Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-07 / 184. szám
1985. augusztus 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az új tervidőszak tanácsi gazdálkodásában Fejkvóta és céltámogatás Lapunkban nemrégiben közzétettük megyénk VII. ötéves tanácsi tervének főbb elképzeléseit, fejlesztési koncepcióit. Bízva benne, hogy az irányelvekkel, tervekkel kapcsolatosan sokan elmondják majd véleményüket, javaslataikat, észrevételeiket, részben lakóhelyük közösségi fórumának valamelyikén, vagy köz'vetlenül eljuttatva mindezt a megyei tanács vb tervosztályára. A következő hetekben ezekhez segítségül az új tervidőszak elképzeléseit szeretnék megismertetni egy-egy témakör részletesebb felvázolásával. Az alábbiakban a tanácsi gazdálkodós új vonósairól beszélgetünk Jurás Lászlóval, a megyei tanács vb tervosztályának vezetőjével. — Az új tervidőszakot illetően a tanácsi gazdálkodásban hathatós változásokról hallunk. Elsősorban a helyi tanácsok döntési szabadságában, az önállóság érvényesülésében. Miképpen foglalható minderről össze röviden a mindahány unkát érdeklő tudnivaló? — A tanácsi gazdálkodásban az önállóságnak, a döntési szabadságnak valóban nagy szerepet kell kapnia, nagyobbat az eddiginél. Biztos vagyok benne, hogy ezt az elvet, lehetőséget minden helyi tanácsi vezetés és minden helyi tanács örömmel, megelégedettséggel fogadja. Miről is van szó? Tulajdonképpen a merev pénzügyi szabályok, kötöttségek feloldásáról. A tanácsok számára megszűnik a merevség a pénzfelhasználásban. Az eddigi költségvetési és fejlesztési eszközök elhatárolása helyett egységes pénzalap jön létre. A .tanács szabadon dönthet, mire menynyit költ, mely célra szán nagyobb összeget. Tágítja a lehetőséget a beruházás felső határának megszűnése, de a tartalékolás új rendszere is kevésbé köti meg a döntéshozó kezét. Ebből viszont az is következik, hogy az önállóság növekedésének természetes velejárója lesz a helyi testületek felelősségének fokozódása. Ugyanakkor a helyi tanácsok gazdálkodási biztonságát erősíti a meglevő intézmények fenntartási és felújítási szükségleteinek garantálása. E biztonságos gazdálkodáshoz az egységes pénzalap lehetőséget nyújt minden helyi tanács számára, ugyanakkor serkenti a következetes és takarékos gazdálkodóst... Hadd éljek egy egyszerű hasonlattal. A gyerek eddig kiflire, tejre, rágógumira kapta meg a zsebpénzt, ezután pedig egy összegből saját maga gazdálkodik. Belátása, érzése szerint dönti el. hogy mikor, mire, mennyit költ. — Persze most is a létező, nem túl nagy „zsebpénzből”. Mi módon alakulnak, képződnek ezek az összegek? — A pénz sajnos, mindig kevesebb, mint amennyi kellene. De a „miből”-re válaszolva: az összes rendelkezésre álló fejlesztési forrásból bizonyos forrásnemek a helyi tanácsoknál úgynevezett érdekeltségi bevételként helyben képződnek. Ezekre a megyei tanácsnak érdemi ráhatása nincs. Ehhez jön a központi forrásokból származó, szintén jól behatárolható normatív fejlesztési lehetőség, az úgynevezett fejkvóta. Ez alanyi jogon illeti meg a helyi tanácsokat, állandó népességük arányában. Ennek a fejkvótának a nagyságát viszont a megyei tanács határozza meg ... A szabályozott források további része cél- támogatásokból áll'. Ez azt jelenti, hogy a népgazdasági — és megyei — prioritások szem előtt tartásával a megyei tanács bizonyos fejlesztéseket meghatározott támogatásban részesíthet. Megyénkben például a lakás- gazdálkodást, a viz-, csatornaellátást, az általános és középiskolai fejlesztést. Számolunk még a helyi szükségleteken túlmutató nagyobb egyedi létesítmények — döntően egészségügy, oktatás — megvalósításával. Ezek finanszírozásáról a megyei tanács gondoskodik. — A.tanácsi gazdálkodásban új kifejezés a fejkvóta. Mi határozza meg ennek a nagyságát? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban döntött ebben a kérdésben. Eszerint megyénk településeit öt kategóriába sorolta. A fejkvóta nagysága a Vili. ötéves tervben éves átlagot tekintve 500 Ft/fő—2300 Ft fő-ig terjed. Figyelembe véve a településcsoport jelenlegi és perspektivikus szerepét, az ellátási hiányokat, fejlesztési szükségleteket. — Tehát: kialakítunk kategóriákat, amelyek a differenciált fejlesztési lehetőséget veszik figyelembe, Ez logikus, érthető. A fejkvóta pedig a meghatározott, az adott lélekszámhoz kötődik. Eszerint emelkedik vagy csökken. Nem válik ez még inkább kárára a mi megyénk annyira jellegzetes kistelepüléseinek? — A kérdés várható volt, készültem rá. Hadd mondjam rögtön: nem kárára, inkább előnyére válik minden kisfalunak. Bizonyságul néhány példa. Hangács az egyik kisfalu együtt Nyomárral. A jelenlegi, most már lassan elmúló tervidőszakban saját pénzük BUO ezer forint. A lélekszámot — a fejkvótát — figyelembe véve, ez a pénz körülbelül háromillió forint lesz. Aggtelek, Jósvafő esetében nagyjából ugyanez a helyzet. Itt a sajáterős fejlesztésből 900 ezer forint jutott, most kétmillió-hétszázezer forint várható. Bódvaszilasi tanács. A tervidőszakban másfél millió áll rendelkezésére, várható hétmillió forint. A kérdést megelőzendő, nézzünk kisebbeket. Lak, Hegymeg, Irota, Szakácsi, Tömör. A 000 ezer forintnyi összeg helyett. majdnem négymillió. — És a céltámogatás. Kik, milyen feltételekkel pályázhatnak erre a pénzre? — Azok a tanácsok pályázhatnak sikerrel, amelyek azokra a fejlesztési felada tok megoldására kérnek támogatást. amelyek igazod nak a népgazdasági és i megyei prioritásokhoz. Például. Bérlakásépítéshez, szolgálat ilakás-épíitéshez, társulati formában megvalósuló községi közműves vízellátáshoz, szennyvíztisztítóhoz csatornázáshoz. Iskolai tantermek építéséhez, tornaterem, konyha létesítéséhez, tanműhelyekhez. A támoga tás mértéke a pályázat kritériumaihoz igazodva minden egyes célnál normatív módon meghatározott. — Valamicske pénz tehát mégis várható az új tervidőszakban is... — Várható. De azért jól jönne valamicskével több! Lehet is több saját ötletek hasznosításával, a mi megyénkben is hagyományos társadalmi munkával, okos célok kitűzésével, melyek eléréséért a lakók mindig is készek tenni. Hangsúlyozni szükséges, hogy az okos. értelmes célokért! A helyi tanácsok önállóságának növelésével, mely egyben a felelősség növelését is jelenti. A népgazdasági reform folytatásának szerves részeként. Gazdaságos gabonaszárítás A learatott gabona gyakran nedves, és ezért kevés kivételtől eltekintve szárítás nélkül a környezeti levegő hőmérsékletén nem raktározható. A szárítóberendezésekben a gabonát meleg levegővel felmelegítik, így csökkentik a szemcsék nedvességtartalmát. A szárítók általában olaj- tüzelésűek. Svájci kutatók szerint a raktározás energiaigénye jelentősen csökkenthető, ha a gabonát lehűlik, vagy hidegen tárolják. A lehűtött gabonának ugyanis lényegesen nagyobb lehel a nedvesség- tartalma, de egyébként is, lehűlve a nedvességtartalom csökken. A kísérleti berendezésben a gabonát plusz 10 Celsius-fokra, vagy. annál alacsonyabb hőmérsékletre hűtötték le. Előnye az energiamegtakarítás mellett a 80—90 százalékkal kisebb raktározási veszteség. a biztosítható minőségfenntartás, a feleslegessé váló átrakodási és gondozási tevékenység, továbbá a gabona védelme a rovaroktól, a mikrobáktól, a gombás kártevőktől és az öníelinelegedéstől. Szovjet tudósok is kidolgoztak egy új, energiatakarékos szárítási módszert, amely az úgynevezett haj- szálcsövesség törvényszerűségén alapszik. A gabonát alumínium-szilikát porral keverik, amely szomjasan magába szívja a környezetében lévő nedvességet, s gyorsan kiszárítja a gabonát. amely így sokkal rö- videbb idő alatt éri el a megfelelő állapotot, mint a szokásos szárítási eljárással. A port azután az ismert gabonatisztítási eljárásokkal könnyen el lehet különíteni a szemektől (ez a módszer egyébként más mezőgazdasági termékek — burgonya, zöldségek, stb. szárítására is alkalmas). Addig is, amíg a gabonatárolás kevésbé energia- igényes módszerei elterjednek, a hagyományos berendezésekkel kell ellátni a feladatokat. Képünkön egy gáztüzelésű ikresített szárító építését láthatjuk, háttérben az ugyancsak még építés alatt álló faszerkezetes szemesterménytárolóval. Priska Tibor Cél: az import csökkentése Ha elvesz a film Jogászkodjunk egy kicsit. Az én képem — az én személyiségi jogom. Engedélyem nélküli elcsúfítása, kigúnyolása, beszennyezése, elpusztítása — ellenem irányuló jogsértés. 'Namármosl, ha beviszek egy tekercs filmet az OFOTÉRT-ba, és megrendelem a film előhívását, akkor a megrendelő- lap egy kétoldalú szerződés. Én fizettem, vagy vállalom, hogy fizetek. A cég ezért előhívja a filmet, vagy képeket is másol róla. Tiszta ügyÁmde! Újabban a megrendelő papíron ott egy kijelentés: ha a film elvesz vagy megsérül, csak a film anyagának értéke iránti kártérítésre van jogom. Ha az ilyen figyelmeztetéssel ellátott megrendelőt aláírom, kifizetem, vagy beadom vele a filmet, vagy legalábbis elteszem a cédulát, már lemondtam mindenféle más kártérítésről. Ha nem írom alá. nem szolgálnak ki. Ha én elmegyek teszem azt Honoluluba, s onnét hozok egy tekercs színes filmét, s éppen ezt veszejtik el az OFOTÉRT-ben. hát magának a filmtekercsnek az anyagi árával nem utazhatok visz- sza a kies Hawaii szigetekre, hogy újra megteremtsem a felvételkor meglevő helyzetet, és rögzítsük azt a másik filmre, amit az OFO- TÉRT volt kedves megtéríteni. Avagy ha öreg szülém utolsó felvételéről halála után beviszem a filmet és másoltatnék néhány képet a rokonságnak, de elszaggatják, elveszítik, hát mire megyék a filmtekercs árával? Ilyenkor jön a minden jogállamban használatos „erkölcsi kár” fogalma. Nem mintha mondjuk két-három- ezer forintos erkölcsi kártérítéssel ismét elutazhatnék Honoluluba, vagy feltámadna édesszülém fényképezked ni. De a joggyakorlat szerint az ilyen kártérítés alkalmas ösztönző arra, hogy szíveskedjenek vigyázni, miért nem minden film pótolható, és ha hanyag a laboratórium, hát a cég fizet jó néhány ezret. De hagyjuk a jogászkodást. A kiszolgáltatott kisember a nyaranta előforduló kedves emlékeit ilyenkor viszi be filmen, előhívatni képet másoltatni. S ha ilyen úrhatnám módon, egyoldalúan diktálják a megállapodást, akkor védelmet igényel. Vagyis tilalmat az ilyen feltétel nélkül diktáló, megalázó cetlik ellen. Ha a vevő nem kívánja, akkor nem szabad ilyen megrendelőlapot aláíratni vele. Vagyis szükséges az üzleti jog alapján nyugvó kétoldalú szerződés. Tehát az erkölcsi kár megtérítése -is. Így figyelmes munkára lehet serkenteni a monopolhelyzetben levő fényképész cégeket. — az állampolgárt jog, az üzleti tisztesség és a szolgáltatási rend háromszögében. F. D. A szakemberek úgy vélekednek, hogy az elmúlt egykét évtized során a csomagolástechnikában ledolgoztuk a fejlett országokkal szemben meglévő hátrányunk egy részét, de ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy ezen a téren versenyképesek lehessünk a világban. Nemcsak minőségi, hanem sajnos mennyiségi gondjaink is vannak a gyártás terén, és igen nagy erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy az élelmiszer- és más iparágakat megfelelő csomagolóanyagokkal ellássuk. Ebben a hosszú távú versenyben úgy tűnik, manapság a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar olyan területe érdekelt, ahol az eladásra szánt árut üvegekbe rakják, szó szerint csomagolják. Tehát, a figyelem középpontjában most az üvegipar áll. Talán ezeknek az ismeretében érthetővé válik, hogy a Gazdasági Bizottság 1980- ban miért hozott határozatot. hogy az elkövetkező években — a VI. ötéves tervben — az üvegipar mintegy 110 ezer tonnás évi fejlesztése szükséges. A különféle szabályzók azóta ezt az elképzelést módosították, de a változtatás lényegében a terv egészét nem érintette, csupán a kivitelezést osztotta több szakaszra. A programban a SajószenIpéteri Üveggyár is jelentősen érdekelt, hiszen most az országban mindössze két helyen. Sajó- szentpéteren és Orosházán készítik azokat az üvegféleségeket, amelyeket az élelmiszeripar egyre nagyobb mennyiségben igényel. — Korábban is, és most is igen nagy nyomás nehezedik a gyártókra, hiszen az élelmiszeripar számára évek óta importból kell körülbelül 40—60 millió darab, 800 milliliteres üveget beszerezni — mondja Juhász Elemér, a Sajószent péteri Üveggyár igazgatója. — És ez az igény az elmúlt években sem csökkent, sőt tudjuk, hogy az igények tovább növekednek. Ahogy fejlődik a mezőgazdasági feldolgozóipar, ahogyan egymást követve alakulnak a társulások, közös vállalatok, úgy növekszik a tartósítási igény is, s vele a csomagolóüveg iránti kereslet. Éppen ezért a Gazdasági Bizottság határozatát követően mi is elkészítettük a fejlesztési terveket, és egyúttal pályázatot nyújtottunk be a kölcsönigényre. Ez kedvező döntést hozott a számunkra. és a 80-as évek elején számottevő fejlesztést valósítottunk meg, valamint megteremtettük a lehetőségét annak is, hogy a gyárban nagyobb volumenű beruházás történjék. Ezek az előkészületek tették lehetővé, hogy a Sajó- szentpéteri Üveggyár versenytárgyaláson elnyerhesse azt a trendet, amelynek révén 610 millió forintos költséggel további 42 ezer tonna, 800 milliliter űrtartalmú konzervüveg gyártására nyílik lehetőség. — Ennek az új beruházásnak a lebonyolítását 27 hónapra vállaltuk. és a munka 1988 júniusában kezdődött el. A beruházásban szerepelt egy 30x102 méter nagyságú üzemcsarnok megépítése. benne egy napi 240 tonna teljesítményű korszerű olvasztókemence, továbbá kél termelővonal kialakítása is. A mi terveink szerint ezt a fejlesztést ez év decemberében fejezzük be. majd a teljes felfutás után a gyár alkalmassá válik évente 100 millió darab igen keresett, 800 milliliteres üveg készítésére. Tudjuk azonban, hogy még ez a mennyiség /sem lesz elegendő, hiszen / csak az importot helyettesítheti, és alig fedezi a növekmény egy részét. Ezért egy újabb pályázatot nyújtottunk be, további 12—15 ezer tonnás gyártásbövítésre. Erre minden lehetőségünk megvan, hiszen a második szakaszt úgy építjük ki, hogy a harmadik szakaszban lényegében csak ew újabb gyártósor kialakítására lesz szükség. Az épülő üzemben Sziklai Sándor beruházási osztályvezető kalauzolt. S míg a tágas csarnok vaslépcsőin kapaszkodtunk felfelé, a kísérőm elmondta, az üzem építésében részt vevő öt vállalatot, a BÁÉV-et, az ÉÁÉV-t, a 31. Sz, Építőipari Vállalatot, a Veszprém Megyei Építőipari Vállalatot, továbbá a Vegyépszert, ugyancsak versenytárgyaláson választották ki. — Jelenleg már a korszerű amerikai licenc alapján megvalósuló kemence falazását végzik — mutatja a kiséróm. Majd meggyőződhetünk róla, ebben az új csarnokban, a dolgozók jobb munkafeltételek között és korszerűbb technikával dolgozhatnak, mint a régiben. A technikai berendezések egy része és benne a két darab nyolcállásos, dupla- cseppes svéd automata gép üzembe helyezésének előkészítése megkezdődött, és a helyén van a hazai pásztói üzemből kikerült két hűtő- szalag is. — Az osztályozást is géppel végezzük majd — mondja Sziklai Sándor — és sorban megmutogatja az egyelőre még csiak a tervekben szereplő technológiai egységek helyét, amelyek biztosítják majd, hogy lényegében emberi kéz érintése nélkül jusson el az üvegáru a kemencéktől a csomagoláson át a kiszállításig. A beruházás fontos a gyár és egyben a csomagolóüveg előállítása szempontjából is. hiszen már előkészítés alatt vannak, ismertté váltak azok az igények és tervek, amelyek szerint a VII. ötéves tervben újabb, évente 110 ezer tonnányi további fejlesztésre lesz szükség az országban, annak érdekében, hogy megszüntethető legyen az import. — Mikor kezdik meg a munkát az új berendezések? — kérdezzük Juhász Elemért. — Ebben az évben már 8000 tonnányi üveggel kívánjuk növelni a teljesítményünket — válaszolja az igazgató — és ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb importra lesz szükség. Hajdú Gábor
