a tenyésztéssel. — Milyen szakcsoportok működnek az Unió berkein belül? — Talán a legnagyobbal kezdeném, a sertéstenyésztő szakcsoporttal. 553 tenyésztő az elmúlt esztendőben 7200 sertést adott le, ami pénzben kifejezve 31 millió forintot tesz ki. Ebből a felét, tehát 3600 sertést a szövetkezet vágott le béreli vágóhídon, a többit az AHV-nak, és a polgári áfész húsfeldolgozó üzemének adtuk ál, akikkel szerződésben állunk. További szakcsoportjaink a következők: nyúl- tenyésztő 672 taggal, a galambtenyésztők három szakcsoportba tömörültek, 115 tagot számlál a négy méhészcsoport, ezen túl baromfi- és juhtenyésztéssel foglalkozók tartoznak hozzánk. — Hogyan, mivel segítik a tenyésztők munkáját? — A szövetkezet vásárolja fel, és értékesíti az állatokat. A sertéssel foglalkozóknak (főként a most kezdőknek) 150 ezer forint termelési előleget adtunk. A nyulászok négyszáz tenyésznyulal kaptak ingyen. Ugyanakkor — a tenyésztéshez szükséges — ketrecei bérelhetnek tőlünk öt évre. Termelési hitellel is segítjük a kis gazdaságokat. Erre az évre 500 ezer forintos keretünk van, amiből még csak negyvenezret igényeltek. Tehát lehet még jelentkezni ilyen hitelért. Mindezeken túl megszerveztük az állatok portáról történő elszállítását. S még egy dolog idekívánkozik, búr ez már nem a segítség kategóriájába tartozik: az évente sorra kerülő közgyűléseken tárgy- és pénzjutalommal ismerjük el az arra érdemesültek munkáját. — Köztudomású, gondok is adódnak a tenyésztés, értékesítés során . . . — Igen. Például a nyúl- tenyésztés területén. Országos viszonylatban csökken a termelési kedv. Ez az árak helytelen megválasztására, és az ezzel kapcsolatos bizonytalanságra vezethető vissza. Itt a legalacsonyabb a nyereség. A méheknél az atkafertőzés végzett nagy pusztítást. Ennek érzékeltetésére elég csak összehasonlítani a tavalyi és az idei (első féléves) mézmennyiséget: a 960 mázsával szemben 320 mázsa szerénykedik. További gond még itt, hogy többen elpártolnak tőlünk A néhány forintos többlethaszon fejében más cégeknek adják le a mézet. Igv szakcsoportok „robbannak szét" . . . Valamelyest csökken a tenyésztési kedv a sertést tarlóknál, ami szintén a kis nyereségre vezethető vissza. — Befejezésül, szóljon terveikről, fejlesztési elképzeléseikről ! — A szövetkezet a bél- felvásárlást árrés nélkül végzi. Így ez veszteséges, s ezen a költségek lejjebb szorításával kívánunk segíteni. Tervbe vettük egy zsírsütőüzem építését, amit a SZÖVOSZ is támogat. Szeretnénk tovább növelni a szakcsoportok állatállományát, valamint javítani a minőséget. E téren minden bizonnyal sokat segít a már gyakorlattá vált szakmai tanácsadás is. Pontos szómukat megmondani nem tudjuk, hiszen évente változik létszámuk. Vannak jó páran, akik bizonyára majd csak ezután kezdenek hozzá, masok mar abbahagytak és jócskán akadnak olyanok is, akiknek élete összefonódik c tevékenységgel. Hagyomány, bál, szerétéiből, anyagi okokból és még ki tudja, hányféle okból. Időnként megnövelve és lecsökkentve nagyságot, lelkesedve és belefáradva, de megtartva. Háztáji gazdák. Baromfiudvarral o ház körül. Korán kelnek, megetetik az , állatokat. Fejnek és kitrágyáznak; szarvasmarhát tartanak, sertést hizlalnak, nyulat tenyésztenek, Aztán munkába indulnak, hogy onnan megérkezve, a háztáji munkát újra elvégezzék. Takarmány után futkosnak. Es lefekvéskor, egy . csöppnyi szünetben, mind gyakrabban élmerengnek: megétí? A hagyományos háztáji nagysága lassan apad, de szerencsére mindig voltak és vannak bátrak, akik mernek az újba vágni: szakosodni. Munkájuk, anyagi gyarapodásuk, erkölcsi sikereikbe bizanyiték; megérti , Háztáji gazdák. Munkájukra még hosszú ideig szükség lesz. Miként ciz összefogásra is nogy- és kisüzem között, mélynek eredményeként jött létre o mezőgazdasági nagyüzem integrálta háztáji termelés. Következményként pedig mind több állatot helyeznek ki a kisüzembe a háztáji csökkenő állományának pótlására, o kistermelői hizlalást, tejtermelőt kedv feitenditéséze. Birkakölcsön — Nézzen körül — mondja Kozmári László, a Telkibányai Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Erre a tájra, a nagy, kövér fülű legelőkre álmodni sem lehel mást, csak szarvasmarhát vagy juhot. Természetes tehát, hogy van birkanyájunk. Csak éppen kellő juhász szakember hiányzik melléje. Keresni kerestünk, de nem találtunk olyat, aki eljönne a tsz-be juhásznak. Így aztán vegetálunk a juhá- szattal. Éveket húztunk ki, mert eladni az állatokat sajnálnánk, hiszen jó te- nyészértékűek és igénytelenek. Világossá vált, teljesen más utat kell választanunk. Mit? Hallottuk: máshol már eredményesen alkalmazzák az úgynevezett integráció adta lehetőséget, így aztán mi is ezen az úton szeretnénk haladni . . . Mikortól? Amint jelentkezik a szövetkezet irodájában egy vállalkozó kedvű kistermelő. A termelő- szövetkezet kedvező feltételeket ígérne és megköttetne a birkakölcsön. Csak még nincs kinek. Hatszáz anyajuh további sorsáról van szó. Mert amennyiben mégsem sikerül az integráció keretében továbbtartani az állatokat, úgy előbb- utóbb az értékesítés lesz/ a sorsuk. Egy kis statisztika Ma a megye haszonállat-állományának zöme a háztáji gazdaságokban termel. A közel 117 ezer szarvasmarhából minden negyediket, a 48 ezer tehénből pedig 18 ezret a kisüzemben tartanak. Ennél azonban sokkal jelentősebb (számszerű nagysága miatt is) a megye kistermelői sertésállománya, hiszen a 19 ezer anyakocából 12 ezer található a ház körül, csakúgy mint a közel 3,5 millió baromfiból 2,3 millió. A sertéstartásról — mert a kiegyensúlyozott hazai húsellátást és az exportot a kistermelői Iszféra tartási kedve nagymértékben meghatározza — el kell mondani, hogy megyénkben az 1981-es évhez viszonyítva kisebb növekedés volt tapasztalható. a kedvező sertéshizlalási feliételek következtében 1982— 83-ban a fejlődés mértéke dinamikus. Ugyanakkor az 1983- as létszámot nem sikerült megtartani, sőt, a csökkenés az elmúlt év végére már elérte a 14 százalékot, s a negativ folyamat a mai napig tart. Az elmúlt év végéig — az úgynevezett háztáji integráció keretében — a nagyüzemből a kisüzembe kihelyeztek 3100 szarvasmarhát, 7500 sertést, 8500 juhot. A szarvasmarha és a 4 Megszakad a hagyomány — A csoda tudja, hogy miként alakult így, de bizony a mi két fiúnkat már egyáltalán nem érdeklik az állatok. Tán még csak nem is szeretik azokat. A motorokhoz meg a gépekhez vonzódnak inkább. Pedig nem neveltük másként a gyerekeinket mi sem, mint annak idején bennünket a szüléink — mondja Dombi Imréné, szikszói gazdasz- szony. Szó szerint az, hisz’ a család körüli teendőkön kívül ő látja el a ház körüli munkát is. A kertet, s rá hárul a gazdasági udvar minden gondja, baja is. — A baromfin kívül van három hízó disznónk is. Megvannak már vagy Tiyolcvánkilósak. Hogy mit szándékszunk velük tenni? Ügy gondoltuk a párommal, hogy kettőt meghizlalnánk, aztán levágnánk. Saját fogyasztásra. Kitelne belőle annyi kolbász, sonka, szalonna, zsír, ameny- nyi nekünk egy évre kell. A harmadik disznót pedig meghagynánk anyának. Mert az az igazság, hogy mi valamikor még szerződéssel eladásra is hizlaltunk jószágot. De aztán építkeztünk, kellett a pénz és eladtuk az anyakocánkat. Most aztán úgy gondoltuk. itt az ideje újból több figyelmet fordítanunk a sertésre .. . Merthogy a Dombi házaspár megpróbálkozott az idén az integi'áció keretében marhahizlalással is. De — mint a ház asszonya beszélgetésünk során sokszor elmondta, ezt a munkát nem nekik találták ki. — Tavasszal hoztunk ki a gazdaságtól 51 kis bikaborjút Strébeli Péterrel közösen. Az állatokhoz istállót bériünk meg kaszálót. Az 51 borjúból 25 gondozását mi vállaltuk, 26-ot a társunk. A tanyára naponta kétszer járunk ki Szikszóról, az otthonunktól. Nem is lett volna semmi baj, de a férjem még a nyár elején megbetegedett. Valami nyavalya támadta meg a gerincét. Még járni sem igen tudott. nemhogy emelt volna. így aztán mi, a fiúkkal hárman szinte az egész nyarat itl töltöttük. Éreztük nagyon az erős férfikéz hiányát, de mit tehettünk? Trágyáztunk, takar mányoztunk, szénái hordlunk be, kazlaztunk. Szóval dolog annyi volt, hogy alig győztük. Aztán alighogy itt elvégeztük a munkát, rohanhattunk haza, mert várt a Kislány. — Kislány? Nocsak! — Rosszra gondol — neveti el magát első ízben Dombi Imréné — Kislány, a tehenünk. így hívják. — Honnan ez a fura név? — Még az édesanyámtól. Neki volt ilyen nevű fejőse. Aztán igen jól tejelt, így aztán mikor a mi régi, Cifra tehenünk két évvel ezelőtt megellett, az újszülött üszőborjút elneveztük Kislánynak. De nem is csalódtunk benne! Igaz, az anyja mór nincs meg, így az istállóban Kislányt fejjük egyedül. Fiatal tehén létére megadja a napi 13—14 litert. Ami ugye sok is meg kevés is. A tejet ugyanis elhordják tőlünk a szomszédok meg az ismerősök, a maradékot pedig- feldolgozom. Csinálok én tejfölt, túrót, vajat. Amikorra mindezzel elvégzek, megköpülök, bizony nem is bánom, hogy nincs több tehenünk . .. — Meg végső soron eny- nyi jószágnak megszerezni a takarmányt, bizony nem egyszerű feladat — veszi ál a szót a gazda, Dombi Imre, aki civilben egyébként az MKV autóbuszsofőrje. — Mert van ugyan kétezer ölnyi lucernaföldünk, de tavasztól őszig ott is csak a munka van. Az itt megtermett szálas takarmány pedig önmagában kevés az állatoknak. Ehhez még darát, terményt is vennünk kell. Honnan? Hát innen a „Magazinból”. így hívják Szikszón a boltot. Amikor elmegyek a boltba, aztán kifizetem a sok takarmány árát, mindig elgondolkozom, megéri? De akárhogy is van, abbahagyni már mi nem tudnánk. Vemhes kocák Sajópetriből Évi 450—500 vemhes kocát kínálnak eladásra a Sajópetri Egyetértés Termelőszövetkezet sertéstelepéről. A kiváló hús- vonalú, a korszerű vágási feltételeknek megfelelő Hunga- hyb sertések a kistermelők körében keresettek. juh többségét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a sertések nagyobb részét pedig állami gazdaságok helyezték ki. Broyler csirkék Eddig hatvannégyezer broyler csirke hagyta el ennek az istállónak a kapuját. Az épületet a vállalkozónak egy mezőgazdasági nagyüzem adta bérbe, s hitelezte meg a termeléshez szükséges takarmány-, s egyéb költségeket. Sajnos, a hizlaláson kevés a haszon. Kép és szöveg: Balogh Andrea, Kármán István, Mészáros István
