Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 7., szerda Moszkva, 1985 Találkozott a világ ifjúsága Jelvény- és címcsere az egyik nagygyűlésen Mir! Druzsba! Fesztivál!, azaz: Béke! Barátság! Fesztivál! E szavak még sokáig visszacsengenek azoknak, akik részt vehettek a XII. Moszkvai Világifjúsági Találkozón, hiszen valamennyi nagygyűlés, rendezvény elmaradhatatlan jelszavai voltak, ökölbe szorított, magasba emelt kézzel harsogtuk a vietnamiakkal, a palesztinokkal. a görögökkel, a legkülönbözőbb nációt képviselőkkel. Nem csoda, hogy két-három nap után enyhén szólva fátyolos-rekedt hangon szóltunk egymáshoz. A napokban sokan teszik fel a kérdést: mesélj, mi volt a legszebb? És a krónikás zavarban van, hová illik valójában az a bizonyos „leg” szócska. A látványban gazdag ünnepélyes megnyitóhoz? A folyton változó élőképhez? A szeretetben gazdag fogadtatáshoz, avagy a vietnami klubban eltöltött órához?. . . Nehéz a választás. Harminchat Több, mint .két héttel ezelőtt, július 22-én Döbozy Zsoltnak, a KISZ Miskolc Városi Bizottsága első titkárának vezetésével harmincnyolc borsodi fiaitaililal gördült ki a VIT-emblé- mákkal feldíszített autóbusz Miskolcról. Fővárosunk Keleti pályaudvarán .transzparenseken üdvözölték a Moszkvába indulókat. Azt a 272 tagú magyar Express- esoportot, mely Soós Tamásnak, a Heves megyei IKISZ- bizattség első titkárának vezetésével július 31-ig tartózkodott a ViIT városában. Két éjszaka vonaton. Alvásnak korántsem nevezhető szunyókálással, ismerkedéssel, dalalással töltöttük. Az amúgy is parányi, négyszemélyes fülkékben olykor tizenöt „nótafa” kuporgott és énekelte a „VIT-es gitárművészünk”: Fedor Vilmos kíséretével a Jó reggelit, Magyarországot, a Vencero- most és John Lennon békedalát, a Give Peace a Chance-t. Rögtönzött repertoárunkat előadtuk azokon a határon túli állomásokon is, amelyeken a népviseletbe öltözött szovjet fiatalok rövid műsorral, kenyérrel és óra vonaton sóval váltak bennünket. Lelkesedésben, vidámságban nem volt hiány a harmonikaszó és a gj tár muzsika mellett. Harminchat órás út ellenére az arcokon nyoma sem volt a fáradtságnak, amikor a Kijevi pályaudvaron széles gyűrűt alkotva, közrefogtuk a bennünket üdvözlő Zsda- nov kerületi fiatalokat az érkezéskor. Otthonunk nyolc napon át a huszonkét emeletes Hotel Maladozsnaja volt. Az előző találkozókra emlékeztető zászlókkal, emblémákkal és áz idei VIT Kátya-babájával díszített előcsarnokban csakhamar felcsendült a Moszkva-parti esték dallama, mely az 1957- es, ugyancsák moszkvai VIT óta, világszerte ismeretessé lett. Ismerkedés Moszkvában első utunk a Vörös térre vezetett. Az Ismeretlen katona sírjánál a sokunk számára eddig többnyire újságokból, televízióból ismert kép tárult elénk: ifjú pár tiszteleg az emlékműnél és helyezi el menyasszonyi csokrát. A Lenin- mauzóleum megtekintése után természetesen nem hagyhattuk el a teret anélkül, hogy ne Vártuk volna meg az őrségváltást. Ez utóbbit, egy nap hajnalán alkalmam volt többedma- gammál ismét végignézni. Tisztán hallottuk a csizmák koppanását, a váltakról levett fegyverek csörrenését. A katonákon és rajtunk kívül nem tartózkodott más e szokatlan órában a téren, mely a nappali nyüzsgő forgataggal ellentétben, merőben más hangulatot árasztott magából. A Lenin-hegyről a ködös, párás idő miatt messzire nem láthattunk. A Lomonoszov Egyetem monumentális épülete — ahol jelenleg 30 ezer diák tanul — azonban tisztán .rajzolódott ki. Miint megtudtuk, ha valaki egyetlen percet szeretne eltölteni valamennyi termében, több hétre lenne szüksége. Szűkre szabott időnk .miatt nem sokat, de néhány órát gyönyör,köd'het- itünk a Tretyakov Képtár híres gyűjteményében is. Az est óráiit szovjet barátainkkal, hotelünk ikulitúmtermé- ben töltöttük, ahol tapasztalhattuk a gyakran hangoztatott, megkülönböztetett szereteted, amellyel a magyarokat közrevették. így volt ez másnap Vlagyimirban és Szuzdalban is a nagy fejedelmek két ősi városában tett látogatásunk során. Százezren ámultak Szombaton délelőtt a monstre méretű Gorkij- parikhoz, kendőkkel integeIndulás előtt a borsodi csoport tők sorfala közt közeledtünk. A parkhoz hasonló méretűt ritkán látni. Benne cirkusz, vidámpark, színpadok, pavilonok, és számtalan sátor, amelyekben a különböző köztársaságok fiataljai mutatták be népművészeti remekeiket, és azok elkészítésének módját. A bejárathoz közeli szökőkút előtt hétszáz tagú katonazenekar játszotta a pi.lleléptű szalontáncosoknak a talpaláválót. Odébb szőrmébe, bőrökbe öltözött népi táncosok invitálták közös táncra az európai fiatalokat. Csetlő-botló léptekkel igyekeztünk a szokatlan, jóllehet gyakran egyszerű lépések elsajátítására. Noha több órán át gyalogoltam társammal a parkban, mégsem volt elegendő valamennyi látnivalóra. A megbeszélt idő sürgetett. A busznál már többen várakoztak, amikor a tíz-tizenöt tagú, szovjet fiatalokból álló társaság pillanatok alatt közrefogott bennünket. Jelvényeket, prospektusokat nyújtogattak felénk. Elmagyarázták, melyik városból valók, hol 'tanulnak. A barátság pecsétje rendszerint dal, tánc volt, .minit ekkor Is. Leleményes magyar fiaink ügyesen ropták a kalinkát, ámbár kissé sajátos stílusban. Egyikük fogta a másikat, miközben amaz ütemesen rúgta ki maga alól lábait. Déluitán piros-fehér-zöld színnel ellátott *egyentri'kónkat” magunkra öltve csatlakoztunk ahhoz a végeláthatatlan autóbusz-karavánhoz, mely lassan haladt a luzsnyiki Le- nin-stadion felé. Kattogtak a .fényképezőgépek, miközben később a kígyózó gyalogos sor közeledett a stadion felé. Az ünnepélyes Ilyen fogadtatásban részesültünk a határon túli állomásokon pest-gálán, megtekintettük a ■népgazdasági állandó .kiállítást, ahol ottjártunkkor éppen nagygyűlés volt. Nem akarunk több Hirosimáit! Ne legyen több háború! A békéért, az ant'iím- perialista szolidariitásént, a barátságént! Ilyen és hasonló feliratú táblákat szorongatva hallgatta a tömeg, a többnyire angol, francia, mindennapjairól. Csodálkozva hallgatták, úgyszólván naprakész információinkat. A meglehetősen hosszúra nyúlt beszélgetés azonban egyoldalú volt. Amikor visszakérdeztünk, beszélgetőpartnereinknek sietős dolguk akadt. Az utolsó előtti napon a vietnami klub vendégei voltunk. Szálláshelyük előtt hosszú bambuszrudafcat szorongató, apró .termetű lányok és fiúk vártak. Szíves szóval — ámbár ismeretlen Moszkva különböző pontjain szerveztek nagygyűléseket a fiatalok nyelven — invitáltak a „The song of bambus”, azaz a Dal a bambuszról nevű vietnami táncra. Vendéglátóink könnyed lépte .mellett kissé nehézkesnek tűntek utánzó mozdulataink. Ezen a találkozón egyébként ott volt Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára is. Csaknem egyórás vendégségünk után, szánkban még a vietnami ételek jellegzetes ízével, kezünkben stílusos ajándékokkal: bambuszból font kalappal, legyezővel, búcsúztunk a mindig mosolygó szíveslátóktól. megnyitó pontosan öt órakor kezdődött. Egymást bök- dösve mutogattunk hol az élőképre, .hol a stadion gyepére. Ám az ide-oda pillantó tekintetnek nehéz volt befogadni az egyazon pillanatban történő látnivalók sokaságát. Hiszen a kilencezer tagból álló élőkép 280-szor változtatott alakzatot. Nehéz szavakat formálni arról a kimondottan szemnek szóló látványosságról, amelyet egyébként az Itthoniak is nézhettek a .televízióban. Tisztelettel hallgattuk Mihail Gorbacsov beszédét, amikor öt földrész, mintegy másfél száz országából érkezett fiataljait köszöntötte. Számomra és .talán a legtöbbünk számára egyik leg- meghatóbb pillanat marad a stadion két végéből szélesre tárt karral egymás felé futó anya és gyermeke. Mintegy jelképeként annak: gyermekeinket békében szeretnénk felnevelni. És bizonyára sokunk emlékezetében megmarad annak a néhány percnek a varázsa is, amikor százezer fiaital együtt énekelte DlVSZ-indulót. A bambusz tánca Naponta 150—200 program várta a moszkvai VIT- en a fiatalokat. Borsodi csoportunk rendszerint két-három összejövetelen vett részt. Nem fukarkodtunk a találkozókra szánt idővel, melyet igazol a tény: tíz nap alatt átlagban 18—20 órát töltött alvással a társaság. Ellátogattunk a Csajkovszkij-te- rembe, a szovjet köztársaságok folklórbemutatójára, ott voltunk természetesen a magyar klub ünnepélyes megnyitóján, néhányan a Budaszóvjel nyelvű beszédeket a gyűléseken. Ezután ikiisebb- nagyóbb csoportok formálódtak, címek, jelvények, nép- művészeti tárgyak cseréltek gazdát. Előfordultak humoros jelenetek is. Csoportunk vezetőjét például egy alkalommal palesztin fiatalnak vélték. Újdonsült viselete, kendője, sapkája megtévesztette a tőle aláírást kérő szovjet kislányt. Általános derültséget .keltett, amikor tisztázódott e .tévedése. Egy ilyen .találkozón beszélgettem el egy palesztin fiúval, aki elmondta: Moszkvában tanul, és nagyon várja már az otthoni körülmények konszolidálódását. Szeretne nyugodt körülmények között családot alapítani, békében dolgozni. Egy másik .találkozón indiai fiatalok szólítottak meg bennünket. Aziránt érdeklőditek, milyen Ismereteik vannak a magyaHazafelé A MALÉV 154-es gépén szomszédommal arról beszélgettünk: jószerivel észre sem vettük, mikor „léptük” át az országhatárt. Valahogy ilyen érzése volt az embernek moszkvai tartózkodása alatt is. A nyolc •nap alatt mintha átrepültük volna a világot, hogy a bőr színére, a nyelvi különbözőség ellenére, találkozhassunk egymással. Jóllehet nem mindenben értettünk egyet, egy azonban közös volt bennünk: a békevágy. Mert valamennyien békében szeretnénk élni. Kép, szöveg: Monos Márta íróknak az indiaiak életéről, A Vörös téren az afgán televíziónak adott rövid interjút néhány borsodi fiatal
