Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-10 / 160. szám
1985. július 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kevés uborka termett Hejöpapiban ____________ G ondok a felvásárlás körül Nepperek a faluban Évtizedekkel ezelőtt dinnyések béreltek földeket He Jő papi hétárában és kitűnő dinnyét termesztettek ott. A község lakói ellesték a dinnyések fortélyait és elkezdtek — uborkát termeszteni. A talaj- és éghajlati viszonyok kedveznek itt az • uborkának. He* jőpapl a megye leghíresebb uborkatermesztő községévé vált. A kiskertek most is uborkával vannak beültetve faluszerte, a határban is sok az nborkás. de a mostani termés gyengébb:» szokásosnál. Sárgáinak <* levelek, a sok permetezés ellenére is kárt tett a pe- ronoszpóra. Jég is ártott a palántáknak. A Dél-borsodi A lés/, szakcsoportjának 44 tagja van, iga/., ők nemcsak uborkát, hanem paprikái is termelnek fólia alatt és a szabad földön. Az áfész a szakcsoporttagokkal és rajtuk kívül még vagy harminc termelővel kötött szerződést az idén uborkára. — Tíz vagon uborkára szerződtünk, de úgy tűnik, nem tudjuk teljesíteni — mondja Szendrei Gyuláné, az áfész hejőpapi felvásárlója — Olyan rossz a termés? — Hossz a termés, de annyira azért nem, hogy ne tudna Papi kiállítani 10 vagonnyit. Máskor, ugyanilyen területről 15—20 vagon uborkát szerződtünk és teljesíteni is tudtuk. Más bajok vannak az idén! Nem nagyon kell a Zöldért Vállalatnak az uborkánk. Kevesebbet vesz ál az általunk bejelentett mennyiségnél és nagyon alacsonyak a felvásárlási árak is, holott a minőségi követelmények óriásiak. — Mennyi uborkát vásárolt fel eddig és milyen áron? — Június közepén még jó áron, kilónként 2ít forintért vásárolhattam fel 11 mázsát Később 24, aztán 22, aztán 18 forint volt a felvásárlási ár. Nem is volt eddig semmi baj, reálisnak tartották a termelők az árakat. Június 30-án jeleztem az áfésznek hogy másnap több uborkát tudunk szedni, mert volt néhány meleg nap. Mondták. biztos nem lesz semmi akadálya. Hétfőn délelőtt azonban, úgy 10 óra felé jött a hír, hogy a Zöldért csak 110 mázsát tud átvenni 10 forintért. Sajnos, későn kaptam már a hírt, 139 mázsa 82 Id lót vásároltam fel a reggeli órákban és mindenkitől 10 forintért. Később megtudtam, hogy a vállalat a „fölösleget” már csak 14 forintért vette át. Tizennyolc- ezer forint veszteséget okoztunk így az áfésznek, nem tudom, mi lesz a következménye. A termelőket később, július 4-én érte a „fricska”. Amikor közölték, hogy a kovászolni való uborka kilóját 7, a salátauborka kilóját pedig 4 forintért tudják csak felvásárolni. Eny- nyil még sohasem esett néhány nap 'alatt a felvásárlási ár! Ráadásul úgy kérték a felvásárlást, hogy az 1. osztályúból többel, a II. osztályúból pedig csak mintegy 20 százalékot. Az I. osztály minőségi követelményei nagyok.- Az uborkának 4 centiméter átmérőjűnek és 14 centiméter bosszúnak kel! lennie, és szálegyenesnek. Sajnos, az ilyenből kevés terem. Ha görbe az uborka, át sem veszik. Másodosztályból volna több, de az meg nem kell. — Végül, mennyit vásárolt fel 4-én, csütörtökön? — Mi 170 mázsát jeleztünk, a Zöldért közölte, hogy csak száz mázsa kell, mert közben importuborka érkezett. Am az árak és a követelmények úgy elvették az emberek kedvét, hogy mindössze 20 mázsa 70 kiló salátauborkát és 19 mázsa 77 kiló kovászolni valót tudtam felvásárolni — Mit csináltak a többi, a már leszedett uborkával? — Véleményem szerint jobb. ha ezt maguk, a termelők mondják, el. — Harminc éve termelek uborkát, az idén 4 ezer négyzetméteren. A hétfői 10 forintos ár megfelelő volt. de hogy csütörtökön már 4 forintért adjam? Hétért úgysem vettek volna át belőle sokai, nem mondhatom meg a/ uborkámnak, hogy hány centisre nőjön, milyen szélesre hízzon. Bevittem a Búza térre és ott válogatás nélkül megvette egy viszonteladó 12 forintért. Az a bai. hugv a szerződés mindig csak az egyik oldalt védi. minket, termelőket még sohasem védett meg semmilyen szerződési szempont — mondia Ladányi Zoltán. — Rokkant vagyok, nincs sajnos kocsim sem, én kénytelen voltam ilyen áron adni az uborkát. A három mázsából mindössze fél mázsa bizonyult I. osztályúnak, kovászolni valónak. A görbét pedig feletetjük a jószággal. Nagy veszteség, mert magas a termelési költség. A réten szedett gyeptégláérl is fizetni kelt már. Mi gyep- téglába palántázunk. ezért terem Papiban korán az uborka. Így még a költségek sem térülnek meg — halljuk Holló Istvántól. — Mégis, nem tudná valaki másnak eladni azt. ami nem felel meg a felvásárlási szabványnak? Hogy ne vesz- szen kárba... — Van rá remény. Megjelentek a faluban a nepperek. Eddig ugyan még nem tárgyaltam, de ilyen árak és követelmények mellett nem lesz más választásom. Minket aztán nagyon bosszant mAg az is. hogy városon me? nagyon drágán adják a terményt ... Daragó János, a Dél-borsodi Áfész felvásárlási osztályának vezetője is nyugtalan a múlt heti 18 ezer forintos veszteség és főleg, a hejőpapi uborkatermelők kedve miatt: — Félő, hogy nem tudjuk teljesíteni a 10 vagonos szerződésünket, túl alacsonynak tartják a termelők az. árakat és vagy a Búza téren adják el, vagy a neppereknek, akik a falut járják. — Az áfésznek mennyi a haszna az uborkán? — A felvásárlási árra 2 forintot teszünk rá, de ebből finanszírozzuk a szállítást, amelynek csak egyhar- madát téríti a Zöldért. Nem a haszon miatt foglalkozunk a szakcsoporttal, ez azt hiszem nyilvánvaló. Szövetkezetünk tagságát segítjük ily módon, valakinek mégiscsak kézben kell tartania a felvásárlást. Bár, ha így folytatódik. nem sokáig lesz sz ü k s ég á f ész-fel vásárlóra. — Ha nem jár jól a termelő. nem jár jól az áfész, ki jár jól? — Két éve még én is a Zöldért dolgozója voltam, tudom, hogy a vállalat költségei is magasak. A Zöldért tárolja nagy mennyiségben a téli káposztát, a burgonyát, a sárgarépát... A tárolás mindig drága. De azért egy kicsit engem is mellbe vágott a Zöldért július 4-től érvényes körlevele, árajánlata. Tehát azokban a napokban, amikor tőlünk ilyen olcsón vásárolták fel az uborkát, a vállalat azoknak a kereskedelmi, vállalati, szövetkezeti boltoknak, amelyek szerződtek vele. 23 forint 40 fillérért, amelyek nem szerződtek vele. 25 forintért kínálta egységesen, tehát nem válogatva, az uborka kilóját. Pénteken mi is széjjelnéztünk a piacon. Az árajánlat óta valamelyest csökkentek az. árak. A Zöldért standjain 20—25 forintért kínálták az uborkát, osztályozás nélkül, de lehetett kapni már 10 forintért is. igaz. nem ió minőségűk Áraik nagyjából megegyeztek az Unió Áfészével. Magántermelők ugyanezen a napon 30 forintot kértek az uborka iukért. Megkérdeztük, miért ilyen drágán. Azt válaszolták. azért, mert az H"n túl kevés termett belőle. Ha pedig így van. miért nem becsülik meg egy kicsit jobban a termelőket, miért olyan válogatós a kereskedelem? A háziasszony megvásárolná a görbére nőtt uborkát is. Miért kell arra kényszeríteni a hejőpapiakat, hogy a jószággal etessék föl, vagy neppernek adják? Az utóbbi esetben a termelőnek van ugyan esetleges haszna. Hát miért engedi át ezt másnak a vállalat? Lcvay Györgyi A Hejőmenti Állami Gazdaságban 80 hektár őszi árpa betakaritá sa folyik napjainkban. S milyen lett az új termés? A nyékládházi gazdaság szakemberei a kérd ésre választ kapnak a víztartalom-méréssel. A szakmában nagy cégnek számít Az utóbbi néhány esztendőben sok tervezővállalat kényszerült arra a lépésre, hogy — a beruházások visz- szafogása és az állami lakás- építési lehetőségek mérséklődése miatt — csökkentse létszámát. Az Északterv ez alól kivétel, hiszen hosszú évek óta tulajdonképpen változatlan létszámmal oldja meg a reá váró feladatokat. Ez egyben azt is jelenti, az Észak-magyarországi Tervező Vállalat nem szűkölködik megbízásokban? — kérdeztük Varga Zoltán igazgatótól, a minap sorra került sajtótájékoztatón. A fiatal, mindössze harminckilenc éves igazgató, aki két évvel ezelőtt pályázat útján került erre a felelősségteljes posztra, készségesen válaszolt az újságírók kérdéseire. Válaszából kiderült, hogy az Északterv, a szakmában ma már nagy cégnek számít, s a négyszázhuszonnyolc fős kollektíva, a vállalat harmincöt éves működése alatt, nagyon sok értékkel, építészeti alkotással gyarapította Borsod megyét, ezen belül Miskolcot, de más regionális körzeteket is. * A vállalat munkájában a lakás- és kommunális tervezés a meghatározó. Ez persze nem zárja ki azt, hogy megfelelő megbízás esetén, és ha ehhez, rendelkezésre áll a szükséges alkotói kapacitás. ipari létesítmények, köz- intézmények tervezését ne vállalják. A mindennapok gyakorlata azonban azt bizonyítja. hogy a lakás- és kommunális tervezési feladattok kellő leterhelést, igényes munkát* jelentenek az itt dolgozó szakembereknek. A korszerű mérnökképzés kérdéseiről rendezik meg az idei nemzetközi mérnökpedagógiai szimpoziont, amelynek augusztus 27. és 30. között a Budapesti Műszaki Egyelem ad otthont. A Nemzetközi Mérnökpedagógiai Társaság • (IGIP) immár 14. alkalommal sorApropó, szakemberek. Mi lyen az arányuk a vállalatnál? Mint már utaltunk rá, több mint négyszázan dolgoznak az Északtervnél. Közülük százhatvannyolcan rendelkeznek zömmel mérnöki diplomával, s ötvenhármán főépítészként tevékenykednek. A hozzáértők szerinte/ jó arány. Mint ahogyan az sem lebecsülendő, hogy a vállalat négyszázhuszonnyolc dolgozójából háromszázhatvan, a gyengébb nem tagjai sorába tartozik. Azon viszont már el lehet gondolkodni, hogy a két héttel ezelőtt megalakult vállalati tanácsnak egyetlen nőtagja sincs. * Az Északtervnek megvannak a hagyományos megbízói. Három és fél évtized óta elsősorban Miskolc város, valamint a megye széles skálán mozgó igényét elégítik ki. De készítenek terveket Heves és Békés megyének, dunántúli régióknak, ha ezt az idő és a tervezői kapacitás megengedi. — Először természetesen a borsodi megbízásoknak teszünk eleget — hangsúlyozza az igazgató. És elmondja, hogy évenként mintegy 120 millió forintra tehető a terv- készítésből származó bevételük. S ha ebbe bekalkuláljuk, hogy a tervezési díj a beruházási költségnek mindössze két és fél sáSiatékát teszi ki, elképzelhető, fni- lyen hatalmas építési volumen létrejöttéhez járulnak hozzá munkájukkal a miskolci tervezők. S van lehetőség arra is. hogy vgmk-kban végezzenek pluszmunkát azok, akiket a kollektíva erre alkalmasnak tart. A vállalat dolgora kerülő tanácskozását először tartják meg szocialista országban. Mint azt a keddi sajtótájékoztatón Polinszky Károly, a BME rektora, a konferencia szervezőbizottságának elnöke elmondta, e tény a hazai mérnökképzés nemzetközi elismerését is jelzi. zói mintegy felének van módja rá, hogy többletjövedelemre tegyen szert, amely egy dolgozó esetében, éves szinten, átlagosan 30—35 ezer forintra rúg. Szóha került, vajon mit eredményez az a változás, hogy a tervezési szférában is mindinkább tért hódít a versenyeztetés. — Nem félünk a versenytől — jegyezte meg az igazgató. — Már csak azért sem, mert áraink a legtöbb megrendelő számára elfogadhatók, ugyanis sok tervezővállalatnál lényegesen olcsóbban, s nem rosszabbul dolgozunk. Tisztában vagyunk v.ele, hogy megrendelőink — legyen az tanács, vállalat, vagy közintézmény —, nehezen viselik el a tervezői díjak emelését. Hogy mennyire nem vagyunk szűkében a feladatoknak, kellőképpen érzékelteti, hogy az első fél év végétől, már csak 1986-ra tudunk tervezésre vállalkozni. * Többször felvetődött már: — ahol ilyen jelentős szellemi potenciállal rendelkeznek, mint az Északtervnél — miért nem törekednek külföldi piacok megszerzésére? A dolog nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan elképzelik. Először is, eléggé telített a piac, nagy a konkurencia. Másrészről csak akkor kerülhet sor exportmunkára, ha a hazai igényeket már maradéktalanul kielégítették. __ — Mindez nem jelenti azt, hogy végérvényesen lemondtak az exportról. Az új igazgató kinevezése után olyan terv született a vállalatnál, amely szerint három éven belül el kell indulni az exportszerzés útján. A három évből szűk két esztendő már eltelt. S úgy tűnik, mire lejár a határidő, sikerül bizonyos külföldi megbízásokra szert tenni. Jelenleg egy osztrák—magyar kooperációban, a fővárosban megvalósítandó közintézmény tervezésében érdekelt az Északterv. pályázat útján. Ez természetesen csak a. kezdet, aminek minden bizonnyal folytatása következik. Lovas L. Mérnökpedagógiai szimpozion Lekörözött falazóanyagok? Házak — gázbetonból Éppen egy Lyukóbánya termelését takarította meg a Kazincbarcikai Könnyűbeton- gyár termékei révén az elmúlt, több mint húsz év alatt. Persze, volt ennek némi előzménye is. Igaz, Magyarországon nem túl régi ez az előzmény, de a világ már 1924-től ismeri a gázbeton falazóanyagot. Svédek kísérletezték ki a gyártás technológiáját, majd lengyel közvetítéssel került hozzánk a gyártási eljárás. A könnyűbeton léte a környezetvédelem korai bizonyítékául is szolgálhat, ám ma már végül is nehéz lenne megállapítani, hogy környezetvédelmi szempontok, energiatakarékossági indítékok vagy egyszerűen csak a falazóanyagok hiánya hívta életre a hazai könnyűbeton gyártását. Voltaképp mindegy is. lényeg, hogy a Borsodi Hőerőműben elfűtött tüzelőanyag pernyéje nem a levegőbe száll (hiszen van abban anélkül is elég szennyezőanyag), hanem, miután a szűrök megfogják, egyéb anyagokat hozzáadva falazóanyag lesz belőle. A szürke, nagydarab „téglákat”, a gépkocsik tetején bizonyára sokan ismerik: ez lesz a pernyéből a kazincbarcikai gyárban. De honnan a több, mint húsz év alatt a bányányi szén megtakarítása? Részben a gyártás során spórolják meg, hiszen, szemben a hagyományos téglákkal, itt a gyártási művelet során a legmagasabb hőmérséklet még a kétszáz Celsius-fokot sem éri el, részint pedig a beépítés után a lakóházak gazdái takarítják meg a rengeteg fűtőanyagot, a falazóanyag kiváló hőszigetelő képessége révén. Ez az a tulajdonság, amely miatt a gázbeton — az előrejelzések szerint —, a következő esztendőkben még nagyobb teret fog hódítani, a hagyományos l'alazóanya- gok „rovására”, ám a népgazdaság, illetve az új háztulajdonosok zsebére. Körülbelül tízezer, átlagos méretű családi házat tudnak felépíteni az országban a Kazincbarcikán megtermelt gázbeton blokkokból, és azért csak ennyit, mert ez a gyár maximális kapacitása. Többre lenne szükség, ezért kezdi meg augusztusban egy új üzem működését a Mátrában, ahonnan további tizenötezer családi házhoz való falazóanyag kerül majd ki minden évben, ha teljes erővel megindul a termelés. Szükség lesz minden egyes darab falazóblokkra, hiszen az új hőszigetelési szabvány igen szigorú normákat ír elő az újonnan építendő családi házak, illetve lakóépületek számára, s ezeknek a kívánalmaknak egyelőre leginkább a gázbeton tud megfelelni, ráadásul úgy, hogy az ár tekintetében nemcsak hogy állja a próbát, de egyenesen „lekörözi” a többi falazóanyagot. Többek között erről informálták a minap a gyárban Ladányi Józsefet, a megyei tanács elnökét, aki arról érdeklődött, miként tudná a négyszáz embert foglalkoztató üzem a továbbiakban még jobban segíteni a megyében élő építkezőket. Évente körülbelül ezerhat- száz. családi házhoz elegendő gázbetont adnak Kazincbarcikáról Borsod-Abaúj- Zemplén megyének, s az említett másik könnyűbeton- gyár beüzemelése után feltehetően még többen építkezhetnek szűkebb pátriánkban is ebből a falazóanyagból, amelynek kiváló tulajdonságait úgy tűnik csak most, energiával egyre inkább takarékoskodó korunkban tudjuk majd igazán értékelni és rangjához illően megbecsülni. Csendes Csaba
