Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-10 / 187. szám

1985. augusztus 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Valódi verseny s az építőanyag-piacon ? Az elmúlt napokiban megjelenít Merre tovább, vasbeton- ipar? című cikkünkben már jeleatük, hogy az óv eddig el­telt hónapjaiban alapvető változások 'történtek az építő­anyag-piacon. A közelmiúltiban megszűnt a korábbi vásárlói nyomás, és a hiánygazdálkodás helyett a hazai gyakorlat­ban eddig szokatlan jelenséget, a túlkínálatot tapasztalták a gyártók és a vevők. Mi történt tulajdonkép­pen, és[ mii váltottál ki ezt a gyors változást? Átmeneti jelenségről van-e szó csu­pán^ vagy tartósan felké­szülhetünk erre az új hely­zetre? Ezt próbáltuk meg körüljárni új helyszínen, egy másiik alapanyaggyártó üzemben, a Kazincbarcikai Könnyűbetoingy árban járva, amelynek terméke évek, óta közismerten igen kelendő valamennyi piacon. Mi most a helyzet? — kérdeztem Pri- mász Ferenctől, a gyár igaz­gatójától. — Mi körülbelül egy éve tudatosan készülünk erre a helyzetre — válaszolja az igazgató —, tudtuk, hogy a .különféle szabályzók hatása, továbbá a tartalékok kime­rülése rövidesen oda . vezet, hogy csökken, majd a keres­let. Az előjelzéseink helye­sek voltaiig az OTP is érzé­keli már, hogy mérséklődött az építési kedv. Bnn:ek ter­mészetesen sok összetevője van, a fizetésekhez képest irreálisan magas a lapanyag­árak, amit nem tudnak el­lensúlyozni a szociális ked­vezmények sem, bizonyos termékféleségekből túlfej­lesztett gyártókapacitás, a pi­ac telítettsége, továbbá más okok is1. Megváltozott tehát a 'kereslet-kínálat viszonya és ennek hatására mi nyi­tottabb piacpolitikára tértünk át. Vélhetően ez a központi szabályzók célja is, hiszen azokat éppen azért fogal­mazták meg. hogy valami­féle egészséges verseny ala­kuljon. ki a gyártók között. Tehát, ez az új helyzet, lé­nyegében ennek a célnak a következménye — mondom. — És mit jelent a Köninyü- betongyár számára a nyitot­tabb piacpolitika ? — Mi itt, a gyárban, a követendő stratégiát úgy fo­galmaztuk meg önmagunk számára, hogy beállt a kíná­lati piac és, ha ennek az előnyeit nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy ez a vásárlók számára egyértel­műen jó lesz. Mert megszű­nik a hiánygazdálkodás, és a vevő megkaphatja ami neki kell, uram bocsa’ még vá­logathat is a különféle ter­mékek között, hiszen túlkí­nálat van, ami annyit jelent, hogy a Tüzépeiken és. a gyá­riak udvarán :is ott. van a ter­mék, csak meg kell nézni, hogy milyen, . és azt kell megvenni, ami az építtető számára a legkedvezőbb. A piac jelenlegi' helyzete cseppet, sem kedvező a gyár­tók számára. Épp ezért fur­csa hallani egy gyártó szá­jából, hogy nem bánkódik ezen az új helyzeten,, hanem ahogy mondani szokás, veszi a lapot, és igyekszik ringbe szállni', azaz versenyezni. — Hát, így isi lehet mon­dani, de miiint köztudott, m.i azért jó néhány alapanyag­gyártó vállalatnál kedvezőbb helyzetben: vagyunk. Hadd hivatkozzam a tv Hét című műsorában nemrég elhang­zott riport egy részletére, amiben Mussányi Tibor, az ÉVM főosztályvezetője az új építési szabván,yokiól, elő­írásokról adott, tájékoztatást. Tudjuk jól. hogy eraergiia- ínséges korszakban élünk, és éppen ezért,, 1986. január 1- től csak arra, az új éoüleitre adnak lakhatási engedélyt, ami megfelel a, hőtechnikai' szabványoknak. Érdemes egv Pillanatig elidőzni ezeknél a szabványoknál. Míg eázbe- tonból az új szabványnak 25 cm vastagságú fal már imiee- felel. addiilg például norotom- bcl és termotontoiól 36. váz,- keirámiából 50. B 30-as tég­lából pedig 79 cm falvastag­ságú épület kell ahhoz, hogv az igen szigorú hőtechnllkai előírásoknak mesfe'et'ien! És ha ettől is szigorúbb energia- kisugárzásí adatokat vennénk figyelembe, a gázbetonból akkor is legfeljebb 30 cm falvastagságú házat kellene építeni. Hát, hogyne lenne nyugodt az a gyártó, aki ilyen terméket készít, hiszen, ha verseny van, akikor mi ezt a terméket versenyeztetjük, és a propagandánkat is ilyen formában folytatjuk tovább. — Tehát készen állnak a versenyre? — Igen, felkészültünk, mint máj' említettem, egy éve sejtjük, hogy a piac ilyen jellegű átalakulása megtör­ténik majd, és ez az állapot feltehetően tartós lesz. Azt is tudjuk továbbá, hogy ez a hel y zét l«> nk urencia hairco t indít majd el a gyártók kö­zött. Bár ez. szokatlan volt eddig a haziai gyakorlatban, de mi erre is felkészültünk. Már kiépítettük az .informá­ciós rendszerünket, kialakí­tottuk a piaci1 kapcsolatain­kat, továbbá egv olyan új al­kalmazási könyvet hozunk forgalomba, ami ismerteti a termékeink tulajdonságait és ■a tervezők, a forgalmazók, továbbá az építők számára is- ezt -a könyvet könnyen hozzáférhetővé tesszük. Tudjuk jól, hogy most valóban egy új helyzet kez­detén vagyunk, de szeret- nénk, ha az ezután kialaku­ló viszonyok miatt nem es­nénk bele abba a csapdába, hogy az építőanyag-ipari vál­lalatok ellenségnek tekintsék egymást. Hiszen valameny- nyiünknek azonosak a cél­jaink, mégpedig az, hogy az építtetőkét jó minőségű alapanyaggal lássuk el. Te­hát mi a konkurenciahai-- cot nem úgy értelmezzük, hogy tönkretegyük a part­nervállalatokat, hanem úgy, hogy megmaradjon az alap- anyaggyártók sokszínűsége, és mindenképpen a vásárló járjon jól. Az új elképzelé­seknek megfelelően már fel­vettük a kapcsolatot a BVM Miskolci Gyárával, és a meg­beszélés alapján ők bizo­nyos fejlesztéseket elvégez­nek a tufa válaszfal készí­tésére. míg ?. tufa falazó­blokk gyártását visszafog­ják. Mert az előbbit igényli a piac. a másodikban úgy­sem versenyképesek. Ehhez hasonló kapcsolatokat sze­retnénk más gyárakkal is kialakítani. — És hogyan tovább eb­ben az új helyzetben? — Minden új helyzet tar­togathat meglepetéseket is, de igyekszünk minden es­hetőségre felkészülni. Nyil­vánvaló, az olyan anomáli­áknak vége, hogy Szombat­helyről, Sopronból és Zala­egerszegről itt álljanak a gyár előtt a teherautók,- és innen vigyék a termékein­ket a Dunántúlra. Ez nyil­ván nem kívánatos és a Mát­ra Gázbetongyár belépése után irreális is. Mi úgy vél­jük, hogy körülbelül 150 ki­lométernyi az a távolság, ahová érdemes és gazdasá­gos is elvinni a termékein­ket. Természetesen nem ülünk ölbe tett kézzel, a ma Kiváló Áru jelzéssel ellátott falazóblokkok mellett, új­donságok foi-galomba hoza­talára is készülünk. Ezek kö­zött érdemes megemlíteni a már meglévő épületek hő­technikai tulajdonságát ja­vító gázbeton készítményein­ket, és szorgalmazzuk a ki- fejlesztését az építéshez használható kisszerszám csa­ládnak, amiben fűrész, fal- gyalu, horonyvéső, és egyéb szerszámok is- helyet kapnak. Hiszen köztudott, hogy a gázbeton nemcsak kiváló hő­szigetelő, hanem fúrható, fa­ragható, egyszóval igen jól megmunkálható korszerű építőanyag. Hajdú Gábor A vízgyürű elpárolgott II cukrásziizemben Az UNIÓ Afész nyéklád- házi cukrászüzemében kö­zel kétszázféle sütemény készül. A finom tortákból ás bőséges a választék. Mis­kolcon 'kívül megközelítőleg tizenöt községbe szállítanak cukrászsüteményeket a nyé­ki üzemből. Serény munka folyik annál az asztalinál is^ •ahol Pail István cukrász a torta töltését végzi. Fojtán László felvétele A TIF0 iél éve Kibővített műszaki-gazdasá­gi konferencián értékelték a Tiszai Kőolajipari Vállalat társadalmi és gazdasági ve­zetői, az első félévi gazdálko­dás eredményeit, és meghatá­rozták az év hátralevő felada­tait. Eredményes fél évet zárt a leninvárosi vállalat, hiszen a kollektíva maradék­talanul eleget tett minden kötelezettségének. A terme­lés rugalmas változtatásával például a nagy hideg idején is elősegítették a népgazda­ság enetigiahordozó-igényei- nek kielégítését, benne a la­kosságit is. Kilenc évvel ezelőtti lap­szám került a kezembe, amelyben egy városkörnyé­ki nagy gazdaság Miskolc ellátásában betöltött szere­péről, az intenzív zöldség- termesztés feladatairól ír­tunk. Elsősorban a riport cí­mére figyeltem fel, amely így íródott: „Vízgyürű a vá­ros körül’’’. Nem múlt el egy évtized, s már nosztalgiával gondolhatunk megyénkben a zöldségtermesztésre és saj­nos úgy tűnik, az öntözésre is. Gazdaságaink leggyorsabb ban ezt a két ágazatot szá­molták fel. Hivatkozva ok­kal, ok nélkül gazdaságta­lan voltukra. Négy öntözési végzettségű szakember isme­rősöm közül, tavasszal hagy­ta el a „süllyedő hajót” — a többiek után — az a barátom, aki elég kese­rűen fejtette ki véleményét, a mesterséges esőztetés je­lenéről. Szerinte a mienk az egyetlen ország, amely ügyet sem vet az öntözésre. Más határok között dotálják, tá­mogatják a gazdászok ilyen jellegű munkáját, hiszen tud­ják, az öntözésre fordított pénz a terméstöbbletekkel gyorsan megtérül. Nálunk pedig fizetni kell — s nem keveset — a vízért, méreg­drágák a berendezések, ame­lyek teljesítménye s így kor­szerűsége is megkérdőjelez­hető. Miután szavai szerint szövetkezete egy ötméteres slagot sem vett öt év alatt az öntözés fejlesztésére, jobb­nak látta, hogy fizetését olyasvalamiért vegye fel, amiért meg is dolgozik. El­ment anyagbeszerzőnek... Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság vízhasz­nosítási osztályán, (ahol szá­mon tartják az öntözésre vo­natkozó adatokét) sem tart­ják rózsásnak a jelenlegi helyzetet. Amióta 140 forint­ra emelkedett a hektáron­kénti vízjog díja, a gazdasá­gok egymás után adják visz- sza az igazgatóságnak e cím­ként kapható jogukat, vagyis lemondanak még az öntözés lehetőségéről is. Megyénkben negyven tsz, s állami gazda­ság mondott le természetes, és folyóvizeink hasznosításá­ról. Már ez is szomorú, de ha hozzátesszük, hogy a többi hatvan is alig használja a szivattyúkat, szórófejeket, ak­kor ezt az öntözési helyzet­képet csak a „tragikus” jel­zővel lehet illetni. Hogy miért? íme a legfris­sebb adatok. Amikor a rek- kenő melegben napi öt milli­méter vizet párologtat el a talajból a nap, (s ha egy hé­ten belül nem jön eső, kri­tikussá válik a helyzet),gaz­daságaink még hozzá sem kezdtek az öntözési előkészü­letekhez. A vízügyesek fel­mérő őrjáratai furcsa képet festenek gazdaságainkról. Sok szövetkezeti elnök arról sem tud, hogy közös gazdasága egyáltalán rendelkezik-e ön­tözőberendezéssel? Az aratás sürgető tükrében egy kézle­gyintéssel elintézi a problé­mát: Ej, ráérünk arra még! Ez a „patópálos” mondat sajnos egy az egyben igaz. Az ellenőrzések szerint a szi­vattyúk, vezetékek jelenlegi állapota kimeríti a „rozsda- martá” kifejezést. Nem sok öntözhető terü­lettel rendelkezünk. Ezek legnagyobbika a Hernád- völgyi öntözőrendszer, amely a Bársonyos — mes­terséges gravitációs főcsator­na — patakra épülve tízezer hektárt tudna ellátni mester­séges esővel. A mai napig egyetlen öntözési igény nem érkezett be. Vajon miért? Mire várnak gazdaságaink? Ha a száraz idő tovább tart, kiég minden legelő, nem lesz hova az állományukat kihaj­tani! És mivel a téli takar­mánykészlettel amúgy is szűkösen állunk, nyáron fel­etetni a szénát több mint pa­zarlás. Felelőtlenség! Természetesen a jelenlegi helyzet kialakulásában nem­csak a termelők a vétkesek. Ki kell mondani őszintén, az állami dotációk, támogatások megszűnése az eredendő ok, amely ehhez a látványos visszaeséshez vezetett. A gé­pek, vezetékek ára a csilla­gos égbe emelkedett. Nincs olyan terméstöbfolet, amely az öntözés gazdaságosságát indokolná, mert az amortizá­ció, a vízjog- s vízhasznála­ti díj emelkedése nem kom­penzálható a várható hozam- növeléssel. És mivel a nagy­üzemek termésnövelő öntö­zéshez nem folyamodhatnak, gépeiket, berendezéseiket csak azért tartották s tart­ják meg, hogy az életmentő esőztetést minimális terüle­ten meg tudják valósítani. Ennek megfelelően is tart­ják karban. Tavaly az ország több megyéjében pusztított az aszály. Született egy kor­mányprogram, amely az ön­tözés előmozdítását szolgál­ta volna. Kedvezményes gép- vásár, kedvezményes vízdí­jak voltak a jellemzői. Saj­nos egy felvonással eldön­tötték: megyénk szövetkeze­tei ezekből a támogatásokból kiesnek — érthetően —, mert az aszály itt kevésbé pusz­tított. De sajnos, ezzel a dön­téssel csak növelték a szaka­dékot, amely vidékünket az ország más megyéitől elvá­lasztja. (A megyei AGRO- BER Vállalat annyira nem hitt abban, hogy nálunk is fejleszteni' fogják az öntö­zést, hogy megyénk egyik megrendelőjének a pécsi testvérvállalattól szerzett be berendezést. Ugyanis nem tartott raktáron.) így hát el lehet mondani, az öntözés ügye teljesen mélyponton van. Mintegy huszonötezer hektárt lehetne öntözni megyénkben, s már rózsaszínként festjük le. ha ötszáz hektár mestersé­ges esőhöz jut! A városkör­nyéki vízgyűrűk, a bőven termő ültetvények felett ki- bomló esőfüggöny ma csak vágyálom. — kármán — .... j- .. 4,-cíuo? Az Encsi Városi Pártbi­zottság ülésein régebben előfordult, hogy túl sok volt a meghívott, akik vitatkoz­tak, a pártbizottság tagjai pedig döntöttek. Hogy ez zavarta a testület jó néhány tagját, csak a pártkongresz- szusi felkészülés időszaká­ban lefolyt beszélgetéseken került a felszínre. Mostaná­ban a pb tagjai mellett csak az állandó meghívottak vesznek részt az üléseken, igy a testület tagjai bátrab­ban vesznek részt a viták­ban, többen mondanak vé­leményt és csak a valóban döntést hozók vitáznak. A fenti mozzanat talán furcsá­nak tűnő és bizonyára nem a legfontosabb része egy pártbizottság munkamódsze­rének, munkastílusának, de jelzi, érzékelteti, hogy az encsiek milyen fontos je­lentőséget tulajdonítanak a hatékony kollektív munká­nak. A városi pártértekezlet előtt áttekintették a párt­munka szinte minden terü­letét és azóta is folyamato­san, önkritikusan figyelik és értékelik munkamódsze­rüket. Bizonyára úgy gon­dolják, hogy a mai nehe­zebb időkben azért is van nagy szükség erre, mert a tömegek, a város és környé­ke kommunistái, dolgozói elsősorban nem az erőfeszí­téseket fogják minősíteni vagy méltányolni, hanem in­kább azok eredményeit. Te­hát a feladatok végrehajtá­sára koncentrálnak és elvi alapról, de a tennivalókhoz, a változó körülményekhez igazodva fejlesztik módsze- j-eiket. Évek óta visszatérő gond (sok szemrehányást kapnak az irányító pártszervek), hogy több, vagy legalább annyi • információ kellene „lefelé”, mint „felfelé”. Az encsi pártbizottság tagjai arra törekednek — mert ma már rendszer és bevett munkamódszer —, hogy a testületi ülések után a helyi pártszervezetek ülésein be­számolnak a döntésekről. Viszont azt is szóvá tették — igaz, hogy a legutóbbi időszakban erre vonatkozó­an már voltak szerény vál­tozások —, hogy a pártbi­zottság nem ad konkrét fel­adatot a döntés végrehajtá­sában való részvételre. A fejlődést elősegítő vál­tozások elsősorban a gazda­ságpolitikai döntések végre­hajtását célozták. Például pártmunkások, tsz-vezetők, párttitkárok, kereskedelmi szervek vezetői megbeszél­ték, hogyan, milyen módsze­rekkel tudnának gyorsan és eredményesen végrehajtani egy-egy határozatot. A közigazgatás új szerve­zeti rendje, az ebből fakadó hatáskör- és területmódo­sulások jelentős mértékben növelték a pártszervek fe­lelősségét a politika alakí­tásában és végrehajtásában. Az új helyzet azt is megkö­vetelte, hogy mindenütt új­ból áttekintsék a területi, helyi feladatokat és a fontos­ságuknak megfelelő rangso­rolást elvégezzék. Az új en­csi pártbizottság és appará­tusa munkájával kapcsolat­ban két ellentétes kritikai vélemény fogalmazódott meg. Az egyik szerint sokat, a másik szerint keveset fog­lalkoznak a várossal, illetve vonzáskörzetével. Az igazság az, hogy a testület egységes egésznek fogja fel a várost és vonzáskörzetét, de ugyan­akkor egy-egy konkrét kér­dést, helyzetet elemezve differenciáltan minősít és dönt. Nincsenek (ők sincse­nek) könnyű helyzetben, hi­szen az elmúlt másfél év­ben megduplázódott az ap­parátus munkája. Űj fel­adatokkal kellett foglalkoz­ni; a reszort- és területi munkát is a megváltozott körülményekhez kellett iga­zítani. A jól bevált módsze­rek mellett keresik az úja­kat, de ezek még csak az elkövetkezendő években fog­nak kikristályosodni. A pártbizottsági tagok egyrészt eléggé leterheltek, másrészt foglalkoztatásuk nem elég arányos. Vannak, akik különféle anyagok ké­szítésében vesznek részt, mások csak a testület mun­kájában. Kevés a konkrét megbízatásuk, a helyi kér­désekről kevesebb informá­ciót kapnak, mint az orszá­gos problémákról. Az encsi- eknél már évek óta jól be­vált módszer: az úgyneve­zett vezetői területlátogatá­sok, amikor az illetékes ve­zetők mellett a terület pb- tagjai alaposabban megis­merkednek egy-egy község, üzem stb. munkájával. Eze­ken részt vesznek a terület pb-tagjai is, de az igazság­hoz hozzátartozik, hogy a helyi szervek még ma sem tartják a pb-tagokat a tes­tület képviselőinek, csak a függetlenített munkatársa­kat. A vonzáskörzet nagysá­ga indokolttá teszi, hogy az apparátus tagjai szinte uni­verzálisan ismerjék a terü­let és a pártmunka szinte minden részkérdését, de az biztos, hogy a jövőben na­gyobb tekintélyt kell bizto­sítani (szerezni?) a pártbi­zottság tagjainak is. Ez erő­sítheti a pártmunka társa­dalmasítását, a kollektív ve­zetést, pártdemokráciát. A kongresszusi felkészü­lés során, majd az azt kö­vető időszakban felszínre ke­rült problémák, feladatok megoldását napirenden tart­ja az Encsi Városi Pártbizott­ság. A hasznos javaslatok, észrevételek feldolgozása fo­lyamatos feladata annak a testületnek és apparátusnak, amelynek megújulása nem választható el a térség kommunistáinak törekvései­től. De ez fordítva is igaz. Szándékuk szerint a testű-' lett tagokra a jövőben még jobban számítanak. A napi munkában, a konkrét fel­adatok megoldásában. Nem­csak a testületi üléseken, amikor a tagok és a meghí­vottak tanácskoznak, vitat­koznak, hanem a gyakorlati pártmunkában. Az encsi pártbizottság be akarja töl­teni hivatását; legfőbb fel­adatuknak azt tartják, hogy területükön érvényesítsék a párt politikáját, szervez­zék és ellenőrizzék annak megvalósítását. Közös mun­kával: a pártbizottság, az apparátus és minden társa­dalmi aktíva közreműködé­sével. Petra József Az Encsi pártbizottság munkájáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom