Észak-Magyarország, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1985. július 1., hétfő Eszmeileg elkötelezetten indulnak a pályán : .. <- - 4 , . V"/; ''I Párttag tanítójelöltek Csaknem 700 hallgató jelű l- tet félvételiztetnek ezekben a napokban nappali és levelező tagozatra a Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán. Juhász Istvánná, a főiskolai pártvezetőség titkára tanszékvezetőként részt vesz a felvételi bizottság munkájában. Filozófia és etika szakosként elsősorban a jelöltek „előélete” után ér-'v deklődik. — Arról kérdezem a felvételizőket, hogy miért jelentkeztek tanítóképzőbe, s milyen mozgalmi munkát végeztek eddig. Mondhatnám úgy is, hogy tapasztalatokat gyűjtök; kik azok, akikr e, ha felvételt nyernek, számíthatunk a KISZ-munkában, esetleg kikből lehetnek majd párttagok főiskolánkon. Beszélgetésünknek adott a témája, a párttaggá nevelés. A főiskolán hallgatói alapszervezet működik, ebben a tanévben 21 taggal. — Az ide jelentkezettek között vannak-e, akik középiskolás korukban léptek be a pártba? — Előfordul, de nagyon- nagyon ritkán. A 18 éves kort a gyerekek az utolsó félévben töltik be a középiskolában, így érthetően rendkívül rövid az az idő, amikor egyáltalán szóba jöhet a felvételük. Ha néhány évi munka után jönnek, akkor már előfordulhat, de zömében itt, a főiskolán lesznek párttagok belőlük. Én nem azt tartom gondnak, hogy a középiskolában kevesen kerülnek be a párttagok sorába. Ebben az életkorban még nem kiforrott a világnézetük sem. Azt viszonl már hiányolom, hogy a jellemzésükben — közbevetem, túlzottan sematikus jellemzéseket készítenek a középiskolák —, sem található utalás erre. Az idei jellemzéseket még nem néztem át mind, de tavaly egyetlen egy olyan volt, amelyben leírták, hogy a fiatalt alkalmasnak találnák arra is. hogy párttag legyen. Pedig lényegesen lerövidíthetnénk az utat, ha nem elölről kellene kezdenünk a megismerésüket. Egyébként azt a fiatalembert elsősként fel is vettük a pártba. — Mennyire fontos ez a munka a főiskolán-’ Rádió mellett Nagyon fontosnak tartom, hogy a fiatalokat sokoldalúan, érdekesen, színesen, kedvcsinálóan tájékoztassuk a világ — és saját — dolgaidéról. Nem elhanyagolható ebben az írott sajtó szerepe sem (még mindig nem eléggé sokszínű, nem veszi figyelembe az életkori sajátosságokat, az egyes társadalmi rétegek igényeit stb.), de perdöntő a tévé és a rádió szerepe. Talán éppen azért, mert ez. kényelmesebb, nem. igényli a néző — hallgató aktív közreműködését. Magyarán: „háttér-tévézünk, -rádiózunk” . Nos, sajnálatosan szűknek érzem — többszöf is szóvá tette már ezt a kritika — a tévé és a rádió kínálatát. A legnagyobb fogyatékosság, hogy alábecsülik sokszor a fiatalok szellemi képességeit. Emiatt „hall- gathatatlan” — legalábbis a felnőtt korosztálynak — az Ötödik sebesség például, szinte dühítő a tévé Péntek esti randevújának egy-egy adása. Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani elöljáróban, mert — Maholnap címmel (csütörtök, Petőfi 22 —23) új műsort köszönthetünk, amely szakítani kíván — Nagyon fontos. A nevelőmunkának a részét jelenti, aminek a jelentőségéről talán nem is kell külön szólni egy pedagógusképző intézményben. Ügy gondolom, hogy ma, amikor a fiatalok közömbösségéről annyi szó esik, egyáltalán nem mellékes dolog, ha a fiatal értelmiség elkötelezettségét erősítjük. Ezek a jelöltek, az iskolába kerülve, a szocialista nevelésügy végrehajtói lesznek. Különösen fontos, hogy világnézetileg is a szocialista társadalom hívei legyenek. Ez az egyik. A másik, hogy a mi hallgatóink zömükben kis falvakban helyezkednek majd el. Ahol vagy nagyon sokáig várniuk kellene majd a felvételre,, vagy pedig párttagként igen fontos szerepet tölthetnek be a közösség formálásában. Mivel „nyomon tudjuk követni” őket, hadd mondjam el, hogy többségük motorja lesz a községi alapszervezeteknek, az iskolai pártvezetőségeknek. Erre egyébként büszkék is vagyunk, mert utólag is igazol bennünket., megérdemelten vettük fel őket a párttagok sorába. — Hogyan jut el egy főiskolás addig, hogy párttag lesz? — A KISZ-szervezeten keresztül. Az egyik ajánló, és, ehhez ragaszkodunk, a KISZ-alapszervezet. Ezt a feladatát rendkívül komolyan veszi az ifjúsági mozgalom. Volt . rá példa, hogy nem javasolták a felvételt. A fiatal olyan magatartásbeli hibáit vetették fel, amelyek a tanár—diák munkakapcsolatban rejtve maradtak. Később magunk is meggyőződhettünk róla. hogy a KISZ-alapszervezet ítélte meg helyesen a fiatalt. De azt is tapasztaljuk, hogy sokszor irreálisan magas követelményeket állítanak a jelöltekkel szemben. — Milyen szerepet töltenek be a párttag hallgatók társaik körében? — Motorjai a főiskolai élet szervezésének, de a felvételhez a tanulmányi munkában való helytállás is szükséges. Rendkívül furcsa lenne, ha bukdácsoló hallgatókat vennénk fel. — Hogyan szerepelnek eme rossz hagyományokkal Azzal azonban sajnálatosan még mindig nem, amely a késő éjszakai órára száműzi a fiataloknak szánt információkat. Miért? — kérdezzük ki tudja hányadszor és tehetetlenül. A műsort Faragó Judit szerkeszti és vezeti igényesen, de élvezhetőén csevegő stílusban. Ez utóbbiDól — a csevegésből — olykor kevesebb is elég lenne, de ne legyünk maximalisták. Többet árul el a műsorról a „tartalomjegyzék”. Szó esett a választásokról, egy munkásszállóról, a belgiumi fut- balltragédiáról és a terrorizmusról, az orvosok nukleáris háború ellenes mozgalmáról, s ezzel kapcsolatosan a békére nevelésről; egy fiatal tévés-újságíró amerikai tapasztalatairól; a Mezőgazdasági Könyvkiadó „Ma újdonság — holnap ""akorlat” című sorozatáról; a művészetek állami támogatásáról — ahogyan azt Bródy János látja; a klubmozgalom helyzetéről, illetve sanvarúságai- ról. Sok ez? Kevés? Ennyi fért egy órába. Ahogy mondani szokták, mindegyik téma „megér egy misét”, illetve bővebb kifejtést is. Első ezek a fiatalok a marxista tárgyak vizsgáin? — Tapasztalatból mondom, rendkívül alaposan készülnek. Nemcsak a vizsgákra, hanem a szemináriumokra is. Egy hármast mindenképpen szégyennek tartanának! Aminek ■ nagyon örülök, alkotó módon, vitatkozva, gondolkodva sajátítják el ezekeL a tárgyakat. Ezt nagyon fontosnak tartom. — önálló alapszervezetben dolgoznak .. . — Ezt a formát választottuk. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a legjobb forma, de ez a gyakorlat. Az alapszervezet munkáját egyébként párlmegbizatás- ként segíti az. egyik párttag oktató, most Gonda György a patronálójuk. Ügy gondolom azonban, hogy a jövőben több olyan közös rendezvényre van szükség, ahol az oktatók és a gyakorlóiskolai párttag tanárok közösen beszélnek meg egy-egy témát. Ilyenre eddig is volt példa. Természetes például, hogy az oktatással kapcsor latos feladatokról együtt beszélgessünk, hiszen ebben a hallgató is közvetlenül érdekelt. Ugyanígy fontos, hogy a főiskolát érintő kérdésekben is hallassák szavukat. A főiskolai pártvezetőségnek egyébként tagja a hallgatói alapszervezet titkára. — Mennyire reális az arány? — Ügy hiszem, az. A hallgatók 6 százaléka párttag, a végzősöknek tíz százaléka. A tanítóképzőben rövid a képzési idő, többnyire másodévesen vesszük fel őket. Más jellegű felsőoktatási intézményekhez képest, úgy érzem, mi jobban állunk. De nem hiszem, hogy a statisztikának kellene ebben dominálni. — Az elmondottakon túl miért tartja fontosnak a hallgatók párttaggá nevelését? — Ez az a korosztály, amely még érzelmileg is tud kapcsolódni egy-egy eszméhez. Ezt leendő tanítókról lévén szó, érdemes kamatoztatni. De az sem mellékes a pályára készülésben, hogy olyan fórumot kapnak, amelyben érezhetik, hogy komolyan veszik őket. (csutorás)-látásra sok éppen nem „ifjúsági" témának tűnik, de ezt éppen a_ műsor pozitívumának tartom, mert nem igaz az, hogy a fiatalokat csak a rock érdekli. Sőt! Bárki kipróbálhatja, hogy a mai fiataloknak — a mi gyerekeinknek — nagyon is határozott, s bizony nem mindig „tisztelettudó” véleménye van a világról. Érdemes (ebben a műsorban is) megszólaltatni őket, véleményüket kérni az őket illető kérdésekről. El tudom képzelni, hogy például a klubmozgalmunkról markánsabb véleményük van, mint a megkérdezett szociológusnak (Diósy Pál), mint ahogyan a történelemoktatás hiányosságait sem csupán az amerikai iskolákban „fedeznék fel”. Érdekes lenne a véleményük a már említett ifjúsági sajtóról, valamint arról, hogy mit tudnak a magyar fiatalok a világról? Azért teszem ezt így szóvá, mert a műsorban az hangzott el, hogy többet kell tanítani a világ történelméről — ez érvényes itthon is. — Elmarasztalták az amerikai tévéműsort, amely csak helyi híreket, információkat sugároz. A helyes arány a fontos! Mert kötődni, azonosulni csak azzal tudunk, amit jól ismerünk, amit a sajátunknak érzünk. A fiataloknál olykor tapasztalható közönyért, „cinizmusért” (ez mindig védekező reflex, gesztus!) ugyanis mi vagyunk felelősek. (horpácsi) Maholnap Restaurátorok a vizsoiyi templomban Hazánk egyik legérdekesebb középkori falképegyüttese a vizsoiyi református templomban található. A restauráláshoz 1944-ben kezdtek hozzá. 1952-ben, majd 1977-ben folytatták. Seres László fes- tó-restaurátor vezetésével Sztrakai Judit és Faragó Ferenc festő-restaurátor szeptemberre befejezi a nagy munkát, összesen több mint 240 négyzetméternyi középkori freskót restaurálnak a templom szentélyében, illetve a hajójában. A képen: Faragó Ferenc a szentély falának restaurálása közben. Népszínházi előzetes A színházaktól- távol eső települések, falvak ellátására hivatott Népszínház a napokban elküldte következő, 1985—86-os évadi műsortervét. E program szerint a felnőttek részére négy új prózai bemutatót tart a színház. Ezek a következők: Sza- konyi Károly Hongkongi paróka című szabálytalan komédiája, Ivan Bukovcan Mielőtt a kakas megszólal című drámája, Gyárfás Miklós Egérút című komédiája, Lengyel Menyhért Róza néni című vígjátéka. Ezeken kívül műsorra tűzik Alkalom szüli a tolvajt címmel Rossini zenés komédiáját, és új bemutatót tart, illetve új műsort kínál a Táncszínház. A gyerekeknek három új mesejátékot — Gyalogcsillag, Az ezernevű lány, Toronyóra lánccal (mindhárom zenés darab) — mutatnak be. Az előző évadról továbbra is műsoron marad Zilahy Lajos A szűz és a gödölye című színműve, a zenés művek közül Az ezred lánya, a Háry János, valamint — egy műsorban — A színigazgató és A csengő, a gyermekeknek két zenés mesejáték — Mese a tűzpiros virágról, Visszhanghercegnö, — a Táncszínház és a Bújócska. Figyelmünk elsősorban az új kínálat felé fordul. A felnőtteknek szánt négy darabból hármat játszott a Miskolci Nemzeti Színház —a Hongkongi parókának itt volt az ősbemutatója, a Mielőtt a kakas megszólalnak pedig a magyarországi ősbemutatója, az Egérút korábban szerepelt —, a Lengyel Menyhért-darab nem szerepelt Miskolcon, noha keletkezése óta lett volna rá mód, de a televízióból sokan ismerhetik. Sajnos, a Népszínház nem kínál az évadban új magyar művet, a korlárs íróktól is régebbi darabjaikat hozza. Azt mondhatnánk erre, hogy a kis településeken, ahová hivatása szólítaná a Népszínházát, a régebbi darab is ismeretlen még, de több év gyakorlata szerint Borsodban ez a színház csak a városokban tart előadásokat — ott sem sokat —, a más településekkel szembeni feladatával elmaradásban van. Az új évad játszási rendjét még nem közölték. Bízzunk benne, hátha szeptembertől több borsodi településen jelentkezik és több élményt kínál a Népszínház... (bm) A pálya szélén? ÉrtelmíséQ, népivel és szakszemi " || ' ír''' H 'v % X. ' | ''Síi&v'/ Közművelődési fórumot rendezett az elmúlt hét végén Miskolcon az SZMT kulturális, agitúciós és propagandaosztálya, valamint a megyei tanács művelődési osztálya. Népművelők, könyvtárosok, a tanácsi és a szakszervezeti intézmény- hálózatban dolgozók találkoztak, hogy két gondolatébresztő, vitaalapot nyújtó bevezető után elmondják véleményüket. hangot adjanak aggodalmaiknak, gondjaiknak. Aki kicsit is „bent” van a művelődési otthonok és köz- művelődési könyvtárak dolgozóinak körében, azt nem lepi meg. hogy évek hosszú sora óla ugyanazt lehet hallani a hasonló fórumokon, összejöveteleken. Elég itt most felidézni, hogy az elmúlt esztendőben többször is megismerkedhettek közművelőink annak a felmérésnek az adataival és megállapításaival, amely az élet- és munkakörülményeikről szerzett tapasztalatokat ösz- szegezte. A dolog természeténél fogva —, hogy ugyanis azóta sem történt változás e téren — a legcsomósabb gondok ezúttal is megfogalmazódtak. Mi több?! — ezt elsősorban és elsőként nem is a gyakorló közművelők hangszerelték meg. hanem a két előadó, majd a vélemény- cserében a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyebizottsági titkára. • A fórumon először dr. Ku- rucz Imre, a SZOT illetékes osztályának munkatársa az értelmiségi politika aspektusából világította meg a kívánható és elvárható szerepkört, utalva annak változására is. Amíg a fizikai és szellemi munka közötti lényeges különbségek megvannak — mondotta —, addig a közművelői szerepnek is meg kell maradnia; a profi (főhivatású) közművelőknek partnere kell vagy kellene hogy legyen minden értelmiségi pályán dolgozó. A nagy gondok egyik csúcspontjának nevezte dr. Ku- rucz Imre azt, hogy ez a munka önkéntes! Önkéntességen alapul egyébként az is, hogy valaki óhajt-e művelődni, a közösségi művelődésben részt venni — avagy nem? Probléma ez akképpen, hogy erőszakkal senkit nem lehet megművelni, könyvtárba bevinni vagy művelődési házba beterelni... Azt is mondotta az előadó, hogy az értelmiségen belül a közművelők a szakszervezetnél nem mostohagyerekek. Ez utóbbi megállapítás ellenvéleményre is alkalmat adott, mert a jelenlevő népművelők és könyvtárosok úgy érzik, nem egészen egyenlő partnerek a jogokban, ennek legeklatánsabb példáját — az érdekvédelemhez tartozóan — abban lehet jelezni, hogy a lörzsgár- datagság nem rendezett. De sok más gond is van, a mindennapi gyakorlatban: nem rendezett a túlmunka, a túlóra díjazása, a bérezés emlegetése pedig már-már szé- gyellenivalóan régi téma e berkekben. „A problémák ismertek” — ez derüli ki Csáki Imrének, a megyei tanács művelődési osztálya helyettes vezetőjének gondolataiból is. Felmérések, vizsgálati eredmények, látleletek vannak már szép számmal — bízni miben lehet? Bízni abban kell, hogy egész gazdaságunk stabilan két lábára áll és megtermeli mindazon javakat, amelyeket majd rendesen el lehet osztani. Általában pedig minden művelődni vágyó állampolgár nagyon is bízhat a könyvtárosok, népművelők nagy-nagy ügyszeretetében, lelkesedésében, hivatástudatában. Mert: „Igaz, hogy az értelmiségi lét és pálya perifériáján vannak a közművelők —, de e leghátrányosabb helyzetben élők a leghűségesebbek!” Bizonyára a szakszervezet, mint érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezet „a felismerésen” túllépve sürgetni fogja a közművelődésben dolgozók gondjainak megoldását. (t. n. j.) Magyar—finn testvérvárosi konferencia A Debreceni Akadémiai Bizottság székházában szombaton megkezdődött a IIT. magyar—finn testvérvárosi konferencia kétnapos eseménysorozata. A rendezők — a Hazafias Népfront, a Magyar Urbanisztikai Társaság és Debrecen Város Tanácsa — meghívására a magyar városokkal testvéri kapcsolatokat ápoló tizennyolc finn város, valamint a főváros, Helsinki tanácsi vezetői, továbbá a Finn Városok Szövetsége és a Finn—Magyar Társaság vezetői vesznek részt a hagyományos, háromévenként megrendezésre kerülő találkozón. Ott vannak Debrecenben azoknak a városoknak a képviselői is, amelyek a közeljövőben lépnek majd hivatalos testvér- városi kapcsolatba.
