Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-18 / 194. szám

1985. augusztus 18., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Pártkongresszus, illegalitásban A kongresszus igen sze­rény körülmények között egy bécsi munkáskerület könyvtárának keveset láto­gatott olvasószobájában ülé­sezett. Huszonkét magyar kommunista, 21 férfi és egy asszony jött össze, hogy megtárgyalja az illegalitás­ban dolgozó kommunista mozgalom helyzetét és fel­adatait. Már öt esztendő telt el a Tanácsköztársaság meg­döntése óta, már öt eszten­dő küzdelmei, súlyos veszte­ségekben fogant tapasztala­tok állottak a KMP mögött. Ideje volt tapasztalataikat összegezni, véleményt cse­rélni, egymással szót érte­ni ... Az összejövetelt, amelyre 1925. augusztus 18—21. kö­zött került sor, jelentős gya­korlati és elméleti tevékeny­ség előzte meg. S maga a kongresszus arra törekedett, hogy záróakkordja legyen az eddig végzett munkának, és egyúttal kiindulópontja az immár stabilizálódott ellen- forradalmi rendszer elleni küzdelemnek. Jelentések ké­szültek a hazai pártépítés eredményeiről, téziseket ter­jesztetitek be, amelyek ele­mezték a nemzetközi és ha­zai politikai viszonyokat, előadások hangzottak el a feladatokról és minden na­pirendi pont körül élénk vi­ta alakult ki. A küldöttek A kongresszusi küldöttek mintegy harmada 1919 au­gusztusa óta emigrációban élt. Kun Béla. a Tanácsköz­társaság kimagasló vezetője ebben az időben ikimeríthe- tetlennek tűnő energiáját megosztotta a hazai és a nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom között. Részt vett a Kommunista Internacioná- lé munkájában és fáradha­tatlanul harcolt az illegális KMP megerősítéséért. Alpá­ri Gyula, aki Lenin régi har­costársai sarába tartozott, ek­kor a nemzetközi kommunis­ta sajtóorgánum, az Inpre- korr felelős szerkesztője volt, ismert és elismert marxista. Rákosi Mátyás, a Tanács­köztársaság és a Kommunis­ta Initernacionálé tisztségvi­selője, Landler .Jenő, az emig­ráció és a hazai munkás- mozgalom szeretett, „öregje”, a magyarországi munkás­mozgalom élő gyakorlatának legjobb ismerője, Hirossik János a tízes évek baloldali szociáldemokratája, a KMP egyik alapítója vett részt a vitában. És a fiatalabbak: Révai József, az éles szemű, jó tollú publicista, Vas Zol­tán, a Horthy börtöneit már megjárt bátor pártépítő, Szán­tó Zoltán, a magyar Vörös Hadsereg volt politikai bizto­sa ezekben aZ években párt­munkás, osztozott a, többiek­kel a kongresszus munkájá­ban. A hazai küldöttek többsé­gét is az orosz és a magyar proletárforradalom érlelte kommunistává. Gőgös Ignác, Fiala Ferenc, Németh Lajos Szó v j e t - O r oszoi s zó gb an vol­tak vöröskatonák, Öry Ká- íoly, Szekér Nándor, Czeiner Ferenc, Kélinger Pál, Juhász, Pál a magyar Vörös Hadse­regben vagy a Vörös Őrség­ben szolgáltak. Kisebb-na- gyobb tisztséget töltöttek be a forradalmakban Szabó Pé­ter, Mitterer József, György Benedek, Váradi László is. Hámán Kató kapcsolata a for radalmi mu nkásmozga ­lommal ugyancsak az 1918- as esztendőhöz kötődik. A felsoroltak mindegyikére el­mondhatjuk, hogy forradal­mi magatartásuk miatt már megismerték az uralkodó osztályok elnyomó apparátu­sát. volt akit rendőri fel­ügyelet alá helyeztek, volt akit internáltak, vagy bör­tönbüntetéssel sújtottak, de valamennyiük jellemző tu­lajdonsága:, hogy kiszabadu­lásuk után ismét bekapcso­lódtak a legális munkás- mozgalomba és igen hamar „rátaláltak” az illegális kom­munista pártra. Az egybegyűltek tehát el­méletből és gyakorlatból egy­aránt ismerték a, feladato­kat. Ezért a kongresszus lé­nyegében reálisan értékelte az illegális párt helyzetélj és a politikai erőviszonyokat, a sejtrendszer szervezési ne­hézségeit, a kommunisták társadalmi kapcsolatait és tömegbefolyását. Felfigyel­tek az illegális munka ne­hézségeire és az illegalitás­ból következő elzárkózotlság veszélyeire is. Nagy remé­nyeket fűztek a Magyaror­szági Szocialista Munkáspárt munkájához, de vitatták a legális és illegális pártmun­ka összekapcsolásának mód­szerét és elemezték a moz­galom egészére ható előnyét, illetve az esetleges hátrá­nyokat:, veszélyeket, amelye­ket az illegális párt számá­ra jelenthet. Reálisan és sok összefüg­gésében nézték a nemzetkö­zi eseményeket is. A kérdés előadója Alpári Gyula, jól ismerte nemcsak a nyugat- európai, de a kelet-európai fejlődés tendenciáit is. A kongresszus valamennyi, a nemzetközi munkásmozga­lomban közvetlen tapaszta­latokat szerzett résztvevője saját tapasztalataiból is. meg­értette, hogy a. kapitalizmus elleni harc az. elkövetkező években hosszan tartó és el­húzódó folyamattá válik, gyors változásra, forradalmi fellendülésre nincsenek biz­tató kilátások. A kapitaliz­mus válságjelenségeit azon­ban súlyosabbnak, megúju­lási lehetőségeit jelentékte­lenebbnek ítélték a valósá­gosnál. A magyarországi társadal­mi és gazdasági kérdésekről szólva, Kun, illetve Landler előadása tükrözte a Horittiy- rendszer, a maga összetett, de az adott időszakban vi­szonylag konszolidált viszo­nyait. S bár a kongresszus nem szakított, és az adott időszakban nem js. szakítha­tott a forradalom a prófé­tái forradalom koncepció ja­vai, az. egybegyűltek azt is látták, hogy a forradalmi fellendülés útjában Magyar- országon is akadályok tor­nyosulnak. S a proletariá­tust. de más dolgozó és kis­polgári rétegeket is csak a napi politikai és gazdasági kérdések pontos megfogal­mazásával lehet megnyerni. A mindennapi gazdasági feladatok középpontba állítá­sa előtérbe helyezte a ma­gyarországi agrárviszonyok beható tanulmányozásának igényét, a munkás-paraszt szövetség tartalmának vizs­gálatát, valamint a szakszer­vezeti munka érdemi elem­zését is. * r|I irca vJj r\D A KMP kongresszusa, pár­tunk történetében az első kongresszus, történelmi ese­mény volt. Lezárta, a. párt fejlődésének egy szakaszát, meghatározta: a. párt politi­kai feladatait, taktikáját, el­fogadta, a párt szervezeti szabályzatát és választott tes­tületet állított a párt élére. Az új Központi Bizottság azonnal munkához látott. Tagjai sarából megválasztot­ta a magyarországi titkársá­got: Mitterer Józsefet, öry Károlyt, Rákosi Mátyást A Külföldi Bizottság tagjai ma­radtak Kun Béla, Landler Jenő és Alpári Gyula. A kongresszus, hazai kül­dötteinek többsége a határt ismét illegálisan átlépve visszatért Magyarországra. Valamennyien a*ön voltak, hogy végrehajtsák a kong­resszuson hozott határozato­kat. Ezt a .célt azonban nem sikerült hiánytalanul megva­lósítani. A kongresszus után nem egészen egy hónappal súlyos letartóztatás! hullám kezdődött, melynek — árulás miatt — áldozatul esett az egész hazai pártvezetőség. A kongresszus közvetlen hatá­sától várt lendület egy idő­re megtört. A kongresszuson elfogadott irányelvek azon­ban a, magyarországi kom­munista mozgalomban to­vább élteik, s napjaink tör­ténetének is elválaszthatat­lan részei. Szabó Agnes történész Feladatok az ÓKÜ-ben A napokban tartotta mű­szaki-gazdasági konferenciá­ját az Ózdi Kohászati Üze­mek. A tanácskozáson a szak­emberek megtárgyalták a vál­lalat első féléves tevékeny­ségét, valamint , a kővetkező hónapok tennivalóit. Az év első felében végzett munkával kapcsolatban dr. Pethes András vezérigazgató többek között elmondta, hogy hengerelt készáruból a ter­vezett 458 900 tonnával szem­ben csak 434 000 tonnát tud­tak értékesíteni. A népgaz­daság érdekeivel összhangban kiemelt figyelmet fordította^ a konvertibilis export telje­sítésére, és végeredményben az előirányzott 1:20 000 ton­nán felül további 7000 tonna árut szállítottak a külföldi piacokra. A vezérigazgató felhívta arra a figyelmet, hogy a má­sodik fél évben a vállalat kollektívájának készáruból 506 000 tonnát kell legyárta­ni és értékesítem. Minden­képpen teljesíteni kell a kon­vertibilis exportot, azaz 15S ezer tonna készárut le kell szállítani a megrendelőknek. Javítani kél! az acél minő­segét, a nyensvas- és acél­gyártás gazdaságosságát, s minden területen fokozni kell az anyag- és energiatakaré­kosságot. A gyár kollektívája elhatározta, hogy év végéig csökkenti a veszteséget. — r. í. — Beszélgetés dr. Szolyák Ferenccel, a megyei bíróság elnökével A bírók, a polgári peres tanácsok és a büntetőtaná­csok tevékenysége élénk fi­gyelemre tarthat számot a lakosság minden rétegében. Jogérzékenységünk mind kifinomultabbá válik. El­várjuk, hogy peres ügye­inkben igazságos döntés szülessen, s ha valaki meg­szegi törvényeteket, cse­lekményével arányos bün­tetésben részesüljön. Ellen­ben: semmiféle bántódása ne essék a törvénytisztelő, becsületes állampolgárok­nak. Akik kellően megis­merik az „igazságügy” hét­köznapjait, hamar megér­tik, hogy az ítélkezés a legnehezebb szellemi mun­kák egyike. Nemcsak tel­jes embert kíván, hanem kimagasló műveltséget, ala­pos és mindennap tovább mé lyí tett felkészül tsége t, emberismeretet, élettapasz­talatot és ráadásul jó kon­díciót. A szocialista igaz­ságszolgáltatás alapelveit az alkotmány rögzíti, a rész­letesebb szabályozást a bí­rósági törvényben talál­hatjuk meg. Megyénk bíró­ságainak munkájáról, ten­nivalóiról, az ítélkezés színvonaláról dr. Szolyák Ferenccel, a Borsod Megyei Bíróság elnökével beszél­gettünk. — Az államigazgatás korszerűsítése mennyiben érintette a megye bírósá­gait? A járások megszűné­sével nyilván nem szűnhet­tek meg automatikusan a járás bíróságok ? — Egy járásbíróság szűnt meg: az edelényi. Felada­tait most a Miskolci Vá­rosi Bíróságon végzik el. Más tennivalónk a köz­igazgatás korszerűsítésével kapcsolatban nem volt. Borsod-Abaúj-Zemplénben a Megyei Bíróságon kívül (amelynek kebelében mű­ködik a Munkaügyi Bíró­ság) Sátoraljaújhelyen, Sze­rencsen, Miskolcon, Lenin- városban, Mezőkövesden és Ózd on dolgoznak a bírósá­gok. Ezek illetékessége a városra és vonzáskörzetére terjed ki, rajtuk túlmenő­en. . . — Van egy bíróság Szik­szón. Sokan úgy gondolják, Encsen lenne a helye ... — Nemcsak gondolják, hanem kifejezetten kérik a költözést. Megítélésem sze­rint is igazuk van az en- csi állami és társadalmi szervezeteknek, amikor hangot adnak a vélemé­nyűiknek. hogy földrajzi szempontból a városban kedvezőbb helyen lenne a vonzáskörzet bírósága. Megfelelő épületet azonban még nem tudtak biztosíta­ni az elhelyezésére. — Hasonló helyzet ala- knlt ki Kazincbarcika ese­tében. — így van. A városban és környékén körülbelül 60 ezer ember él, akiknek a bíróságokra tartozó ügyeit Miskolcon intézzük. A leg­rosszabb esetben megtör­ténhet, hogy egy-egy ügy­felünknek Kazincbarcika. Edelénv vonzáskörzetéből majdnem kétszáz kilomé­tert kell utaznia. A távol­ságot természetesen oda- vissza utazásra értem. Te­hát jó lenne egy új bíró­ságot építeni a városiban, de az Igazságügyi Minisz­térium pénzügyi lehetősé­gei korlátozottak. Ezért hú­zódik az Ózdi Városi Bí­róság megfelelő és végle­ges elhelyezése. Ott a leg­rosszabb a helyzet. A töb­bi városban elégedettek le­hetünk a körülményekkel, a tárgyi feltételekkel. A személyi feltételekkel vi­szont már kevésbé. Nem azért, mintha egyetlen olyan jogi munkaterületen dolgozó emberünk volna, aki nem lenne alkalmas hivatása betöltésére. Sokkal inkább azért, mert az egy­re több munkát a koráb­binál kevesebben végzik el. A megyében 98 bírói állás van, ebből öt nincs betölt­ve, gyesen négyen vannak. A nyugdíjkorhatárt hat bí­ró lépte túl, s legalább ennyien lesznek, akik jö­vőre érik majd el. A köz­jegyzői állásokat sem tud­juk maradéktalanul betöl­teni. összesen húsz fogal­mazót, azaz gyakornokot alkalmazhatnánk, a betöl­tetlen állások száma ezen a munkaterületen most öt. — Ehhez a témához kap­csolódik következő kérdé­sünk. Miben látja a bírói pálya elnőiesedésének okát? — A képzettséggel és a munkával arányban nem álló fizetéssel, valamint az­zal, hogy nálunk kötetlen a munkaidő. A nők szíve­sebben vállalják ezt a be­osztást, még ha időnként éjjel-nappal is dolgozniuk kell. így ugyanis könnyeb­ben elláthatják gyermekü­ket, jobban eloszthatják a második műszak terheit. Továbbá: a jogi karok fel­vételi követelményeinek a fiúknál szorgalmasabb lá­nyok sikeresebben eleget tesznek. Több lányt vesz­nek fel, természetesen több is kap ott diplomát. — Az eddig felsorolt gondok mennyiben hatnak az ítélkezés színvonalára? — Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy se­mennyiben. A bírókra em­berek sorsát bízták, ezért ügy kell dolgoznunk, hogy még a tévedés lehetőségét is kizárjuk. Megyénk bíró­ságai havonta — átlagosan — 2223 peres ügyben dön­tenek. Az úgynevezett pe- r^n kívüli ügyek száma szintén egy hónapban eléri a 700-at. Sok munkájuk van a hagyatéki ügyeket intéző közjegyzőinknek. Az ítéletek több mint 80 szá­zaléka mégis már az I. fo­kú eljárás befejezésekor jogerőre emelkedik. A megfellebbezett döntések 60 százalékát a II. fokú bíró­ságok helybenhagyják, azaz megalapozottnak mi­nősítik. Az ítéletek 90 szá­zaléka tehát hibátlan. Mi ezt tartjuk munkánk leg­fontosabb minőségi muta­tójának. Lényeges követel­mény még az időszerűség. Időszerűnek azt az ítéletet nevezzük, amelyben az ér­kezéstől számított hat hé­ten belül érdemi döntés születik. Nos, ezt tekintve, már nem lehetünk telje­sen elégedettek. Az idősze­rűség! mutató — megyei szinten —10—11 hét. Az or­szágos átlaggal összehason­lítva ez még_ elviselhető. Az már viszont nem, hogy a Miskolci Városi Bíróság polgári szakaszára érkező perekben általában 18 hét telik el az ítélet kihirde­téséig. Ebben a Miskolci Városi Bíróságon tárgyalt peres, büntető- és egyéb eljárások rendkívül magas száma játssza a döntő sze­repet. A miskolci bírák személyenként ugyanis ha­vonta majdnem 42 ügyben döntenek, ami közel öttel több, mint az országos át­lag. — Kérem, ne vegye sér­tésnek a következő kér­dést. Olxyasóinkat nagyón érdekelni fogja az ön vá­lasza. Lehetséges-e „kívül­ről" nyomást gyakorolni a bírókra. vagy megveszte­getni őket? — A bírói függetlenség elve alkotmányunk egyik sarkalatos pontja. Eszerint a bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alá­rendelve. Ezt a törvényt maradéktalanul betartják az állampolgárok, és az el­múlt évtizedekben sem tár­sadalmi szervezetek, sem vezető beosztásban levők nem próbálták meg befo­lyásolni a bíró munkáját, az ítélkezést. Ritkán, még a fehér hollónál is ritkáb­ban megtörténik, hogy a döntés, vagy ítélet után valaki készpénzzel, vagy egyéb ajándékkal próbálja meg a háláját a bírónál le­róni. Ez természetesen so­ha nem sikerülhet senki­nek. Én magam két pél­dára emlékezem. Az egyik alkalommal az ügyfél egy 100 forintost tett az asz­talra. A bíró meg sem fog­ta a pénzt. Nem mert hoz­zányúlni. A másik esetben demizson bort ajánlott fel az egyik ügyfél. A bíró erélyesen visszautasította. Néhány nap múlva egy demizson borral érkezett lakására a postás. A bíró époen csak rápillantott a küldeményre. s azonnal utasította a kézbesítőt: vissza a feladónak. Majd­nem sértődés lett az eset­ből. mert nem sokkal ké­sőbb kiderült, hogy a bort nem a: pereskedő fél, ha­nem a bíró szülei küldték karácsonyi ajándékként.. . — Befejezésül arra kér­tük. mondjon néhány szót önmagáról. — Magamról kevésbé szívesen beszélek, mint munkánkról. A bíróság ne­kem az életem. Egyébként Alsómérán születtem, 1931- ben. Édesapáim a postán ideiglenes órabéres távírdái munkásként dolgozott, édes­anyám háztartásbeli volt. Bőven akadt munkája, hi­szen nyolc testvérem volt, én a hetedik gyermekként születtem. Egyedül én ta­nultam, — amint az akkor szokásban volt, tanáraim papnak, majd tanítónak szántak. Ide, a Megyei Bí­róságra 1956-ban kerültem fogalmazónak. Dolgoztam az Abaújszántói, majd a Szikszói Járásbíróság elnö­keként. Elvégeztem a Po­litikai Főiskolát, 1976 ja­nuárjában neveztek ki el­nökhelyettesnek. Az elmúlt év nyarától vagyok a Me­gyei Bíróság elnöke. El­vem. amely sok nehézségen átvezetett, segített: marad­iak meg köznapi „egysze­rű” embernek. Ezt megér­zik munkatársaim és em­bertársaim, itt a bíróságon és odahaza a faluban. Itt is, ott is a keresztnevemen szólítanak. Udvardy József A forradalmi fellendülés kilátásai

Next

/
Oldalképek
Tartalom