Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1985. augusztus 31., szombat A megyei főkapitányság intézkedései a munkakeriilőfckei szembsi Megyénk lakosságúnak döntő többsége szocialista el­veink szerint él és dolgozik. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság becsült adatai szerint vi­szont területünkön körülbe­lül 4—5 ezer olyan ijzemély lakik, akik dologtalan, csa­vargó életmódot folytatnak, s jelentős részük még átme­netileg sem hajlandó mun­kába állni. A munkállanság. s a vele szervesen összekap­csolódó alkoholizmus a bűnö­zés melegágya. Engels, sze­rint „ ... a munka minden emberi élet alapfeltétele, mégpedig olyan fokban, hogy azt kell mondanunk: a mun­ka teremtette meg. magát az embert”. De ha valaki hosz- szú éveken keresztül nem dolgozik, egyre jobban lesüly- lyed, teste és gondolatai el- korcsosulnak, alkalmatlan­ná válik a valódi, emberi életre. Egyebek között ez is elhangzott azon a tanácsko­záson, amelyet hétfőn tar­tottak Miskolcon, a megyei rendőr-főkapitányságon. A kibővített vezetői értekezlet vezérfonalául egy jelentés szolgált. Ebben a közveszé­lyes munkakerülő, csavargó életvitelű személyek elleni hatékonyabb rendőri fellépés szabályozásáról szóló, elmúlt évi főkapitányi intézkedés végrehajtásáról adott számot dr. Diczházi János rendőr al­ezredes, a főkapitányság igaz­gatásrendészeti osztályának vezetője. A társadalmi rendünk al­kotmányos alapját sértő munkakerülés veszélyeit egyetlen olvasónk számára sem kell különösebben hang­súlyozni. A naplopók közül kerültek, s kerülnek ki a közrendet és a közbiztonsá­got veszélyeztető elemek. Az ismertté vált bűnelkövetők körén belül egyre növekvő számban lehetett találni munkakerülőket. Ök a kör­nyezetükre is rendkívül ká­ros hatást gyakorollak. Nem véletlen tehát, hogy a be­csületes állampolgárok sür­gették, kifejezetten igényel­ték a velük szembeni hatá­sosabb intézkedést. A tenni­valók a bűnüldözésre és az igazságszolgáltatásra, ezen belül pedig elsősorban a rendőrségre hárultak. Alap­vető tapasztalat ugyanis, hogy náluk a jó példa ere­je már nem hat. Miközben sokunknak kell a korábbinál jobb minőségű és több mun­kát végeznünk, addig vannak emberek, akik enélkül is megélnek. Űgy-ahogy. Tönk­reteszik családjukat, veszé­lyeztetik gyermekük erköl­csi fejlődését, vagy ügyeske­déssel, üzérkedéssel „kere­sik” meg a pénzüket, s él­nek az átlagosnál jóval ma­gasabb színvonalon. Dr. Túrós András rendőr ezredes, a Borsod Megyei Rendőr-fűkapitányság veze­tőjének intézkedése előírta a különböző kapitányságok ha­tósági területén élő munka­kerülő, csavargó személyek számbavételét, s meghatá­rozta a velük szembeni dif­ferenciált intézkedéseket, és eljárásokat. A rendőrség ál­lománya — hangsúlyozták az értekezleten — messzemenő­en eleget tett e feladatának. A munkát egyéb szolgálati tennivalóik mellett végezték el, s ennek a tevékenység­nek is része volt abban, hogy a megyénkben elkövetett bűncselekmények száma nem növekedett a korábbi arány­ban, sőt bizonyos mértékben csökkent. A közveszélyes munkake­rülés szabálysértését, illetve vétségét megvalósító embe­rekkel szembeni büntető és szabálysértési eljárások, az alkalmazott rendőrhatósági kényszerintézkedések kiemelt szerepet kaptak a megye rendőrkapitányságainak mun­kájában. Az erőteljesebb, ha­tékonyabb intézkedéseket törvénytisztelő állampolgá­raink helyesléssel fogadták, s napról napra figyelemmel kísérik. A főkapitányi intézke­dés következményeként a ha­tékonyabb és a korábbinál lényegesen összehangoltabb rendőri fellépés után jelentős mértékben emelkedett a „kmk” miatt indult eljárá­sok száma. 1984-ben az is­mertté vált ilyen jellegű bűncselekmények száma 77,4, a befejezett nyomozásoké pe­dig 87,6 százalékkal emelke­dett. Az idei esztendő első hat hónapjában pedig mun­kakerülés miatt 249 bünte­tő eljárást indított a rend­őrség, míg a dologtalan élet­mód miatt 1118 személlyel szemben jártak el a rendőri szabálysértési hatóságok. Az eljárások döntő többségében elmarasztaló határozatok születtek. Jellemző adat. amely szerint 1985 első fél évében több ilyen bűncse­lekmény és szabálysértés vált felderítené, mint 1984- ben összesen! A közveszélyes munkake­rüléshez kapcsolódó büntető eljárásokat vizsgálva kiemel­kedően jó a miskolci, sze­rencsi és az encsi kapitány­ság munkája, de alapvetően pozitívan értékelhető ezenkí­vül valamennnyi kapitányság ez irányú tevékenysége. Akik ellen eljárás indult, azok döntő többségét őrizetbe vet­ték. A szabálysértési eljárás során elmarasztaltak szinte kivétel nélkül elzárás bünte­tésben részesüllek. A munkakerülés kérdésé- társadalmi jelentőségű, s megoldása csak a társadalom teljes bevonásával lehetsé­ges. A tennivalók megtárgya­lására, megvitatására, ezért a hétfői értekezletre meg­hívták a megye párt- és ál­lami szerveinek képviselőit, valamint az igazságszolgál­tatás különböző szervezetei­nek vezető munkatársait. A vitában elmondta vélemé­nyét dr. Boholy Zoltán, me­gyei főügyészhelyetles. dr. Deim László, a megyei bí­róság elnökhelyettese. Ma­gyar Sándor, a megyei ta­nács osztályvezetője. Egyebek között elhangzott, hogy me­gyénkben 8800 munkahely nincs betöltve, aki dolgozni akar, elhelyezkedhet. A fel­mérések szerint 450 ezer a munkára alkalmas lakosok száma, közülük 370 ezren dolgoznak. Mindez nem je­lenti azt, hogy 80 ezer em­ber kerüli a munkát, de az iskolából kimaradt és mun­kahelyet nem kereső fiata­lok száma emelkedik. A nők és a szakképzetlenek elhe­lyezkedése mind nagyobb ne­hézségekbe ütközik, s a mun­káltatók nem szívesen fo­gadják a büntetett előéletű jelentkezőket, holott beil­leszkedésük egyik feltétele volna a rendszeres napi el­foglaltság. E probléma meg­oldására — várhatóan — közmunkákat szerveznek Miskolcon. A közveszélyes munkakerülők eredménye­sebb felelősségre vonása ér­dekében a vállalatok többet lehetnének. Helyes volna, ha a kilépett és munkaköny­vükért nem jelentkező volt alkalmazottjuk nevét — in­tézményesen — közölnék az illetékes rendőrkapitánysá­gokkal. Az ülésen szól kért Lábas József, a Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod Megyei Bizottságának osztályvezető­je. Rámutatott, hogy aki Ma­gyarországon — noha alkal­mas lenne rá — nem végez értelmes és hasznos munkál, ellentétbe kerül a társada­lommal, alkotmányunkkal. A munkakerülőkkel szembeni adminisztratív eszközök al­kalmazását, a szigorúbb fel­lépést lakosságunk igényli. A megyei pártbizottság megíté­lése szerint a megyei rend­őr-főkapitányság, valamint az állománnyal együttműkö­dő szervezetek eredményes munkát végezlek ebben az ügyben, ám jelentős válto­zások érdekében mindannyi­unk további folyamatos, ki­tartó tevékenységére van szükség. A kibővített vezetői ülésen a rendőr-főkapitányság veze­tője, dr. Túrós Andyás rend­őr ezredes köszönetét fejezte ki a megye rendőri állo­mányának a munkakerülők­kel szembeni hatékonyabb fellépésükért. utasításokat adott, s konkrét feladatokat szabott.meg a közeljövő ten­nivalóit illetően. (udvardy) Százötven éves a magyar hajóipar Széchenyi István kezde­ményezésére 150 évvel ez­előtt, 1835-ben épült fel az Óbudai Hajógyár, ez terem­tette meg a magyar hajóipar alapjait. A jubileum alkal­mából szeptember végén a Magyar Tudományos Aka­démián ünnepi ülésen emlé­keznek meg a hajóipar 150 éves múltjáról, összegzik mai eredményeit és elemzik fej­lődésének további kilátásait. Ünnepséget tartanak a Ganz Danubius Hajó- és Daru­gyárban is, a Közlekedési Múzeumban kiállítást ren­deznek, a Magyar Posta pe­dig jubileumi levelezőlapot bocsát ki. A magyar hajóipar a múlt század közepétől gyorsan fellendült, a fatestű hajókat alig két évig gyártották, majd áttértek a vastestű vízi járművek készítésére. Az 50-es évektől u kiegye­zésig összesen 76 személy- és vontatóhajót, és több mint 120 uszályt építettek a gyár­ban. Az 1870-es évek válsá­ga visszavetette az iparág fejlődését, később azonban egyre nagyobb teljesítményű és egyre több utas befoga­dására alkalmas hajókat igényeltek a hajózási társa­ságok. Az 1910-es években vízre bocsátott gőzösök, köz­tük a Budapest, a Wien és a Schönbrunn a legerősebb és legmodernebb hajók vol­tak a Dunán. A két világ­háború közötti gazdasági válság ismét súlyosan érin­tette a gyárat, alig kaptak rendelést. Ekkor kezdték meg az ipari kazánok gyár­tását. A felszabadulás után a vállalat legfontosabb fel­adata a hazai hajópark helyreállítása volt. Az 50-es évek végén áttértek a moto­ros hajók építésére, szovjet tervek alapján megkezdték a tolóhajók, személyhajók, speciális tutajvontatók vízre bocsátását. A hajógyár mai termékszerkezete felöleli a legmodernebb, automatika- berendezésekkel felszerelt tolóhajókat éppúgy, mint az úszó- és portáldarukat, kon­ténereket és sporthajókat. A világ sok országába expor­tálják termékeiket, éves ár­bevételük több mini 5 mil­liárd forint. Az Északmagyarországi Vegyiművektől vette át a dekoritlemezek gyártását a Borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet, hogy volt be­tonelem üzemét átalakítva, a jóval gazdasá­gosabb bútoripari termék gyártására álljon át. A lemezeket speciális ragasztók segítsé­gével 138 Celsius-fokon, 5 atmoszférás nyo­mással préselik össze másfél órán át, hogy a minden piacon keresett termék minősége megfeleljen az előirányzatnak. Az üzemből évente mintegy 450-500 ezer négyzetméter díszítőelem kerül ki. Fotó: Morvay Tamás A dolgozókért a húsipari vállalatnál 1 ## A iovo a műszaki fejlesztésé Nemrégiben megtekinthet­tem a Borsod Megyei Hús­ipari Vállalat összes üzemét. A látogatás felejthetetlen ké­peket rajzolt az emlékeze­tembe. Minden érzékszerve­met szinte bombázták a ta­pasztaltak: az exportálandó marhahúst rakodó munkások képe, a sertészsír kisütésénél dolgozók izzadt homloka, a kolbásztöltő asszonyok fá­radt tekintete. Szag, pára és valóban megfeszített mun­ka. Ha megindul a húsfel­dolgozó szalag, nem lehetsé­ges egyetlen percnyi lazítás sem. A „széjjelnézést” egy meg­előző esemény indokolta. Miskolc Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén tárgyalt a me­gyei húsipari vállalat mun­kaügyi, kulturális és sport­intézkedéseiről. — A napi­rend summája szerint a hús­ipari vállalat akkor tehet elegei igazán vásárlói igénye­inknek, ha jól képzett, sta­bil gárdát sikerül kialakíta­nia. A kérdés: mit tettek, mit tehettek ennek érdeké­ben a vállalat vezetői? A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Húsipari Vállalat több mint kétezer munkást foglalkoztat, Miskolc legna­gyobb élelmiszeripari válla­lata. Az 1976-ban átadott új üzem folyamatosan korsze­rűsítette szervezettségét, nö­velte hatékonyságát. A lét­számnövelést a szakmun­kások arányának emelésével kapcsolták össze. E törekvés eredményeként ma több szak- és betanított munkás dolgozik a vállalatnál, mint az előző években. A kedve­zőtlen munkakörülmények, az alacsony bérszínvonal miatt azonban a foglalkoz­tatottak negyede a tervidő­szakban évente kicserélődik. A vállalat a szakmunká­sok utánpótlására jól felsze­relt tanműhelyt hozott létre. Évente 50—60-an végeznek a nappali tagozaton, és álta­lában 30 betanított dolgozó szerzi meg a szakmunkás- vizsgát. Ennek ellenére je­lenleg több mint száz szak­munkás hiányzik a külön­böző termelőüzemekből, s a húsipari vállalat szívesen al­kalmazna a jelenleginél több kisegítő dolgozót is. A mun- kerőhiány megszüntetésére növelték az alkalmi munká­sok, a szünidős diákok fog­lalkoztatását, az építőtábo­raikban több egyetemista kap helyet. Ezenkívül 42 gmk jött létre, tagjaik szá­ma 1100 fő. A vállalat há­rom termelőszövetkezettel létesített termelési kooperá­ciót, amit — évente — 50 ember munkájával növelte a munkaidőalapot. A dolgozók felvételének, majd megtartásának egyik leglényegesebb eleme ma a jó kereset. A húsipari vál­lalatnál a népgazdasági terv­nél magasabb arányban, évi 7,5 százalékkal növelték a béreket. Az átlagkereset évente 63 ezer forint. A fizikai munkások majd­nem 80 százaléka kedvezőt­len körülmények között dol­gozik. Ebben a munkakör­ben mindegyikőjük számára már megadták a vonatkozó kategória bértételének alsó határát. A kollektív szerző­dés, a szociálpolitikai és munkavédelmi terv alapve­tően biztosítja a dolgozók biztonságos tevékenységének lehetséges feltételeit, jogaik érvényesítését, kötelezettsé­geik teljesítését. A zsírolvasztóban beszél­tem Sotkó Ferenc gépkeze­lővel, aki az előző hónapban 8200 forint fizetést kapott. — örültem — mondta — a viszonylag nagyobb összeg­nek. Ügy érzem, meg is dol­goztam érte. Egyébként nem minden hónapban ilyen vas­tag a boríték. Általában hat és fél ezer forintot kapók. Máshol talán több lenne. De itt a munkámmal már be­csületet szereztem magam­nak, kivívtam, hogy nélkü­lözhetetlen embernek tartsa­nak. Ezért nem megyek el. A megyei húsipari válla­lat különböző intézkedéseit — így a dolgozók egészség- ügyi és egyéb ellátása érde­kében végzett munkát — még hosszan sorolhatnánk. Fontosnak tartjuk Bihal Gyula műszaki, termelési igazgatóhelyettes véleményét is idézni. Szerinte a hús­ipari vállalat dolgozóinak megtartása legelőször a mű­szaki fejlesztésen múlik. — Csökkentenünk kell a nehéz fizikai munka ará­nyát, a termeléshez a jelen­leginél több kisgépet kell beszereznünk, még moder­nebb eljárásokat szükséges alkalmaznunk. Ettől is előbbre tartom az „emberi tényező” szerepét, azaz: dol­gozóink érezzék, hogy törő­dünk gondjainkkal, senki sem közömbös számunkra. Munkájukért megfelelő er­kölcsi és anyagi elismerés­ben kell részesülniük. U. J. Diabetikus cukorkák exportra Diabetikus cukorkák gyár­tását kezdték meg a Sza- boIcs-Szatmár megyei Ro- zsály községben. A Máté­szalkai Sütőipari Vállalat egy már meglevő pékséget — 850 ezer forint költséggel — édességüzemmé alakított át. ahol évente 200 lo — négyfé­le ízesítésű, töltetlen — dia­betikus cukorkát állítanak elő, zömmel exportra. Az idei termelés csaknem egé­szét — 100 tonnát — cseh­szlovák partnerek rendelték meg, a fennmaradó mennyi­ség a hazai üzletekbe ke­rül. Az új üzem a hatszáz lakosú településen negyven helybelinek, főként nőknek ad munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom