Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-28 / 201. szám

1985. augusztus 28., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mennyit ér az erdő, ha az szövetkezeté? Általában kevés szó esik róla, pedig a valóság az, hogy megyénk termelőszö­vetkezetei nem csupán je­lentős szántó-, rét- és le­gelőterülettel, szőlő- és gyü­mölcsültetvénnyel rendel­keznek, igazán számottevő a birtokukban levő erdők nagysága is. Ez a megálla­pítás természetesen a hek­tárban kifejezhető erdőte­rületet jelenti, mert ami a minőséget illeti, a faállo­mány összetételét, az erdő- gazdálkodás színvonalát, tárgyi és személyi feltéte­leit, sajnos már korántsem említhetjük a számottevő kifejezést. Szövetkezeteink birtokában levő erdők na­gyobbrészt úgynevezett rontott erdők, szétszórt te­rületen, kedvezőtlen fafaj­összetétellel, sok esetben nélkülözve az okszerű er­dőgazdálkodásnak még a legalapvetőbb követelmé­nyeit is. Többek között ez is oka (de például a fapia­con tapasztalt dekonjunk­túra szintén), hogy az ezek­ből az erdőkből kikerülő fa­anyag feldolgozottsága ala­csony fokú, s ha mégis sor kerül feldolgozásra, a hasz­nos értékesülés csekély szá­zalékú. Sok tsz-erdő pedig csupán lakossági tüzelő­anyagot szolgáltat immár két és fél évtizede. E tarthatatlan, változta­tást követelő helyzet több mezőgazdasági üzemünk vezetőjét sarkallta, kény­szerítette lépésváltásra. Az elmúlt években történtek is részben egyedi lépések, részben — egy-egy térsé­gen belül — szövetkezések a termelőszövetkezeti erdő- gazdálkodás kátyúba ra­gadt szekerének kimozdítá­sára. Ezek a kezdeménye­zések attól függően, meny­nyire voltak átgondoltak, szervezettek, aszerint több­kevesebb sikerrel jártak. Valamennyi közül talán az encsi fatársulás az, amely­ben legtöbb a fantázia, s bár az első időkben voltak botladozásai, ez a szövet­kezés hordoz magában leg­több realitást abban a te­kintetben, hogy meg lehet találni a módját a jövedel­mező, a teljes vertikumot átfogó fagazdálkodásnak. Az encsi fatársulást 1979- ben nyolc kedvezőtlen adottságú termelőszövetke­zet hozta létre. A 2800 hektár erdőterületet átfogó tái'sulás azzal a céllal ala­kult, hogy — összefogva —. a belépő tagszövetkezetek erdőgazdálkodását szaksze­rűbbé, hatékonyabbá tegye. Volt feladat temérdek, hi­szen a tag tsz-ek korábban szétszórt erdőterületen, ala­csony gépesítettségi színvo­nalon, kevés szakemberrel, nem kellő hatékonysággal gazdálkodtak erdővagyo- nukkal. Az encsi fatársulás meg­alakulása óta immár hat esztendő telt el. A közel­múltban az Encs Városi Párt-végrehajtóbizottság megvizsgálta, mi is történt ez alatt a hat esztendő alatt faügyben, beváltak-e, meg- valósultak-e azok az elkép­zelések, célok, amelyek a megalakulást szorgalmaz­ták. Nos, a vb tagjai meg­állapították, hogy különö­sen a kezdeti időszakban sok volt a gond, a nehéz­ség. A fatársulás, megala­kulásakor 17 millió forint termelési adóból visszafize­tendő fejlesztési hitelt, va­lamint 7 millió forint álla­mi támogatást kapott. Eze­ket az összegeket egy köz­ponti faüzem létrehozására fordították azzal a céllal hogy részben a tagszövet­kezetek erdeiből kikerült faanyagot, részben a kör­nyező tsz-eklől felvásárolt anyagot itt dolgozzák fel. Ám az 1981. augusztus 20- án felavatott üzemben nem indult, nem indulhatott meg a folyamatos termelés. Ennek több oka is volt. Az üzem beindításával például nem tudott lépést tartani a fakitermelés, mi több a kitermelt kevesebb fa­anyag egy része is más csatornákon értékesült. A társulás üzeme így vásá­rolt faanyag feldolgozásá­val kezdett, kevés forinttal mérhető sikert realizálva. Sőt, semmit, hiszen 1982 első félévének 6,2 milliós termelési értékét 10,5 mil­lió költséggel állították elő! Bizony a veszteség az ala­pítók kedvét szegte, többen közülük a kilépés gondola­tával foglalkoztak. A kez- . deti kudarcok alaposan fel­adták a leckét. Szerencsé­re a járási párt- és állami szervek kezdeményezésére gyors döntés született: nem szabad hagyni felbomlani a társulást, hanem át kell szervezni. Ez meg is tör­tént, mégpedig úgy, hogy a gesztor szerepét a krasz- nokvajdai Bástya Tsz vet­te át. A krasznokvajdaiak belépése a társulásba rö­vid időn belül pozitív fo­lyamatokat indított el. Si­került a veszteség további növekedését. megállítani sőt, év végére a meglevő­ket több mint egymillió fo­rinttal csökkenteni. Mindez nehéz, kitartó munkával járt, hiszen visz- sza kellett szerezni a tag tsz-ek elvesztett bizalmát. A dolgot csak nehezítette a fapiac pangása, a meglevő gépállomány leromlott ál­lapota. S bizony, az alap­vető célt — a tagok erdő- gazdálkodásának összefogá­sát — sem lehetett azon nyomban megvalósítani, hi­szen mindenekelőtt az en­csi fűrészüzem termelését kellett nyereségessé tenni. Tulajdonképpen ezen állt vagy bukott minden. Sze­rencsére az ez irányú erő­feszítéseket siker (koronáz­ta, s 1983 végére az encsi fűrészüzem 25,2 milliós ter­melési értéke már 178 ezer forint nyereséggel járt együtt. Szerény nyereség igaz, de a számok mögött már rendezett pénzügyi helyzet, biztos piac, dízel­üzemű szállítógéppark áll. Mindezek láttán a tag- szövetkezetek véleménye lassan pozitívan változott meg a társulásról. Ennek a mértéktartó realitásnak — a jelentkező sikerek mel­Paradicsommag exportra Minden eddiginél több, összesen 21 új paradicsom­fajtából szednek magot az idén a Zöldségtermeszté­si Kutatóintézet (Fejlesztő Vállalatnál. Naponta 8—10 vagonnyi bogyóból szedik ki a magot a vállalat vetőmag­üzemében, s valamennyit nyomban gondosan megvizs­gálják. Ellenőrzik a fajta­azonosságát, a minőségét és a csíraképességét. Az újdon­ságok közül a Tinit, a Mó­dit és a Gálát fólia alatti termesztésre javasolják a szakemberek, szántóföldre pedig főleg a Robotot, a Ko­ráit és a 407 jelű fajtát. Valamennyi új fajta maga­sabb hozamú az eddigieknél, ugyanakkor színüket és bel- tartalmi értéküket tekintve is értékesebbek. A házi­lett azért látták a gondo­kat is — az eredménye az az igazgatótanácsi döntés, hogy — az eredeti célkitű­zésnek megfelelően — 1984. január l-től a fatársulás átveszi a tagszövetkezetek - től az erdőgazdálkodás minden gondját. Ettől az időtől kezdve a tagok tu­lajdonában levő, de keze­lésre átadott 3267 hektár erdőterületen saját gép­parkjával a fatársulás vég­zi a fakitermelési, - erdőfel­újítási, erdőtelepítési mun­kákat, s az ipari fa feldol­gozását. Az elmúlt év jó bizonyíték rá: eredmény­nyel. Az integráció első esztendejét 2 millió forint eredménnyel zárta a társu­lás. Az idei tervek pedig még merészebbek! A termelési érték 27,6 százalékos, a nyereség 32,5 százalékos növekedése az előirányzott 1985-re. Mindezek mellett, gondolnak a jövőre is, hi­szen 65 hektár új eaxlő te­lepítésére is sor kerül. A jövő, a hogyan tovább ma­napság sokat foglalkoztat­ja a társulásban érdekelte­ket. Szakmai cél a rontott akácerdők átalakítása, mag­eredetű akácra, vagy más fafajra, például fenyőre, tölgyre. Ugyancsak közel­jövőben megvalósítandó cél a faipari hulladékok minél maradéktalanabb haszno­sítása. Az encsi üzemnek ez korábban sok gondot oko­zott. Most a tervek szerint gőzzé alakítják át, s ezzel a gőzzel magát az üzemet, a szárítót, fűtik majd, sőt a szomszédos Mezőgép gyár­egység gőzigényét is ki tud­ják elégíteni. Mindezzel évi három, három és fél mil­lió forint értékű import fű­tőanyagot tudnak kiválta­ni. Természetesen ez beru­házással jár, pénzbe kerül, mintegy 7 millióba. Ehhez 2,3 millió saját erő már rendelkezésre áll, ugyan­ennyi , támogatóst kérnek a megyei tanácstól, míg a hiányzó összeget energia­racionalizálási hitelből igénylik meg. A beruházás megvalósulása erdőgazda­sági mércével mérve is azt jelenti, hogy megvalósul a faanyag legnagyobb mérvű hasznosulása, hiszen még a hulladékanyag is értékké alakul át. Az encsi talársulás teljes vertikumának kialakítása, illetve az arra való törek­vés megyénkben — a ter­melőszövetkezeti mozga­lom területén — úttörő kezdeményezés volt. S mint minden új, ez is bot- ladózással, sok nehézséggel járt Szerencsére ezeket a gondokat szívós munkával, s nem kis erőfeszítéssel si­került leküzdeni. Ma már a szerzett tapasztalataik se­gítenek, egyre javuló ered­ményeik pedig egyik köve­tendő példaként jelölik ki az utat megyénk többi, er­dővel rendelkező termelő- szövetkezete számára, ame­lyet. a jövőben járniuk kell annak érdekében, hogy er­dőgazdálkodási ágazatuk a mainál tervszerűbben, na­gyobb értéket, egyben nye­reséget előállítva funkcio­náljon. Fának haszna „gyümöl­csén” tetszik meg — tartja a régi mondás. Nos, min­den. fának sok „gyümöl­cse”, értéke van. De kel­lenek hozzá ezeket való­ban megtermelő és értéke­sítő „kertészek”, szakembe­rek. Ügy tűnik Abaújban, Encs ködnyékén már van­nak ilyenek. Hajdú Imre kertekbe olyan, szinte lugas­sá növekvő fajtát ajánlanak, amelyből négy tő fedezi egy család szükségletét. A kecskeméti paradicsom- fajták iránt külföldön is nagy az érdeklődés. Ebben az. évben már kereken 80 tonna paradicsommagot ex­portál a Vállalat. A Tiszai Kőolajipari Vállalat az eredményesen gazdálkodó nagyvállalatok sorába tartozik. Az igényeknek megfelelően az első fél évben több száz millió forinttal növelte eredeti termelési előirányzatát. A TIFO és az olasz Snamprogetti cég együttműködése A párt legutóbbi kongresz- szusán is sok szó esett a tu­dományos eredmények gyor­sabb alkalmazásáról, a kor­szerű technológiák bevezeté­sének szükségességéről. Az ipar dinamikus fejlődése ugyanis megköveteli a mű­szaki haladás további lehe­tőségeinek feltárását, a tech­nológia erőteljes korszerűsí­tését, az új termékek gyors kifejlesztését, a versenyké­pesség fokozását. Jó néhány iparvállalat megszívlelve az intelmeket, szüntelenül ku­tatja azokat a lehetőségeket, amelyek a tudományos ered­mények gyakorlati alkalma­zását segítik. S mert ma már alapkövetelmény, hogy a műszaki-technikai szint fo­kozatosan közelítsen a nem­zetközi élvonalhoz, egyre több gazdálkodóegység is­meri fel, hogy javítania kell alkalmazkodóképességét, a vállalkozókészségét. A napokban Kónya Sán­dorral, a Tiszai Kőolajipari Vállalat műszaki igazgató- helyettesével beszélgettünk arról, hogyan lehet manap­ság korszerűsíteni a termék- szerkezetet, milyen útja-mód- ja van annak, hogy egy-egy ipari üzem élenjáró techno­lógia birtokába jusson. Szó­ba jöhet az önerőből történő előrelépés módja, ám a sa­ját kutatás, fejlesztés rend­kívül sok időt, pénzt igé­nyel. Marad tehát a fejlett technika, az élenjáró techno­lógia külföldről történő meg­vásárlásának lehetősége. — Ekként gondolkodtunk mi is, amikor az olasz Snamprogetti céggel kezd­tünk ismét tárgyalásokat a korszerű technológia alkal­mazásáról — mondta a mű­szaki igazgatóhelyettes. — Erről az olasz cégről tudni kell, hogy elismert kutató­fejlesztő intézet hírében áll, valamennyi új eljárást, tech­nológiát laboratóriumi mé­retekben dolgoz ki, de azok gyakorlati alkalmazását, be­vezetését ipari üzemekre bízza. Ez történt a mi ese­tünkben is, amikor a közel­múltban együttműködési megállapodást kötöttünk a cég vezetőivel az izobutilén gyártására alkalmas kísérleti félüzem megépítéséről. — Ez már csak azért is életrevaló elképzelésnek bi­zonyult, mivel az alapanyag, az úgynevezett metiltercier- butiléter, rövid nevén MTBE- termék (a benzin oktánszá­mút növelő adalék — szerk.) rendelkezésünkre áll. Ezt az MTBE-üzemet is — amely­nek kapacitása évi 30 ezer tonna — az említett olasz tervezőintézet licence alap­ján építettük fel. — Hogyan vetődött fel en­nek a kísérleti félüzemnek a létrehozása? — Az izobutilénhez kizá­rólag konvertibilis valutáért lehet hozzájutni, rubelvi- szonylátú piacon és belföl­dön nem áll rendelkezésre. Hadd tegyem hozzá ehhez még azt, hogy a piacot-egyes-egyedül az Exxon cég és európai leányvállalatai uralják, s ez az árakban is megmutatkozik. Különben az izobutilént a Chinoin Nyu­gatról vásárolja, évenként mintegy 500 tonnát. A terv­be vett kísérleti üzemünk termelőkapacitása is ennyi lesz. Tehát még meg sem épült, máris van vevő a le­endő termékre, amelyre a hazai gyógyszeripar nö- vényvédőszer-gyártó tevé­kenysége folytán reális és sürgető igény jelentkezik. A SZIM Budapesti Szer­számgépgyárának Soroksári úti üzemében elkészült a számítógépvezérlésű (CNC) esztergagép második generá­ciójának mintapéldánya. A berendezés úgynevezett ki­szolgáló robottal összekap­csolva — egyelőre emberi felügyelettel — dolgozik. A SZIM-ben kifejlesztett új típusú esztergagéppel együtt­működő robotot a Csepeli Egyedi Gépgyárban gyártot­ták, japán licenc alapján. A kiszolgáló robottal kö­zös vezérlésű esztergagép automatikusan forgácsolja a munkadarabokat. A beren­dezés abban különbözik a hagyományos CNC eszter­gáktól, hogy a megmunká­landó fémet ember- helyett robot adagolja, amely gon­doskodik a késztermék tá­rolásáról is. Így lényegesen könnyebbé válik az eszterga- padok mellett dolgozók mun­kája, nem kell a nehéz fém­darabokat kézzel emelgetni. — S miért csak évi 500 tonna kapacitásúra tervezik a kísérleti üzemet? — Van egy minimális cél­kitűzés, ami 500 tonna izo- butilén-gyártó kapacitás lét­rehozását tartalmazza. Ugyanakkor létezik egy ma­ximális cél is, amely tízsze­rese a mostaninak, vagyis 5 ezer tonnás termelést irá­nyoz elő. Ez viszont csak akkor valósítható meg, ha ezt a piaci igények, export- lehetőségek és az árak ked­vező alakulása egyértelmű­en alátámasztja. — A TIFO számára min­den bizonnyal előnyös a kö­zelmúltban aláirt együttmű­ködési szerződés. — Elmondhatom, kedvező feltételek mellett olyan el­járáshoz és műszaki adatok­hoz jut a vállalat, amelyek egy későbbi beruházás dön­tését kellően megalapozzák. A kísérleti félüzem működé­séhez rendelkezésre áll az alapanyag, az MTBE, bizto­sított az összes energiaszol­gáltatás, s a TIFO üzemei közötti integráció garanciát jelent a veszteségmentes bontási kísérletekhez, üzem­próbákhoz, vagyis tartós üzemelést tesz lehetővé. A kooperációs szerződés tulaj­donképpeni célja, hogy a nálunk megépülő kísérleti félüzern technológiai és üzemviteli adatait össze­gyűjtjük, s azok elemzése révén olyan ipari nagyüzemi technológiai eljárás alapjait vessük meg, amely polimeri- zációs minőségű izobutilén előállítására alkalmas. Ehhez az olasz cég térítés nélkül szolgáltatja a licencet, a know-how-t, A kísérleti fél­üzem költsége mindössze 52 millió forintra tehető. Lovas L. Az első ilyen hazai gyárt­mányú, robottal egybeépített automatikus esztergapadot most próbálják ki a szer­számgépgyárban. A gyakor­lati vizsga után a berende­zést szeptemberben bemu­tatják a hannoveri szerszám­gép-világkiállításon is. A SZIM ebben az esztendőben a mintapéldánnyal együtt ötöt gyárt az új típusú esz­tergagépből. Jövőre a CNC vezérlésű gépcsalád másik két tagját , továbbfejlesztik, és alkalmassá teszik robot fogadására, megkezdik a so­rozatgyártást, és mindhárom továbbfejlesztett típusból tíz-tíz, összesen . 30 darabot gyártanak. A berendezések felét a hazai, a többit a KGST-piacon értékesítik. A SZIM konstruktőrei to­vább folytatják az eszterga­gépek korszerűsítését. A fejlesztési cél az, hogy a ro­bottal kiszolgált berendezé­sek emberi felügyelet nélkül folyamatosan üzemeljenek. Robottal összekapcsolt esztergagépek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom