Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. szeptember 21., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 um Biztos biztonság — Ma biztosítást kötni, megéri? — kérdezem Dobai Gusztávnál, az Állami Biztosító egyik kárrendezőjét. — Feltétlenül! — hiszen mindenkit érhet betegség vagy baleset, még az állatokat is. S az ebből eredő káresemény után a tulajdonos csak úgy kaphat kártérítést, ha az állatára külön biztosítást kötött. Sokféle biztosítás létezik. A biztosító ugyanis elkülöníti — a piaci áraknak megfelelően— a növendék vagy hízó állatot a tenyészállattól. Sokan ismerik a különféle biztosítási formákat, és élnek is vele, azaz megkötik a nekik megfelelő biztosítást, ám szép számmal akadnak olyan gazdálkodók is, akik úgymond egyik napról a másikra, természeti csapások ellen nem védekezve, hatalmas kockázatol vállalnak. — Milyen mértékben nyújt fedezetet a biztosító? — Ez is a biztosítási formától függ. Vegyük például a szarvasmarhát. Lehet kötni biztosítást tenyésztehénre különböző összegekben, és lehet kötni egyidejűleg tehénre és 6 hónapnál idősebb növendékekre, úgynevezett keretbiztosítást. Ez utóbbi a több, különböző korú és haszoncéllal tartott szarvasmarhák biztosítási formája, hiszen itt a keretbiztosításon belül külön biztosítási összeggel szerepel a tehén és a növendék. Keretbiztosítás tehát tulajdonképpen egy tehénre és minimum két növendékállatra köthető. S hogy menynyire megéri ez a biztosítási forma, arra egy adat: előre nem látott, és a gazda gondatlanságára nem róható káresemény után a keretbiztosítás akár 46 ezer forintos térítést is jelenthet. Persze, ennél többet is, ha a keretbiztosítás háromnál több állatot jelöl meg. — Sertésbiztosítás? — Miután megyénkben sok sertéstartó van, természetes, hogy sokan kötnek biztosítást anyakocájukra vagy hízójukra, ám az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még mindig nem elegen élnek a biztosítási lehetőségeikkel. Egyébként a gondos gazda köthet biztosítást anyakocánként — ahogy a tenyészállatot értékeli gazdája — két-, három-, vagy négyezer forintra. A félreértések elkerülése érdekében jó azonban megjegyezni: ha a biztosított több anyakocával is rendelkezik, úgy a felsorolt biztosítási összegek közül valamennyi kocára csak egységes biztosítási összeget jelölhet meg. Növendék és hízó sertés esetében pedig a biztosítás összegét a súly határozza meg. Ilyenformán elhullás esetén kilogrammonként 20, maximum ösz- szesen 2000 forintot, kényszervágás esetében — kivéve a teljes kobzást — pedig 16 forintot, legfeljebb azonban darabonként 1600 forintot fizetünk. De az előzőekhez hasonlóan, kedvező feltételek mellett kötünk biztosítást lóra, kecskére vagy juhra is. — Említette, jó gazdai gondoskodás ellenére bekövetkező káresemények után fizet csak a biztosító. Melyek ezek? — Betegség vagy baleset például.. A betegségekkel szemben a biztosító megkötése, hogy a szerződés (kötvény) megkötésekor az állat egészséges legyen. Nos, ha ezután betegszik meg a biztosított tehén, például olyannyira, hogy még az állatkórházba is kerül, akkor a kártérítés kiterjed a kezelési költségeken túl még a szállítás költségeire is. Balesetnek pedig minden olyan hirtelen bekövetkező, közvetlen külső hatásból eredő kár minősül,-amely miatt az állat elhullik vagy kényszervágásra kerül. A kényszervágásnál álljunk meg egy pillanatra. Sok gazda már azt is kényszervágásnak minősítené, amikor az állatot azért vágták le, mert további tartása már nem gazdaságos. Ez sem állatorvosi, sem pedig biztosítási szempontból nem kényszervágás. Tehát kényszervágás az, amelyre azért kerül sor, hogy az elhullást megelőzzék, illetve megakadályozzák. És persze fizet a biztosító az elemi káresemények után is. Szóval, nekem elhiheti, biztosítást kötni, biztonságot jelent és — ezért is — megéri ... Szerződés, ráfizetésre Számlát közvetít a posta. A Pásztor családban örömmel várt számlát, több hónapos fáradozásuk jutalmát. Nyolcvan kis súlyú sertést vásároltak meg szerződés keretében a Füzesabonyi Állami Gazdaságtól, s a felhizlalt állatok átadása után nem kis izgalommal várták, menynyi is lesz a haszon? Gyorsan felbontották a levelet, hogy utána elkere- külő szemmel, levegő után kapkodva álljanak percekig felette. Azt hitték rosz- szul látnak, mert íme ezt olvashatták: „Értesítem, hogy bérhizlalásból eredő tartozása a mellékelten megküldött elszámolás szerint 5265,20 forint. Kérem, hogy ezen összegei a mellékelt befizetési lapon három napon belül szíveskedjen befizetni.” Pásztor István Mezőkeresztesen lakik, innen jár be Miskolcra, a Tanácsi Építőipari Vállalathoz dolgozni. Mint sokan mások, ő is azért próbálkozott a sertéstartással, hogy többletmunkával kiegészítse, vastagítsa a családi pénztárcát. Ólat alakított ki nem kevés költséggel, több hétvégét rááldozva létrehozta a szükséges technológiát. Kezdetben úgy tűnt, jól választott, amikor a sertéstartás mellett döntött. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságtól vásárolta még akkor a süldőket, s megfelelő eredménynyel sikerült a családnak ezeket a húshibrideket felhizlalnia. Ám, idén a nagyüzem nem tudott alapanyagot adni, így a füzesabonyi gazdasághoz kellett fordulniuk. Gyorsan nyélbe is ütötték a szerződést, a kistermelő megkapta bérhizlalásra a nyolcvan állatot. A gazdaság vállalkozott a takarmányellátásra is, így zavartalan együttműködésnek néztek elébe. Ami tartott is mindvégig, mert Pásztor István csak a számlától lett először ideges. Igaz, akkor nagyon ... Mert lényegében, akárhonnan nézzük; tett egy nagy szívességet a gazdaságnak: saját munkájával, saját pénzén felnevelte az állatokat, s köszönetképpen fizet még 5268 forintot a mezőgazdasági nagyüzem számlájára. Természetesen a tiltakozás nem maradt el, ám az üzem egyik vezetője megvigasztalta Ilyenféleképpen: Mit akar jóember? Hol van a maga vesztesége a gazdaságéhoz? Ha tudná, hogy mi, menynyivel többet fizetünk rá a hizlalásra, nem panaszkodna .. . Kár, hogy a szerződés megkötésekor, erre nem hívták fel a figyelmet. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a nagyüzemi sertéstartást az általános költségek, a magas kamatok, s az energiaárakból, drágán megtermelt takarmányokból adódó termelési költségnövekedés teszik gazdaságtalanná. Ami nem mondható el a kisüzemről, s így az ilyen vélekedés nem lehel más a kárörömnél. „Ha nem megy nekünk, miért menjen akkor neked!” És ez veszélyes játék. Ha a termelő úgy érzi, hogy mindent megtett a sikerért, de munkájára csak ráfizet, s pénzügyi dorgálást kap. biztos hogy egyik napról a másikra felhagy a tartással. Igaz, emelkedtek a tápok árai. És ezzel együtt növekedtek a hizlalás költségei. De akkor is hihetetlen, hogy kisüzemi körülmények között, haszon nélkül ne lehessen felnevelni állatokat. Hiszen csak számoljunk utána, a portákon nincs energia- költség, vízszámla, munkadíj. Mármint van, de a termelő kockázatára, miként az elhullás sem a nagyüzemet terheli. Ezért cserében minden gazdaság úgy fogalmazza meg általában szerződését, hogy a termelő kellő haszonnal, zárjon egy-egy hizlalást, s ezért partnere maradjon. Mert a húsra nagy szükség van. Az utóbbi időben romlott az ágazat hatékonysága, csökkent a hústermelés. A hazai sertés- állománynak viszont több mint fele a háztájikban, kistermelőknél található. Talán ezért illene megfontolni, ha egyszer egy gazdaság bérhizlalásra szerződést köt, vigyázzon arra is, hogy haszna ne csak neki legyen, hanem a termelőnek is. Különben többet árt. mint használ... A háztáji gazdálkodás a klasszikus, már bevált módszereken túl, új formákkal gazdagodott az utóbbi években. Ezek egyike, amikor a gazdának nincs saját állománya, legelője, hanem bérbe veszi ezeket. A mezőgazdasági nagyüzemek biztosítják az alapanyagot, takarmányt, s a bérlő mindehhez saját munkáját adja. Sajópetri határában, ott, ahol a kavicskotró gépek dolgoznak, kétfelé válik az út. Az egyik gidres-gödrös úton a sóderszállító teherautók verik fel a port, míg a másik a közeli erdő leié kacskaringózik. Mi ez utóbbit választjuk, s kissé beljebb érve már látjuk: jó irányba haladunk. Ugyanis a falu határában levő libafarmot keressük. S honnan ez a bizonyosság a jó utat illetően? Nos, a földút mentén a rögökben. s bokrokban felakadt libapelyhek mutatják az irányt. Az erdő fái között libák ezrei hangoskodnak. Okkal, joggal, hisz' megkopasztá- suk végett egy-egy csapatot alacsony kerítéssel körülvont területre terelik. Majd utána ..kezelés alá" veszik őket a hosszú fóliasátorban. A toll és pihe borította emberek megszabadítják őket fehér ékességüktől. — Ez már a harmadik tépés — mondja a libafarm gazdája, Kövesi György. — Ezt a tízezer exportra szánt húslibát ugyanis háromszor kell tépni. — Hányán végzik ezt a munkát? — A tolll'osztást naponta negyven-ötven ember. De van amikor nyolcvan alkalmi munkás serénykedik. Egy-egy ember naponta úgy ötven libát szabadít meg tollazatától. Ami pedig a vállalkozást illeti, rokonokkal együtt, tizenöten csináljuk. Szakemberek is szerepelnek a csapatban. — Mennyi munkát jelent ez a tízezer liba, és milyen haszonra számítanak? — Hát meg kell dolgozni azért a bizonyos haszonért. Minden hétvégénk, s a szabadságunk rámegy. Hogy mennyi lesz a haszon? Ez majd a leadásnál derül ki. A súly és a minőség függvényében kapjuk majd a pénzt. Mindenesetre a kockázat óriási. Egy jégverés, vagy két, a farmra beszabaduló kulit még telj*« „ruhóiotbon". ... itt pedig kopasztós közben tya óriási károkat okozna. Ez utóbbi miatt éjszaka is őrizni kell az állományt. Míg beszélgetünk, az immáron kopasz libák csámpáznak az erdőbe, méregetve egymást, mintha csak ezt mondanák társuknak: Ej, de szép lettél te is! — A leíosztott tollat bálázzuk (egy-egy bála 50 kilót nyom), majd ezeket Zagyvarékasra szállítjuk. Ott három szempontot vesznek figyelembe: pe- helyszázalék, víztartalom és a toll tisztasága. Feldolgozás után általában exportálják a párnákba, pehelypaplanokba valót. Mire az összes libát megtépjük, 20—30 bála gyűlik össze. Kövesi György az Agro- komplexnél szaktanácsadó. Ügy tartja, hogy ez a foglalatosság még hobbinak! is jó. Családja (két kisgyermeke van) is gyakran kijár ide, nézelődni, a szabadban jó levegőt szívni. Természetesen a megkeresett pénz a fő indíték. Építkeznek, s bizony oda sok pénz kell. Mikor búcsúzkodunk. még észre sem vesszük a rajtunk látható változást. De a kocsiban feltűnik: mindketten „megtollasod- tunk” ... No persze nem a szó átvitt, hanem eredeti értelmében ... Kis bolt — nagy forgalom Érsek Andrósné nyúKópot vásárol unokája nyulainak Szinte minden településen található táp- és terménybolt. Általában valamely — környéken lévő — termelőszövetkezet látja el ezeket a kis boltokat az állatok táplálásához, hizlalásához szükséges „étkekkel”. Alsózsolcán három ilyen üzlet van. Ezek egyikében érdeklődtünk: milyen az ellátás, mi számít hiánycikknek és milyen a forgalom? A Kossuth utca 143. szám alatt. Nyitray Lászlónéék családi házának udvarán kis épület oldalfalára futószalag támaszkodik. — Ez kezdettől itt van. Sokat segít, nem kell zsákolni, cipekedni. A teherautó ide áll, s közvetlenül a szalagra engedi a terményt, ami aztán a helyére továbbítja azt. A kapun egy tábla hirdeti a választékot: árpa, sertéstáp, búza, nyúltáp, tojó- és malactáp kapható most. — Van-e olyan termény, táp, ami tartósan hiányzik? — Általában jó az ellátás, a bocsi termelőszövetkezet rendszeresen szállít a heti megrendelések alapján. Tavaly a kukoricával volt némi probléma, most pedig a vörösliszt és a korpa hiányzik a készletből. Az elárúsítóhelynek meghatározott nyitvatartási ideje van: délelőtt 7—10-ig, délután 2—6-ig tart nyitva. Ezt persze nem tartom be szigorúan, egész nap itthon vagyok, s ha vevő jön a nyitvatartási időn túl. természetesen kiszolgálom. — A forgalom? — Jónak mondható. Havonta átlagosan 200 ezer forint értékű terményt, tápot visznek a falubeliek, de volt olyan hónap, amikor ennél többet is postára adtam. Növekszik a forgalom, ami azt mutatja, egyre többen foglalkoznak állattartással. Itt Alsózsolcán legtöbben sertéssel, nyúllal foglalkoznak. Egy egészen közeli adat még a forgalom érzékeltetésére: tegnap 15 ezer forintot árultam. Beszélgetésünk közben vevő érkezik. Érsek Andrásné 8 kilogramm nvúltápot vásárol. — Az unokám tart nyulakat. Jelenleg tizenhat tapsifüles ugrál a ketrecekben. Egyébként mindig ide jövök, mert minden szükséges terményt megkapok. A múltkor is innen vittem két mázsa kukoricát, amikor sehol másutt nem volt a faluban. Szóval jó az ellátás. mmmm í: ÍV
