Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-28 / 201. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. augusztus 28., szerda Az „Akademik Behounek” sza natórium, ahol a mozgásszervi megbetegedések komplex keze lését végzik Ahol a rádiumot felfedezték Ezen o helyen fedezte fel a Curie házaspár az ércekben a rádiumot, amely a jáchymovi fürdő megalapításához vezetett akadémiikus” szanatórium nagyszabású építkezése, amely a mozgásszervi megbetegedések komplex gyógyítását szolgálja. A hatvanas években végezték el a régebbi gyógy- házak rekonstrukcióját is, amelynek során ezeket diagnosztikai célokat szolgáló új egészségügyi műszaki berendezésekkel látták el. A ter- mál-radioaktív fürdőkön kívül Jáchymovban különféle radioaktív gyógymódokat alkalmaznak. Például a Bra- chyradium-terápiál, ami lényegében rádiumbesugárzást jelent — valamint a röntgenterápiát, és természetesen több más hagyományosnak számító fürdőprocedúrát is. A mai jáchymovi fürdőszervezetnek 549 alkalmazottja van, ebből 21 az orvosok. és 136 az egészség- ügyi és rehabilitációs dolgozók száma. A betegeket három gyógyintézetben — a „Radium Palace"-ban, az „Akademik Behounek”-ben, és a ,.Prahá”-ban kezelik. Csupán az 1984-es évben 16 ezer beteget kezeltek ezekben a gyógyintézetekben, közülük több mint háromezren külföldről érkeztek (az NSZK-ból, Ausztriából, de a Közel-Kelet és a Közép- Kelet “arab országaiból is). A jáchymovi gyógykezelés rendkívül hatásos, és a betegek szívesen látogatnak ide több ízben is. Ez a külföldi páciensek több mint felére érvényes: nem kivételes eset, hogy néhányuk tíznél is többször volt .Jáchymovban gyógykezelésen. A jáchymovi fürdő a nyugat-csehországi Krusné hory-- hegység .lábánál, 560 méter tengerszint feletti magasságban, festői erdős táj közepén fekszik. Az egykori jelentéktelen település a 16. század közepén a gazdag ezüstlelőhelyeknek köszönhetően királyi bányászvárossá vált, amely saját pénz — a jáchymovi tallér — verésére volt jogosult. A 19. század végén kimutatták a jáchymovi urán radioaktivitását, és 1898-ban a Curie házaspár itt fedezte fel a helyi kátrányszurokban a rádiumnak elnevezett új elemet. A gazdag radioaktív erek feltárása a régi ezüstbányában, és azok gyógyhatása adta az indítékot a fürdő megalapításához. 1906-ot írtak, amikor a radioaktivitást a világon először használták fel gyógyítási célokra. 1925-ben további kiadós eret fedeztek fel, amelyet Maria Curie-Sklodowska után Madame Curie-nek neveztek el. A további, az' 1963-ban felfedezett forrást FTantisek Behounek akadémikus, a csehszlovák radiológia megalapítójának tiszteletére Be- hounek-forrásnak keresztelték; Jáchymov népszerűségét és általános elismertségét az ideg- és a mozgásszervi betegségek gyógyításában elért rendkívüli eredményeknek köszönheti. E sikerek titka egyrészt a nagyhatású természetes gyógyforrásokban, másrészt az orvostudomány legújabb ismereteit hasznosító ■ modern gyógymódokban rejlik. Jáchymov újkori történelmének kezdete 1964, amikor megkapta a fürdőváros státuszát. Tíz évvel később megkezdődött a „Behounek Jáchymov a legfiatalabb csehszlovák fürdők sorába tartozik, és az elkövetkező években további bővítésével számolnak. „Feladatunk, hogy megtanítsuk klienseinket a betegséggel való együttélésre” — mondta a fürdőintézet igazgatónője, Hana Horvátová. — „A fontos életszokások kialakítására, és arra, miként lehet a fürdőgyógykezelés jótékony hatását maximálisan meg- hosszabítani." Jáchymov fürdöutcái Miskolci macskakövek A tikkasztó kánikulában is mindnyájan zakót húztunk. Ezzel akartuk megtisztelni egymást, meg azt a nyolc esztendőt, amit a negyvenöt évvel ezelőtti érettségit megelőzően együtt töltöttünk a miskolci református gimnázium falai között. Délelőtt gyülekeztünk a kapubejáratnál. Korábban mindig a Szinva partján várakoztunk egymásra de most nem tehettük már nem folyik ott a patak, helyén betonút kanyarog, a déli mentesítő út. Egykori gyülekezőhelyünk azért pontosan meghatározható, mert két parti fa túlélte az útépitést-átren- dezést. Álldogálunk kicsit meghalottan a hajdani Iskola, majd a mi időnkben Kálvin, most Rudas László utca 2. számmal jelzett, tekintélyes épület, a mi alma materünk előtt. Várjuk, jön-e még valaki a negyvenöt éves érettségi találkozóra. Mert itt kellene lenni még néhányunknak. Közben mi, helybeliek mutogatjuk, magyarázzuk a környékbeli változásokat azoknak, akik messzebbről jöttek velünk találkozni. — Ti sem tudtok semmire vigyázni — mondja egyikük, aki régen nem járt erre, de erre senki sem felelt. Nem várunk tovább. T4- zenketten jöttünk össze a negyvenegy érettségizőből. Kevesen vagyunk. Tanáraink közül, akik érettségire vittek, már senki sem él, közülünk tizenkilencen élünk idehaza, Magyarországon tizennégyen meghaltak — belenőttünk a háborúba hajdan, katonai szolgálat munkaszolgálat ritkította sorainkat, meg azóta is elhulllak közülünk többen (Legutóbb például Bartha Zoli, aki most a fővárosban mérnökösködött, korábban sokáig volt a Lenin Kohászati Művek fő- metallurgusa, meg Székely Barna, a Köjál Veszprém megyei főorvosa) — külföldön él (ha él még!?) közülünk nyolc. Egyik külföldön élő társunk eljött, hazajött a világ túlsó feléről e találkozóra. Ballagunk be az épületbe. Az öreg vaskapu alighanem még a régi, az élőkért is hasonló. A főbejáratot állványok védik, még tart a szünidei tatarozás. (Vajon tanévnyitásra készen lesz-e minden?) A főbejárat széles lépcsőjén a kopott kőfokokat már kicserélték. Itt mondta apám a kezemet szorítva 1932 júniusában: „Fiam, soha ne felejtsed el azt a pillanatot, amikor az apád bevezetett a gimnáziumba". Nem felejtem, emlékezem rá, ahányszor arra járok, s több alkalommal már bele is szőttem írásaimba ezt az emlékezést, de most különösen aktuális. A négy polgári iskolát végzett kishivatal- noknak roppant esemény volt hajdan, hogy fiát gimnáziumba írathatja. Az emléktábla most is olt van a bejáratnál, tudatja, hogy az iskola hazánk ezeréves jubileuma alkalmából készült, 1896- ban. (Igaz, használatba csak két évvel később, 1898-ban vették, addig a mai öreg múzeumépületben működött a tanintézet 1560 óta, s így minden miskolci iskola „atyja”.) Az épületben még tataroznak, az öreg harangot, amellyel Dargai Lajos pedellus az órák kezdetét és végét csengette, meg amit ballagásunkkor is megszólaltatott valami idegen színnel kenték le. Az ajtók és a tokok faburkolata akkor sötétbarna volt, most egészen világos. Itt volt balra a pénztár, ahol Soós tanár* úr tevékenykedett, jobbra meg Józsi néni, a másik pedellus felesége árult cukorkát, zsemlét, ilyesmit, amíg a tanulólétszám növekedése miatt szükség nem lett a teremre és \a „büfét” a pince lépcsölejáratának torkolatához száműzték. Járjuk az épületet. Ebben a teremben voltunk elsősök, a hátsó lépcső mellett, s egy másikban nyolcadikosok, ugyancsak a hátsó lépcső mellett, csak éppen valamivel később. Nézzük, itt volt a rajzterem és rajzszertár, Imreh Zsigmond tanár úrral a másodikon a másik szárnyon meg a természetrajzi előadó és a szertár, egy emelettel alább a fizikai, egy oldalsó teremben hajdan a görögpótló szaktanterem, de aztán később ott helyezték el az osztályunkat. A régi, negyvenöt év előtti tablónkat hiába keresnénk a háború alatt, illetve azt követően „nyílászáró szerkezet” lett belőle, azaz a kitört ablakokat azzal pótolták, meg a többivel. Ülünk a tanteremben, mindenki az egykori helyén. A katedra üres, tanárunk már nincsen. Ahol hajdan az „Óra et labora” felirat függött, most népköztársaságunk címere, a falakon különböző plakátok. Nincs meg az öreg, a folyosóról fűlhető kályha, központi fűtés van az egész épületben. Kinézünk a második emeleti terem ablakán. Jobbra a mozira szinte rácsúsztatott forgalmas út, balra az út folytatása. Látjuk az öreg múzeumépületet, falairól emeletmagasságig hiányzik a vakolat, távolabb, a Toronyalja utca elejének helyén a széles tér, buszmegállóval és parkolóval. Az iskola udvarára rá sem ismerünk. A kijárati szélfogók ugyan a régiek — Pores Kálmán igazgató úr csináltatta 1936-ban —, de a régi tornaterem a Papszer mellett már nincsen, a nagy udvar másik oldalát foglalja el most az úi tornacsarnok. Járkálunk nézelődünk, keresünk ezt- azt, keressü k J fj úsagu n k at. azt . a nyolc évet, amit itt eltöltöttünk, amíg rövid- nadrágos kisfiúkból érett emberekké neveltek bennünket. Az osztályteremben, meg később az ebédnél múltunkat idézgetjük, a távollevőkről beszélünk. A jelenvoltak közül tíz már nyugdíjas, az itthon élők többsége is az, meg a hazalátogató külföldi szintúgy. Pontosabban: kelten vagyunk még tényleges állományban. Egy avasi vendéglőben ebédelünk, a kilátóról nézzük a várost, amelyre sokan alig ismernek rá. A házgyári építkezés praktikus oldalait mindenki elismeri, de a diákköri Miskolc egyes képei hiányoznak. S ez talán ez alkalommal nemcsak megbocsátható, hanem természetes is. Mint eddig, ezután is szeretettel simogatjuk meg tekintetünkkel hajdani gimnáziumunk hatalmas épülettömbjét. Az öreg műemlék épület, az ősi schola fölé magasodó iskola nem műemlék, de Miskolc városképétől elválaszthatatlan, egykori diákjaitól elszakíthatatlan. Benedek Miklós Ma este a képernyőn Ma este, 21.20-kor jelentkezik a képernyőn, az első műsorban a Hazárdjáték című tévéfilm, hogy a felnőtt nézőknek nyújtson szórakoztató és egyben elgondolkoztató képet mindennapjaink egy sajátos tünetéről. Szalai Györgyi írta és Erdős Pál rendezte a filmet, a szereplői között pedig amatőrök, mint az az alkotók filmjeiben már megszokott. (Erdős rendezte például az Adj király, katonát! című filmet.) A film központi alakja egy üzemi népművelő, üzemi művelődési klubvézető, aki értelmes dolgokat szeretne elsősorban a fiataloknak kínálni, a hozzá beosztott munkatárs viszont mindenféle „umbuldálással" kíván lótszatsikereket elérni. A történet mégsem egy munkahely két dolgozójának munka- módszerbeli rivalizálásáról, hanem a tisztes eszközök és a kötetlenebb gazdasági lehetőségek, sőt mór a bűnözés határát súroló ügyeskedések konfliktusáról szól roppant feszülten, izgalmasan. Az idei veszprémi tévétalálkozó legsikeresebb filmje volt. Képünkön a film egyik kockája.
