Észak-Magyarország, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. szeptember 21., szombat A művelődési otthonokról rendeznek szakmai tanácskozást 1985. december 9—Kién Budapesten. A Népművelési Intézet az előkészítő vitaanyagot már korábban megjelentette, megyénk népművelői egyesületi ülésen foglalkoztak a témával. Szerkesztőségi beszélgetésünkön részt vetlek: Almást Lászlóné, a községi művelődési ház vezetője Me- gyaszóról; Csáki Imre, a B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának helyettes vezetője; Kása Béla, a Magyar Népművelők Egyesülete területi szervezetének titkára, a Miskolc Városi Tanács V. B. művelődési osztályának főelőadója; Szabolcs András, a B.-A.-Z. Megyei Közművelődési Módszertani Központ i gazga lója. Szerkesztőségü n- ket Ténagy József képviselte. Észak-Magyarország: A vitaanyag a művelődési otthonok helyzetéről szólva hivatkozik egy kutatási eredményre. Ebből a két véglet: „egynegyede gyenge feltételek mellett, gyenge teljesítményt nyújtott . . . mindösz- sze egyhuszad (5%) feltétel- rendszere és teljesítménye volt egyaránt jónak mondható". Mi a helyzet nálunk? Általában helytállóak-e a művelődési otthonokról megfogalmazottak megyénkre? — Általában igazak, azonban országosan és nálunk is differenciáltabb a kép. Megyénkben 1984-ben 271 művelődési otthon jellegű intézmény működött: 17 művelődési központ, 150 művelődési ház, a többi egyéb besorolású. A központok városokban, körzeti nagyközségekben működnek, tárgyi feltételeik elfogadhatóak, mindenesetre sokkal jobbak, mint a községekben. Ahogy csökken a település nagysága. úgy csökkennek a feltételek, de itt is van kivétel. Tiszalúcon például jó körülményeket tudnak ma nyújtani. Legrosszabb helyzetben egyértelműen a kistelepülések intézményei vannak. Megjegyzem, megyénkben 200 településen élnek ezernél kevesebben (kistelepülés) és 100-nál több az úgynevezett aprófalu (ötszáz lakos alatti) ... — Csáki Imre. Funkció és feltételek — Az utóbbit azért érdemes hangsúlyozni, mert ugyanazokat a városi jellegű szolgáltatásokat kell 'nyújtani a mi 800 lakosú kistelepülésünkön, mini a békési, tízezer lakosú nagyközségben ... — Szabolcs András. Észak-Magyarország: Valóban — a gyakorlatban — ugyanolyan fontosnak tartjuk mi a 800 lelkes település művelődési ellátását, mint a nagyvárosét? A kell. az rendben van. — Ténylegesen elvárják a helyben lakók az ilyen kulturális jellegű szolgáltatást. — Szabolcs András. — Szerintem funkcióbeli különbség van a városi és a falusi művelődési házak között. A faluban a nagytermi rendezvény is egy kicsit közügy, mert ha ezer lakosból száz elmegy a rendezvényre, ez közügy lesz. És itt jön egy furcsa ellentmondás: a városi intézmények működnek jobb tárgyi feltételek között, holott itt sokkal több intézmény szolgál hasonló célt (színháztól a hangverseny- teremig). A községekben szinte az egyedüli hely a művelődési otthon, ahol csoportos beszélgetésre, művelődésre, szórakozásra le lehet ülni. És akkor sokszor még az is probléma, hogy nincs szék! — Kása Béla. — A városi és a falusi művelődési házak funkciójában éh az egyezőséget tartom fontosnak. A különbség. a felszerelésben való szint- és minőségi küKell-e nekünk művelődési otthon? Szabolcs András lönbség nem annak következménye, hogy egyik falun működik, a másik városban; nem az ottani lakosság igényszint-különbségét tükrözi. hanem sokkal inkább az anyagi lehetőségek mértékével függ össze. Ami viszont az újraelosztás rendszerének, évtizedekig fennálló rendszerének egyenes következménye. Bennünk rögződött, hogy a művelődési otthon az nem tartozik az alapellátó intézmények közé! Szakmailag, a művelődés terén pedig alapellátó, de pénzügyileg nem tartozik oda ... — Szabolcs András. — És itt a bukfenc az egészben ... És én egyáltalán nem azt mondtam korábban, hogy az emberek igényszintje különbözik, hanem, hogy a funkciónak van eltérő sajátossága is. Az azonosság mellett abban van az eltérőség, hogyha egy faluban történik valami, közügy, akkor az a művelődési otthonhoz kapcsolódik. Miskolcon vagy más- városban sok minden történik. úgy, hogy nem érintkezik a művelődési intézménnyel. — Kása Béla. — De ha a művelődési othon alapellátó intézmény, akkor mindenütt jól körülhatárolható az a körzet, aminek az alapellátását ő biztosítani képes. — Szabolcs András. Észak-Magyarország; Me- gyaszón például mi a helyzet? Mik az igények, mik a feltételek? Ki lehet-e tenni a táblát, hogy művelődési otthon? — Ki lehet tenni a táblát. És tényleg igaz, minden a világon, ami történik, ott történik meg, a tüdöszűrés- től a műsoros esten át a tsz-gyűlésig, falugyűlésig. A javulás ellenére a helyi tanácsnak nincs lehetősége, hogy akár berendezésben, akár technikai felszerelésben az elvárható szinten biztosítsa a feltételeket. Miért? Mert új iskolát építettünk, mert most vezetjük be a vizet, mert a tanácson kívül senki nem járul hozzá a fenntartáshoz. És mégsem szöveg az, hogy kitehetjük a táblát, hogy az igényeknek megfelelően próbálunk dolgozni, érdekeltté tenni az embereket a művelődési ház látogatására, kisközösségek kialakítására. Gondolok az állattenyésztőkkel való foglalkozásra, a szakcsoportok összefogására, közhasznú tanfolyamok szervezésére. Itt már baráti kapcsolatok is kialakulnak ... A társközségben, Alsódobszán a fiatalokkal — mert nem volt hová menniük — most alakítottunk ki egy művelődési termet, festettek, rendezkedtek, s ma már az idősebbek is használják a helyiséget ... — Almási Lászlóné. — A művelődési otthon (is) alapellátó intézmény. A támogatás, úgy vélem, függhet a szemlélettől, az anya-, gi lehetőségektől és a településen megoldandó feladaCsóki Imre toktól. Sajnos a községi vezetőkben is tudatosodott a szemlélet, ami országosan volt pénzügyi kategória, hogy a közművelődés nem a támogatandó és elsősorban kiemelendő ágazatok közé tartozik! Ebből következett a „maradékszemlélet”; az, hogy ami marad — az a közművelődésé. De, hogy a megyei tanács is fontosnak tartotta például a művelődési házak rekonstrukcióját, azt tények igazolják: tavaly 39 településen 31 millióért, idén 50 településen 37 millióért újítottak fel művelődési otthonokat. A megyei tanács összesen 27 millió forinttal járult ehhez hozzá. — Csáki Imre. „A ló két oldala...” Észak-Magyarország: „Nem kergethetünk illúziókat: középtávon irreális annak felvetése, hogy a művelődéshez való állampolgári jog gyakorlásához minden helységben olyan intézmény álljon az állampolgár rendelkezésére, melyet joggal nevezhetünk művelődési otthonnak. Azt viszont az egyik oldalon megköveteli a szakmai, de a társadalmi érdek is, hogy az az intézmény, amelyik működési feltétel híján nem tudja teljesíteni a szükséges tevékenységet, ne neveztessék annak (hazug ábrándokba ringatván a társadalmat és feltétel nélkül felelőssé téve az egész szakmát; a másik oldalon viszont ki kell mondani, hogy az állampolgárnak (ha kívánja) joga van kulturálisközéleti cselekvéshez olyan terepre, ahol a jogával élhet (legfeljebb ez a tér nem nyer művelődési otthoni elnevezést, besorolást).’’ Nagyon fontos gondolata ez a vitaanyagnak. Megyénkben sok a gond a működési feltételekben. Nem ez lenne-e a hasznos, ha a meg nem felelő helyeken leszerelnénk a táblát? Maradna egyszerűen egy hely, ahol lenne terep a kulturális-közéleti cselekvéshez? — Az egyesületi ülésen is vita volt abban, mi a megoldás: ha levesszük a táblát és bezárjuk a művelődési otthont — vagy nem vesz- szük le és marad minden a régiben? Én amellett vagyok, hogy inkább az illetékeseket ösztönözzük helyben arra: legyen közösségi otthon! A szerencsi párt-vég-' rehajtóbizotlság legutóbbi ülésén ilyen alkotó szellemben folyt a vita a művelődési otthonokról és a könyvtárakról; optimista voltam és bízom abban, hogy lesz is változás a városkörnyéken. Az első számú vezetők fontosnak tartják. — Csáki Imre. — Kistelepüléseken művelődési háznak nevezünk olyan helyiségeket, ahol hetente négy-öt órán át van nyitva az ajtó ... FelszereltAlmási Lászlóné ségük, anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a funkciónak megfelelést. De vannak művelődési házak — nem annyira rozogák, hogy oda ember be ne mehessen — még szék is van, mégis üresen állnak. Azért, mert vannak, akik nem úgy működtetik ezt az intézményt, hogy a helyben lakók igényének megfeleljen. Kitalálnak a helyben felelősök általuk fontosnak tartott programokat, ezt elnevezik a szocialista művelődéspolitika helyi megvalósításának, csinálnak is valamit, amire az ott élők fütyülnek. És akkor erre azt mondják, hogy „nahát, még ilyen embereket ... nem érdekli őket semmi ..." — Kása Béla. — A művelődési otthonok előtti időről szólva, meg kell állapítani, hogy sokszektorú volt, öntevékenységre alapozódott a szervezeti felépített- ,ség. Minden utca, szakma összehozta a maga önképzőkörét, egyesületi életét. Most hogy van ez? (Mert mindig ezt keressük, ezt hiányoljuk.) Néha véletlenül telibe találjuk a dolgot és akkor van a művelődési házban is spontán közösség, érdeklődés, demokratikus csoport, irányítás. Ha a valós igényeket sikerül eltalálni, akkor minden van és a látensen meglevő érdeklődésnek, szükségleteknek megfelelően sikerül kialakítani az intézményi működést. Ha ez nem sikerül, akkor sincs „semmi probléma”, akkor jön az említett reakció, hogy „az embereknek nem kell!” — Szabolcs András. Észak-Magyarország: Kényelmességből állítjuk, más okból? — Kényelmességből, tu - datlanságból, más okból. Képzési hiányokból, az anyagi és tárgyi feltételek hiányaiból, mert sokszor azt hisszük, el tudjuk dönteni mások helyett, mi kell rie- kik. — Szabolcs András. Észak-Magyarország: De mi ezzel már leszámoltunk. Nekünk ez ma már nem jó... — Le kellene számolni, ma nem ez kell! Ez nem a művelődéspolitikai elvek feladását jelenti, hanem a tevékenységkör kiindulópontját helyezi a kívánalmak helyéről a konkrét szükségletek helyére. Ma kettősség keveredik a mi művelődési intézményeinkben és hol az egyiket követelnénk meg tőlük, hol a másikat! Egyszer azt, hogy kiszolgáljanak bennünket — másszor azt, hogy tegyék lehetővé, hogy én alkossak, aktiv legyek, meg közösségi életet éljek. Meg spontán legyen. Ez az intézményhálózat, ami van. El kellene dönteni, hogy végül is mit várunk tőle?! Az ötvenes években a művelődéspolitikai preferenciáknak megfelelően a tevékenységet az állam garantálta, ingyen jószerivel. Na de most. hogy szűkülnek a pénzeszközök, elkezdjük hangsúlyozni a másik oldali: légy spontán légy öntevékeny... — Szabolcs András. Kása Béla Észak-Magyarország: Lehet-e hosszú távon arra spekulálni, hogy „oldd meg magad!?’’ — Nem ez a baj. A kettőt kéne összehozni úgy, hogy ne mindig átessünk a ló egyik oldaláról a másikra! Ahogy a vitaanyag is fogalmaz: az államnak vállalni kell a művelődési intézményeinek minimumszinten fenntartását. Az alapvető feltételek biztosítását. Ugyanakkor nem biztos, hogy a működtetést is vállalnia kell. Ez erősen kérdőjeles. A működtetés már lehet az adott közösség feladata, közügye, sajátja. Itt lép be a demokrácia — Szabolcs András. — A társadalom demokratizálódása és az intézményekben folyó tevékenység között szoros a kölcsönhatás. A demokrácia fejlődéséhez a maga kis eszközeivel egy művelődési intézmény is hozzájárulhat azáltal, hogy úgy funkcionál: színtereket biztosít a közösségi élethez. A közművelődés, a kulturális tevékenység lehetne előiskola, felkészülés: az emberek érezzék meg, hogy elmondhatják véleményüket, beszélhetnek, vitatkozhatnak ... A művelődési otthon ilyen funkciót is betölthetne. A kultúra demokratizálódása pedig azt jelentené, hogy közel azonos feltételeket biztosítsunk mindenütt. — Csáki Imre. — És itt eljutottunk egy nagyon érdekes kérdéshez. A művelődési otthonok társadalmasítása, demokratizálódása elmarad a társadalom más szféráinak demokratizálódásától. Amikor olyan jelentős lépések történtek például a gazdaságban, hogy a vállalati tanácsok komolyan beleszólhatnak a tevékenységbe, az igazgatóválasztástól a tervek elfogadásáig — akkor a művelődési házak még mindig atyáskodó módon működnek: mint egy jó atya adnak néhány dolgot, mást viszont megtagadnak, mert nincs pénz, mert ez nem fontos . . . Tudjuk, ' hogy a jogi szabályozás nem csupán korlátot jelent, hanem mozgásteret is. Az kellene tehát, hogy a jogszabályok biztosítsák a mozgásteret ahhoz, hogy a lakossági kezdeményezések, az öntevékenység megfelelő cselekvési lehetőséget kapjon. Jogi garancia kell, hogy sehol ne tudjanak kibújni a társadalmasítás, a demokratizálódás folyamatában megoldandó feladatok alól. — Kása Béla. Népművelők és tennivalók Észak-Magyarország: Kiderült eddig: a művelődési otthon-hálózatban nagyon eltérőek a tárgyi feltételek. Zavarok vannak a működés biztosítása ban. Ugyanakkor nagyon sokat várunk ezektől az intézményektől. Azokról nem szóltunk még, akik az „első vonalban” vannak: a népművelőkről. Mi a dolga például Megyaszón a művelődési ház vezetőjének? — Megvan a munkaköri leírásom, de ennél sokkal többet kell tenni. Feladatom az emberekkel való foglalkozás, minden szinten: foglalkozni kell a cigányokkal; segíteni a gazdasági tervek megoldását; közösségeket kialakítani és figyelni rájuk, biztosítani a feltételeket; figyelnem kell a bejárókra is. mert sokan vannak. Röviden: mindennel kapcsolatban vagyok, ami a körzetben történik, a társadalmi munka szervezésétől a teremberendezésen át a meghívók intézéséig ... — Almási Lászlóné. Észak-Magyarország: A különböző vizsgálatok, me. gyénkben is, ilyen megállapításokat tartalmaznak: „A művelődési otthonok függetlenített dolgozói alkotják a leghátrányosabb helyzetben levő értelmiségi réteget... Az alacsony bérezés nemcsak életmódbeli hátrány, de a tevékenység presztízsének is bej olyásolója ... Az intézmények anyagi helyzete, állaga, az ott végzendő munka gyakran segédmunkás jellege, a felügyelő szakértelem hiánya elriasztja a képzettebbeket, s így a helyi fenntartó, ha működtetni akarja intézményét, csak szakképzetlent alkalmazhat” Az egyesület területi szervezete mit tud — cselekvő tehetséggel — felvállalni a következő esztendőkben? — Szervezetünk információs csatornaként működik, létrejöttével gyorsabban át tudjuk lépni a határokat (városok-falvak; körzetek). Célunk, hogy a kisközségekben dolgozó népművelőket felkaroljuk, az aktivizálódá- si folyamatba bekapcsoljuk. Érvényesíteni szeretnénk javaslattevő akaratunkat a közművelődéssel kapcsolatban. Gondolok például az életkörülmények javítására, a gazdálkodási rend jobb kialakítására. Az utóbbi évek mozzanatai arra utalnak, ezt kérik tőlünk és egyre inkább meghallgatásra találunk. Határozott célunk és feladatunk a népművelők jobb közérzetének a biztosítása. Nem öncélú közérzetről van szó. Egyszerűen olyan találkozási fórummá akarunk válni, ahol megbeszélhetjük közös dolgainkat, gondjainkat. A jelent és a jövőt. Ez nagyon lényeges. Ez a szakma érdeke! — Kása Béla. Észak-Magyarország: A megyei tanács megtárgyalta a VII. ötéves tervi koncepciót. Tudjuk, nem lesz több pénz. Mit lehet fölvállalni az ismert helyzetben? — Az irányításban és gyakorlatban változtatni kell a szemléleten: ne kultúrosnak fogják fel a népművelőt, hanem hivatástudattal rendelkező értelmiséginek! Művelődési szakágazatunk arra törekszik, hogy azzá legyenek a művelődési otthonok — ami ki van írva a táblára. A rekonstrukciós pályázattal ebbe az irányba hatunk. A szakmai képzésre vissza akarjuk hozni a főiskolai kihelyezett tagozatot. Tartalmi megújulásra van szükség, ennek érdekében egyik fontos lépése volt a megyei tanácsnak, hogy létrehozta a közművelődési módszertani központot. — Csáki Imre. A szakmaiságot úgy lehetne „fokozni”, hogy az a társadalmasítást erősítené. El kell kezdenünk a hálózat- szerű működés kialakítását. Meg kell kezdeni a szakmai rekonstrukciót és menedzselni kell azokat az eredményeket, amelyeket egy-egy kolléga kiizzadott! — Szabolcs András. — Nagyon fontos, és itt mondom ki: a művelődési otthonokra igenis szükségünk van, nagyon fontos intézmény, olyan, amelyet semmi más pótolni nem tud. De nem egyedüli és kizárólagos intézménye a közművelődésnek sem városban, sem falun. — Csáki Imre.
